Res Rigel, Premsus hegység....
Lidérces, kékes derengésben fürödtek a kanyonok. A bolygóhoz legközelebbi hold ?izzása? okozta eme nem e világi fényjátékot, mely megtört a felszínt borító ásványokon, ridegségbe burkolva a sivár tájat. A hőmérséklet jócskán lezuhant a nappali átlag alá, melynek eredményeképp néhány óra múlva, mikor a nap első fénysugarait fogja szétszórni a keleti horizont fölött, furcsa koncert fogja a kezdetét venni. Akármennyire is sebezhetetlennek bizonyultak a több tízezer éves sziklafalak, a hőmérséklet ily mértékű ingadozásával nem bírtak. A pirkadat jelentette számukra az ?ébresztőt?, a koncert kezdetét, mikor is több száz kilométeren keresztül zabolázhatatlan erők martak a felszínük alá.
De ez az időpont még messze volt. Nem harsantak se roppanások, se sziklaomlások dübörgései......csupán a birodalmi járművek jellegzetes hajtóműhangjai okoztak vibrációt az egyik hágó mélyén.
A Lambda-osztályú szállítók a talajtól néhány méternyire lebegtek, óvatosan, távol tartva szélesen terpeszkedő vezérsíkjaikat a sötétben megbúvó falaktól. Reflektorok ontották magukból sűrű fehér fényeiket, így mérsékelve a hágó mélyén uralkodó éji sötétséget. A pár méternyi átmérőjű fénykörök útját szerves értelem irányította, de mégis, mikor emberi maradványok kerültek kévéjébe, szenvtelenül siklott tova.
Fentről -a csillámló sziklák ormáról-, eközben az ellenállók újabb terveket szőttek.
Clemer úgy döntött eleget látott. Hátranézett a válla fölött és intett a háttérben ügyködő egyik emberének aki egy méretes hengeres test mellett guggolt. Többen is voltak ott, de Clemer figyelme most csak őrá összpontosult.
-Pszt....Vamsen!
Az alak kétrét görnyedve osont oda mellé, majd Clemer karjeleit követve átpillantott a meredek sziklafal peremén. Ugyan a holdak bőséges fény adtak itt fent, de azért jobb volt vigyázni. A fény és az árnyék játéka bizony nem egyszer űzött már csúfos tréfát a tapasztalatlan premsusiakkal. Csakis kellő koncentrációval lehetett ilyen és ehhez hasonló mozdulatokat tenni a hegyvidéken.
A birodalmi járművek úgy száz méterrel alattuk lebeghettek.
-Menni fog? -kérdezte erőltetett suttogással Clemer. Jobb volt ebből a szempontból is körültekintőnek lenniük, mert bizonyos információk arra engedtek következtetni, hogy az alattuk keringő birodalmi járművek is igen fejlett felderítőrendszerrel vannak felvértezve.
-Egy biztosan. -felelte, miközben a vállára vette a súlyosnak tűnő holmit, ami egy összeeszkábált légelhárító fegyvert sejtetett. -De ha ezt kilövöm, piszok gyorsnak kell lenünk.
Célzatosan intett a fejével a hátrahagyott rejtekhely felé, mely felé Clemer is megfordult. Egy homorú sziklaalakzat görbült a rigeliek feje fölé, mélyén azokkal a járatokkal melyen keresztül ide feljutottak.
-Nem lesz gond. Remélem Sirak is készen áll.
-Rendben. -bólintott, immár biztosan egyensúlyozva a fegyvert a vállán. -Adj egy kis helyet főnök.
-Haladjak tovább Kaptár Egy! Értik? Önök helyzetétől mi pár kilométernyire vagyunk megközelítőleg észak felé.
A komp első tisztje rosszallóan ráncolta a homlokát. A nyavalya zúzná össze ezeket az átkozott sziklákat, gondolta magában, kipillantva a testes szélvédőn az interferencia kórokozóira, de amit ezek után meglátott attól még a szája is tátva maradt. Valami fényes villant felülről és vele egy időben a közel körzeti érzékelők is felvijjogtak. Nem sok ideje maradt, hogy intézkedjen. Gyors mozdulattal kapcsolt át a másik két komppal fenntartott frekvenciára éppen mikor Madness százados még valamit beleordított a korábbi vonalba.
-Bejövő lövedék! Kitérni! Ismétlem kitérni!
A rakéta dübörögve csapott le a magasból, kúpos orrát egyenesen a legközelebbi komp tatjára irányozva. Ugyan nem volt felszerelve a legmodernebb célkövető rendszerekkel de nem is volt ilyenre most szüksége. A célpontja tökéletes magatehetetlenségben sínylődött a szűk ketrecében, nehéz lett volna ebben a helyzetben elvétenie a felkínálkozó alkalmat. Két pillanattal később pedig mennydörgő robajjal fejezte be a küldetését. Elsuhanva a vezérsík felett úgy hatolt át a páncélötvözeten mint vibrokés a rancor bőrén. Hatalmas tűzgömb keletkezett és a forró levegő keresztülsöpört a hágó tetemes szakaszán.
Kaptár Egy megrázkódott. Mind az első tiszt, mind pedig a másodpilóta két kézzel kapaszkodott a műszerfalba, vagy valamelyik fogantyúban. A kiegyenlítők igyekeztek túlkerekedni a kívülről fakadó erőkkel, de majdhogynem katasztrofálisra sikeredett eme küzdelmük. Csupán a főpilóta gyors közbeavatkozásának volt köszönhető, hogy elkerülték a végzetes ütközést a sziklafalakkal, melyek felé a detonáció sodorta őket.
A hajtóművek panaszosan visítottak fel a hirtelen megerőltetéstől. A komp lassan újra egyensúlyba került, immár távolabb araszolva a kemény felszíntől.
-Kaptár Kettőt kilőtték! -adta hírül a másodpilóta, kipillantva oldalra, ahol még egy területen fehér izzásban ragyogott a levegő.
-El kell tűnünk innen! -vakkantotta el magát az első tiszt, és miközben kifelé emelkedett a szurdokból, a mikrofon fölé hajolt. -Kaptár Hármas, azonnal tűnj el onnan!
-Vettem Egyes. Kifelé tartok.
Az első tiszt biccentett társa felé, hogy némileg megnyugtassa magát, majd a lövegkezelő tüzérhez fordult.
-Állj készenlétbe!
-Értettem.
-Rohanj, rohanj! -sürgette Clemer az előtte szökdelő Vamsent. A felszín nem igazán volt alkalmas arra, hogy a sétánál nagyobb tempót engedélyezzenek meg maguknak, de ez most nem az az alkalom volt, hogy felhánytorgassák Res főisten előtt. Olykor jobbról balra vagy balról jobbra szökkentek, hogy kikerüljék a félhomályban a talaj egyenletlenességeit, és az akár több száz méter mély repedéseket melyekbe akár bele is zuhanhattak volna.
-Nem fogjuk elérni! -kiáltott hátra Vamsen pont félútról. És ekkor valamin megakadt a tekintette. Clemer háta mögül, a horizont irányából fénypontok látszottak közeledni, igen rohamos tempóban.
-Azokat nézd! -mutatott rögtön feléjük, mire Clemer megtorpant és maga is megfordult. Hunyorogva pislogott a két aprócska pont felé, melyek alig két pillanattal később egy igen furcsa alakzattá terebélyesedtek ki. Igazat megvallva a fények megmaradtak de azok nem voltak többek mint helyzetjelző lámpák a szokatlan elrendezésű vezérsíkok találkozási pontjánál, melyek jellegzetessé tették az egész járművet. A köznyelv csak ?Szöcskeként? ismerte a légköri gépet, hivatalosan pedig a T-16-os jelölést viselte magán.
-Sirakék. Igen! Ezek ők lesznek! -derült fel Clemer, de a mosoly hamar lefagyott az arcáról, mert hirtelen közte és az érkező Szöcskék közé a hágóból ekkor emelkedtek ki a megmaradt birodalmi kompok. És ezzel egy időben elszabadult a pokol.
A hatalmas vezérsíkokkal keretezett T-16-osok tüzet nyitottak amint észlelték a kompokat. Ugyan fedélzeti fegyverarzenáljuk elhanyagolható volt a birodalmi járművekéhez képest, de így is sikerült kisebb felfordulást okozniuk, illetve tetézni az előzőt. A vörös sugárnyalábok egy röpke pillanat alatt átszelték a távolságot, de végzetes csapást nem tudtak véghez vinni. Csupán tovább gyengítették a birodalmiak technikai fölényét.
-Eltaláltak! Eltaláltak! -harsogta a Kaptár Egy fülkéjében a felerősített hang.
A fekete egyenruhás első tiszt még a nyakát is behúzta mikor dübörögve zúgtak el a feje fölött a Szöcskék. Nem kellett kiadnia az utasítást, a fegyveroperátori pultnál lévő kezelő működésbe hozta a gyors-tüzelésű ikerágyúkat. Zöld energiadárdák törtek elő a torkolatokból és a távolodó Szöcskék után vetették magukat.
Kaptár Hármas eközben nem, hogy tovább folytatta volna az emelkedését, sőt, inkább gyors süllyedésbe kezdett amit hamar felváltott a zuhanás.
-Nem bírom a levegőben tartani! -hallatszott még utoljára a gép főpilótájának a hangja, majd egy hatalmas csattanás következett.
A Kaptár Egyes legénysége ebből egy hatalmas tűz-, füst- és anyagdarabfelhőt vett ki a mélyből. De ezzel egy időben maguk is sikert könyvelhettek el. A távolban ugyanis elérte a végzet az egyik rigeli gépet is. Jelentéktelen pajzsa és burkolata nem tudta elnyelni annak a halálos adag energiaözönnek a hadát melyet a megmaradt birodalmi komp zúdított rá. Az első tiszt szinte tövig nyomta a gázkart, hogy a megmaradt Szöcske után eredjen, de aztán az eszébe villant Madness százados.
-Fenébe is! -engedett meg magának ennyi szitkot, majd a másodpilóta szemöldökfelhúzására csak ennyit felelt: -Majd legközelebb! Fash zászlós, tartsa szemmel a hátsó kamerákat.
A tüzér -akihez a szavait intézte-, bólintott és rögtön alkalmazkodott az új feladatához. A fő képernyő villant egyet, majd rögtön a hátsó ágyúállásokhoz rendelt radarkép töltötte be a felszínét.
-Most mit tegyünk? -kérdezte a másodpilóta, miközben a gép élesen elfordult.
-Felszedjük a százados csapatát, hadnagy. A söpredéket meg rábízzuk a Chaserre. Hamarosan ?égető? problémával kell majd szembesülniük. -mondta ki a végszavakat, megvető félmosollyal.
