Skythdor, valahol az északi-féltekén....
-Biztos, hogy az információi helyesek, Calrissian kapitány? -pillantott fel a kezelőszervekről Link, a háta mögött álló férfira. -Nem úgy volt, hogy Marinertől a közelébe se megyünk a birodalmiaknak?
A tekintetét célzatosan a Firehawk elülső acélüvegtáblái mögé vezette, ahol a landolás után máris egy kisebb csoport rohamosztagos őrjárat tűnt fel az űrkikötő személyzetének sűrűjéből.
Kadar Greefen Calrissian előrébb hajolt a két ülés között, a fülke félhomályosabb részéből. Az ablakokon keresztül akadálytalanul tűzött be a napsugár, rávetülve most már az ő arcára is, mely az utóbbi órákban megújult. Immár se híre, se hamva nem volt a mellkasáig leérő szakállának. Mikor először megjelent így a teherhajó legénységének orra előtt, igencsak csodálkozó pillantásokat kapott. Lánya szerint egyenesen tíz évet fiatalodott. Most azonban ezt az előnyt elorozta néhány pillanatra az arcán végigfutó aggodalomnak helyt adó ráncvonulat.
-Jegyezze föl fiam, ott ahol gyűjti az ?Én megmondtam....? kezdetű gondolatait. No meg magam se gondoltam volna, hogy a turániak a Vad Űrt hátrahagyva egyenesen egy inváziós flotta kellős közepébe tartanak. De most azt hiszem az lesz a legjobb ha nem várakoztatjuk meg a felügyelőket. -Lepillantott Inarára aki Link mellett foglalatoskodott néhány fogantyúval. -Lányom, innen azt hiszem tiéd a terep.
-Oké. -kelt fel a helyéről a szokásos bőrruháiba visszabújt nő. Végigpillantott a jelenlévőkön. -Akkor tartsuk magunkat innentől a legális kereskedés szabályaihoz.
-Elégé megerőltetőnek hangzik. -közölte Joxxy a pilótafülke hátsó válaszfalának dőlve.
-Nyugi, neked jönnöd se kell. -csapott a vállára Dozer, aki éppen magára csatolta a szolid fegyverövét, ami tényleg elégé visszafogottnak tűnt. -Key-el vigyáztok a hajóra.
-Hát ez se hangzik jobban. Utálok egy birodalmiaktól hemzsegő rendszer kellős közepén ücsörögni.
-Rendet tehetsz akár a konyhában is. -vetette oda Inara, miközben néhány holmit még magához vett. Joxxy elfintorodott a javaslaton, de inkább úgy vélte a következő megaláztatás elkerülése végett csendben marad és lenyeli nemtetszését.
-Azt nem hozod? -kérdezte Inara az apjától, mikor feltűnt neki, hogy az eddig nála lévő nyomkövetős készüléket letette az egyik pultra.
-Nem, nem...-motyogta fejrázva. -Majd a droidod elvezet minket a helyzetükhöz. Idefelé jövet belé tápláltam a szükséges adatokat a jogarba rejtett helyzetjelzőről. Ezt meg bármikor kiszúrhatják a környéken. -sokat sejtetően még egyszer, utoljára kipillantott az ablakokon. -Tele lehet szkennerekkel a környék.
-Rendben. -bólintott a lánya. -Szedjük fel Ferinát meg a droidokat. Ja és még valami. -fordult vissza a pilótafülkéből kilépve. -Artu és Thripio nem az enyém. Alkalmasint talán illene visszajuttatnunk őket a gazdájukhoz.
-Mindent a megfelelő idejében lányom. -szögezte le az apja kezeivel gesztikulálva, majd Dozer és Link előtt, maga is hátrahagyta a fülkét.
-Jó nagy a nyüzsgés. -jegyezte meg a napsütésben hunyorogva Link, mintha most először szembesült volna az űrkikötő forgalmával. Ameddig szem ellátott, mindenütt kereskedők szállítóhajói lepték be a kikötőnek kijelölt dúrbeton felszínt.
-Az. -szögezte le Inara is, szemellenzőt formázva a tenyerével. -A helyi adókon mindenütt valamiféle vásárt hirdetnek. Miközben a leszállási engedélyre várakoztam, belehallgattam a szomszédos frekvenciákba.
-A saghirok igyekeznek minden olyan holmijuktól megválni amiért búsás hasznot várnak. -bukkant elő a hajó hasa alól Kadar is. -A birodalmi adók megfizetése nem olcsó mulatság.
Link részéről kérdő pillantást kapott.
-Oh. -mutatott maga mögé. -A droidoktól hallottam. Ők is belehallgattak ebbe-abba. Az a kis R2-es úgy tűnik elég okos jószág.
Artu -aki Thripio mellett gördült le a rámpán-, elcsípve a feléje irányuló megjegyzést, derűs trillázásba kezdett.
-És ez lesz gondolom a mi álcánk is, ugye? -pillantott kérdőn Link a nő felé, aki szüntelen csak a leszállóhely környékén őgyelgő alakokra koncentrált. Főleg kettőre, akik a helyi felügyeleti szerv egyenruháit viselték.
-Pontosan. Úgy teszünk mintha érdekelnének a holmijaik.
A két alak lassan hallótávolságon belülre ért.
-Legyetek résen fiúk.
Kadar látta amint lánya mosolyogva -a legmegfelelőbb kezdést alkalmazva részéről- szóba elegyedik a két felügyelőtiszttel, alkalmasint hol a hajóra, hol pedig a keze ügyében lévő -hamis- engedélyre mutatva. De persze a tekintette nem ragadt le az ő jelenlétükön, hanem továbbvándorolt és igyekezett minél több részletet megfigyelni a környék alakzataiból, szemmel kísérni más hajók legénységeinek mozgásait és persze ugrásra készen várni esetleges rohamosztagos őrjárat feltűnését. Néhány másodperc elteltével máris megakadt a tekintete valamin....pontosabban mondva valakin. Némi zavarodottsággal pillantott újfent a lányára, de látva, hogy amaz még kénytelen volt elviselni a tisztek társaságát, a másik három férfira pillantott, de aztán mielőtt még felhívhatta volna a figyelmüket az ő felismerésére, inkább csendben és nyugton maradt. Töprengve, óvatosan tovább követte a tőlük két landolóhellyel arrébb lévő hajó körüli mozgást.
-Nos, azt hiszem kenyérre lehetett volna őket kenni a végén. -közölte derűs magabiztossággal Inara, amint szembefordult a többiekkel, hátrahagyva a kikötői felügyelet alkalmazottjait. -Minden rendben, akár indulhatunk is. Javaslom, hogy kezdetben a piac felé vegyük az irá.....Hé, apa, figyelsz egyáltalán?
Kadar mint akit mély meditálásából ébresztenék fel, zavartan rázta meg a fejét, majd kényszeredett vigyorba görbítette ajkait.
-Ó, persze lányom. És nagyszerű munkát végeztél. Azok a nyavalyások micsoda vigyort vágtak!
Inara először furcsállva tekintett apjára , majd maga is elismerően szólalt meg.
-Profi vagyok az ilyesmiben.
-Na persze. -vágott közbe Dozer komoran, elhaladva köztük. -De csak emlékezz vissza Vedra V.-re.
Inara összefonta a karjait a mellkasa előtt és kissé bosszúsan fordult a kopasz férfi után.
-Oks, igazad van. Talán ott túllőttem a célon. De John, nem említette, hogy ott a nők párbajoznak a férfiak kegyeiért és, hogy annak a közvetítőnek éppen volt felesége aki......
-Várjunk csak! -lépett közéjük Kadar, értetlen arckifejezést váltva a lányával. -Te ezt nem most csinálod először?
-A csábos mosolyomra célzol? -kérdezett vissza. -Nem. John mellett mindig én voltam az aki némiképp elvonta az üzletfelek figyelmét a ?fontosabb? dolgokról. Néha olyan ajánlatokba is belementek.....
-Oké, azt hiszem talán ennyi elég is lesz. -emelte fel védekező állásba a tenyerét Kadar, zavarodottan fordulva el a lányától.
-Nyugi apa, sose történt semmi komolyabb baj ebből.
-Ez így igaz. -mondta Link meggyőző mosollyal. -Mindig vigyáztunk rá. Persze talán Vedra V.-öt kivéve....
-Ennyi bőven elegendő. Köszönöm. -szakította őt félbe Inara, enyhe gúnnyal, majd odalépve apjához, együtt néztek el a távolba.
-Látom percek óta figyeled azt a hajót. Valami szokatlan van rajta esetleg?
Kadar fél szemmel a lányára sandított.
-Leszámítva, hogy ugyanolyan hamis azonosítója lehet mint nekünk, nem sok. Talán csak az az alak ott. -bökött előre a fejével. -Ismerős. Zsoldos.
-Akkor tartsuk nyitva alaposabban a szemünket. -javasolta Inara majdhogynem feleslegesen, majd visszapillantott a többiekre. -Indulás srácok!
Kadar Artu mellé lépett és kupolás fejére tette a tenyerét.
-Nos, kispajtás, vezess minket szépen a jogarhoz.
Artu pittyegett párat, majd megbillentve a tömzsi törzsét, görgős lábaira támaszkodott és megindult előre.
-Uram -kocogtatta meg Thripio óvatosan a fémujjaival Calrissian kapitány vállát -, rám is szükségük van?
-Hasznos droid vagy te is. Talán szükségünk lesz a tudásodra.
-Ó, uram, igen szívesen. Örömest nyújtok bármikor segítséget az embereknek. Tudja, a programom lehetővé teszi több mint hatmillió dialektus elkü.........Kérem ne siessen ennyire! Várjon meg! Még nem fejeztem be! Jaj tervezőm! Rosszat mondtam volna?