Hapan Csillagköd, Hapes, Források Palotája....
Negan megkönnyebbülten lépet ki a déli palotaszárny teraszára. Alkalmi irodáját hátrahagyva, a temérdek munka után, ezekben a késő esti órákban, friss levegőre vágyott. Ahogy tenyerét a díszes kőmellvédre helyezte rögvest lehunyta a szemeit és megszívta a tüdejét a sziget fölé érkezű hűs légáramlatok oxigén-dús aromájából, melybe leginkább a sós tengeri levegő és a források tiszta zamata keveredett. Egyedül volt, senki se zavarta. Még a palotakertben őgyelgő őrök is mintha másfelé serénykedtek volna. Ő legalábbis is gondolta. A fáradtság furcsa játékokat kezdett űzni a kondicionált érzékei felett. Mindazonáltal veszély itt nem fenyegette. Közvetlenül legalábbis nem.
Mikor kinyitotta a szemeit, a tenger fodrozódásai közt remegő holdakat pillantotta meg. Hétből öt ?ontotta? most a fényét Hapes éjszakai egéről, mely sose volt elég sötét ahhoz, hogy engedtetni láttassa a közeli csillagok fénypontjait. A szokásos fátyolosság, mint mindig, most is csak félhomályt teremtett.
Negan feljebb emelte a tekintetét. Tekintete megakadt néhány járművőn melyek ioncsóvákat húztak maguk után, hogy aztán belevesszenek fent, a magasban rajzó társaik egyvelegébe. Hapes orbitján már temérdek, civil érából kikerült űrhajó sorakozott fel, várva a végső parancsot, hogy csatlakozhassanak a birodalmi flotta elleni háborúhoz. Ők voltak az utolsó védvonalak a hapan nép túlélése érdekében. Az Ereneda parancsa pedig egyértelmű volt. Csupán jelentéktelen számú ellenkező akadt, de számukra ez is maradt az utolsó mozzanat az életükből.
-Tábornagy...
Óvatos hang csendült fel mögötte. Tapintatos volt, de egyben sürgető.
-Mondja csak Eilyn.
Negan továbbra is a horizontot fürkészte.
-Hívása érkezett, asszonyom. Az egyik kódolt csatornán.
Az Infiltratorok feje megfordult majd pillanatnyi mérlegelés után elsétált az asszisztense mellett aki megvárta amíg felettese belép a fedett folyosóra, majd nyomába eredt, hogy a tábornagy közelében lehessen ha a szükség úgy hozná.
Negan végiggyalogolt a vastag szőnyegen, mely majdnem saroktól sarokig húzódott az irodájában, míg végül elérte az íróasztalát. Megkerülte a különleges erezetű bútordarabot és felnyitott a felszínén egy panelt. Egy kis kezelőfelület vált láthatóvá, gombokkal és a hozzájuk kapcsolódó feliratokkal. A hapan nő lenyomta az egyiket, mire egy mechanika felfedte az asztalba süllyesztett holonet rendszert. Felpillantva, a bejáratban ugrásra készen várakozó asszisztenséhez fordult.
-Köszönöm Eilyn. Most távozhat.
Amaz fejet hajtott, majd bezárta maga mögött az ajtószárnyakat.
A helyiségre félhomály telepedett, egy időben a vetítőrendszer bekapcsolásával. A fehér fénykéve, mely az asztal fölé lövellt, egy karcsú, atletikus alakot jelenített meg Nagan tekintete előtt.
-Trianna...
Quara, Quara City.....
-Tábornagy. -biccentett a fejével a jacht szűkös, kommunikációs szoba sarkában derengő tiszt felé, akinek csak a felső teste látszott tisztán a fénysugárban.
-Pihenj, Trianna. Már vártam a hívásod.
Az Infiltrator lazított a testtartásán, azonban arcélei feszesek maradtak.
-Elnézését kérem a késedelemért, tábornagy.
-Sikerült végrehajtanod az utasításokat? Hol vagy most egészen pontosan?
-Némi tervmódosításokkal ugyan, de sikeres akciót hajtottunk végre a kijelölt célpontnál. Jelenleg némi karbantartási munkálatokra szorultunk.
-Ezt sajnálattal hallom. Az Ereneda ugyanis nem tűr késedelmet Trianna.
-Tisztában vagyok vele Nagan tábornagy. De elkerülhetetlen volt, hogy alkalmas helyet nézünk a szerelési munkálatokhoz. És......éppen....
-Valami gond van? Elbizonytalanodtál.
Trianna felülkerekedett cseppnyi bizonytalanságán.
-Pethy Bone. Tábornagy.
-Hogy?!
-Ő is itt van, ezen a bolygón.
-Én mondom, négyünk ellen tuti nincs esélye. De még egymagam is képes lennék akár kitépni a szívét annak a.......
Yve hirtelen elhallgatott, amikor a szeme sarkából észrevette a mozgást a társalgó bejáratában. A többiek is odavetették a tekinteteiket. Trianna lépte át a süllyesztett küszöböt. Csendben, valahová maga elé meredve.
-Nos? -kérdezte elsőként Niobe, felemelkedve a székéből. Yve is mozgolódni kezdett, példának okáért, legelőször a csizmába bújtatott lábait vette le az asztalról, melyet eddig körbeültek.
Trianna a csípőjére fektette a tenyereit. Arckifejezése nem sok jóról árulkodott. Végigpillantott a társain, majd kelletlenül megszólalt.
-Folytatnunk kell az eredeti tervek szerint.
Az arcokra egyszerre ült ki a kétkedés és a megdöbbenés egyvelege.
-Micsoda?! Csak úgy hagyjuk elfutni? -fonta össze a karjait Yve, a falon túlra bökve a fejével. -Ezt Nagan se gondolhatja.
-Nagan tábornagy. -egészítette ki őt Trianna, aki ezután keresztülviharzott a társalgón.
-Hé! -kiáltott utána. -Itt most Boneról van szó. Ezt én csak úgy nem nyelem le, érted!?
Trianna megtorpant és kitámasztotta magát a másik ajtóban mielőtt még kilépett volna. Kivárt egy másodpercet, majd megperdült és egyenesen visszatért Yve elé.
-Magasról teszek rá, hogy mit nyelsz le és mit nem. Infiltrator vagy és azzal együtt fedhetetlen. Uralod az érzelmeidet és követed az Ereneda parancsát tűzön-vízen át. Megértettél engem?
Yve tekintette előtt, Trianna szempárjában lángonyelvek vibráltak. És ha Trianna szemében már lángonyelvek vibráltak.....
-Teszem azt, amire kiképeztek. -mondta fagyosan, mielőtt még kitörhettek volna azok a lángnyelvek onnan.
-Nagyon helyes.
Trianna még engedélyezett magának annyi időt, hogy Yve tudatába égesse arcának minden egyes rideg és elszánt vonását, majd a döbbenten őket néző társaikhoz fordult.
-Rendbe tesszük a hajót és eltűnünk innen.
-Mi a következő célpontunk? -kérdezte Niobe ellépve az asztal mellett.
-Alderaan. Ott lépünk akcióba mihelyst átvettünk egy csomagot a flottától.
Mivel a többiek nem reagáltak erre semmivel, folytatta:
-Nyomás hölgyeim, még be kell szereznünk azokat az alkatrészeket.
Porgge reszketett. Nem kicsit, nagyon.
A koréliai teherhajó egyik folyosóján állt falfehéren, remegő térdekkel és hogy némiképp levezesse a feszültségét a körmét rágcsálta. Vele szemben, a higiéniai szárny tövéből, Bone lassan megfordult. Egy hordozható detektort tartott a kezében.
-Semmi kétség, minimum hárman voltak. Méghozzá.....-pillantott le utoljára a szerkezet kijelzőjére-, nők.
-N-nők? -kérdezte dadogva a férfi, vetve egy döbbent pillantást a háta mögé érkező társaira.
-Tudja.....olyan egyénnek melyek után, maguk hímek, képesek lennének egész nap a nyálukat csorgatni. Szóval?
Porgge hitetlenkedő képet vágott a hapan nő sötét hajzuhataga alól kivillanó kérdő, kék szempárja felé, aki szemlátomást megunta a beálló, tétlenkedéssel telített csendet. Átpillantott Porgge válla felett a többi rys-i férfi felé.
-Önök vagy orgiát rendeztek a hajón, vagy pedig csúnyán rászedték magukat Orwellen.
-De mi nem....-rázta meg volna a fejét az élen álló.
-Valljon be mindent! Megértette? Kiket hozott fel a hajóra? -Pethy Bone alig két centiméternyire maradt távol a csontig metsző tekintetével. Porgge akaratlanul is hátrálni kezdett.
-Nem hoztunk fel senkit se, asszonyom. -szólalt meg Giratt, kilépve a csoportból. -Azon az éjszakán semmiféleképp.
Bone vékony ajkai szélesebbre húzódtak. Fellépését siker koronázta. Résnyire hunyta a szemeit.
-Hát akkor? Ennyire nem hinném, hogy tartanának tőlem. Ámbár fél perc alatt végezhetnék mindannyiukkal.
Giratt nyelt egyet. Sokszor váltott pillantást Porggeval. Ideje volt, hogy valamelyikük kimondja az igazságot.
-Tudja asszonyom, azon az éjszakán úgy gondoltuk, hogy az áru leszállítását követően kicsit lazítunk. Be is tértünk a kikötői söntésbe...ahol...
-Ahol?
-Ahol Porgget kihívták egy ivóversenyre.
-Hmm. -kerülte meg kettőjüket, a háta mögé kulcsolt kezekkel. Mawrek és Vrex néhány lépésnyiről figyelte továbbra is az eseményeket, de látszott rajtuk, hogy Bone jelenléte őket is bármikor vallomásra késztetheti.
-Egy nő volt -vette át a szót a némileg felbátorodott Porgge-, és jó sok pénzt ajánlott.
-Miféle nő volt? Írd le nekem!
Porgge megvonta a vállait.
-Igazából semmi különös. Egy nagypofájú cafkának tűnt, akit könnyű az asztal alá inni.
-És egyedül volt? Esetleges társak a közelben?
-Nnem, semmi ilyesmi. -rázta meg a fejét és Giratt is csatlakozott hozzá.
-Kevés nő volt ott, de azok közül a legtöbbjüket már ismertük innen-onnan.
-Szóval őt még biztos nem láttátok?
-Aha. Így igaz.
-És ezek után?
-Ööööö....nos, innen már azt hiszem ismert a sztori. -felelte Porgge újfent elsápadva. -Vesztettünk és reggelre már nem volt meg az indítókártya.
Pethy Bone elfojtott dühvel hagyta maga mögött a teherhajót és kilépve a dokkból, jobbra vette az irányt. Az utcán itt várakoztak rá a felfegyverzett társai, legtöbbjük a légirobogójára támaszkodva. Bár szikrázó napsütésben volt mindenkinek része, mégis, az épületek árnyéka üresen maradt. Tudta mindenki itt Quarán, hogy hamarosan a sokkal kellemetlenebb évszak fog beköszönteni, esőfelhőkkel és viharos széllökésekkel. Így nem volt csoda, hogy a helyiek igyekeztek kihasználni az utolsó napsütéses órákat. De Bonet most csöppet sem a közelgő évszak izgatta, hanem sokkal inkább azok az eredmények, melyekkel hátrahagyta a koréliai gyártmányú hajó fedélzetét. Amire jutott az pedig egyszerre volt igen biztató, másrészről pedig nyugtalanságra okot adó fejlemény.
Merev, határozott járással érte el a robogóját. A mellette parkoló járműn könyöklő férfi odakurjantotta neki.
-No, sikerült valamit kideríteni?
Bonet hidegen hagyta a férfi modora, már régen leszokott arról, hogy ebben a csürhében ahol dolgozott, kifinomult elvárásai legyenek. Megelégedett annyival, hogy ha parancsot ad, azt akkor teljesítsék. Ezzel pedig eddig semmiféle gondja sem volt. A klán tagjainak legtöbbje még a saját anyját is lepuffantotta volna, ha a klánvezér, vagy ő arra parancsot ad.
Felpattant a robogójára és anélkül válaszolt, hogy a hideg csillogással fénylő szemeit a férfire vethette volna.
-Minden rendben van. De ti ebből most kimaradtok. Egyelőre.
Begyújtotta a hajtóműveket, majd gázt adva eltűnt a kikötő forgatagában anélkül, hogy további magyarázattal szolgált volna.
