Hapan Csillagköd, északi régiók határövezete.....
-Ez, ez....lehetetlen!
-Kadét, javaslom fogalmazzon érthetőbben! -ripakodott rá az előtte ülőre a híd ügyeletes tisztje aki felhagyott a többi technikus munkájának ellenőrzésével.
-U-uram -dadogta a fiatal kezelő, teljesen elsápadva-, bejövő jelek az egész szektorban. Rengeteg!
A remegő hangú alig a húszas éveit taposó kadét ideges mozdulatokkal babrált a távol-körzeti letapogatók kezelőszervei között. A széke mögött a felettese kissé előrébb dőlt, hogy maga is szemtanúja legyen annak a bizonyos "lehetetlen" dolognak. De ekkor már több helyről is felkiáltások harsantak, sőt, figyelmeztető vörös fények villantak a híd kijelzőinek sorfalán.
-Hajók közelednek admirális. -lépett a csillagromboló kapitánya a fegyelmezett kiállású Yularen mögé aki számos tiszttel egyetemben egyeztetett valami fontos dologról amiről a zászlóshajó kapitánya lemaradt.
-Folytassa kapitány! -fordult felé az admirális miután útjára engedte a tiszteket.
Vexejer kapitány visszaterelte őt a fő holografikus taktikai kijelzőhöz, melynél már javában sürgölődtek a hadműveleti tisztek, rövid utasításokat osztva szét a jelenlévő szárnysegédek számára.
-Egy hatalmas flottát érzékelünk, admirális. Egyenesen a csillagködből törtek elő.
Egy mennyezeti lámpás ebben a pillanatban követte társait, hogy fehér fényét vörössé változtassa.
-Aktiváltuk az általános riadó....
-Az előőrseik beléptek a közel-körzeti szektorainkba! -hallatszott valahonnan félbeszakítva a kapitányt, miközben technikusok igyekeztek felvázolni az észlelt jelzések helyzetét a kijelzőre. Ábrák és számsorok váltották sűrűn egymást a műveletek alatt.
-Az érzékelőink nem tudnak ennyi jelzést megkülönböztetni. -pillantott fel az egyikőjük, csalódottan rázva meg a fejét.
-Minden hajónk észlelte őket, uram. -tűnt fel a hajó másodtisztje, közvetítve a kommunikációs állásban lévők jelentését.
-Teljes harci riadó, parancsnok! -közölte Vexejer, miután vetett egy röpke pillantást Yularenre, aki beleegyezően bólintott egyet.
-Forduljon a készenléti flotta a közeledők felé! -folytatta immár saját maga kiadva az utasításokat. -És értesítsék a tartalék erőinket is.
A csillagköd sűrű fátyla felkavargott, ott, ahol feltűntek a roppant méretű hapan hadihajók. Neosárkányok, Csatasárkányok, Nova cirkálók, bombákkal telezsúfolt csatagépek, fürge Miy'til űrvadászok és még vagy tucatnyi különböző erődmonstrumok melyek néhány nappal ezelőtt még békés célokat szolgáltak. Milliónyi tonna rakománnyal törtek elő a robbanószerekkel feltöltött tartályhajók, vagy éppen félelmetes ágyúkkal teleaggatott szállítóhajók. Ezernyi űrhajó, egyetlen céltól vezérelve; eltörölni a Hapan világokat fenyegető rémet, a Galaktikus Birodalom Flottáját.
Daraan admirális tekintetében vad tűz lobogott miként elé tárulkozott az a végeláthatatlan látvány melyet a birodalmi hadihajók fémjeleztek. Nem gondolta volna, hogy ilyen roppant méretű az ellenség, de még így is a maga oldalán tudta a fölényt. A hapanok részéről ez jó aránynak számított és ha ez nem is az űrhajók számában mutatkozott meg a részükről, akkor sokkal inkább az őket tápláló harci szellemtől, mely a talpuktól egészen a fejük búbjáig, bőrüktől a lelkük mélyéig fűtötte őket. Nem lesz egy könnyű csata -gondolta Daraan mindinkább végigmérve a birodalmi flotta színe-javát-, de a végkimeneteltől függetlenül becsülettel fogják megvívni.
-Megkezdték a ráfordulást. -jelentett egy szenvtelen, fegyelmezett hang a parancsnoki emelvény aljából. -De előbb ütünk rájuk mielőtt teljes harci alakzatba rendeződhetnének.
-Folytassák! -közölte ridegen, némileg talán erősebben markolva meg a mellvéd korlátját.
Hatalmasak voltak, erősek, ám mégis lomhák. A birodalmi csillagrombolók legtöbbjének idő kellett ahhoz, hogy az új tényezőkhöz alkalmazkodjon. A navigációs komputerek új pályaadatokat ontottak magukból, a kezelők pedig idegesen igyekeztek ezeket átvinni a meghajtórendszerekbe. Az automatizáció ugyan levette róluk a teher súlyát, ám az emberi tényezőt még semelyik gép se tudta teljes körűen helyettesíteni. Ha igen, akkor az túl drága volt a Birodalomnak. Egy ilyen gép szinte még egy ekkora potenciával rendelkező államnak is elérhetetlen volt, de hasznavehető emberből mindig bőségesen akadt, csupán meg kellett szereznie őket.
A szárnyakat uraló Venatorok és az azoknál jócskán fürgébb járművek reagáltak talán a legrövidebb idő alatt az ellenség támadására. Elfogópályákra lódultak, illetve óvták a fő erőiket a szembeálló erők bekerítő hadműveleteitől. Az előőrsök között hamarosan sűrűsödő energiaháló alakult ki, körbefonva a cikázó űrhajók körülötti űrt.
Ebben a mindent uraló lövedékzáporban repült a Karom század is többek között. A Miy'til vadászgépek leelőztek minden mást ami náluk lassabb volt a Hapan Flotta kötelékeiben, így néhány pillanattal később már a hatalmas csillagrombolók sziluettjei közt találták magukat, megannyi halálos energialövedék gyűrűjében. Vezetőjük, az arcán lévő sebhelyről könnyen felismerhető Myeran százados, egy éles fordulót követően visszapillantott, hogy megállapítsa, vajon a szárnyembere hozzá hasonlóan átjutott e a legközelebbi birodalmi hadihajó elhárítótüzén, illetve az általuk fedezett bombázó osztag megtette e a kötelességét. Hamarosan egy ragyogó fényfüzér viharzott végig alattuk, bizonyítván, hogy a kilőtt torpedók elérték a céljaikat.
-Túl erős a pajzsa! Nem bírják áttörni! -állapította meg a szorosan a nyomában érkező szárnyembere, aki ugyan ott jött mögötte, kissé jobbra tőle, de a karcsú vadászgépét már több helyütt is koromcsíkok keretezték.
-Ezt bízd csak rájuk Karom Kettes. A mi dolgunk védeni a mieink hátsóját.
-Itt Daráló Vezér. -reccsent fel a bombázó kötelék parancsnokának a torzított hangja mindannyiuk sisakjában. -Rárepülünk még egyszer. Tartsátok nyitva a szemeiteket, vadászokat jeleznek nulla-kettő-nulla felől.
Myeran kipillantott a jelezett irányban és szinte ugyanabban a pillanatban sípolt fel a pilótakabinja mögötti foglalatában az R2-ese.
-Látom, látom. A TIE vadászaik. Hölgyeim, mindenki válasszon magának egyet-egyet. De maradjatok párokban! Ne engedjétek elszakítani magatokat egymástól! -Visszanézet szárnyemberére. -Miénk a vezérgép, Kettes.
-Értettem.
Hapan Csillagköd, Hapan-szektor.....
-Megkaptuk a jelzést. Daraan admirális flottája kitört a hiperűrből kapitány.
Carnin Heyla tett egy fél fordulatot a székével, egyenesen az előtte sorakozó konzoltömbök előtt serénykedő emberei felé. A másodtisztje visszalépett egy lépést, készen továbbra is arra, hogy bármely pillanatban utasítsa az altisztjei népes csoportját illetve jelenthessen a kapitánynak.
-Eljött az idő hölgyeim. Minden harcállásnak teljes készenlét!
-Kilépésig négy...három....kettő....-számolt vissza a navigációs tiszt figyelemmel kísérve a computer kijelzőjén futó adatokat-...egy....-egy alig érzékelhető rándulás futott végig a fedélzeten hála a kompenzáló egységeknek-....Megérkeztünk a Hapes-rendszerbe.
A körkörös panorámaablakon túl, a hipertér zabolázatlan örvényei tovatűntek, helyét ezernyi fénycsík, majd sziporkázó fénypont váltotta fel, melyek közül az egyik a jelentőségteljes ragyogásával hívta fel magára a figyelmet. A híd fototropikus üvegtáblái rögtön kompenzálták a jelentős fénymennyiséget. Többen a hídon összenéztek és egymás arcát fürkészték. A Hapan Konzorcium szívében voltak, az Anyakirálynő székhelyéül szolgáló világban, a mindannyiuk utolsó otthonát jelentő rendszer égitestjei között.
És ott voltak ők is. A Galaktikus Birodalom előretolt egysége, mely egy hatalmas háromszögként jelent meg a taktikai kijelzőn.
-Még időben érkeztünk. A birodalmiak félúton járnak Hapes felé. -mondta a főhadnagyi rangban lévő másodtiszt akivel már végigcsinált egy csatát a Birodalom ellen. Jelen pillanatban ők voltak a legtapasztaltabbak a hajón, mely új volt, akárcsak a legénység java része.
Heyla kapitány résnyire zárt szemekkel tanulmányozta kezdte a saját képernyőit.
-Amestris főtengernagy flottája már elindult a megfékezésükre. Jobban örültem volna ha közelebb tudunk kilépni a hipertérből hozzájuk.
-Küldjük ki a vadászainkat. Azokkal mentesíthetjük a főtengernagy flottáját.
-Helyes meglátás főhadnagy. Továbbítsa a parancsot Newanda és Lyette kapitányoknak is. A maradék vadászszázadok pedig rendeződjenek a csalihajóink köré.
Fenyegető sziluettjeik betöltötték a csillagmező egy jelentős hányadát. Szürke fémfelszínükön őrtornyok és lövegállások sorakoztak mint tucatnyi tövis a kaktuszokon. Eme tüskék pedig egyre inkább mozgása lendültek. Szervók nyüszítettek fel, hogy a tekintélyes méretű nehéz-turbólézerütegeket a célpontjaik felé lendítsék. Hangáröblök páncélozott ajtajai siklottak vissza a falakba, hogy a rá következő percekben apró, bogárszerű vadászgépeket köpjenek ki magukból. A Galaktikus Birodalom megkezdte támadását a hapanok legvédettebb világa ellen.
Sötét, fekete alak rótta útját a parancsnoki csillagromboló labirintusszerű folyosóin. Amerre elhaladt rettegés lett úrrá mindenkin, és hanyatt homlok menekülésbe kezdtek, ki merre látott.
Darth Vader dühe mérhetetlen volt, és csupán a sötét lelkének önön határai felett uralkodása mentette meg a hajót attól, hogy ne hulljon atomjaira mielőtt még akár egyetlen egy találat is érte volna. Mögötte valahol, így is hullák feküdtek. Szenvedő alanyai a Vader által megfogant sith hagyományoknak.
-Vader Nagyúr -fordult felé Reewex kapitány amint összezárultak mögötte a hídfeljáró ajtószárnyai-, sajnálattal értesültem a repülőfedélzet karbantartóinak hanyagságáról és....
-Ne foglalkozzon vele, kapitány. Elnyerték a büntetésüket. -dörögte vészjóslóan. -Innen vezetem a támadás.
-I-igen Nagyúr.
-De merem remélni, hogy legénysége végre komolyan veszi magát és nem kell a továbbiakban napokig várnom a vadászgépem rendbetételére.
-Magam fogom személyesen felügyelni a javítási munkálatokat, Vader Nagyúr.
-Az Ön érdekében kapitány. Nem fogom nélkülözni a példastatuálást a főtisztjeimen sem, ha ez szükségeltetik a hatékonyság eléréséhez.
Reewex ádámcsutkája majdnem kiugrott a helyéről, térdei megremegtek, arca elsápadt. Vader elsuhant mellette, faképnél hagyva őt. Örült, hogy ennyivel megúszta ezt az egészet de a jövőjével már egyáltalán nem volt ennyire derűlátó.
-Helyzetjelentést! -fordította távolabb Vader a fekete maszkját a hídfőállásban jelenlévőkhöz, akik egy emberként rezdültek össze a mennydörgő hang hallatán.
-Admirális, egy újabb Hapan Flotta tört ki a hiperűrből! -közölte emelt hangon a kezelőárok mélyéről egy hang. Columbus Moore az elülső megfigyelőfedélzeten állt, Tenzon kapitány társaságában aki szemlátomást nem rettent meg a kihívástól, amit az előléptetése okozott neki. Moore admirális gyakori helyeslő bólogatásokkal nyugtázta azokat az utasításokat, melyekkel Tenzon gyakran ellátta az alparancsnokok népes táborát.
-Húzzák szélesebbre a frontvonalat és vezényeljék át Freien sorhajókapitány hajóit ahhoz a flottához!
-Értettem admirális! U-uram.....-folytatta fél pillanatnyi késéssel, mely elegendő volt ahhoz, hogy a kommunikációs állás jelzésére felfigyeljen-....a Devastator megkezdte a vadász-századainak kibocsájtását.
-Hmm...-ráncolta össze a homlokát-, jó lenne ha a Vader Nagyúr előtte egyeztetne velem, mikor ilyen döntésre utasítja a saját embereit.
-Úgy tűnik, hogy új taktikát választott. Mi a parancsa, uram?
Moore egy pillanat erejéig töprengő arcot vágott, de ez hamar tovaillant egy hümmögő hang kíséretével.
-Tartsa a flotta az előző utasításban foglaltakhoz magát. Ha Vader Nagyúrnak szüksége lesz támogatásra az ő privát akciójához, majd értesít.
-Új pályákra állnak kapitány! -jelentett egy fiatal női hang a Hapan Véderő zászlóshajójának hídfedélzetén. A technikustól csupán pár évvel idősebb kapitány, felvonta a kecsesen ívelő szemöldökeit, miközben a szeme sarkából Amestris főtengernagy arcrezdüléseit figyelte. Jóformán a friss kinevezésének küszöbén került kapitányként a zászlóshajóra, melynek prominens vendége lett a Véderő főtengernagya. Amestris állítólag testközelből akarta levezényelni a csatát, távol Hapes bombabiztos bunkereitől.
-Mi történt, kapitány? -vágott közbe Amestris mielőtt még a technikus utasítást kaphatott volna.
-Úgy tűnik, hogy megelőző manőverbe kezdett a birodalmi flotta, asszonyom. -felelte, miközben maga is vetett egy pillantást a személyi kijelzőjére átirányított taktikai adatokra. -Néhány csillagromboló és kisebb támogató egység Heyla kapitány flottája ellen fordult.
-Valószínűleg el akarják őket vágni tőlünk. De így legalább rólunk is levesznek némi terhet. Hogy állunk a rotációval?
-Amint elérjük a lőtávolságot, az ütegeink elérik a megfelelő forgási sebességet.
-Remélem mindenki felkészült a múltkori fiaskó után. Immár nem lehet mentség, hogy ismeretlen hajókkal küzdünk meg. Hapes nem kerülhet a birodalom kezére megértették?!
-Vadászok közelednek, kapitány.
Carnin Heyla a fő kitekintőablakokhoz fordult.
-Húzzák fel a pajzsokat és maradjanak a befogópályákon! Lőjenek ki néhány torpedót a fő bolyaikra! Állítsák közelségi aktiválásra őket!
Vagy négy osztagnyi TIE vadász, Nimbus V-szárnyú, és körülbelül fele annyi bombázó hagyta maga mögött a csillagromboló köteléket. Őket cirkálók, ágyúnaszádok és más egyéb hadihajók követték. Ugyan nem voltak se nehéz turbólézerütegekkel felszerelve, se vastag páncélzattal, mégis jelentős fölényt tudtak kikovácsolni a mozgékonyságukkal és tűzerejükkel, melyekkel nyíltan fel vehették a harcot a könnyebb hapan hadihajókkal és vadászrajokkal szemben.
Az élen repülő TIE századparancsnok még kihasználta az utolsó másodperceket, hogy állítson a műszereken, optimalizálva a meghajtórendszerekbe juttatott üzemanyag áramlást illetve a fegyverrendszerekbe szánt töltés mértékén. Senkinek se tett volna jót, ha még csata előtt valami ostoba hiba miatt fel kéne adnia az egészet. Még a karbantartók jelentését se tudta rendesen átnézni. Igaz, mentsége se volt, mert akkor azzal csak a hanyagságát bizonyította volna. A magyarázkodás pedig sose mentség.
A századparancsnok kirázta a fejéből a negatív gondolatokat, majd előremeresztette a tekintetét. Éppen túljutottak a rendszerhatáron, mikor néhány villanásra lett figyelmes, pontosan onnan, ahol a szenzorai az ellenséges hapan flottát jelezték. A hátralévő távolság még messze nem indokolta azt a lőtávolságot ameddig a hapan energiafegyverek el tudták küldeni iszonyatos erejüket. De ezek nem is energiafegyverek voltak. Mikor pedig ennek a gondolatnak a végére ért, elkiáltotta magát.
-Támadórakéták! Kitérő manőver! Kitérő manőver!
Ki merre látott. Vagy amerre szabad hely mutatkozott. Természetesen az apró vadászgépek reagáltak a leggyorsabban míg a cirkálóknak csupán annyi idejük maradt, hogy felhúzzák a pajzsaikat. Az erőterek kékes villanásait azonban igen rövid idő alatt túlragyogták azok a lobbanások, melynek folytán a rakéták robbanófejei a szélrózsa ezernyi irányába lőtték ki azokat a részecskéket, melyek félelmetes pusztítóerővel bírtak. A vadászgépeknek például semmi esélyük se maradt. Hiába rántották félre a pilóták a botkormányaikat, ezek a lövedékek sokkal gyorsabbak voltak. A főleg fémrepeszekből álló részecskék úgy hatoltak át a vadászgépek gyengén páncélozott részein mint kés a vajon. Voltak melyek a TIE pilótakabinnal együtt, magát a pilótát is kettényesték. A legtöbbjüknek azonban elég volt ha csak sérüléseket okoztak, olyan részeken ahol valamiféle energiaáramlás mutatkozott. Elég volt ha csupán néhányuk átfúrta a napkollektorokat jelképező függőleges vezérsíkokat vagy az azokat a géptörzzsel összekötő elemeit. A gép máris irányíthatatlanul pörögni kezdet, sokszor saját társait rántva magával, vagy egyenesen elsodorva némely cirkáló szenzorrúdjait, hogy aztán tűzgolyóbisként végezze.
A TIE századparancsnok ugyan hallotta a gépét végigszántó repeszek kopogását, de a műszerei nem jeleztek komolyabb károsodásokat. Fellélegzett és újra alakzatba rendezte az embereit. Éppen jókor. A következő másodpercben ugyanis a rakétákat, kecses vadászgépek tucatjai követték és velük együtt vagy ezernyi halálos sugárnyaláb.
