Nar Shaddaa, koréliai negyed.....
Egy köpenyes alak furakodott keresztül a késő esti éjszakában a zsúfolt permatonon, mely összekötötte a negyed szórakoztató részét a dokkokkal és a hozzájuk kapcsolható raktárépületekkel, melyek munkát adtak a helyiek nagy többségének. Elég határozottan tört utat magának, azonban sose okozott a kelleténél nagyobb durvaságot. Csak annyit engedett meg magának, mellyel tudathatta, hogy fontos, halaszthatatlan teendői felé tart. De végső soron ezzel mindenki így volt, ezért se kelltett nagy feltűnést. Itt mindenki eltökélten, céltudatosan tartott végpontja felé, lézengőket csak elvétve lehetett találni, azonban könnyű volt őket kiszúrni. Ők a falak töveiben, vagy az épületek közti repedésekben húzták meg magukat, legtöbbször lesve az alkalmat, hogy mikor hagyhatják hátra a csöppet sem fényűző életüket, illetve azt némi szinten elfogadhatóbbá tenni.
A köpenyes, fején az arcát sötétbe burkoló csuklyát viselve, rezzenéstelenül hagyta mögött azt az aprócska jelenetet, mely folyamán egy ilyen lézengő fajzat kizsebelt egy mulatozást maga mögött tudó dokkmunkást. A fűszerrel átitatott alkoholszagú lehelete és a foltos kezeslábasa mindent elárult róla. Egy Császári Testőrnek nem jelentett gondot, hogy minden egyes apró momentumot megfigyeljen, analizáljon, majd megtegye a szükséges intézkedéseket. Pontosan tudta, hogy mi történik mellette, mögötte, vagy akár az utca másik oldalán. Körülötte semmi se maradhatott titokban. Ahogy halad tovább, úgy sodorta magával a fejében zúgó illúzióit, melyek milliméterről milliméterre pontos lenyomatai voltak a valóságnak. Közvetlenül ugyan nem látta, de tudta, hogy éppen melyik zsebeket metszi fel az undorító kórság a repedés aljában a lerészegedett áldozatán, vagy éppen miként követi őt az a képzett kowaki gyíkmajom, melyet gazdája útjára eresztett a sarok mögül. A gazda még csak nem is sejtette, hogy mekkora hibát követett el. És amint eme gondolat szárba szökkent Dervex tudatában, máris cselekedett. Köpenye szétnyílt egy adott helyen, majd vibropenge csillant az épületek faláról csüngő reklámtáblák fényében. Sokkal fenyegetőbb volt, mint az, mellyel az idomított kowaki igyekezett megfelelő helyzetbe kerülni. Vesztére, elkésett.
A tetem nem sok vizet zavart, főleg az után, hogy egy whiphid oszlop lábaival papír vékonyságúra lapította. A tömeg zökkenőmentesen hömpölygött tovább, a rejtőzködő Császári Testőrrel együtt.
Dervex inaktiválta a vibrolándzsáját és azt alapállásba helyezte, vissza, szorosan a testpáncélja mellé. Lassan ideje volt, hogy a céljához érjen, találkozva a megfelelő emberrel.
Egy alkóv mélyén került sor a találkozóra; az éjben megbúvó sötét üreg gyomrában, ott ahová még a helyi fajzatok se merészkednek ha nem muszáj. Dervex lassú, óvatos léptekkel közeledett az eget ostromló toronyépület aljához, jobban mondva ama szintjéhez, mely egy vonalban lehetett azzal amit az itteniek mesterséges felszínnek neveznek. A hely nem sokban különbözött Coruscant bolygómag felé törekvő világától, legfeljebb a császári fővárosban sejteni lehetett, hogy honnan is nőnek ki az épületek. Itt erre nem sok esély mutatkozott.
Csúszómászók iszkoltak arrébb, amint a testőr a nedvező dúrbeton világukba tiprott, gyaníthatóan történelmet írva a sorsuk jelenlegi alakulásában, mint első emberi lény aki betette a lábát az ő birodalmukba. Fél pillanattal később észrevette az alakot, aki egy hordozható lámpást gyújtott fel, néhány lépésnyire távolabb. A császári testőr lazított rejtett fegyverének fogásán, de a figyelme továbbra is széles látókörben maradt.
-Az ég szerelemére, már azt hittem el se jön.
A fluid lámpás egy reszkető arcú birodalmi ügynök fizimiskáját engedte láttatni.
-Itt biztonságosabb. -közölte Dervex, pillantást mérve először jobbra, majd balra.
-Biztonságos? -hökölt hátra az ovális arcú, homlokába fésült, fekete, rövid hajú férfi. -Magának aztán elment az esze!
Dervex nem törődött a sértéssel. Más alkalomkor talán már méltó mód cselekedett volna. A szükségesség azonban megmentette az ügynök életét.
-Megvannak az információk? -kérdezte minden kertelés nélkül, egy pillanatra sem engedve a koncentrálásából.
Az ügynök bólintott.
-Meg. Beazonosítottuk néhányukat akiket keres.
-A hívás ide érkezett.
-Pontosabban a kikötőbe, egy módosított korvett fedélzetére. Napok óta figyelemmel kísértük ennek a Fjedor nevezetű alaknak a kapcsolatait.
Az ügynök szabad keze egy pillanatra eltűnt az egyik zsebében, majd egy fél tenyérnyi holosugárzót mutatott fel. A kis szerkezet aktiválódott.
-Ezt az egyik társam rögzítette a kikötőben.
A kék fénysugárban egy maroknyi társaság baktatott fel egy hajó rámpáján. Dervex számára nagyon is ismerős hajóéra.
-Őt ismerem. -bökött az állával előre. -A neve Sing.
-Fejvadász. Előszeretettel dolgozik a huttoknak.
Dervex közönyösen söpörte félre az ügynök megjegyzését. Nem mutatott túl nagy hajlandóságot, hogy méltassa a megszerzett információért befektetett munkáját, hiába is várta azt az ügynök minden egyes elcsepegtetett információmorzsa után.
-A hajót is már láttam korábban.
Fwell. -mondta ki magában annak a bolygónak a nevét ahol utoljára látta mind a fejvadásznőt, mind pedig a korvettet.
-Szóval ha jól értem már összefutott a társasággal.
-Nem. Nem egészen. A devaroniant és a többieket még nem láttam. -futottak össze a ráncok a homlokán. -Mit tudott meg még? Mi volt az adásban?
-Tessék, ebben mindent megtalál. -nyújtotta át a lapos tárgyat, amit átadás előtt kikapcsolt. -Van azonban más is.
Dervex átvette a készüléket.
-Folytassa!
-Az a devaronian valami fontosabb csatlósa lehet ennek a Fjedornak. Azt a Sing nevezetű fejvadászt például az egyik közeli csehóban személyesen kereste fel. Ugyan ott nem tudtunk használható felvételeket készíteni, de a tulajról számos adatunk van. Tudjuk például, hogy előszeretettel hallgatja le a vendégei privát beszélgetéseit. Talán a többi ismeretlenről is kiderül valami.
-Értem. Fel fogom keresni. -tudatta szűkszavúan, majd igazított valamit a köpenyén. -Ideje indulnom. Nem juthattak még olyan messze.
-Oké, úgy nézz ki, hogy nem hagytunk maradandó nyomot, senki sem követ minket. -fordult hátra a pilótaszékéből Roylee.
Míg kint a hipertér örvényei kavarogtak, addig a hajó hídján a komor gondolatok.
-Minden esetre csináld azt amit mondtam. Tartsuk magunkat a többszöri pályamódosításokhoz. -búgta Aurra Sing a kimért hangján.
-Hé, szívi, ki is mondta, hogy itt a te parancsaidat kell követnünk? -jött a hang kettőjük mögül, egyenesen a méltatlankodó Ryela Nasen szájából.
A fejvadásznő higgadtan nézett hátra a válla fölött.
-Ha így folytatod, annak nem lesz jó vége Nasen. Itt én ügyelek még a te bájos pofikádra is, ezt ne felejtsd el.
-Ch, tudok vigyázni magamra. -vonta meg a vállait megvetően.
-Hölgyeim, hölgyeim.... -G'hevur a kezeit dörzsölgetve nyomult be a pilótafülkébe. -Csak ne civakodjunk. Itt mi mindannyian társak vagyunk.
-Egy jó tanács devaronian, -lépett el Aurra Roylee mögül- nincs szükségem a kinyilatkoztatásaidra. Majd szóljatok ha megérkeztünk az első állomáshoz. A kabinomban leszek.
Kifelé tartva elhaladt G'hevur, majd Ryela mellett is. Az utóbbi azonban utánafordította a tekintetét.
-Egy valamiben megegyezünk fejvadász.
Aurra megtorpant és kérdőn felvonta a szemöldökét.
-A magunk urai vagyunk mindketten. A fizetség hajt, semmi más.
-Tévedsz. -közölte fagyosan. -Csakis a bosszúszomjamnak köszönheted, hogy megtűrlek magam mellett. Téged meg a többieket. Ha ennek vége és begyűjtöm a skalpjaimat, te sem leszel több mint egy élősködő a vronskr bundájában. Ezt jól jegyezd meg.....kalandor.