Mariner....
Két nappal azután, hogy sikeresen kitörtek a kalózflotta sűrűjéből, Mariner hullámzó óceánja fölött siklottak, követve a ghadeaiak bázisának utasításait. A két csempész igazán megörült annak amikor még odafönt az űrben meghallották az irányjeladó pityegését, mert ez azt jelentette számukra, hogy átjutottak a tű fokán; a csodával határos módon elkerülték a szektor hírhedt anomáliáit. Persze a legtöbbjükre már előre figyelmeztettek a ghadeaiak szondái, amiket ők, nem sokkal azután, hogy megérkeztek, az egyetlen idevezető út mentén kitelepítettek.
Grandal parancsnok a sziklafalba vájt terebélyes nyílás előterében fürkészte a horizontot és csakhamar rá is lelt az Ezeréves Sólyom lapos, csészealjszerű sziluettjére a távolban. A keskeny platón -melyet munkások és droidok csiszoltak simára szinte rekordgyorsaságú idő alatt-, még további ghadeaiak sürögtek-forogtak.
Folyt az átépítés. Dúracél kapukat süllyesztettek a hangárbejáró falaiba, bővítették az itt élők barlangjait, hogy az teljes mértékben alkalmassá váljon a ghadeaiak részére. A háttérből hallatszó gépi eszközök hangorkánjai azonban kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy elnyomják az óceán morajlását, állapíthatta meg a bordó anyagában fekete csíkokkal szegélyezett, ghadeai tiszti egyenruhájába bújt parancsnok. Félrepillantott, leellenőrizve, hogy a biztonsági egység a helyén van e. Nem akart semmit se a véletlenre bízni. A csempészek egyenlőre nem a szövetségeseik voltak, hanem csupán az üzletfeleik. És ehhez az álláspontjához -egyenlőre-, teljes mértékben ragaszkodott. A kirendelt szakasz hadnagya biccentett feléje, míg a plató peremén egy védelmi lézerágyú tövéből megismételték ugyanezt a fejmozdulatot.
Tökéletes, állapította meg komor tekintettel.
Az Ezeréves Sólyom kinyújtóztatta landolótalpait ahogy vesztett sebességéből és lassan átkúszott a bejárat nyílásán mely több mint elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy biztonságosan elférjen a homlokfal alatt. Elfordult eredeti útirányától, befészkelte magát két korvett közé, majd villás orrvégét az óceán felé fordította. Alapvető óvintézkedés volt ez minden űrjáró, de főleg a csempészek részéről.
Műszaki személyzet szivárgott lassan elő a felhalmozott ládák és más berendezési tárgyak árnyékaiból, de voltak ott árumozgatásra felkészített droidok is. Ám mikor Grandal közéjük lépett a biztonsági szakasz élén, felhagytak az előkészületeikkel és várakozó pozíciókban maradtak.
A ghadeai férfi felpillantott a teherhajó burkolatára, mely alól ki-kicsapott a fáradt gőz, hasonlóképp mint egy calamari cet orrából a vízpermet a levegővétel közben. A hajó jelenlétére még a munkagépek zörejei is elhalkultak, így mindenki gond nélkül tanúja lehetett a leszállórámpa hidraulikájának felnyüszítésére. Aki csak jelen volt a helyszínen, az most egy emberként várta a fejleményeket.
Cypher laza léptekkel indult el lefelé, nyomában Morynnal. Kissé ugyan meglepődött a katonai sorfal láttán, de már hozzászokott az ilyesmikhez a csempészés során. Néhány isten háta mögötti helyen találkozott már ennél rigolyásabb üzletfelekkel is, akik a biztonság fokozása érdekében nem voltak restek akár egy egész zászlóaljat is készenlétbe helyezni amikor ők megjelentek. Máskülönben meg ha a jobbik oldalát akarta látni a dolgoknak akkor tiszteletadásnak vette a dolgot. Olyannak, amihez azért illik óvatosan közelednie, jegyezte meg mellékesen magának.
-Üdvözlöm önöket. -szólalt meg a kettős sorfal élén álló férfi, kinek jelentőségteljességéről hűen árulkodtak a felkarján lévő rangjelzések. -Grandal tábornok vagyok, a Ghadea-i Őrflotta parancsnoka.
Az alak hanghordozását tekintve nem kell semmitől sem tartanom, állapította meg a csempész. Nem túl közvetlen, de nem is az a tartózkodó
-Elhozták az árut? -kérdezte, miközben kihagyta a kézfogás formalitását.
Nem igazán barátságos, de nem is akarok vele haverkodni. Szökkent szárba Cypher fejében a következő gondolat.
-Természetesen. -közölte egykedvűen, tekintetével végigpásztázva a sorfalat. -Loraney elnökasszonnyal kötött egyezségünk szerint a fuvarköltséget a leszállítással egyidejűleg kapom meg.
-Mi álljuk a szavunkat.....
-Csak simán Cypher.
-......Cypher úr. Az összeg azonban biztonsági okokból az irodámban van előkészítve.
A csempész a társára pillantott, aki eddigre már megszabadult a pilótakesztyűitől. Leadták egymásnak a titkos jeleiket, majd visszafordult.
-Rendben. Hívhatja az embereit parancsnok. A társam kinyitja az elülső teherrámpát.
A tábornok biccentett oldalra, néhány kezeslábasba bújt embernek, mire azok mozgásra bírták antigrav targoncáikat és a dokköblökben használatos droidjaikat. Ezek után bevárta a két csempészt, majd maga mellé rendelve két biztonsági őrt, előzékenyen a leszállóhely egyik hátsó kijárata felé mutatott.
-Kövessenek kérem. Az irodám arrafelé található.
Azok ketten még gondoskodtak olyan alapvető dolgokról mint például a Sólyom belső folyosóinak lezárása a raktérből kiindulóan. A többit majd innen eltávozva fogják megejteni, többek között egy alapos szkennelést, oda nem illő dolgok után, amik sose alkotnák egy csempészhajó részét.
-Csak nem valami ütközet volt itt tábornok? -kérdezte Cypher amint a második elágazáson is túljutottak. A természetes falakat már javában kipótolták kompozit anyagokkal, vezetékek kusza szövevényei futottak a mennyezet alatt vállmagasságban, de azt valahogy nem tudta elképzelni, hogy a rögös falakon lévő koromfoltok az építkezés nyomai lennének. Elégé gyatra munkának bizonyultak volna, ha azok lettek volna, morfondírozott magában a látottakon.
Moryn -vele ellentétben-, a kísérőiknek szentelte óvatos figyelmét. Első látszatra nem tűnt egyikőjük se a hagyományos értelembe vett marcona alakoknak akikkel eddig ilyen katonai vagy félkatonai állomásokon találkozott volna, minden esetre a kifinomult vonásaik nem tévesztették meg őt. Már ghadeai tartózkodásuk idején is feltűnt neki, hogy ott mennyire finom jellegzetességeik vannak az ott élők arcának. Minden bizonnyal a planéta kivételes éghajlata és nyugodt légköre teszi, mely egyaránt kiterjedt a közéletre és a politikára is, döntötte el egy láthatatlan vállrándítás közepette.
Eközben Grandal mélyet sóhajtott, előrevetítvén, hogy a válaszát korántsem lesz olyan könnyű megadnia.
-De igen. Sajnálatos módon mikor megérkeztünk kiderült, hogy követtek minket a Birodalom kémei.
A két csempész összenézet, tekintetükben megcsillant az idegesség. A tábornok ezt észrevette.
-Nyugalom. Minket nem fedeztek fel. A jeladót Maclaine kapitány hajóján helyezték el.
Furcsa, fájdalmas kifejezés ült az arcára.
-Sokat köszönhetünk a kapitánynak.
Cypher felhúzta a szemöldökét. Első alkalom, hogy a számára közömbösnek titulált parancsnokon a hála megnyilvánulását látta amikor szóba kerül egy csempész, akit általában törvényen kívülinek kiáltanak ki a fejlett politikai/gazdasági érával rendelkező világokon.
-Tudják -folytatta szomorúságot vegyítve a hangjába-, ha ő nem csalta volna el a birodalmiakat akkor már mi sem lennénk. Kudarcot vallott volna az egész terv. De sajnos......-még mélyebbet sóhajtott mint az előbb- a kapitány az életével fizetett a hőstettével.
-Mi?! -gyökerezett földbe azon nyomban a lába az ősz hajú csempésznek, aki hitetlenkedve nézett össze Morynnal. -Maclaine kapitány meghalt?
-Katonai tiszteletadással emlékeztünk meg róla tegnapelőtt. -felelte amaz, tovább fonva a beszámolóját. -De meg is érkeztünk. -mutatott maga elé, egy kisebb helyiségbe.
Az őrök odakint maradtak, míg Grandal ülőhellyel kínálta meg a csempészeket.
Az iroda elégé kezdetleges állapotot mutatott, szinte csak a padlólemezek árulkodtak arról, hogy igyekszenek lakhatóvá tenni az alapjába véve barlangi üreget. Odafent a világítótestek között szellőztetőjárat kanyargott, végei belevesztek az oldalfalakba.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire ismerik őt. -közöltea tábornok, maga is helyet foglalva az asztala mögött, mely alapjába véve a legnagyobb berendezési tárgy volt a helyiségben.
-Nos, nem egészen. Az önök anyabolygóján futottunk össze vele. -Cypher agyán átfutottak az emlékek. Legfőképp amikor Maclaine a titkos turáni kincsekről beszélt neki. A halála elszomorította őt, de nem rázta meg annyira mint azt talán Grandal felfedezni vélte rajta. Talán ha több időt töltöttek volna együtt, kapcsolatuk akár barátság is születhetett volna. Olyan csempészek között tiszteletteljes barátság, egészítette ki magát. Némiképp elbizonytalanodott, hogy most akkor ezek után mi is fog történni a tervükkel. Maclaine igencsak határozottnak tűnt a kincsekkel kapcsolatosan. -Az az őrnagy...
-Reese. -segítette őt ki a tábornok. -Clive Reese katonai tanácsadó a kormányban.
-Igen. Reese őrnagy. Szóval az ő közbenjárásával bízott meg minket az elnökasszonyuk a segítségnyújtásról.
-Mondja csak tábornok -vette át a szót Moryn, kissé előredőlve a karosszékéből-, a kapitány embereivel mi lett? Együtt indultunk útra Ghadeáról.
Cypher összevont szemöldökkel pillantott társára, hirtelen és egyben izgatott érdeklődését megtapasztalva, aztán rögvest le is esett neki a tantusz. Eszébe villant az a kép amikor ők a Ghadeáról történő felszállás előtt éppen az előkészületekkel foglalatoskodtak és akkor Moryn hosszasan bámult ki az ablakon.....előre......egyenesen Calrissian kapitány lánya felé.
-Elég nagy káosz volt. -kezdett bele a válaszába a tábornok kissé merengve pillantva le az íróasztalának egyik kiegészítőjére. -Alig sikerült időben elrejtőzni az érkező birodalmi csapatok elől és még a helyiekkel is meggyűlt a bajunk. Nem sok lehetőségünk volt szemmel tartani az eseményeket. Jószerivel meghúztuk magunkat és reméltük, hogy Maclaine sikerrel jár. Csupán a birodalmiak távozása után volt alkalmunk körbenézni, hogy mi is történhetett. A helyiek amint tehették messze maguk mögött hagyták ezt a barlangrendszert. Mi pedig a szkennereinkkel óvatosan letapogattuk a környéket. -Egy röpke pillanatra a csempészekre emelte a tekintetét, és folytatta.
-Kiszúrtunk egy űrcsatát néhány bolygóátmérőnyire innen. Aztán ott volt a Firehawk is.....
-Szóval akkor volt aki túlélte közülük a birodalmiak támadását? -Moryn egyre izgatottabb lett.
-Maclaine kapitány holtestén kívül nem találtunk más csempésznek a maradványát. -szögezte le kimérten a válaszát Grandal tábornok, de a hangsúlyából ítélve még korántsem volt biztos ennek valójában. Ennek hangot is adott a következőekben. -Persze ez nem zárja ki, hogy ne lettek volna sérültek azon a teherhajón, és persze fogalmunk sincs, hogy mi is történhetett velük amikor az a gyűrűhajó a fedélzetére vette őket.
-Hogy?! Miről beszél?
-Az az űrcsata, amit már említettem.....Szóval volt ott egy egykori droidvezérlő hadihajó mely összetűzésbe keveredett a csillagrombolóval.....Ö, megdöbbentnek tűnnek. Jól vannak?
Cypher és Moryn nem tudták, hogy mit is válaszoljanak hirtelenjébe. Valahogy mindketten ugyanazt érezték. Egy gombócot a torkukban meg Kadar Greefen Calrissian hajójának körvonalainak látványát. Hogy ez utóbbit miért, arra fogalmuk sem volt. Talán véletlen, vagy.....
-N-nem, semmi baj, parancsnok. -felelte kissé vontatottan az idősebb férfi, igencsak kényszerítve magát arra, hogy visszatérjen a valóságba. -Csupán egy régi, kósza emlék villant be kettőnknek. Még a klónháborúk idejéről.
Cypher zavart vigyorral pislogott Morynra.
-Tudja parancsnok, volt anno egy kisebb összetűzésünk egy ilyen hajóval.
-Nos, akkor remélem, hogy ez nem az a hajó volt.
Egy figyelmeztető sípolás csendült fel hirtelen az irodában, egyenesen a tábornok asztalába épített hírközlő felől.
-Igen? -nyomta le a megfelelő gombot a billentyűzeten.
-Trish zászlós vagyok uram. Befejeztük a kirakodást.
-Remek.
Grandal felpillantott, miután kikapcsolta a készüléket.
-Nos, akkor ideje megejtenünk az üzlet ránk eső részét is.
Lehajolt és kihúzta az egyik fiókot. Egy zárható, lapos kazettát emelt ki belőle, mely biometrikus nyitórendszerrel volt felszerelve. A két csempész összenézett. Nem volt vitás, hogy eme mozzanat volt az mely igazán kedvükre való volt.
-Ez az önöké. -emelt ki három kötegnyi bankót a kazettából.
Cypher Moryn értésére adta, hogy nyugodtan vegye át a fizetséget és miközben amaz elvette a járandóságukat és átadta a náluk maradt összeget amit meglebegtettek Ambrush előtt az üzlet teljesítése érdekében, ő Grandalra emelte a tekintetét.
-Holnapra meglesznek a vadászgépeik is. Átadtam a Forrásnak a célkoordinátákat és kifizettem az összeg első felét.
Cypher a szeme sarkából látta amint Moryn furcsán fészkelődni kezd a helyén. Minden bizonnyal az járhatott neki is a fejében, hogy vajon a vadászgépek oda e jutnak időben a kalóztámadás után. Minden esetre ezt az ?apró? észrevételt talán nem kéne most megejteniük......pont a munkájuk kifizetése alatt.
-Ez nagyszerű. Intézkedni fogok, hogy minél előbb elinduljon egy szállítóhajó. -jelentette ki katonásan Grandal, vélhetőleg nem igen foglalkozva per pillanat mással, hogy egyrészről visszategye a kazettát a fiókba, másrészről minél hamarább elköszönjön a csempészektől.
-Akkor mi nem is tartjuk fel a továbbiakban. -egyenesedett ki Cypher, rátámaszkodva székének karfáira és egyenesen a tábornok gondolatainak mélyére pillantva. -Van még pár fuvarunk....
-Remélem számíthatunk még magukra. -jegyezte meg Grandal, amatőr módon egyensúlyozva a hamisság és az őszinteség két tálcája között.
-Igen, meglehet, hogy még összefutunk. -válaszolta Cypher félig már a kijárat felé tartva.
-Ha megbocsájtanak én maradok, de az embereim visszakísérik önöket a hangárba. -mutatott az ajtó felé.
Cypher felvonta a szemöldökeit.
-Oh, hát persze. Sok az elintéznivalója. Érthető.
-Hát akkor, viszlát uraim.
-Örültünk. -biccentett Moryn is, majd Cypher után lendült.
