Oldfighter

Megy a drukk innen is édesanyádnak Obi.

A Jedi Templom romjai közt járok. Valami nyeszlett gnóm püfföl már el sokadszorra a fém póklábain rohangálva.

Quara, Quara City..... Jod Bylner a csizmája orra alá gyűrte azt ami megmaradt a szivarjából. Nem volt az stresszes fazon, de lassan kezdett kifogyni a türelméből. Ez általában rossz ómen a Klán egyik katonájának részéről, de a kiváltó ok, illetve pont ennek az ok megszemélyesítőinek távolmaradása, a kezdeti izgatottságot már pár perccel ezelőtt felemésztette, megtetézve azzal, hogy idegességgel váltotta fel azt. -A fenébe is. -sziszegte az orra alatt, hunyorogva pillantva el a távolabbi bekötőutak felé. Mögötte az űrkikötő terpeszkedett, annak is az egyik dokkja, melynek málladozó falain gipszlegyek tivornyáztak. -Hol a fenében lehetnek? -tette fel magának a költői kérdést, nélkülözve a társait. Egészen eddig. Kivárta amíg elsuhannak mellette a közvetlen környezetébe érkező járművek, majd aktiválta a kabátja ujjába épített komlinkjét. -Tes, Webb mi a hézag nálatok? -Semmi pajtás. Ez az oldal tiszta. -felelte egy férfihang, mely Webb Grysoné volt. Jod szinte maga előtt látta a társa arckifejezését, amint az elgyötörten forgatja a fejét a kikötő átellenes pontján. -Tes, nálad mi az ábra? -Bone tehet egy szívességet. -felelte egy unott női hang. Jod akaratlanul is kéjes vigyorral húzta el a száját. Tudvalevő volt, hogy Tes és Pethy Bone nem igazán szívleli egymást. Lehet, hogy Bone gyönyörű nő volt, de Tes Nianar ezerszer ideálisabb alkat volt a nőiesség palettáján. Persze lehet, hogy csak Jod volt túl elfogult, de eme megállapításától épp annyira volt eltántorítatlan mint egy kiéhezett bantha a megérdemelt abrakjától. -Majd én kiengesztellek édesem. -Hm, ahhoz át kéne ide jönnöd. -Hé, emberek! Gondoljatok az egyedülállókra! A némileg eltorzult, sisteregő hang Keen Molasshé volt és rögvest még vagy további három helyről is csatlakoztak hozzá, szintúgy méltatlankodással. Jod nem vette a szívére a megállapításukat, csupán néma vigyorban maradt a szája. De aztán a kis közjáték gyorsan elillant a gondolataiból. -Bonet nem érem el, szóval tartsátok továbbra is nyitva a ?..... szemeteket. Nem ért a mondatának végére, ugyanis mögötte hirtelen remegni kezdtek a dokk falai. Döbbenten, elnémulva fordult hátra, miközben a komlinkből záporozni kezdtek felé a kérdések. Mit sem törődve a társaival, a szétrebbenő, zümmögő légyfelhőn és pattogzó vakolaton keresztül, felfelé vezette a tekintetét, ahol a fal teteje fölött egy csillagjacht sziluettje köszönt vissza rá. A pillanat nem tartott sokáig, mert hirtelen, egy ismerős fizikai jelenség következményeként, erőteljes dübörgés kíséretében a hajtóművekből kékes fáklyák lobbantak, majd az egész jármű átviharzott Jod feje fölött. A férfi automatikusan húzta be a vállai közé a fejét, miközben mindenfelé a por és a szemét kavargott fel. Mikor újra ki merte nyitni legalább résnyire a szemét, a hajó már nem volt sehol, csupán a felfordulás maradt utána. Valahogy odabotorkált a robogójához és felpattant rá, majd a szájához emelte az adó-vevőt. -Gépre emberek! Halljátok?! Kitörtek a dokkból! Mindenki utánam! Néhány kilométerrel arrébb, Trianna kilépett az árnyékból, ahol eddig türelmesen várt. Mozdulatai éppúgy árulkodtak a nyugalmáról mint a ruganyosságáról. Bone rezzenéstelenül fordult meg, hajlamossá téve magát, hogy bármely pillanatban megtegye a szükséges intézkedéseket. Egyelőre az esélyei latolgatásába kezdett. -Ügyes húzás volt Trianna. -közölte szenvtelenül, immár szemtől-szembe állva. Ugyan közvetlenül az ellenfelét nézte, de nem maradt figyelmetlen az olyan dolgok iránt sem, mint például az épületek környékén lévő dolgokra. A helyiek úgy tűnik nem nagyon használták ebben a napszakban a sikátort, inkább a szélesebb utakat részesítették előnyben, de tőlük függetlenül mások, főleg a háziállataik, vagy éppen a környező erdőségekből a városba lopózó vadállatok annál inkább ragaszkodtak a kevésbé forgalmas helyekhez. Akárcsak Trianna és a társai. A társai! -Hát a többieket hol hagytad? -kérdezte ugrásra készen. -Jó helyen. No és te? Bone elvigyorodott. Ezek szerint Trianna is másra számított. De ettől még nem látta fölényben magát. -Talán éppen ők már nem a szócsépléssel bajlódnak. Pontosan tudják, hogy kiket kell keresniük. -Ki kell hogy ábrándítsalak Bone. Egy Infiltratort sose kell keresni. Ők találják meg ugyanis az ellenfeleiket. -Ebben van valami. De a végzetüket úgysem kerülhetik el, akárcsak te. Kár volt idejönnöd. Engem aztán vissza nem visz senki se abba a hazug világba. -Újabb csalódást kell, hogy okozzak neked. -Trianna látta amint Bone alig egy milliméternyit feljebb húzza a szemöldökét. -Nem miattad vagyok itt. Most még nem legalábbis. -Akár miattam, akár más miatt kerültél ide, beleköptetek a levesünkbe. -Bone hideg tekintete egyre mélyebbre hatolt, egészen Trianna agyáig. -De ha gondolod, csinálhatjuk személyes ügy alapján is. -Szóval mindenáron harcot akarsz. -Innen élve nem távozhatsz. Se te, se a társaid. -Hát legyen. Végső soron mit veszíthetünk, nemde bár. Bone a szavak hallatán gúnyos vigyorra szélesítette a vékony ajkait, levetette kabátját, lecsatolta a muníciós övét, de már az ugrásra készült. Trianna hasonlóan cselekedett. Mikor végzett, térdeit behajlította, karjait pedig a tradicionális küzdőállásra emelte. -Mi tart már eddig? -kérdezte Lynne, feszülten az égre emelve a tekintetét. Homlokán izzadságcseppek gyöngyöződtek; éppen végeztek Niobevel a lepakolással. -Türelem tündérem, már rajta vagyok az ügyön.....- szólt hátra a válla fölött Yve, miközben a távirányítón ügykezelt. -.....És igen, látom már! Kinyújtotta az egyik karját. -Ott jön, látjátok? Sikerült! A távolból egy csillogó pont nőtt fokozatosan minél nagyobbra. -Amint letetted a hajót, pakoljatok fel. -szűrődött ki Niobe hangja a terepsikló volánja mögül. A jármű hajtóművei egyre fokozódó búgásba csaptak át. -Ha nem érnénk vissza időben.....akkor tűnjetek el! Világos? -Na de....-próbált volna ellenkezni a ledöbbent Lynne. -Világos? -ismételte meg a kérdést, ellenvetést nem tűrően. Yve Lynne mellé lépett. -Ilyen nem fog megtörténni angyalom. -Nem érdekelnek a mellékes megjegyzéseid. A küldetés sokkal fontosabb. Szóval remélem, hogy értve vagyok. Yve nagyot nyelt. Még sose látta Niobét ennyire kikelni magából. Adott magának még egy néma másodpercet, elhessegette kétségeit majd kinyögte: -Tökéletesen. -Remek! -vágta rá amaz és azon nyomban sebességbe rakta a siklót, hogy aztán pillanatok alatt belevesszen a cserjék és fák által alkotott vegetációba. Yve és Lynne még sokáig nézte a sikló por kavarogta nyomait, nehezen ocsúdtak fel a hallottakon. Aztán Lynne volt az aki először megszólalt. -Ugye nem tesszük meg? Egy vaskosabb árnyék vetült hirtelen rájuk; a csillaghajójuk ott lebegett fölöttük. Yve nem is titkolhatta, hogy mennyire is örült a hajójuk megérkezésének; Lynne biztos nem ugrott volna a nyakába ha válaszolt volna. Ehelyett kiviharzott a tenyérnyi tisztásra, hogy megtegye az utolsó lépéseket a hajó leszállásához. -Gyerünk, sok még a dolgunk. -mordult fel ingerülten, míg bepötyögte a szükséges instrukciókat a távirányítóba. Lynne kelletlenül, szó nélkül, de szolgálatkészen követte. Tudta, hogy Yve nem akar neki válaszolni. Rossz szájízzel hagyta hátra a fa alatti védőhelyet. Egyfajta szimbolikus csatakiáltás csattant a szűk sikátor mélyén, de senki se folyamodott arra, hogy közvetlen tanúja legyen a soron következő csapásnak. A lakók továbbra is távol maradtak, vagy mélyen, az épületeikből pillantottak ki a két küzdő hapan nőre. A szimbolikus kiáltást aztán gyorsan felváltották a düh és a megfélemlítés zabolázatlan megnyilvánulásai. A végtagok gyorsan és pontosan sújtottak le, illetve lendültek a támadások elhárítására. Az Infiltratorok rendszerint távol maradtak a huzamosabb küzdelmektől, sokkal inkább a gyors, meglepetésszerű harci taktikát alkalmazták. Javarészt elegendő volt egyetlen egy mozdulat arra, hogy kiiktassák az ellenfeleiket. De a kiképzésük során megtanultak helyt állni olyan helyzetekben is, ahol szükségesé vált számukra a folyamatos küzdelem. Nem egy Infiltrator köszönhette életét annak, hogy elsajátította ezeket a technikákat. Ütést ütés követett; kiáltások közé halk, elfojtott nyögések keveredtek. A hapanok se voltak ellenállók a fájdalomnak és a fáradtságnak. Éppúgy megviselte őket mint a legtöbb galaxisbéli lényt. A kitartásuk azonban nem engedett a gyengeségnek, de még annak a látszatára sem. Újult erővel rohamozták egymást, legtöbbször csúnya zúzódásokat okozva a másik testén. Volt amikor összekapaszkodtak és a sikátor falainak támasztották egymást, így kényszerítve a másikat a védtelenebb állásba. Trianna először összegörnyedt mikor éppen rákerült a sor a kedvezőtlenebb helyzetben, hogy védje magát. Bone pedig ütött és rúgott, hol felváltva, hol pedig csak az egyik támadási formulát választva. -Tudod Trianna -állt le a folyamatos támadásokkal és ujjait ellenfele nyaka köré fonta-, azt hittem Yve lesz az aki először szembeszáll velem. Szaggatottan beszélt, mert a fáradtság arra késztette, hogy zihálva kapkodja a levegőt. Ereje azonban mit sem gyengült, jó példa volt erre Trianna eltorzult ábrázata, amint megragadta az őt fogva tartó kezet. Pethy Bone az egész testével leszorította, így mozdulni se tudott. -Talán ő komolyabb ellenfél lett volna a számomra. -folytatta amaz, belevicsorogva Trianna elkékült arcába. -A gyűlölet hihetetlen erőt tud adni az embernek. Trianna torkából egyre erősödő mordulás tört elő, minden erejét beleadva ahhoz, hogy elroppantsa az őt fogva tartó kéz csuklóját. -Gyenge vagy. -nyűszítette Bone, elemelve pár centiméternyire Triannát a talajtól. Ennek folyamán Trianna lábai kiszabadultak a test szorításából. Minden erejét a következő mozdulatra koncentrálta. Felhúzta a térdeit, majd ruganyosságának köszönhetően, talpát ellenfele felsőtestének nyomta, míg végül mindent beleadva, csavart egyet Bone kezén és ellökte magától. Pethy Bone felkiáltott, miközben a sikátor másik falának vágódott. Trianna lehuppant a földre majd négykézlábra esett össze. Fuldokolva. köhögve próbált újra felkelni, de ereje nem sok maradt. Pethy Bone gúnyos kacajba kezdett, nem törődve a hátában érzett fájdalommal, melyet a becsapódás váltott ki nála. -Nocsak, nocsak! Hát mégse adtad még föl. Talpra állt, miközben a közelben fekvő fegyverövére pillantott. -De talán segíthetnék rajtad, hogy szenvedéseid végére pontot tehessek. Elindult sántikálva a pisztolya felé, miközben Trianna valahogy megkapaszkodott a falba és küzdeni kezdett azért, hogy össze ne essen ismét. Tudta, hogy Bonet már nem állíthatja meg és el sem futhat. Az úgyse lett volna méltó tett tőle. Ha végezni akarnak vele, akkor azt ne a földön, kiszolgáltatott helyzetben tegyék meg. Felkészült a legrosszabbra. Bone pedig felkészült a kegyelemdöfésre. Persze ez így nem egészen állta meg a helyét, mert amit véghezvinni készült azt nem kegyelemből teszi, hanem kőkemény, elszánt érzelmektől telítve. Meg akarta mindenáron ölni Trianna Lexet. Odaérve a muníciós övéhez, lehajolt és a sugárvetőért nyúlt. Nem maradt más választása, tudta. A küzdőtechnikák itt már nem értek semmit se. Kihúzta a fegyvert a táskából és..... ?.és ekkor valami sötét borult a sikátor fölé. Egy árnyék kúszott végig a szűk járaton. Bone úgy emlékezett, hogy ragyogó tiszta idő van, de tudta azt is, hogy a közeledő csúf évszak beköszönte előtt ilyenkor egyre gyakoribbak a felhősödések. Mégis, volt valami egészen furcsa az egészben. A talaj remegni kezdett a lába alatt. Jod Bylner felhagyott azzal, hogy tovább kerülgesse a jóval lomhább járműveket. Mióta a kikötőből kitört a betolakodók űrhajója, azóta mást se csinált mint a forgalomban szlalomozott, jócskán visszavéve a tempóból. Eggyel magasabb fokozatra kapcsolt, majd felhúzta a robogó orrát és merte remélni, hogy kiérve az épületek fölé, újra megpillanthatja a hajót, az ugyanis néhány pillanattal és két kereszteződéssel ezelőtt kikerült a látóteréből. A robogó kilőtt az ég felé, de baljós volt, hogy abban a magasságban is maradhat. Jod tudta jól, hogy az a változat melyen repült, nem éppen a talajtól több szintre lévő magasságra tervezték. Legtöbbször irányíthatósági problémák keletkeztek és nem egyszer fordult már elő, hogy tapasztalatlan robogós kezében a jármű instabil hajlamból átment roncshalmazzá, kezelője pedig valamely szervdonor állomáson végezte. Jod már elég jól ismerte a járművét, sőt, saját képességeivel is tisztábban volt. Néhanapján kikapcsolódásként gyakran rendeztek házi robogóversenyeket a fiúkkal és általában az élmezőnyben szokta végezni. Gyakran kemény csaták voltak ezek, melyek megedzették és tapasztaltabbá tették. Kelletlenül vonta le végül a végső következtetést, hogy a hajónak a hűlt nyomát se találta. Bezzeg annak nem kellett kerülgetnie a nyavalyás forgalmat. Nem ő volt az első aki erre rájött. -Ezek aztán jól felszívódtak. -csendült fel Webb hangja, melynek kacifántosabb szitokáradatát a menetszél tolakodó süvítése elnyomott. -Gyanítom, hogy automata felszállás volt. -emelte a szája elé a komlinkjét. -Még itt kell lenniük valahol a közelben. -Mit tegyünk? -Bone még mindig süket. Jobb ha különválva maradunk. Javaslom, hogy nézzük át a város külső kerüle...... Nem fejezhette be a mondatát, ugyanis a látása perifériáján valami élesen megcsillant. Ám mielőtt még odakapta volta a fejét, hogy megnézze magának, hogy mi az pontosan, az a valami már ott is volt, közvetlenül az orra előtt; oly közel, hogy majdnem elvitte a robogó elülső szenzorrúdjának végét. Jodnak volt még annyi lélekjelenléte, hogy begyújtsa a fékezőrakétákat, de ami ezek után történt azt rémálmaiban sem kívánta volna magának. A léglökés mely kegyetlenül oldalba csapta, letérítette őt az eredeti pályájáról és most pörögve-forogva zuhant alá az épületek közé. -Jod! Jod, ott vagy még? -ért el a füléig Webb hangja a komlinkből, de aztán az utolsó ésszerű mozdulatának hála, a robogójának motorja dühős robajjal kerekedett felül mindenen. Nem sokon múlott, hogy nem kenődött oda valamelyik épület homlokzatának. Ennyit ért az a sok tapasztalat melyet élete során megszerzett magának. Mikor a járműje alig néhány centire húzott el a dúracél homlokzati perem fölött, fellélegzett és hívatlan ?támadója? után pillantott. Egy könnyű rakodórámpás siklót látott távolodni, szemmel láthatóan örült tempóban. Volt azonban valami ennél is szokatlanabb az egészben. A sikló vezetője éppen hátrafordult -talán neki is feltűnt, hogy majdnem elcsapta őt-, és ekkor megbizonyosodhatott, hogy egy nő volt az. Egy fiatal, gyönyörű vonásokkal megáldott nő. Éppen olyan, mint.... -Jod? -Webb, jól vagyok. -jelzett vissza a társának, miközben megfordította robogóját, egyenesen arrafelé amerre eltűnt a terepsikló. -Azt hiszem találtam valamit. Te és Tes gyertek a városközpont felé. A többiek pedig....-tétovázva pillantott a háta mögé ahol nem messze, néhány utcasaroknyira már az erdősáv kezdődött-, észak felé tartsanak! Kutassák át a külső kerületeken túli...... A mai nap folyamán nem ez volt az első esett, hogy Jodba fojtották a szót. Tette most mindezt egy sötét árnyék mely szinte a semmiből bukkant fel és mikor felpillantott, hogy megnézze magának mi is az ami a tiszta kék égboltot eltakarta, még a lélegzete is elállt. Az adó-vevőben egy aggódó női hang csendült fel riadtan. -Jod? Jod, látod ezt? Tes volt az, és amire a figyelmét fel szerette volna hívni, annak már közvetlen részese volt. Egy Victory-osztályú csillagromboló csüngött az égbolton, sötét, dárdahegyformát rajzolva a város fölé. Valahonnan riadókürt hangjai szaggatták ketté a hatalmas leviatán hajtóműveinek a zúgását.

Két részeg jön ki a kocsmából: - Hé, komám, itt van egy folyó, te tudsz úszni? - Naná, hogy tudok - válaszol a koma, majd ugrik egy hasast az úttestre. Nagyot nyekken és hátraszól a komájának: - Gyere nyugodtan, be van fagyva! Józsi bá a kedvenc kocsmájában iszogat (már jó ideje). Aztán érzi a mi kedves Józsi bánk, hogy nem tud fölálni, akárhogy próbálja. Gondolja egy kis friss levegő nem ártana és kikúszott az ajtóig. Mikor kimászott az ajtón érzi, hogy még mindig nem tud fölálni. Na, gondolja talán ha hazakúszik, akkor majd föl tud álni. Haza is kúszik, de aztán otthon is érzi, hogy csak nem tud fölállni. Na, bekászálódik az ágyába és egyből kidől. Másnap az asszony rángatja föl és azt mondja: - Már megint segg részegre ittad magad a kocsmába! - Honnan tudod? - Szóltak, hogy ott hagytad a tolókocsid.

V Nem rossz, nem rossz, bár nem tudott maradéktalanúl megfogni. Lehet, hogy az eredeti jobban ütne, de az kimaradt az életemből. A Firefly színészeket viszont jó volt viszontlátni.

Érdekes kisérletezgetés így vegyíteni a piákat, node ha valaki íly komolyan veszi a kémiát...!

Még mindig meg tud lepni az, hogy milyen szemtelenűl piszok fiatalok is vannak itt. Boldog szülinapot Obi1!

Csípem a japán nyelvű narrációt Jóféle a reklám is, főleg, hogy mindkettőben voltak új jelenetek.

Dzséjt olyan profi, hogy simán választ tudna rájuk adni, bármely más film alapján is

Nekem elég hiteltelen ezzel a főszereplő gyerekkel. Még a szinkronos trailer se jött át.

Az amerikaiak kémet küldenek Oroszországba. A kémet Szásának nevezik el. Ledobják Fehéroroszország felett egy ejtőernyővel, mikor földet ért, megkeresi az első bázist és beolvad a katonák közé. Lesz egy barátja is, Iván.. Egy nap Iván így szól Szásához: - Szása! Én tudom, hogy te egy amerikai kém vagy! - Honnan veszel ilyen baromságot Iván!?!? - Rendben bízonyítsd be, hogy nem vagy az! - Mit tegyek? - Egy hétig nem ehetsz semmit! Ha talpon maradsz és a munkát is bírod, akkor tényleg orosz vagy. Letelik a hét, Szásának kutya baja... - Szása! Tényleg orosz vagy! Bocs, hogy kételkedtem! Néhány nap múlva megint...: - Te Szása! Nem tolsz ki velem! Tudom, hogy te amcsi kém vagy! - Bebizonyítom, hogy nem! Mit tegyek? - Itt van 5 liter vodka! Állj neki! Ha talpon maradsz, tényleg orosz vagy... Szása nekiáll és megissza az utolsó cseppig, de mintha csak vizet ivott volna, végzi tovább a munkáját.. -Tényleg orosz vagy! Más ebbe belehalt volna! Néhány nap múlva ismét: - Szása! Most már valdd be, hogy Amerika küldött kémkedni! - Nem Iván! Orosz katona vagyok! - Bizonyíts! Vetkőzz le mesztelenre és irány az erdő, fátvágni! Szása kimegy a -40 fokba mesztelenül, fogja a baltát és nekiáll! Este visszamegy, mint aki csak sétálni volt egy kellemes nyári estén... Iván újra megkérdezi: -Szása! Biztos, hogy nem egy kém vagy amerikából?? - Nem! De áruld már el, hogy honnan feltételezed ezt rólam! -Tudod Szása, k*rva kevés errefelé a néger!!! A professzor elmegy az elmegyógyintézetbe, hogy a fogyatékosokat "tanulmányozza". A folyosón találkozik az egyikkel és így szól hozzá: - Szervusz. Figyelj csak, mondjunk egymásnak találóskérdéseket. Ha te nem találod ki akkor adsz egy százast, de ha én nem találom ki akkor adok egy ezrest. - Jójóóóó. Monnyaaaaad. Na szal. Mi az négykereke van, utazásra használják, és autónak hívják? - Neem tudooooom, iiiitt eeeegy száááázaaaaaaaaas. - Miaz, sinen jár sokan elférnek rajta és vonatnak hívják? - Neeeeem tudoooomm, iiitt egggy száááázasss. - Na akkor most mondj te. - Miiiaaaz, haaa feldooooboooom piroooos, haaa leesiiik kéééék éss csipoooog? - Hű...mi a fene lehet ez? ...nem tudom ...itt egy ezres. De mégis mi volt ez? - Neeem tuuuddooom ittt eggy száááázaaaas!

Boldog születésnapot a gitárgurunak

Jó volt a Dexter. Szegénynek nem könnyű a családi élet, ámbár ha a szerencse így mellészegődik...

Valahol láttam erre a videóra egy jó hsz-t. Ezek a bizonyos fiatalok elköcsögösödnek. Néha ha bekeveredet Pestre láttok pár ilyen selyemrambót. ( Bazz, tegnap a Showder Klubban mekkora szöveg ment már )

Figy, ha azt mondom, hogy Panasonic DVD játékosod van, akkor közel járok? Amúgy f*sza így játszani, főleg koncert DVD-re. Nálam ilyenkor a dobverők kerülnek elő Sajnálom amúgy ami a banda dolgot illeti.

Lipi, mi a helyzet veletek? Bent vagytok valamelyik elődöntőben?

Nagyon baba

Ezzel bazz gyilkolni lehetne. Ment egy ilyen a Retekklubon a Csillaghanyatlikban. A zsüri 0.1 másodpercig bírta nézni

Gondoltam, hogy te is bosszankodni fogsz Dzséjt.

Elég bosszantó hibák sajna. Csak az SW név menti meg attól, hogy végigjátszás előtt letöröljem a gépemről. Kiírni tuti nem fogom.

Ezek már nagyon régiek, de még mindig k*rva jók

Pár nap és szoc. üzletekben is "kapható" lesz a PC-s verzió

Ez a gyerek csak nem nekem nem tűnik egy százasnak?

Nem volt rossz az SGU, bár remélem lassan tényleg mernek nagyobbat vállalni a készítők.

Na most egész szépen futott a game. Nem tudok kiigazodni ezen a hibán Háborog az Erő biztos.