Oldfighter

Res Rigel.... -....Még egy pillanat...-hallatszott a vontatott hangja a zárral bíbelődő technikusnak és miközben a nyitott áramköri szerelvény egyik aljzatából húzta volna éppen ki a kódtörő műszerét, máris hangos csattanás hasított az est sötétjébe. -Mi a fészkes fene volt ez? -kapta fel a fejét Deamler őrmester is velünk egyetemben, aki nem sokkal a hátam mögött lapult a gyárépület foltos falához. A technikus fejcsóválva tárta szét a kezeit előttünk. Idegesen pillantottunk hol előre, hol hátra. Körülöttünk semmi se mozdult, minden jel szerint valaminek odabent kellett történnie, de hogy pontosan minek, az rejtve maradt a zárt ajtószárnyak és a majd három méteres magasságban kezdődő ablakpárkányok mögött. Wolfie fülei az égnek meredtek, ahogy maga is felfigyelt a szokatlan és talán túl korai zavarkeltő hangra. Orrlyukai kitágultak és szaporában kezdte venni a levegőt, ahogy a szaglószerveit is igyekezett munkára fogni. Mindazonáltal nem tűnt riadnak és így megóvott minket attól, hogy felfedje a kilétünket az ugatásával. Ámbár amint a következő pillanatba kiderült, ezt akár nyugodtan megtehette volna. -A francba! -csendült fel a sisakhangszórómban Zim elégé mérges hangja. -Kiszúrtak minket. Elkélne egy kis segítség százados. Szinte abban a pillanatban sugárlövedékek sivító hangjára lett mindenki figyelmes. Megpördültem és odabiccentettem a technikusnak, miközben szorosabbra markoltam a karabélyomat. -Hogy állunk azzal az ajtóval? -Kész vagyok. -felelte hadarva és felcsapta a borítólemezt, majd vetett egy pillantást a biztosítóemberekre, akik szó nélkül rendeződtek a behatoláshoz szükséges alakzatba. Bólintottam a kódtörőnek, mire az lenyomta az ajtónyitó gombot. A súlyos fémkapuk döndülve váltak ketté és csúsztak a főfalak elé. Odabentről egyre szélesedő fénysáv nyúlt ki a kinti sötétbe. -Werton! Behatolás, most! -emeltem fel a hangom, biztosra menve ahhoz, hogy az átellenes oldalon lévő osztag vezetőjéhez is eljusson a hangom a közös csatornán, majd elrugaszkodtam többed magammal a faltól és bevetődtem a nyíláson, előreszegezett fegyvertorkolattal.

Mariner.... -Kifelé! Mozgás, mozgás! -lengette meg a karját a századosi paudront viselő rohamosztagos a társainak, miközben a pilóták már újra felpörgették a komp meghajtó rendszereit, hogy a lehető leggyorsabban visszaröppenjenek az égboltra, hogy ha kell akkor hathatós fedezetet nyújthassanak a gyomrából éppen kisorjázó katonáknak. A két szállítójármű egy kis tisztáson ért földet, jobban mondva csak az egyikük volt képes arra, hogy le is szálljon rajta. A terület ugyanis túl kicsinek tűnt kettőjüknek, még úgy is, hogy a landolásnál az oldalszárnyak felemelkedtek a függőleges vezérsík mellé. Többek között ezért is vált sürgetővé az egész hajóelhagyási procedúra. Egy főtiszt se kívánta az egységét felemás állapotban látni bevetés alatt. Ámbátor Korboss százados így is csak a zászlóaljának a csekély hányadával foglalatoskodhatott. Amint alkalma nyílt rá, rögvest átadta a csapatösszevonás teendőit a hadnagyának, aki minden bizonnyal átruházza ezt az őrmestereire. Ez már csak így szokott menni. A landolóövezet széléig hátráló százados elpillantott úti céljuknak a helye felé. A hegy már ebből a távolságból is jelentősen föléjük tornyosult, mégis ahhoz, hogy megérintsék sziklás felszínét a bakancsaikkal, némi gyalogtúrát kellett még megtenniük. A sűrű erdő mely köréjük csoportosult, egyben el is választotta őket a lehetőségtől, hogy könnyűszerrel érkezzenek meg a céljukhoz. -Uram, készen állunk. Riffs hadnagy. -elevenítette fel magában a klónháborúkat megjárt veterán nevét, kinek hangja a jobbján felcsendült. -A szakaszának a fele még a levegőben van hadnagy. -intette meg zordan, maguk mögé pillantva, ahol a kompok épp ezekben a pillanatokban cseréltek helyet. -Biztosítjuk a helyszínt, uram. -felelte határozott céltudatossággal, elpillantva a tisztás köré, védőállásba rendezett osztagokra pillantva. Korboss először kétkedőn nézett a hadnagy sisakjának fekete szemüregeibe, aztán belátta, hogy a veterán a jól begyakorolt felálláshoz alkalmazkodik csupán és követi a standard eljárást. Azonban a százados szerint ennek itt nem sok haszna volt. A szenzorok nem jeleztek ellenséges alakulatokat akik bármikor meglephették az embereit. Mindazonáltal a következő pillanatban be kellett látnia, hogy a klónnak mennyire is igaza volt amikor ehhez a folyamathoz ragaszkodott. A magasból ugyanis hirtelen fenyegető sziluett csapott le, egyenesen a támlábait már kiengedő szállítókompra vetve magát. Vörös energiasugarak záporoztak a fák lombkoronái felől, hogy aztán mélyen belemarjanak a kecses jármű törzsébe és darabokra szaggatva azt lángfelhőbe borítsák. -Megtámadtak minket! Megtámadtak....ááááá....! -recsegett fel egy pillanatra Korboss sisakjába a második kompon lévő osztagparancsnok kétségbeesett hangja, majd a tisztás közepe felől iszonyatos erejű dörrenés csattant. A birodalmi komp milliónyi repeszre robbant és a detonáció ereje majd mindenkit a földre küldött. Korboss is csak alig bírt a lábán maradni, szerencséjére még időben egy faóriás mögé tudott ugrani, elkerülendő a nagy sebességgel szétröppenő fémszilánkokat. Mikor visszanézett, már csak füstölgő vázmaradványokat látott....és még valami mást is. Egy keselyűvadász ereszkedett a tisztás fölé. Hosszúkás géptörzse, mely lapos fejként helyezkedett el a szárnystabilizátorok között, enyhén előrebillent, jelentőségteljesebbé téve célpontkereső funkcióját. Miközben lassan csökkentette magasságát, úgy álltak fokozatosan függőleges állásba a szárnyvégekből átalakuló lábai. A csatlakozófelületek töveiből pedig a sugárágyúk kormos torkolatvégei fésülték a terepet alatta. -Keselyű tizenkét óra felől! -kiáltott fel pár méterrel tőle az éppen a földről feltápászkodó Riffs. A detonáció következtében a fák közé vágódó rohamosztagosok lassan előbotorkáltak és karabélyaikkal megeresztettek néhány sorozatot a földfelszíni harci üzemmódra átkapcsolt droidvadász felé. A katonák tűzfegyvereiből előtörő energiasugarak ártalmatlanul pattantak le a páncélozott géptörzsről, de mikor a droid bemérte a legközelebbi célpontját, akkor a kettős lézerágyúi hatalmas krátereket vájtak a talajba, néhány katonát egész egyszerűen elpárologtatva az élők sorából. Korboss szenvtelenül itta be magába a látványt, érezte, semmi esélyük sincs a kézifegyvereikkel a droidvadász ellen. Azonban a következő pillanatban újabb fordulat következett be az sorsukba. Észak felől, a fák lombkoronáinak magasságából feltűnt az ő kompjuk és lézerágyúival ripityára szaggatta a keselyűdroidot, melyet túlságosan lefoglalt a rohamosztagosok semlegesítése, mintsem az, hogy számoljon a megmaradt szállítóhajóval, melynek elsődleges funkciója mellett a fegyverzetrendszerével is nyomatékosítani tudta a létjogosultságát. A droidvadász pusztulását éljenző kiáltások fogadtak a rohamosztagosok részéről. -Itt az AR-12-es. -szólalt meg Korboss komlinkjében a komp pilótájának a hangja. -Több ellenséges támadógép is van a levegőben. A TIE vadászaink lekötik őket. Siessenek százados. -Vettem AR-12-es és szép lövés volt. -Köszönöm százados. Korboss átkapcsolt egy másik hullámhosszra, miközben egy pillanatra elgondolkozott azon, hogy vajon mit is kereshetnek erre egykori föderációs gépek. De aztán inkább úgy látta jobbnak, ha a saját dolgával törődik és mielőbb elkapja azt a csempészt. A többit majd a flotta elintézi. -Riffs hadnagy. Rendelje menetsorba az embereit! Irány a hegy! -Értettem, uram. Link még a fejét is behúzta a vállai közé, amikor a kürtő mélye felé ereszkedni kezdett. Az oldalsó hajtóművek bömbölve tartották meg a Firehawkot, melynek orr- és farvége olykor csak méterekkel volt a meredek, homorú sziklafalaktól. Aztán egyszer csak a hajón tartózkodók döccenést éreztek a talpuk alatt. -Oké, megérkeztünk. -fújt egy nagyot Link és átkapcsolt néhány gombot a feje fölött lévő konzolon. -Hé! Az ott nem Ferina??- mutatott ki előre borús ábrázattal Dozer, miután lefejtette maga körül a hevederjeit. Link hunyorogva lesett a kopasz társának mozdulata után. -De, ő az. Gyorsan maga is kiszabadította magát és lendült is hátrafelé, a raktárból nyíló rámpák irányába. Mikor Dozerral odaértek, Ferina már éppen felfelé tartott az elülső feljárón. -Hát a Főnök? -pillantott keresztül az ex-jedi válla mellett a pilóta mikor feltűnt neki a férfi egyedülléte. -Jönnek, csak Inarával visszamentek a droidokért. -fordult meg derékból jelzésértékűen arrafelé merről előbukkant. Kint, a hajón túl, néhány kíváncsi marineri pislogott befelé. -Elég nagy lett az ijedség odabent. És az igazat megvallva -folytatta némiképp baljósan-, rossz előérzetem támadt. Ennyire nem maradhattak le. -Na jó. -szívta meg a tüdejét Dozer, miközben egy laza mozdulattal keze ügyébe varázsolt egy termetes sugárvetőt. -Az lesz a legjobb ha utánanézek hol maradnak. -Várjunk csak! -nyúlt ki előre Ferina. -Maclaine kapitány azt mondta várjuk meg itt. Meghagyta nekem, hogy ha kell segítsek nektek. Másrészről pedig el kell csalnunk a birodalmiakat ettől a helytől. Dozer mordult egyet, majd tett egy fenyegető lépést előre. Link nyomban kitette elé a karját. -Engem nem igazán izgatnak ezek a ghadeaiak. De mi nem hagyunk hátra senkit se. Ferina feszengve nyelt egy nagyot és késztette magát, hogy ne közvetlenül az óriás szikrákat szóró tekintetébe pillantson. -Az üzlet az üzlet Dozer. -mondta Link. -A Főnök pedig üzletet kötött velük. Másrészről azonban igazad van, nem hagyunk hátra senkit se. A szavainak ereje és a mögöttük meghúzódó gondolat mozgásra bírta Dozert, de mielőtt még maga mögött hagyhatta volna a Firehawk fedélzetét, Link utánakiáltott: -Ferinát is vidd! Ő ismeri már az utat. Az ex-jedi bólintott, majd kihúzva az övéből a pisztolyát és Dozer után vetette magát. John Maclaine és Inara a lehető legkevesebb fennakadást akarták okozni a barlangjáratokban ide-oda rohangáló marinerieknek, ezért a droidokkal együtt a járatok szélein igyekeztek előrébb jutni, lehetőség szerint a kedvező útirány választással, már amelyekből lehetőségeik adódtak az elágazásokban. A továbbra is rémülettől megszállott helyiek, a barlangfalakba vájt üregeikbe tömörültek, hol a kölykeiket ölelve szorosan magukhoz, hol pedig az értékes javaikat melyek addig a közlekedőalagutakban hevertek. Mikor a két ember és a két droid már a negyedik vagy ötödik elágazásnál járt, hirtelen egy igen ismerős hang ütötte meg a füleiket illetve a droidok esetén a hangrögzítő szenzoraikat. -Mi a fene volt ez? -kérdezte Inara, mikor előtte megtorpant Maclanie. A férfi elfordította a fejét, hogy a falak közt visszhangzó hang irányát bemérje illetve elemezze. Thripio aggódó testtartást vett fel és lepillantott a társára. -Hallottad, Artu? Valaki lövöldözik a közelben. -A droidnak igaza van. -jegyezte meg Maclaine a távolba elpillantva. -A birodalmiak behatoltak valahol. A zsebébe nyúlt és gyorsan előhúzta a komlinkjét. -Link, hallasz? Jelentkezz! Link! Az apró szerkezetből statikus sercegés hallatszott csupán. Artu felcsipogott mellettük. -Artu szerint ezek a falak itt leárnyékolják a rádióadást. -fordította le Thripio a kis droid elektronikus szavait. Maclaine fanyar grimasszal vágta zsebre a készüléket, majd előhúzta az övéből a pisztolyát. Épp a megfelelő időben. Bal felől ugyanis, ahonnét pár másodperce a dörrenés fojtott hangját észlelték, most torzított emberi hang ütötte meg a fülüket ahogy elkeveredett néhány marineri rémül kiáltásával. -El az utamból nyavalyások!.... Hol vannak, mi? ?.Az emberek! -Merre vannak? Mi?....-Korboss százados taszított egyet a marinerin akinek érthető hang nem jött ki a torkán, de már levegőt is képtelen volt venni. Nekicsapódott az alagút falának, majd lerogyott a durva padlóra és nem kelt fel többé. A rohamosztagosok kíméletlenül törtek át a néhol összezsúfolódott tömegen, sőt, párszor ha úgy találták helyesnek, akkor a fegyvereikkel szereztek érvényt maguknak. -Félre! Félre! -hajtotta el maga elől Riffs is az útjába kerülő lényeket, majd a nagy hadonászásba belefeledkezve majdnem belerohant Korbossba, aki csak úgy, minden előzmény nélkül megtorpant. -Uram...-pislogott rá értetlenül a százados háti páncéllemezére. -Ott vannak! -csattant fel a sisakjában Korboss figyelemfelkeltő hangja és azzal párhuzamosan előremutatott. -Elkapni őket! Gyerünk! -A fenébe is! -szisszent fel Maclaine, majd szinte ezzel egy időben egy villanás kíséretében törmelék zúdult a fejére a magasból. Inara felsikoltott, majd a jól beidegződött ösztöneinek engedelmeskedve, máris viszonozta a tüzet. Nem figyelte meg, hogy eltalált e valakit a fehér testpáncélosok közül, hanem Maclaine után vetette magát amikor az a rohamosztagosokkal ellentétes irányba fordult. Hogy a droidokat hathatósan fedezzék, olykor megfordultak és egy-egy tessék-lássék lövést eleresztettek. A birodalmiak látván ezt, már korántsem érezték sürgetőnek az előrenyomulásukat. Még az eltökélt Korboss százados is gyakran lapult a falhoz, esetleg rántott maga elé néhány ártatlan marinerit. -Mozgás Thripio! -üvöltötte túl a lövedékek visító hangjait a csempész. -Igyekszem uram, igyekszem. -sipákolta amaz és még Artu is riadtan, aggasztó füttyentések közepette gördült mellette. -Nem Artu. Eszemben sincs elterelni a figyelmüket. De nem is tudom te miért izgulsz. Ócskavassal nem sokra mennének. Biztos alkatrészeidre szednének és valami harmad osztályú foltozólemezt készítenének belőled. Artu ingerült fenn hangú választ hallatott. -Hogy?! Beolvasztani engem? Jaj Tervezőm! Maclaine ingerülten ripakodott rájuk, mire ők lecsendesedtek és a tőlük telhető leggyorsabb tempóban szedték a lábaikat. Maclaine és Inara felváltva perdültek meg a továbbiakban is és javarészt meggondolatlanabbul viszonozhatták a tüzet üldözőikre, mert a marineriek végre valahára eltűntek a tűzvonalból és az odúiak mélyére húzódtak vissza, onnan pillantva ki csak az alagutakban cikázó lézerlövedékek villogó hálózatára. Ezek a lövedékek pedig kezdtek egyre több gondot okozni Maclainnek és Inarának. A sugárnyalábok szerencsére elkerülték őket, de a nyomukban keletkező apró kőszilánkdarabok tucatjainak hatását szó szerint a bőrükön érezték. Az olykor pengeéles darabok igen fájdalmasan hasítottak bele a fedetlen testrészeikbe. A droidok is megkapták a jussukat és az eddig ragyogó aranyszínben pompázó Thripiora jó pár rétegnyi por került, Artu kupolás fejét meg rendszerint folyamatosan ostromolták a mennyezetről lehulló durva élű repeszek. -Egyáltalán jó fele megyünk? -kérdezte a soron következő kanyarulat sarka mögé húzódó Inara, sűrűn pislogások közepette. A por igencsak irritálta a szemét. Maclaine fanyar pillantásokat vetett az előttük lévő alagútszakaszra, miközben maguk mögé eresztett egy rövid sorozatot. Immár megelégedéssel nyugtázhatta, hogy sikerült ezzel létszámbéli hiányosságra ösztökélnie az üldözőiket. -Én azt hittem átvetted az irányítást. -jegyezte meg könnyed hangvétellel, meglovagolva a sikerét. Inrara kényszeredetten elhúzta a szája sarkát. Nem igazán vette most Maclaine humoros oldalát. -Van egy olyan érzésem, hogy rossz felé tértünk le. -Nekem is. -vágta rá a csempészkapitány. -De most már asszem annyira nem is izgat. -Érzékeltetve a hangulatát, kacsintott egyet. -Mikor voltunk részesei egy ilyen jó kis csetepaténak, he? -Megörültél John! -kiáltotta vissza Inara a tűzvonalból elszakadni alig bíró férfinek. -Az tuti. De jót tesz a modoromnak. -vigyorgott vissza a nőre, majd kiszúrva, hogy a rohamosztagosok éppen a részükről már korábban elhagyott elágazást keresztezik, pisztolyával a mennyezetről alálógó és a világítást szolgáltató olajos tárolókehelyre lőtt egy sorozatot. A lángoló lámpás azon nyomban hatalmas tűzfelhővé vált és minimum három rohamosztagos nyakába zúdította a tartalmát. Sikoltás támadt, mire Maclaine végre maga is be tudta vetni magát Inara és a droidok mellé. Lekuporodott a fal mellé, hogy kicsit kifújja magát. -Ez nem is volt olyan rossz ötlet, mi? -pislogott rá a nőre fellengzősen, miközben gázpatront cserélt a fegyverébe. -John, John...-rázta meg a fejét Inara lemondóan, de eközben a tekintetének csillogása teljesen másról árulkodott. -Nem is tudom mihez kezdenénk nélküled. -Oh, nekem elég lenne ha csak a magad nevében beszélnél. -húzta csibészes vigyorba az ajkai sarkát, majd mielőtt még Inara erre reagálhatott volna, a fejével az előttük pár méternyire kezdődő mellékjáratra bökött. -Ismerősnek tűnik. Szerintem arra lesz a kijárat. Gyerünk. Inara ellökte magát a faltól és a droidokat sürgetve előrelendült. Maclaine mély lélegzetet vett és a térdeire támaszkodva maga is mozgásba lendült. De mielőtt még egy lépést is tehetett volna éles fájdalom hasított a hátába, egyenesen a bordái közé. Inarának csupán a harmadik lépés után tűnt fel, hogy nem hallja a férfi lépéseinek a zaját a háta mögött. Megfordult és amit látott attól teljes egészében lebénult. John Maclaine ott állt, néma kiáltásra nyíló ajkakkal, miközben mögötte egy koromfoltos sisakot viselő rohamosztagos nézett át a férfi válla fölött. -John... John...? -jött elő a hang Inara torkából alig hallhatóan, pedig gondolataiban üvöltött a férfinak, hogy forduljon meg, hogy.......de elkéset vele. A következő pillanatban John Maclaine teste magatehetetlenül előrehanyatlott és észrevehetővé vált a birodalmi katona kezében lévő vibropenge aminek vége vöröslött Maclaine vérétől. Inara sikítani akart volna, de teljesen lebénult. Mellette Thripio jajdult fel, de ő se bírt egy tapodtat se megmozdulni. A rohamosztagos velük ellentétben igen életrevalónak tűnt. Miközben körülötte feltűntek a társai a kanyarulat mögül, megemelte a másik kezében tartott sugárvetőjét. De mielőtt még meghúzhatta volna a ravaszt egy iszonyatos erejű robbanás fakadt a hátuk mögött, melynek következtében az ?L? alakú kanyarulat sarka megszűnt létezni, őket meg a detonáció nekivetette a megmaradt falaknak. Inarának is jutott a dühöngő fuvallatból és kénytelen volt elfordítani a tekintetét, melyre eddig képtelen volt. Immár megszabadult az őt fogva tartó látványtól, de a lelkébe maró érzés teljes mértékben eluralkodott rajta. Még akkor is néma döbbenetben maradt amikor kemény fémujjak kulcsolódtak az alkarjára és valaki felkapva őt futni kezdett vele. Első gondolata az volt, hogy minden bizonnyal Thripio ragadta őt fel, de aztán már képtelen volt mérlegelni továbbiakban ennek az eshetőségét. Egész egyszerűen elájult és komor sötétségbe merült a tudata.

Mariner.... A birodalmi felségjelzést magukon viselő kompok alacsony magasságban közeledtek a bemért jelforráshoz. Két oldalról körbefonták őket a függőleges sziklafalak, míg ők mérsékelve a tempójukat, igyekeztek a siklószárnyaik végét olyan messzire tartani tőlük amennyire csak lehetett. Olykor csak pár centin múlott, hogy a fordulókban oda nem koccintották a szárnyvégeket a pilóták. Az őket kísérő TIE vadászok mindvégig a nyomukban maradtak, lesve az alkalmat, hogy közbeavatkozhassanak. -Felkészítheti az embereit a landoláshoz, százados. -szólt hátra a válla fölött az élen haladó komp elsőtisztje. -A letapogatók szerint ennél közelebb már nem tudunk repülni. Egy kék szempár villant az uralkodó félhomályban, mely előrefelé vetült az ablakon túli világra. A szurdok lassacskán kiszélesedett és a kopár sziklafalak helyét, egyre jobban átvette a buja, zöld vegetációt jelképező faóriások. -Milyen messze vannak innen még? -kérdezte a szempárhoz tartozó szenvtelen hang. -Olyan öt-hatszáz méterre, arrafelé. -mutatott ki az üvegacélon túlra, kissé jobbra, egy kúpos sziklaóriás felé, melynek vonulata elválasztotta az erdőt a tengerparttól. A százados előrebotorkált. Szemügyre vette a céljukat, majd lepillantott a pilótára. -Rendelje a vadászokat a célpont fölé. Ha bármi gyanúsat észlelnek szóljanak. -Értettem, százados. Azonnal intézkedünk. A rohamosztagos páncélba bújt tiszt hátat fordított a pilótáknak, majd a tekintetét rávetette az üléseken gubbasztó egységére. -Rajta hölgyeim, vége a kéjutazásnak! Sorakozó a rámpánál! Kéjes vigyorral húzta a fejére a kopott, idegen fajok testnedveitől foltos sisakját, mely számos kegyetlen bevetésről tanúskodott, majd puskáját fogva, elfoglalta a helyét az emberei között. A sikló enyhe billegése közepette, a rohamosztagosok a jól begyakorolt mozdulataikkal készültek fel a landolási fázis utolsó mozzanatához. -Várj már meg te pléhdoboz! Látom én is őket, de ez még nem jelenti azt, hogy rohanunk kéne. Thripio aggodalmas botladozásaival igyekezet elkerülni a marineriek káoszba illő áramlását a barlang védettebb régió felé menet, de úgy tűnt, hogy a kék bőrű lények nem igen foglalatoskodtak azzal, hogy mint vendégek ők is jelen vannak és így a tárgyalások után is kijárna nekik a figyelem. Igazság szerint -állapította meg Thripio-, meglehet, hogy ezek a lények mégiscsak ragaszkodtak ahhoz a megállapításhoz, hogy ők bizony inkább behatolók. További két lépés után azonban fotoreceptorai felderültek. A tömegből ekkor toppant közéjük Maclaine kapitány és Inara, akiket néha azért mégis csak szemmel tévesztett a kavarodásban. -Oh, Tervezőm! Végre valahára! Meg kell jegyeznem, hogy.... -Pofa be Thripio és futás! -vetette oda neki Maclaine nem túl hízelgően, amely hangvételre Thripio hátra is hökölt. A férfi szemmel láthatóan ingerült és ideges volt. A fokozott izgalmi állapotára való tekintettel szembogara teljesen kitágult. A protokolldroid pedig jobbnak látta ha nem bocsátkozik véleménynyilvánításba a modortalansága miatt. Inara is lendített egyet a karján, a maga módján kényszerítve sietségre a droidokat. -Megyünk már, megyünk. -mondta Thripio és sűrű lépésekkel igyekezett tempót tartani az emberekkel és Artuval, aki olykor ha kedve úgy diktálta megeresztett néhány elektronikus trillázást. Csupán a sziklafal mélyébe vezető járat szájából fordultak egyszer hátra, mikor hangos dübörgéssel, a széles nyíláson keresztül befurakodtak a ghadeai jelzésekkel ellátott cirkálók. Killer tábornok már-már megbabonázva leste a leszállókomp kijelzőin felbukkanó távolsági adatokat. Elektronikus szemei számára, a felhőréteg alól kibukkanó színes táj közömbösnek hatott. Fejlett processzorai nélkülöztek mindenfajta szépségérzetet, csupán az agyába jutó és a fő programja által táplált részletek elemzése érdekelte. Ezerötszáz méter.... A pilótaülésekben helyet foglaló droidok rezintegráltan módosítottak az útirányon, ha a szükség úgy kívánta, mindazonáltal a lehető legrövidebb útvonalon közelítették meg a nyomkövető monitoron villogó apró fénypontot. A medalion, melyet korábban még Calrissian kapitány juttatott el a lányához, és mely magában rejtett egy nagy hatótávú jeladót, most hűen csábította magához egykori gazdájának katonáit. -Uram, újra érzékeljük a birodalmi szállítóhajókat. -közölte az egyik pilótadroid fennhangon. -Helyzetük? -Ahhoz a hegyhez tartanak uram, mely felől Miss Calrissian helyzetét vesszük. Négy, apróbb gép jeleit is vesszük. Killer hangprocesszora, mélyről fakadó morgásnak adott hangot, fenyegetőn előrehajolt, majd fémujjait belemélyesztette a ülések kárpitjába. -A parancs egyértelmű. Megsemmisíteni őket! Vadásszák le őket a keselyűdroidjaink! -Máris továbbítom a parancsát uram. -biccentett kötelességtudóan a pilóta, majd a megfelelő gombokhoz nyúlt. Eközben Killer tábornok színpadias mozdulattal megfordult, majdhogynem elsöpörve minden le nem rögzített tárgyat a köpenyével. Vörösen izzó tekintette a legkiválóbb harci egységeire vetült, melyek örökölték az ő kinézetét. Csúfak és robusztusak voltak. Harci köpenyeik alatt vagy egy tucat gyilkos szerszám csatlakozott a törzsükhöz illetve a végtagjaikhoz. Most hű csatlósként meredtek tábornokukra. -Készüljetek. A birodalmi rohamosztagosok már a helyszín közelében járnak. Tegyétek azt amire kiképeztelek titeket. A vele szemben felsorakozott öt társa zordan bólintott. Killer elégedetten felmordult, látva eltökéltségüket, majd a további várakozás perceit a harci üzemmódjának felfokozásával töltötte. Mire leszállnak, programja más egyebet sem fog követni, csakis a gyilkolás művészetének veti alá magát. Ferina kiterjesztette érzékeit, óvatosan nyújtózva az Erő folyamához, hogy az megmutassa a helyes, visszavezető utat a kürtőig. Gondolatai eközben vadul cikáztak a barlangjáratokban nyüzsgő marineriek és a korábbi fogadalma közt, melyben megfogadta, hogy teljes mértékben igyekszik kirekeszteni magát az Erő használatából. De most úgy döntött, hogy mégis ehhez a képességéhez folyamodik, a végszükség bizony nagy úr még az ígéretek megszállottjainak számára is. A harmincas éveiben járó férfi, sűrű bocsánatkérések közepette igyekezett úgy utat törni magának, hogy azzal minél kevesebb gondot okozzon az amúgy is riadt lényeknek és így olykor útvonalterv változtatásokat is kénytelen volt bevezetni. Elméjében számtalanszor felrémlettek azok a pillanatok amikor a klón háborúk alatt katakombákban kellett átvészelnie a külvilág poklát és sokszor bizony ott ennél kaotikusabb állapotok is eluralkodtak. Egy újabb apró trükkel lecsendesítette elméjét és inkább a kivezető útra koncentrált. -Hogy állunk hadnagy? -fordult oda kérdő tekintettel Needa kapitány a felszíni csapatokat felügyelő tisztjéhez. -Egységeink nem tapasztaltak különösebb akadályozó tényezőt kapitány. Az AR-12-es és 13-as kompjaink éppen ezekben a pillanatokban teszik ki a katonáinkat Maclaine kapitány tartózkodási helyének közelében. -Annak a semmirekellő csempésznek befellegzett. -jegyezte meg mogorván Needa. -Még egyszer biztos nem fog csúfot űzni a flottánk ellen. Remélem, hogy ennek a Korboss századosnak tényleg akkora a hírneve mint ahogy azt híresztelik róla. Ez a Maclaine kapitány állítólag képes volt Vader Nagyúr.... Needa nem fejezhette be annak a bizonyos eseménynek az ecsetelését, melyet maga is elégé rácsodálkozóan fogadott még pár nappal ezelőtt, mert hirtelenjében az Avanger teljes egészében megrázkódott. Needa kapitány alig bírt talpon maradni és amikor felpillantott, akkor a híd elülső ablaksora előtt vaskos energiasugarak vágtattak el a hajóorr irányába. -Mi a fene volt ez?! -kiáltotta el magát, mire a szenzorállásból egy vékony arcú kezelő pislogott fel rá elsápadt képpel. -Egy hajó bukkant fel mögöttünk kapitány! Egy korai föderációs gyártmány. Támad minket, uram. -Akkor mire vár még? -meredt rá haragos szemekkel. -Pajzsokat maximumra! Fordulást megkezdeni! Jobb oldali ütegállásokat készenlétbe! Az űr sötét mélye felől, vad villogással furakodott előre a birodalmi csillaghajónál majd kétszer nagyobb gyűrűhajó, tűzével folytonosan próbára téve ellenfelének pajzsait. Calrissian kapitány megtántoríthatatlanul állt a Méregfog hídján és leste amint hajójának peremszéli ütegállásai vég nélkül ontják pusztító energiáikat a türkizkék bolygó előterében lebegő csillagrombolóra. -Amíg nem fordulnak tüzelő pozícióba koncentrálják a találatokat a hajtóműveikre és a pajzsgenerátoraikra! -adta ki a parancsát félrefordítva a tekintetét. -Igenis, kapitány. -billentette meg felé a hosszúkás fejét a másodtisztje. -Biztos ami biztos...-folytatta egy mély sóhaj után-....álljanak készenlétbe a vadászaink is. -Értettem uram.

Keelhen-rendszer.... -Hm. Ezt nem értem. Igazán érdekes. -Valami jelentenivalója van tizedes? -lépett egyet előrébb Solomon őrnagy, maga is lepillantva a letapogató műszerre, melyet a rohamosztagos hümmögve forgatott körbe-körbe, miközben a többiek csak némi késedelemmel fordultak vissza a felvonók felé eső útjukból. -Uram. Azt hiszem megbolondult ez az ízé. Jelentős anyagsűrűség változást észlelt, de....-pillantott fel a tenyérnyi kijelzőből, tekintetét körbehordozva a rideg, szürke fémfalakon-....de nem látok semmi különöset. Ezek a falak standard ötvözetből készültek...mégis....-újfent lenézett a műszer kiírójára, majd csalódottan megrázta azt. -Pedig magam kalibráltam be indulás előtt. Tétovázására immár az osztagvezető is csatlakozott hozzájuk. -Valami probléma van? -kérdezte szenvtelen kíváncsisággal, vetve egy-egy pillantást a két főtisztre is. A tizedes röviden elismételte neki is a gondját a letapogatót érintő sarkalatos nézeteiről, majd Solomon őrnagy némileg kiegészítette ezt azzal, hogy nem ártana közelebbről is átvizsgálni a kérdéses falszakaszt, ahol jelentősebb eltérést jelzett a detektor. Az őrmester egy néma pillanatig tétovázni látszott, majd közelebb intette a többieket is. Az igazat megvallva nem sok foga gyűlt ahhoz, hogy egy bekrepált műszer téves jelentése után vizsgálódjon, de mivel két jelentős főtiszt is tartózkodott velük a kutatómunkálatokban, nem volt más választása. Legfeljebb odamegy a falhoz és kesztyűs kezével párszor megdöngeti a burkolatot, hogy az tényleg az ami és javaslatot tesz, hogy inkább a műszerészeket vonják felelősség alá. -Gyerünk emberek, vizsgálják át a hármas szakaszajtótól az idáig tartó szakaszt! -mutatott el arrafelé ahonnét jöttek, majd igazított valamit maga is a sugárvetőjén és hol annak a tusával, hol pedig az öklével kocogtatta meg a szürkés-zöld falakat. A folyosószakaszt kisvártatva sorozatos kopácsolások hangjai töltötték be. Sadrek és Solomon hol egymásra néztek, hol pedig a fehér testpáncélos katonák ügyködésére szentelték a figyelmüket. Látszólag az arckifejezésükből ítélve nem számoltak azzal, hogy bármiféle eredményt is várhatnának a különleges vizsgálódástól. A saját szemükben még ők maguk is jobban bíztak, mint holmi meghibásodásra alkalmas műszerben. De nem szerettek volna semmit se kizárni a meglepetések tárházából, melyet az elmenekülő hagyhattak hátra. -Három perc a jel kibocsájtásáig. -közölte az egyik monitorfigyelő a gigantikus zászlóshajó megfigyelőtornyának fedélzetén a körülötte lévőkkel. A széles kilátást biztosító panoráma ablaksor túlsó felén, lassan újra feltűnt a gázóriás mögül előbukkanó, a szintén ebben a halmazállapotban lévő, ám annál jóval vakítóbb ragyogással bíró csillagglóbusz íves karéja. -A flotta a helyén van őrnagy. -jelentett egy soron következő alak a helyiség taktikai megfigyelőállásából. -Perceken belül képesek közbeavatkozni, ha az ?A? terv kudarcot vallana. Fhad Byard komoran tekintett le a fényasztal felületére, miközben szélesen megtámaszkodott annak peremén. Vele szemben Dyna Saragoza is jelentőségteljes pillantás váltott vele. -Az Erő legyen velünk! Kezdjék meg a visszaszámlálást. A tökéletesen elhagyatottnak tűnő hajó elülső fedélzetét folyamatos döndülések árasztották el. A felvonókhoz érkező másik osztag parancsnokának feltűnt a jelenség és eligazítást kért a társától a komcsatornán. Az üzenetváltás tájékoztató jellegű volt, melyben maga is közölte, hogy nehézségeik adódtak a felvonók energiaellátásának ügyében, ugyanis tökéletesen megszűnt minden fajta visszajelzés a lifteket működtető konzolok hálózatától. Pár szóban ecsetelte, hogy egy másik variánshoz nyúlnak, de ennek fontos összetevője lesz az a mozzanat, hogy át kell kötniük az energiaellátást az adott szekcióban, szóval ne lepődjenek meg ha egy pillanatra a sötétben találják magukat. A rendszer felélesztése után újra lesz energia a folyosókon is és a liftekben is. A gépiesen elhangzó ?Vettem? szavak után a két őrmester csatornát váltott és visszatértek saját elfoglaltságukhoz. Az egyikük tovább püfölte a fémfalakat, míg a másik összevont szemöldökkel leste amint a híradóstisztje egy nyitott fali panel mögé furakszik a szerszámaival. Nem sokkal később az előző őrmesternek figyelmét, magára vonta az egyik közlegény aki felettébb izgatottan mutogatott maga elé, egy falból kidudorodó függőleges csővezeték felé, mely a fedélzetekre merőlegesen húzódott végig a szinteken és legfőképp a hajón áramló információtovábbításért volt felelős. -Uram! -lengette meg a karját a közvetlen feletesse felé, továbbá magára terelve a tábornok és az őrnagy figyelmét is. -Mi történt Lans? -Azt hiszem találtam valamit őrmester. -biccentett a vastag cső felé, majd a karabélyával megkocogtatta annak szürkés-zöld burkolatát. A hang amit hallottak, jelentősen eltért a többitől amit eddig tapasztaltak és mely fémjelezte a falak szerkezetét. Itt nyoma sem volt annak a kondulásnak, ami jelezte volna, hogy lett e volna a burkolat alatt némi anyagmentes réteg, mely általában a hőszigeteléshez és az energiaellátáshoz szükséges anyagokat rejtette. Ellenben, a sisakok hangfelfogó rendszeréhez, a falszerkezet szokatlan tömörségének hangösszetevője jutott el. -Hallom Lans. -bólintott és feljebb emelte a tekintetét, követve a fal domború kitüremkedését egészen a mennyezet pereméig, mely mögött áthaladt a soron következő szintre. -Valami nincs rendben ezzel itt. Mellette Solomon őrnagy is fürkészve pislogott a csőre, majd egy ötlettől vezérelve a tőlük balra lévő szakaszajtó keretén túlra pillantott. -Őrmester, kérem a fegyverét! -nyújtotta ki oldalra a tenyerét a kopaszodó férfi, jelzés értékűen rápillantva a testpáncélos alak karabélyára. Amaz ellenvetés nélkül nyújtotta át a gyilkos eszközt. Solomon őrnagy ezek után lendületesen megindult és meg sem állt a következő ilyen fővezetékig, sőt, mikor elérte azt, nem annak vizsgálódásába kezdett, hanem a padló közelében elágazó és vízszintesen továbbfutó mellékágak nyomát követve, végigkocogtatta azok burkolatát. Mikor ugyanazt a tömörségre hajazó hangot észlelte, gyanakvó képet vágva megtorpant. Lehajolt és furcsálva állapította meg az egyik illeszték mentén sötétlő és enyhén csillámló foltot, mely terjengve kúszott szét a padló felületén is. És ekkor hirtelen kihunytak a tartalék fények, melyek eddig a világosságot adták a folyosókon, jelezvén, hogy a másik osztag nekikezdett a munkálatoknak. Ám Solomon őrnagyot ez nem nagyon izgatta. Közvetlenül legalábbis nem. -Valaki adjon egy hordozható lámpát! Gyorsan! Valami teljesen más balsejtelmű megérzése támadt. Kisvártatva a sötétben fénycsóva villant, majd feléje közeledve gyorsan irányt váltott. Egy közlegény nyújtotta át neki a tartalék lámpáját. Solomon a homlokát ráncolva terelte a fénykévét a padló egy részét elborító foltra, melyet amint fény ért, csillogni látszott. Solomon kinyújtotta a másik kezét is, majd ujját óvatosan belemártotta a különleges csillámlásba. Ugyanezzel az óvatos mozdulattal húzta vissza a karját és az ujjbegyén megmaradt nedvességet az orrához közelítette. Ekkor a közelében várakozó őrmester sisakjában felreccsent egy hang. -Készüljetek fiúk, újraindítjuk a rendszert. -Készüljetek fiúk, újraindítjuk a rendszert. -közölte a Kettes számú osztag őrmestere a társával, miközben elégedett tekintettel nyugtázta a tizedesének ügyködését, amint néhány csipeszt rögzített az egyik vezetéken a nyitott fali üregben. Azonban a rá következő pillanatban ahelyett, hogy a híradós tiszt valami biztató jelzést küldött volna felé, hirtelenjében elakadtak a mozdulatai és a közös csatornába némi zavarodottságot sugárzó, hümmögő megjegyzést sugárzott. -Történt valami, tizedes? -hajolt előre az őrmester, kíváncsian fürkészve azt a valamit ami így elvonhatta a technikus figyelmét a munkájáról. -Azt hiszem találtam valamit, ami nem biztos, hogy a csatlakozó részét képezni. -szavalta szaggatottan, majd hozzátette, miközben a felettese gyanakvóan ráncolta össze a homlokát a sisakja rejteke alatt. -Ez itt úgy nézz ki, mint egy megszakító.....hm, ez meg talán egy időzítő lenne? Furcsa. Az őrmester még jobban megdőlt. Immár semmit se értett. -Miről beszél? Mi van? August Solomon teljesen ledermedt mikor az orrát megcsapta az átható, olajos szag. Tekintete elkerekedett és még a lélegzetvétele is elállt. Fülében még javában csengett az imént halott, sercegő mondat ami elért hozzájuk a másik osztag parancsnoka részéről. Fejével tétován fordult a mellette húzódó csővezetékre, majd annak folytatásaként a főhálózat függőleges hengerére. -A nyavalyások! -buggyant ki az ajkai közül a szitok, miközben felismerő pislogással nézett szét maga körül. Aztán hirtelen az őrmesterre vetette a tekintetét. -Azonnal üzenje meg annak a szerencsétlennek, hogy álljanak le! Hallja? Álljanak le! -H-hogy, uram? -hökölt hátra értetlenül a rohamosztag vezetője és talán még értetlen arckifejezést is magára öltött a sisakrostélya alatt. -Azt mondtam, álljanak le az áram visszakapcsolásával! Ez egy csapda! Érti? Csapda! -...három...kettő....egy. Teljes kapcsolat a vevőegységgel. -közölte a hang a megfigyelőfedélzeten tartózkodókkal. Byard őrnagy kitekintett oldalra, egyenesen a hajóorr irányába, és azon túl, a teljességgel gömb formát magára öltő csillagra, mely teljes mértékben kikerült a legközelebbi bolygójának árnyékából. -Küldje el a jelet Preyson hadnagy! -vetette oda a férfinek aki kimérten bólintott egyet, majd lenyomott egy élénk színű gombot a maga előtt lévő konzolon. Szabad szemmel semmit se lehetett látni a túlzó ragyogástól, de a taktikai kijelzők felületén változás történt ott, ahol a csapdaként felállított Munificent osztályú fregatt kapcsolódott össze a birodalmi csillagrombolóval és mindezen összetartozást egy vörös háromszög fémjelezte, közel a Nap görbületét szimbolizáló vonalhálózathoz. A vörös háromszögből folytonos, koncentrikus körönként, vonalak szakadtak le. A híradós felfelé fordította sisakos fejét, így csupán alig egy arasznyi távolság választotta őt el az őrmesterének groteszk rostélyától. -Azt mondom uram, hogy itt valami nincs rendben. Ez a szerkezet nem ide....-mutatott volna rá a vezetékek közé beékelt, téglalap alakú egységre, amikor azon, hirtelen villogni kezdett egy vörös led kijelző. -Mi a...? -adott hangot volna az újbóli megdöbbenésének, aztán hirtelenjében valami élesen villant előtte. A sisakjába beépített fényszűrőrendszer is kevés volt ahhoz, hogy csökkentse a szemébe nyílaló fájdalmat, de eme funkció még ahhoz is kevés volt a többivel együtt, hogy megmentse az életét. Ahhoz minimum vagy tíz kilométeres távolságra kellett volna lennie a hajótól. A villanás a pillanat tört része alatt kebelezte be mind az ő testét, mind pedig a társaiét, kiknek még csak felsikoltaniuk se maradt idejük. Az energiarendszerre kötött, módosított vezérlőegység melyet a maguk szótára szerint csak söpredéknek hívott ellenállók hagytak maguk mögött, működésbe lépett és feszültséget indukálva a hajót keresztül kasul bejáró hálózatban, begyújtotta az üzemanyaggal feltöltött üreges csőhálózatokat, szabadjára engedve a pusztító energiákat, melyek ugyan csupán töredékeit tették ki a szomszédos csillag erejének, azonban így is végzetesnek bizonyult a katonák ezreinek. A hatalmas fregatt már az első másodpercben teljes egészében megrázkódott és száznál is több helyen szétvetette a burkolatát a hihetetlen erejű nyomás, mely belülről feszítette. A fémtörzs alól lángfelhők csaptak ki, versenyre kelve a csillag több ezer fokos hőjével, aztán szinte pillanatok alatt emésztették fel a rendelkezésre álló oxigént. A hajót szétvető energiák a szélrózsa minden irányába szétvetették a hajó darabjait, nem kímélve a fregattra merőlegesen rácsatlakoztatott csillagrombolót sem a pusztító erejüktől. A robusztus hídfelépítmény tornyában, Kygan kapitánynak már csak arra maradt ideje, hogy az arca elé kapja a karját. A birodalmi flotta csúcsát jelképező hajó pajzsainak esélye sem volt az ily közeli detonációt kivédeniük. A fémtörzsre záporozó, repeszként hatoló törmelékek, mélyen befúrták magukat a csillagromboló belsejébe, egyes helyeken szabályszerűen átfúrva magukat a törzsön, fontos, a működéshez és az emberek biztonságához nélkülözhetetlen rendszereket a pillanat tört része alatt megsemmisítve. A repeszek elérték a reaktormagot is, ahol aztán irdatlan erejű detonációt indukáltak, talán még a fregatt pusztításáért felelős robbanásnál is látványosabbat. A majd kisvárosnyi méretű hadihajó, egyetlen egy monstre tűzfelhőbe burkolózott, elfedve a törzs különböző helyeit mért rongálódások nyomán feltörő kisebb kataklizmák robbanásait. A tűzfelhő több mint háromszorosára duzzadt, mint amekkora maga a romboló mérete volt, majd tápláló oxigén hiánya után, mérséklődni látszott, végül elenyészett a csillag forró gázkarjainak előterében. A távoli hadihajón, mely több tucat társaival egyetemben előlebegett a rejtekhelyéről, visszafogott üdvrivalgás harsant. A legtöbben összeölelkezve gratuláltak egymásnak, míg mások csendesen, halvány mosoly kíséretében lesték Keelhen napjának narancsszín tömegét. Byard őrnagy elégedetten álldogált az ablaksor előtt, melyhez Dyna Saragoza is közeledni látszott. Amint a férfi mellé ért, szélesen elmosolyodott, majd közösen folytatták a látvány bekebelezését, míg a hátuk mögött a többiek némileg fesztelenebbül örültek a győzelmüknek. Kis győzelem volt -ezt mindannyiuk tudta-, ámde életükben ez jelentős változásokat fog még okozni. Csupán immár azt kellett volna tudniuk, hogy ez a reménykedés útját fogja előttük bevilágítani, vagy esetleg egy sokkal sötétebb jövő képét tárja fel előttük. Most még nem tudták. Erre majd talán a holnap ad végső választ. De addig boldogok lesznek eme kis győzelmüknek. Ki tudja lesz e ehhez hasonló alkalmuk még az életükben.

Res Rigel.... Ramoos Dieser ezredes, a Res Rigel-i szabadcsapatok parancsnoka, fanyar grimasszal fordult el az üzemcsarnok közepén villódzó fényasztaltól és a körülötte álló embereitől. Közel ötvenen voltak jelen a várt kétszáz fő helyet, de még így se volt könnyű közös nevezőre jutni. -Ram, neked is be kell látni, hogy egyre nehezebb felvenni a többiekkel a kapcsolatot miután megjelent ez az új birodalmi egység. -csendült fel a hang mögötte, melyből egyfelől elkeseredés áradt, másrészről mintha pedig valamiféle döntő bizonyíték ereje lett volna. A katonai egyenruhát nélkülöző ezredes mielőtt reagált volna a helyettese szavaira, benyúlt a vastag bőrkabátjának mellényzsebébe és egy ezüstős fémtárcát húzott elő, melyet felpattintott. Egy vékony szivart és egy öngyújtót húzott elő. -Ha arra nem vagyunk képesek Mooren, hogy a szomszédos településre üzenjünk, akkor hogy a fenébe akarjuk összehangolni a komoly támadásainkat? -Lehet, hogy nem is lenne rá szükség. -pillantott le maga elé a másik, immár higgadtabban. -Valaki már úgy is beelőzött minket a múlt héten. -Na persze. -szisszent fel Ramoos, miután nagyot szívott a szivarjából. -Valaki alaposan beletenyerelt a mi dolgunkba. Rictől jött valami új infó azóta? -kérdezte, immár szembefordulva a többiekkel. -Nem talált semmi nyomot. Annyi infónk van amennyit most is tudunk. Hiányzik pár henger robbanószer. -hüvelykujjával a csarnok távolabbi vége felé bökött jelzésképen. -Fenébe is! -csattant fel mérgesen az ezredes és a betonpadlóhoz csapta a szivarját. -Miféle francos banda szórakozik velünk? Mielőtt bárkitől is választ várhatott volna, felsípolt a személyi komja amit az övére tűzve hordott. Amint rápillantott az apró kijelzőre, ráncokba futott a homlokán a bőr. -Tike, mi történt? Még nem végeztünk. -Tike éppen lepihent. -csendült fel az idegen, tárgyilagos női hang a tenyérnyi készülék belsejéből. -Ki a fene maga? -Az most lényegtelen. -felelte azonnal. -Inkább azt kérdezze meg, hogy miért is hívtam fel magát Ramoos Dieser ezredes. A férfi zavart pillantást váltott a fényasztal túloldalán lévőkkel, akik jól hallhatták a komból áradó női hangot. Néhányan idegesen pislogtak egymásra, míg a talpraesettebbek előhúzták a fegyvereiket és rosszat sejtve a csarnokban felhalmozott ládák, hordók irányába fordultak. -Miért hívott? -kérdezte egy néma másodperc szünet után. -Azért, hogy figyelmeztessem. Vendégei jöttek ezredes. Pillantson fel a tetőablakok felé. Ramoos, egyszerre engedte le a hirtelen elnémult komot a szájától és azzal egyidejűleg emelte fel a tekintetét a majd tíz méter magasan húzódó keskeny ablaksorra, melyen keresztül egykoron a természetes napfény segítette a tájékozódást a csarnokban az itt lévő munkásoknak. Most hirtelen az egyik ilyen ablaktábla fölött fehér testpáncélos alakok tűntek fel, egyenesen lefelé, őrájuk meredve a groteszk plasztoid maszkjaikon keresztül. -Ó a francba! -nyögött fel elfulló hangon, majd kitört a káosz.

Mariner.... -Megtaláltam! Megtaláltam! -hallatszott a hajó hasa alól Key felerősített géphangja, miközben kilebegett Joxxy elé, aki nyomban lemászott azon a létrán amit a Firehawk oldalához illesztettek. A technikus hátrahagyva a maga kis területét, futva ért oda ahol a lebegő droid újra eltűnt a hajó alatt. Időközben többen feléjük fordították a figyelmüket. A környéken aki csak tehette mindenki a titkos jeladó helyét kereste a ghadeai cirkálókon. Az fiatal férfi kétrét görnyedve kúszott be Key mellé, majd követve annak útmutatását, maga is észrevette a törzsre tapadó apró korongot, melyen egy piros dióda villogott. -A fenébe is! -sziszegte a fogai között, miközben egy erős rántással leválasztotta a nyomkövetőt a burkolatról. Fél másodpercnyi vizsgálódás után elismerően pislogott a droidra. -Szép munka volt pajtás. -Nem értem tisztán Link. Itt totál hangzavar van. John Maclaine igyekezett olyan messze húzódni a megzavarodott marineri lényektől amennyire a sziklabarlang csak engedte. A hír már hozzájuk is eljutott, hogy bolygójuk felett, fenyegetést hordozó idegenek jelentek meg. Legalábbis Maclaine kapitány elég baljóslatúan írta le őket, amikor rákérdeztek az izgatottságára. Maclaine mellette Inara igyekezet lépést tartani vele, miközben arca aggodalmas jeleket tükrözött. Grandal parancsnok és Ferina kissé lemaradtak tőlük, de túlságosan nem kerültek messzire a káoszban. -Mi hoztuk ide őket! A jeladó a Firehawkon volt! -recsegte a maroknyi kis készülék a férfi tenyerében. A csempészkapitány tekintetére a döbbenet ült ki. Agyában vad gondolatok kavarogtak, azonban nem engedte, hogy eluralkodjon magán a pánik. -Link! El kell csalnunk innen a birodalmiakat! Adj utasítást a ghadeaiaknak, hogy jöjjenek a sziklafal part menti oldalához. A törzsfőnökök megszavazták a kérésünket. Engedélyezik az itt-tartózkodásukat. De sietniük kell mielőtt őket is kiszúrják odafentről. -Rendben Főnök. -Te pedig gyere ahhoz a függőleges kürtőhöz amit odafentről mutattam neked. Ereszkedj le és szedj fel minket! -Oké, máris úton vagyok. Maclaine egy mozdulatra kikapcsolta a komját és fürkésző pillantással nézett át Inara feje fölött és a többieken akik lentebb álltak vagy éppen futkostak rémülten mindenfelé. -Thripio! Hol a fenében vagy? Inara követni kezdte a férfi tekintetét, majd mutogatni kezdett a barlangban lévő laposabb terület felé. Az aranyszín tolmácsdroidot nem volt nehéz itt már észrevenni, főleg úgy nem, hogy karjaival vadul hadonászott maga körül. Mellette pedig Artu sípolt baljóslatúan, de az ő hangja beleveszett a marineriek által keltett rikácsolásokba. -Ott vannak John! -kiáltotta oda a férfinak, aki látva a tőlük való távolságukat grimaszba húzta a száját. -Micsoda felfordulás! Artu ne hagyj itt! Várj meg! -sipákolta Thripio, miközben jobbról is és balról is marineriek tucatjai súrolódtak fémtörzsének éles rikoltásokat hallatva. Előtte, karnyújtásnyira, Artu forgatta kupolás fejét, miközben szórványos csipogásaival igyekezett mérsékelni Thripio idegességét. -Te aztán könnyen beszélsz. Olyan alacsony vagy, hogy téged még átugorniuk se nehéz. Hogy? Mit fecsegsz?.....Maclaine kapitány? Merre? Thripio megemelte a tekintetét és Artu hangzatos iránymutatásait követve, a barlang hátsó kijáratainak egyike felé kémlelt. Fémtenyerét magasba emelte. -Már látom őket! Hé! Maclaine kapitány! Ide! Itt vagyunk! Hé! -Te jó ég! Ezek aztán sose fognak átverekedni a tömegen. -jegyezte meg foghegyről Maclaine, majd Inarához fordult. -Induljatok előre. Majd a hajónál találkozunk. -Na azt már nem John! -meredt rá ellenvetést nem tűrő tekintettel a barna bőrű nő. -Eszem ágában sincs különválni egymástól. -Nézd Inara, Link két percen belül landolni fog a kürtőnél, lehet, hogy segítség kell neki, ezek a droidok meg per pillanat csak hátráltatnak minket. De azt ugye te se akarod, hogy itt hagyjuk őket? Maclaine kérdő tekintetére Inara egy csalódott pillantással válaszolt, majd mélyen felsóhajtott, belátva vereségét. De aztán mindketten meglepődve fogadták Ferina javaslatát. -Menjetek csak a droidokért nyugodtan. Majd Grandal parancsnokkal előre megyünk és segítünk Linknek ha bajba kerülnének. -Azt hiszem jómagam akár maradhatnék is. -szólt közbe a ghadeai főtiszt. -Elvégre immár ez itt az új otthonunk. -fürkésző pillantása hármójukra vetült mintha megerősítést várna tőlük, majd tenyerét Mclaine felé nyújtotta. -Kapitány, köszönöm a segítségét és persze a társaiét is. -Ne vegyen még mérget rá, hogy mindannyian megúsztuk. -vetette oda foghegyről, miközben azért megrázta a parancsnok kézfejét. -Ki kell még valahogy cseleznünk azt a rombolót. -Nos, akkor drukkolni fogok, hogy ez sikerüljön. -jegyezte meg félmosollyal a férfi, majd még búcsúzásképp biccentettek egymásnak. Maclaine ezek után Inarával egyetemben megindult visszafelé, utat törve maguknak lefelé a droidokhoz. Az ex-jedi lovag pedig haladva az árral, a legközelebbi kijárat felé vette az útját.

A Keelhen-rendszer napjának nyújtózó, forró gázkitöréseitől szinte karnyújtásnyira ott lebegett a vészjelzést leadó hajó. Burkolatát már javában emésztették volna a gyilkos sugarak, ha éppen nem védte volna azt a kékesen felderengő védőpajzs. Eme tény feltűnt a lassan közeledő csillagromboló hídján tartózkodóknak is. -Az automata rendszert bekacsolva hagyhatták. -vetette fel Kygan kapitány, szakértő szemmel mustrálgatva a kijelzősort, mely végigfutott előtte. -Vagy akár azt is jelentheti, hogy még vannak a fedélzeten. -tette hozzá tárgyilagosan Solomon őrnagy, mire Sadrek tábornok kimérten közbeszólt. -Nem hinném Aug. Nézd csak! -mutatott ki egyenesen előre, a látható térszeletet egyre inkább betöltő fregattra mutatva. -Katapultálták az összes mentőkabint. -Ezek szerint eltűntek. Már megint. Solomon arcát csalódottsággal vegyes düh borította el. Sadrek bátorítólag pillantott feléje. -Nyomokat azért még hagyhattak maguk mögött. -jelentette ki meggyőző hangsúllyal, majd a másik férfi felé fordult. -Kapitány. Készen áll az egység az átszálláshoz? Kygan lenézett oldalra, a kezelőárokban felügyelő tisztre. Amaz hallván a beszélgetést, nyomban intézkedett és kapcsolatot teremtett a repülőfedélzettel. Határozott bólintással jelezte feljebbvalójának, hogy minden a tervek szerint alakul, az űrkompok felszállásra készen állnak. -Remek. -nyugtázta a tábornok is a jelentést, majd az őrnagyhoz fordult. -Gyerünk Aug, nekünk is ott a helyünk. Látni akarom a nyomaikat. -De szívesen ott lennék, hogy láthassam a meglepett képüket, amikor rádöbbennek, hogy alaposan átvágtuk őket. Byard őrnagy meg se próbálta leplezni kárörvendő modorát amit egyre csak fűtött a Birodalommal szembeni utálata. -Ha ott lenne, már rég halott lenne. -dünnyögte oda neki a vele szemben álló Saragoza. -Parancsnok. -pillantott keresztül a taktikai asztal fölött. -Ha az lenne az életem utolsó mozzanata, hogy saját szememmel láthatom ahogy azok ketten feldobják a talpukat szíves örömest vállalom ezt a fajta végzetemet. De tartok tőle, hogy ez nekik túl nagy adomány lenne. -Na látja őrnagy. Szóval javaslom, hogy egyezzünk ki abban, hogy most innen követhetjük szemmel ahogy belesétálnak a végzetükbe. Dyna Saragoza parancsnok kitekintett a fényasztalt kezelő technikusokra. -Ennyire vagyunk csak képesek? -célzott a hologramok igen gyér felbontóképességére. -Sajnálom parancsnok, de tartok tőle, hogy a szenzoraink nem elégségesek a tökéletes leképzésre. -Jó, jó, rendben. -intett hanyagul a nő. -Tudjuk mennyire befolyásoló a Nap sugárzása. De azért remélem ha eljön az idő akciónk sikerrel zárul. -A jeladónk képes igen erős impulzusokra. -közölte az asztalra támaszkodva az őrnagy. -Efelől biztosak lehetünk. Immár csak a megfelelő időzítésen múlik minden. Dyna kipillantott a panoráma ablaksoron túlra, a flotta rejtekének szolgáló, színes sávokkal keretezett gázbolygóra, mely a legbelsőbb planéta volt a rendszerben és ezzel a legközelebbi pont az akciójuk fő színteréhez. Az üvegacél a tekintetének komorságát tükrözte vissza. -Súlyos áldozatot hoztunk őrnagy. Ha kudarcot vallunk, nem biztos, hogy egy hajó elég a túlélésünkhöz. -Nos, -merengett el az őrnagy a fényasztal közepe felé- meg se merem jósolni, hogy mit fog ehhez az egyhez is szólni Talin barátom. A birodalmi űrkompok igyekeztek olyan szögben közeledni a célpontjukhoz, hogy az lehetőleg köztük és a csillag forró glóbuszának között maradjon. A fregatt elhelyezkedése és keringési síkja lehetővé tette számukra, hogy elkerüljék a felesleges és egyben számukra akár végzetesnek tűnő manővereket. Ugyan a hő-, és sugárpajzsok az űrkompokon is megtalálhatóak voltak, mindazonáltal egyikük se rendelkezett olyan ellenálló képességgel, mint egy jól felszerelt csillaghajó pajzsgenerátora. Az elsőtisztek feszes céltudatossággal navigáltak egyre közelebb a Munificent-osztályú csillagfregatthoz, hogy aztán a külső burkolatukra felcsatlakoztatott dokkológyűrűket a hajó oldalsó szárnysíkjának tövébe telepített zsilipcsatlakozások felé irányítsák. Egy apró, ámde érezhető döccenés jelezte percekkel később, amint a komp sikeresen rácsatlakozott a kiszemelt dokkgyűrűre. Solomon őrnagy biccentésére a parancsnoki komp sötét utasterében a rohamosztag meglendült előre, fegyvereiket állandó készenléti állapotba emelve. Kisvártatva az osztag specialistája feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy feloldotta a fregatt zsilipjének zármechanizmusát. A fehér testpáncélos alakok, mint valami tökéletes hadigépezet részei, elkezdtek beszivárogni a fregatt zsilipjébe. Mielőtt még azonban Sadrek tábornok is utánuk indult volna, a komp kapitánya hívta fel magára a figyelmét. -Uram. Azt hiszem akadt egy kis gondunk. Sadrek haragosan ráncolta össze a homlokán a bőrt. Nem sok kedve volt, holmi másodvonalbeli pilóta nyavalygásához, de be kellett látnia, hogy ez elkerülhetetlen. Főleg azok után, hogy feltűnt neki a fekete egyenruhás tiszt aggodalmas tekintette. -Mi történt? -Úgy tűnik mégse elég az energiánk ahhoz, hogy huzamosabb ideig fenntartsuk a védőpajzsainkat uram. Szükségünk van a Dissectorra a visszajutáshoz. Sadrek összepréselte az ajkait. Nem egészen erre számított amikor eltervezte az átszállást, de úgy tűnt be kellett látnia, hogy tévedett. Még a birodalmi flotta se képes a természet erőivel szembeszállni. -Rendben főhadnagy. Értesítse Kygan kapitányt, hogy haladéktalanul dokkoljon a hajójával a túloldalon. Amint kikötött maguk térjenek vissza a főhangárba. -Értettem uram. -biccentett az elsőtiszt, majd másodpilótájához fordult. Sadrek hátrahagyta őket és utolsóként a kompról, csatlakozott a felfegyverzett katonákhoz. -Tiszta. -csendült fel fémesen az élen haladó rohamosztagos hangja, majd a már leellenőrzött folyosóról a következő forduló utáni átjáró félhomályos falai közé szivárogtak a többiek. A testpáncélos alakok precíz mozdulatokkal fésülték át a köztes helyiségeket, melyet nem találtak elreteszelve. A hajó jobb oldali területein áthaladó szakasz végén, a sima tiszti egyenruhát viselő Sadrek tábornok és Solomon őrnagy zárta a sort. Nem sok szó hangzott el köztük, mindketten inkább a rohamosztag tagjaira szentelték a figyelmüket. Csupán enyhe izgalom áradt felőlük, teljes egészében megbíztak a többiek munkájában. -A következő elágazás után elérjük a hidra vezető liftaknát. -jelentette az egyik tizedesi rangban szolgáló katona a szakaszparancsnoknak, aki egy mordulással nyugtázta az információt mialatt tüzetesen szemrevételez egy gyanúsnak ítélt árnyékot, melyet néhány támasztógerenda vetett a folyosószakasz végében.. Az előbbi tenyerében egy apró holokivetítő pihent, mely kékes derengésben tárta fel a fregatt kicsinyített, ámde méretarányos struktúráját. -A Kettes szakasz már a helyszínen van. Igyekeznek működésre bírni a rendszert. -Rendben tizedes. -szólalt meg végül a feletesse, miközben a vállához támasztott karabélyát visszasüllyesztette a csípője mellé. -Szedjük a lábunkat mi is. Semmi érdemleges nincs itt. -tette hozzá kissé unottan. Mögöttük két társuk lépett ki egy szervízteremből. Egyikőjük kezében egy detektoros készülék pihent. -Tiszta ez is. -közölte a műszerkezelő, fejével a hátuk mögé bökve. -Rendben, gyerünk tovább! -intett immár sürgetőbben a kezével a szakaszvezető, majd még egy pillantással ellenőrizte, hogy a két páncél nélküli férfi is együtt halad e velük. Megelégedésére azok ketten nem tartották fel őket és annak rendje és módja szerint a helyüket tudván a szakasz hátsó taktusában, alkalmazkodóképesen követték őket. -Azt hiszem megnyugodhatunk. -fordult a többiek felé Dyna Saragoza, elvonva a figyelmét a zavaros villódzástól melynek eredeti jellemzőit a leképező rendszer továbbította a fényasztal projektorába. -A birodalmiak csatlakoztatták a rombolójukat a csalihoz. Őrnagy. -A terv véglegesítése még várat magára. -közölte csalódott hangon Byard, majd mutatóujjával a csalétket jelképező apró pontra mutatott. -A fregatt bekerült a csillag árnyékába. Pontosan az ellenkező oldalra hol most mi tartózkodunk. -ujját rávezette a legközelebbi planétát fémjelző fehér gömbalakzatra és annak csillagtól távolabbi felére. -Nem tudjuk kiküldeni a jelet megközelítőleg....-szavait elnyújtotta miközben a fényasztal egyik peremmonitorára sandított-.....még tizenöt standard percig. -Kifutunk az időből. -jegyezte meg riadt hangon az egyik alparancsnok. -Ennyi idő bőven elegendő a birodalmiaknak, hogy rájöjjenek, hogy csapdába csaltuk őket. -Ha alkalmunk nyílt volna rá főhadnagy, akkor több időt fordíthatunk volna az árulkodó nyomok éltüntetésével. De most nincs más lehetőségünk mint bízni a szerencsénkben.

Res Rigel.... Niobe a gyárkomplexumot szabályos közönként felsorakozó, több emelet magas oszlopok egyikén gubbasztott melynek mellvédkorlátjairól számos fényszóró ontotta fénysugarát a környék épületeire, utcáira. Alkalmas hely volt arra, hogy a hapan infilatrator titokban megfigyelje az elmúlt napokban ejtett ténykedéseinek eredményét. Minden majd egy hete kezdődött, amikor Res Rigelen való tartózkodásának harmadik napján, akcióba lendült. Beépült ahhoz a céghez, mely általános áruforgalmazást bonyolított a birodalmi támaszponttal és néhány alkatrész közé álcázott robbanószerkezeteket rejtett. Nem volt egyszerű kiviteleznie, de fáradozása és legfőképp eltökéltsége eredményre vezetett. A bázis használhatatlan lett és a birodalmi ügynökök szemében sikerült elhitetnie, hogy a Res Rigelieknek volt közük az egész merénylethez. Sőt, per pillanat, hogy ebben még a néhány nappal ezelőtt érkezett -azonosító jel nélküli-, bevetési egységet is megerősítse, egyenesen egy korábban már kinyomozott, helyi milíciák által létrehozott titkos gyülekezőhelyre vezette őket a robbanószerek egyik értékes alapanyagának nyomain. A testhezálló fekete öltöztet viselő fiatal nő a vizorján keresztül figyelte amint a ?megjelölt? gyárépületet a fehér páncélos alakok óvatosan körbeveszik. Ezek után Niobe szentelt néhány pillanatot a háta mögött néhány száz méterrel csoportosuló gépesített egységnek is. Ha a mellette lévő zavarókészülék továbbra is kifogástalanul működik, akkor most a felderítők képtelenek rádiókapcsolatot teremteni a társaikkal, továbbá az egyre sötétedő égbolt félgömbjén kelet felé kúszó csillagromboló se igen tud most mit kezdeni a helyzettel. Niobe a legfejlettebb hapan technikát alkalmazta, hogy akciója és magának az Erenedának a terve sikerre kerüljön. A folytonosan zümmögő fényszórók takarásában ismételten a rohamosztagosokra terelte a figyelmét és megelégedéssel nyugtázta, hogy a tetőtől talpig páncélba öltözött alakok milyen határozottsággal is állnak hozzá a munkájukhoz. Pontosan erre volt neki szüksége.

Res Rigel.... Dorvalla, Denanta, Nysser VI., Kylsen.....világok melyeket az elmúlt hetekben, hónapokban magunk mögött tudtunk és végérvényesen felszámoltuk rajtuk a söpredék fészkeit. Res Rigel volt a következő. A bolygó és a körülötte fekvő rendszer a Külső Gyűrűk peremén feküdt, helyet adva egy kisebb helyőrségnek, mely felügyelte a régió békéjét és óvta azt minden fajta ellenséges behatolástól, mely a Peremvidéken kószáló milíciák felől érhette. Egészen az utóbbi napokig ez maradéktalanul sikerült is neki. De öt nappal ezelőtt minden megváltozott. A helyőrség ellen súlyos merényletet követtek el. A létesítmény kilencven százaléka megsemmisült és több mint kétszáz bajtársunkat temette maga alá. Az orbiton keringő állandó járőrszolgálat nem tudott időben reagálni, esélye sem lett volna az orvul támadók ellen, főleg úgy, hogy azok nem az űrből támadtak. Mint azt a vizsgálat megállapította a bombákat különböző szállítmányokkal juttatták el a bázisra melyeket a szomszédos fővárosból fuvaroztak. Természetesen rögvest előtérbe kerültek a helyiek, ámbár a titkosszolgálat korábban semmiféle jelet nem tapasztalt arra nézve, hogy Res Rigel lakossága készülne is bármire. De tévedtek. Szakaszommal az egyik nyomot követve éppen a felhőkarcolóktól hemzsegő főváros északi peremkerületeiben jártunk, egy használaton kívüli gyárkomplexum rozsdafoltos épületfalai között. A bombákhoz használt robbanószer nyomai vezettek ide, de azon felül Wolfie kivételes szimata. -Jól van, jól van. Ügyes kislány. -paskoltam meg az elülső lapockáját a jelzése után, miközben visszahúzódtunk az egyik kétszintes épület sarka mögé. Szemközt, egy széles közlekedőút túloldalán egy hatalmas, keretes ablakokkal teletűzdelt csarnok tárult fel az esti szürkületben. Odabentről gyér fény szűrődött ki mely alig volt halványabb azoknál, melyek az utcákon világítottak. -Kiszagolta őket. -jegyeztem meg a hátunk mögött lévő embereknek, de közvetlenül Zim figyelmét felhívva. -Azonnal indulunk. -recsegte a sisakrostélya mögül, mely fémest ízt kölcsönzött a hangjának. Intésére és az én biccentésemre a klóntársai kiváltak a többiek közül és nekiiramodtak a sötét árnyékoknak, hogy aztán fél perccel később már a hatalmas üzemcsarnok tetejére vezető vaslétrafokokon lássuk viszont őket. Még a korábban lábát elvesztő Feat is oly gyorsan mozgott, hogy lehetetlen lett volna megállapítani, hogy ő protézist használ. Miközben ők fokozatosan eltűntek az épület homlokrésze mögött, Deamler őrmester húzódott közelebb mellém. -Százados, azt hiszem elvesztettük a kapcsolatot a hajóval és azzal együtt az erősítéssel. Keresetlen megjegyzés tódult az ajkaimra, de erre számítani lehetett. Elvégre eljutottunk a merénylők főhadiszállásáig és minden bizonnyal alaposan felkészültek egy rajtaütésre. -Majd jelzőrakétát használunk ha szükség lenne rájuk. De innen már nincs visszaút. Az is lehet, hogy figyelnek minket. Eme utóbbi kijelentés ugyan túlzónak bizonyult, de legalább még nagyobb óvatosságra sarkalta a többieket. Semmi látható jel nem mutatkozott arra, hogy ez bekövetkezett volna. A zavarórendszert meg állandó használatra is bekapcsolhatták. -Kettéválunk és bekerítjük őket. -folytattam a végső eligazítást. Az utolsót, a rajtaütés előtt. -Werton. Önné a keleti szárny. Kövesse Zimék útját és kerülje meg az épületet. -Értettem százados. -felelte a szakasz másik őrmestere aki azonnal magához intette az osztagát. -Mi innen hatolunk be. -intettem a látható csarnokrész oldalfala felé, melynek úgy a felénél egy kétszárnyú, tolóajtó terpeszkedett. Lepillantottam a karabélyomra, töltés rendben, tár pedig tövig betolva az adagolóig. Remek. Mielőtt még elrugaszkodtam volna a faltól, tenyeremmel megsimogattam Wolfie feje búbját. -Vadászunk egyet kislány.

Alderaan.... -Végre elaludt. -jegyezte meg Breha királynő a férjének, miközben óvatosan behajtotta maga mögött a gyerekszoba ajtaját. Bail Organa egy röpke pillanatra felpillantott a tenyeréből melyben gondterhelten támasztotta alá az állát. Előtte a hordozható komputer monitora öntötte sejtelmes kék árnyalatba az arcát. Felesége lassan mögé sétált és tenyerét a vállaira fektette, majd egy ki nem mondott jelre masszírozni kezdte Bail tarkóját. A férfi kihúzta magát és jól eső érzéssel felsóhajtott. -Ez most nagyon jól esik. Fejét félrehajtotta és hálásan csókolta meg felesége ujjait. Breha elmosolyodott. -Késő van már és te még mindig azokat a jelentéseket bújod. -Igazad van drágám. Néha tényleg úgy érzem, hogy szívesen cserélnék a lányommal. -tekintette a gyerekszoba felé révedt. -Bár most, hogy a droidoknak nyoma veszett, elégé nyűgős. -Igen. Állandóan Thripiot és Artut keresi. Tegnap még a hálószobánk gardróbszekrényeit is átfésülte. Azt hitte, hogy megint játszanak vele és neki meg kell találnia őket. Bail keserédes mosollyal nyugtázta felesége szavait. -Szegény Asden mind a mai napig nem tudta túltenni magát a dolgon. Még azok után se, hogy sikerült kideríteni, hogy egy ghadeai küldött hajójára keveredtek, onnan meg nagy valószínűséggel valahogy egy csempész hajóján kötöttek ki. -Félek, nem fogjuk őket viszontlátni. -jegyezte meg letörten, majd abbahagyta férje masszírozását és leült mellé a kanapéra. Érdeklődő tekintette az asztalon fekvő számítógépre tévedt. -Min dolgoztál éppen? Bail ledörzsölte az arcáról a csüggedéssel vegyes fáradtságot és előrehajolt. -Az Uralkodó megkerülve a szenátorok szavazati jogát, újabb drasztikus adókat vetett ki. A hapanokkal folytatott harcok súlyosan felemésztették állítólag az eddig rendelkezésre álló keretet. Bányavilágok százait államosítják és minden nyersanyagot a nagy hajóépítő állmásokra szállítanak. Az elégedetlenkedőket pedig azonnali kényszermunkára ítélik vagy az ércbányákban vagy pedig Kessel fűszerbarlangjaiba. Bail felsóhajtott. -Tartok tőle, hogy ez még csak a kezdet. Breha aggodalmas pillantást vetett a férjére. -Bail, lassan már betelnek a menekülttáboraink. És úgy hallottam Naboo királynője is gondban van az elhelyezésüket illetően. -Tudom. -fordította el a komor tekintetét. -De egyenlőre mást nem tehetünk. A legtöbbjüket talán sikerül eljuttatnunk a Peremvidékeken gyülekező sejtekhez. Szükségük lehet jó szakemberekre és katonákra. De nagyon óvatosnak kell lennünk a továbbiakban is. -tette hozzá komoly tekintettel. -Ha a Császár fülébe jut, hogy mit is tervezünk, Alderaan sorsa lehet a tét.

Keelhen rendszer.... Fhad Byard alig bírt nyugton maradni. Sőt, igazság szerint nem volt egy olyan pillanat amikor megpihenve, alább hagyta volna a feszengését, mely kimerült abban, hogy fel s alá mászkált a Providence osztályú zászlóshajó parancsnoki tornyának megfigyelőfedélzetén az ujjait tördelve. A helyiségben rajta kívül többen tartózkodtak és ugyan ők se voltak nyugodtabbak, de azért java részük a jelfeldolgozó pultok közelében gyülekeztek várva a friss jelentéseket. -Már öt órája semmi hír. -fordult hirtelen a többiekkel szembe az őrnagy, pillanatnyi időre magára vonva a figyelmet. Hangja szükségszerűen tűnt aggodalmasnak és csalódottnak. -Nyugalom Byard őrnagy. -szólalt meg Dyna Saragoza, kissé kilépve a műszerekkel zsúfolt asztalok sorai közül. -Az álcázott szondáink nem regisztráltak olyan energiajellemzőket, melyek tűzharcra utalhatnának. -Foglyul is ejthették őket. -vetette oda, immár a fedélzet túlsó végéből. -Akár tűzharc nélkül is. Dyna belátta, nem igazán teszi alkalmassá az időpont arra az elképzelését, hogy teljes egészében biztosítékot adjon a férfinek arról, hogy Keelhenen maradt társaik biztonságban vannak. Erre még a távolsági szenzorok sem voltak teljes egészében képesek. Mindazonáltal kötelességének érezte normalizálni a helyzetet és megtenni mindent annak érdekében, hogy lehetőleg csillapodjanak a negatív érzelmek. Nem lett volna túl szerencsés a főtiszteket úgy látni a hajókon, hogy kikelve magukból a teljes megsemmisülés érzetét szórják szét a legénység köreiben. -Ha tehetnénk már kiküldünk volna egy felderítőt. -közölte halkan, megfontoltan lélegezve. Mellkasának mélyén érezte, hogy az ő szíve is hevesebben kezdett verni az utóbbi percekben. Fhad Byard ekkor megtorpant és a panoráma ablaksoron túlra szegezte a tekintetét, melyen keresztül a rendszer sárga óriása szórta szét a sugarait. -Talán tehetnénk valamit. -mormolta a csillagnak jelképesen, melynek sugarainak erejét a fototropikus üvegek jelentősen korlátozták. -Ha még ott az a romboló akkor elcsalhatnánk. -Hogy aztán erősítést kérve vagy egy egész armada eredjen utánunk. Na ezt verje ki a fejéből őrnagy. -reflektált rá a sötét bőrű bázisparancsnok. -Nem, nem. -pillantott vissza sejtelmes hanghordozással a kopaszodó férfi. -Alaposan felkészülnénk. -Ugyan. Nem emlékszik, hogy elvetettük a legtöbb ötletet? -El elvetettük, de teljes mértékben sosem. A megtévesztésünk úgy tűnik kudarcot vallott. És ha nem szeretnénk, hogy még napokig a fejünkön üljenek a birodalmiak akkor lépnünk kell. Méghozzá azelőtt, hogy Talin barátomék visszatérnének. -No és van valami terve ami után esélyünk van arra, hogy túl is éljük? -lépett közelebb a nő a férfihez, miközben jó páran feléjük fordították a figyelmüket. -Túlélni? -húzta fel az egyik szemöldökét az őrnagy. -Egyszer mindenki meghal Saragoza parancsnok. -Semmi. Még csak egy kósza, mihaszna telepes se aki elhagyta volna a légkört egy kis űrrepülésre. -közölte, csendesen fortyogva Solomon őrnagy, tekintetével követve a romboló hidjának ablaksora mögött tovasuhanó bolygófelszínt, majd mélyen felsóhajtott. -Kudarcot vallottunk. -Ugyan barátom. -szólal meg mögötte némi kedélyességgel a hangjában Sadrek tábornok, miközben csatlakozott hozzájuk Kygan kapitány is. -Ez nem egy holmi amatőr társaság. Várnak addig ameddig megtehetik. De mi még tovább kitartunk. A szimatom nem csalhat. Solomon leengedte a vállait, majd fellélegzett. -Túl bizakodó vagy Vol. A mögötte fakadó csend arra késztette, hogy megforduljon és szembetalálkozzon Sadrek némileg önelégült vigyorával. De nem, nem is önelégült -javította ki magát, jobban kifürkészve a tábornok arcán végigfutó mosoly ívét-, ez inkább amolyan felszabadult kedélyállapotról tanúskodott. Solomon egy pillanatig elbizonytalanodott. Kygan kapitányra is vetett egy kósza pillantást, aki a magához illő szigorú arckifejezését öltötte magára. -Megmagyaráznád? -billentette félre a fejét és tárta szét a karjait, mire Volhelm Sadrek szeme felcsillant. -Nos, Kygan kapitány némi bizakodó jelentésről szeretne megerősítést adni. -vezette rá a tekintetét a olajzöld egyenruhájában jelen lévő férfire kinek szikár testtartása jelentős tettrekészségről tanúskodott. -Így igaz. -bólintott egy aprót. -Kommunikációs rendszerűnk elcsípet egy vészjelzést a rendszer mélye felől. A jel elég gyenge és gyanítható, hogy már egy jó ideje verődhet vissza a belső bolygópályákon. -És....és ez mit bizonyít? -kérdezte Solomon őrnagy, értetlenségének hangot adva. Nem igen látta az összefüggést egy halódó vészadás és az ő itteni tevékenységük között. -A pontos tartalma. Az adást ugyanis nem sikerült teljes mértékben kódolniuk. Így könnyűszerrel megállapítható volt a jeladó azonosítása. Sőt! Kiszámítva a jel útját, beazonosítottuk az adás forrását is. -Kygan egy másodpercnyi hatásszünetet tartott. -Egy Munificent fregattról küldték ki az adást. Méghozzá azoknak az egyikéről amelyek meglógtak előlünk a legutóbbi alkalom során. -És? És akkor mire várunk? -tárta szét a karjait Solomon, mindkettőjükre vetve egy-egy sürgető pillantást. -Arra barátom, hogy felkészíts egy osztagot a hajó átfésüléséhez. -felelte szélesre húzott ajkakkal Sadrek tábornok. -Kygan kapitány. Irány a hajó! Nézzük meg közelebbről is.

Mariner.... -Chwinpacc nagyfőnök megkért minket, hogy foglaljunk helyet. Ott. -mutatott el a tág barlang oldalsó fala felé Thripio, ahol néhány faragott, lépcsőzetes ülőhely futott végig, lefedve, valami növényi szárakból font réteggel, mely némi kényelmet és védelmet biztosított a hideg kő ellen. Maclaine elfojtott egy grimaszt, amint szembesült azzal a ténnyel, hogy a kijelölt hely igencsak olyan pozícióba fogja terelni őket, ahol pont annyival több marineri szempár fog rájuk tapadni, mint amennyi ilyen lény most itt tartózkodott és amennyitől már megszabadulni vágyott. A csempész unottan meglódult, késztetve magát arra, hogy ne viszonozza a marineriek felől feltámadt kíváncsi tekinteteket, majd mint akit büntetésből a vesztőhelyére szántak, vállait behúzva helyezte magát kényelembe. Inara és Grandal parancsnok a bal oldalán telepedett le, míg az ex-jedi Ferina a jobb felén huppant le. A többiek akik elkísérték őket, a hátuk mögött és egy sorral fentebb találtak maguknak megfelelő ülőhelyet. Thripio odalent maradt és a marineriek nagyfőnökét követve odatopogott a félkörívben elhelyezkedő tanácstagok elé, majd diplomatikus programjának engedelmeskedve szertartásosan meghajolt. Artu eleinte duruzsolva követte, majd homlokrészén párszor körbeforgatva egy szem fotoreceptorát, megbillentette tömzsi testét és oldalra siklott, néhány álmélkodó marineri segéd közé helyezkedve el, bizonytalanul fürkészve őket. Kisvártatva a hatalmas barlangra csend telepedett és mindenki Chwinpaccra szegezte a tekintetét, aki magasra tartott kezekkel -az egyikben még egy majd két méteres faragott botot is feltartva-, valamiféle ünnepélyes kántálásba kezdett, minek végeztével a helyszínen lévő marineriek egyöntetű, morajló kijelentést hallattak. Maclaine megesküdött volna rá, hogy ez valami hasonlatos lehetett azokhoz az üdvözítő szokásokhoz amiket már más helyen is tapasztalhatott. Legtöbb esetben ilyenkor vagy az isteneiknek, vagy más természetfölötti bálványaiknak mondtak hálát, esetleg magát a tárgyalás bevezető sorait kántálták el fennkölt szavakkal. A pontos helyzetet itt most közülük nem ismerhették meg azonnal, mert Thripio ahelyett, hogy lefordította volna a nagyfőnök szavait, rácsodálkozó tekintettel meredt a tömött emelvényekre. Csupán Chwinpacc megismétlődő és valamelyest határozottabb hanglejtésére kapta oda a fejét. -Oh, természetesen. -vetette oda zavartan a némileg haragos homlokráncolásba kezdett teremtménynek, majd a vele és a tanácstagokkal szemközt lévő emberekre emelte a tekintetét. -A tiszteletre méltó Chwinpacc Nagyfőnök köszönti Önöket a tanácstagokkal együtt. A csempészkapitány arcán jelképes fanyar grimasz futott végig, míg Inara a jóval szelídebb megoldást választotta és halovány mosoly kíséretében, fejet hajtott. -Thripio, kérlek tolmácsold a mi köszöntésünket is. A droid visszafordult a patkó alakú asztal mögött székelő lényekhez és rövid üdvözlőszöveget fordított le a számukra. Ezek után részletezte a marinerieknek az érkezésük célját, Maclaine kapitány kedvéért, külön nyomatékosítva a fontossági jelzőt és természetesen ígéretet téve arra, hogy a következő Nagy Áradás alkalmával, mikor a bolygó holdjai újra együttállásban lesznek a szigetek fölött, egy igen nagy mennyiségű Protmac szállítmány fog érkezni a csillagok közül. Eme ígéret hallatán a hét tanácstagból rögvest négyen felderültek, míg hárman a megfontolás tárgyává tették a további tárgyalás sorsát. Eme három tanácstag egyenkénti felszólalásukkal kinyilvánította a marineri nép ősi hagyományait és elutasította a külvilágból származó szer jótékony hatásait de még az idegen ghadeaiak tartós jelenlétét is. A fősziget különböző tartományaiból érkező érdeklődők némelyike hol helyeslően bólogatott, hol pedig karjaikat lóbálva követelték a csodaszer további használatát, kihangsúlyozva az utódlás fontos tényezőjét. Chwinpacc nagyfőnök szünetet rendelt el a majd egy órás szónoklat után amit társai rendeztek. E néhány percet kihasználva Maclaine intésére Thripio odabotorkált hozzájuk. -Mond csak, elég meggyőzően adod át nekik az érveléseinket? -kérdezte gyanakvással vegyes kételyekkel a férfi az aranyszín droidot, mire az megdöbbenve kihúzta magát. -Uram, a programom lehetetlenné teszi a megtévesztést. Én minden egyes szót úgy adok át a tiszteletre méltó Tanácsnak ahogy ön meghagyja nekem. -Jó, jó....de talán finomíthatnál akkor rajta. -húzta el a szája sarkát, jelezvén, hogy kényes területre tévedt amikor ráförmedt a droidra. -Elvégre te...ízé...szóval tapasztalt vagy a diplomatikában. Inara nem tudta véka alá rejteni mosolyát, amit a kapitány szavai váltottak ki nála. -Nos, uram, ez megtisztelő. És megnyugtatom, hogy protokolláris algoritmusom a tárgyalás sikereire koncentrálódik. -Remek. De aztán az a siker piszkosul megérhetővé váljon a számunkra! És persze neked is! Thripio egy néma pillanatig fürkészve tekintett Maclaine arcára és a feltartott mutatóujjára, majd visszabattyogott a tanácstagok asztalához. Maclaine elnéző pillantást mért a szomszédságában ülők felé. -Nem igazán szeretném beolvasztóba adni. Csak talán túlbuzog bennem a következetesség. Ugyan némi neheztelő pillantásra azért felkészült, de korántsem ebbe az irányba fordultak az események. Mellényzsebében ugyanis felcsipogott a személyi komlinkje. -Itt Maclaine. -morogta a tenyerébe avanzsált készülékbe. -Én vagyok az, Link. Akadt egy kis problémánk. -Mégis, mekkora? -vonta össze a szemöldökét borúsan. -És lehetőleg ne kertelj itt nekem. -Nem fogok Főnök. Ez pontosan akkora mint egy Birodalom osztályú csillagromboló. -Bemértük őket Needa kapitány. -emelkedett fel egy igen eltökélt hang a kezelőárok mélyéről, az egyik felügyelőtiszt felől. -A rendszer negyedik bolygóján tartózkodnak. A jel elég tiszta uram. Kétszer is leellenőriztettem. -Szép munka hadnagy. -pillantott le a összekötő folyosóról a hajó kapitánya majd rögvest a sarkában tipegő parancsnokhoz fordult. -Adjon jelet a különítmény indítására! És ne feledje, Vader Nagyúrnak élve kell az a csempész. Az Avanger gigantikus gyomrában, melyet egy monstre hangáröböl fémjelzett, jelzőfények villogtak fel és a kiszolgálószemélyzet részéről sodró mozgolódás támadt. Eddig a harci járművek felkészítésével voltak elfoglalva, de most, hogy arra a rejtett hangszórókból áradó figyelmeztető hang is javasolta, minél távolabb igyekeztek kerülni a halálos erejű gépek hajtóműveinek ioncsóváitól, melyek sorjában felragyogtak amint a pilóták begyújtották őket. Először a csapatszállítók indultak, fedélzetükön több osztagnyi rohamosztagossal, majd őket követték a kísérő vadászgépek. Maroknyian voltak, semmi se mutatkozott arra, hogy jelentősebb ellenfélre számítsanak ennek a világnak a közepén, melyből egy fikarcnyi civilizált jelzést se tudtak kiszűrni a felderítőrendszerek. A két űrkomp szétterjesztette a szárnyait amint keresztülsiklottak a láthatatlan mágneskapun mely elválasztotta az éltető oxigént az űr vákuumától, majd nyomukban a négy TIE vadász röppent kifelé, hogy mielőbb felvegyék a kísérő formációt. Semmi jel sem mutatkozott arra, hogy a Galaktikus Birodalom eme egysége alábecsülte volna a feladat végrehajtásához szűkséges erők létszámát. -...Adjon jelet a különítmény indítására!......élve kell az a csempész!......AR-12-es úton van. Tartjuk az irányt és a megközelítő pályát. Landolásig T mínusz öt perc!.......Látlak AR-12-es. Felzárkóztam. A biztosítás is megvan. Sima útnak nézz ki. Kadar Greefen Calrissian a mellkasa előtt összefont karokkal hallgatta a kommunikációs állás konzoljából áradó felerősített és némiképp sistergő adást melyet a kémdroidok eljuttattak a Méregfog jelfeldolgozó rendszeréhez. Eddig összevont szemhéjakkal, komoran leste a láthatatlan hangokat, majd miután Killer tábornok utasítást adott a megfelelő droidkadétnak az adás lehalkítására odafordult a kapitányhoz. -Nem vesztegethetjük tovább az időt kapitány. Valószínűleg a lánya máris bajban lehet. Javaslom mérjünk azonnali csapást a romboló ellen. -Igaza van tábornok. -fordította lassan felé a tekintetét. -De a jelzések szerint az Avanger még olyan övezetben van ahol minden távolsági támadást meg tudna hiúsítani. -mutatott rá a híd közepén felragyogó taktikai hologramra. -A tűzvezető rendszereink nem sokat érnek ameddig a hajó nem lép ki ebből a szektorból. -Akkor nem marad más mint ki kell csalogatnunk őket. -Helyes meglátás tábornok. De elsődleges célunk most az, hogy megakadályozzuk a birodalmi rohamosztagosoknak a landolását a bolygón. Miközben Calrissian kapitány beszélt, addig a hologramot befolyásoló kezelődroid, parancssort gépelt be a konzolján, mire kinagyítódott Mariner kékes golyóbisa és az a néhány birodalmi gép melyre a férfi célzott. -Másrészről pedig -folytatta az érvelését-, szeretném ha ön hozná a hajóra a lányomat. Killer kihúzta magát, majd a híd távolabbik felében várakozó különleges harci droidjaira pillantott. -Ki hozzuk őt onnan kapitány. Egy birodalmi se fogja megúszni aki az utamba áll.

Mariner.... -Vajon miért döntött így? Miért hagyott hátra? Sose tett még ilyet. -tette fel hangosan is a kérdéseit Dozer amint elpillantott Mariner őserdeinek mélye felé, felhúzott térdekkel ülve a Firehawk rámpáján. Tette ezt azóta, mióta a néhány főből összeverbuválódott társaság eltűnt a páfrányrengetegben. Mögötte csizmatalpak koppanásai hallatszottak. Link lépett közelebb, maga is hunyorogva pislogva kifelé, legfőképpen a ghadeai hajók, napfénytől ostromlott burkolatai felé. -Legfőképp miattuk. -mutatott a legközelebbire. A hajók környékén egyenruhás emberek ténferegtek. -A Főnök úgy gondolta, hogy kell valaki aki rajta tartja a szemüket és ha kell, akkor....-tekintette letévedt Dozer mellé, ahol annak sugárkarabélya feküdt-...biztonságban is tartja őket. -Ugyan. -szisszent fel a kopasz férfi. -Mitől? Te is hallhattad, Maclaine kapitány szerint itt nincs semmi ami gondot okozhatna..... -Hé! Srácok! -csattant fel hirtelen mögöttük Joxxy hangja, aki a következő pillanatban vadul integetni kezdett a raktér falán futó függőfolyosóról. -Gyertek, ezt látnotok kell. A távolsági szenzorok jeleznek valamit. -Parancsnok. -biccentet Needa amint az elsőtisztje mellé ért. Előttük az űr színpompás kavalkádja tárult föl, háttérül szolgálva a kék, sárga, vörös csillagoknak. A por és gázörvények gigantikus falat alkottak körülöttük, melynek mentén itt-ott végeláthatatlan villámok cikáztak, szétszabdalva a pillanatnyi csendéletet. -Needa kapitány. -hajtott fejet a másik amint teljes egészében felé fordult. -Hamarosan kezünk közt tudhatjuk a csempészeket. A porfelhőn túl a felderítőink szerint egy apró rendszer található, néhány bolygóval. -Nagyszerű hírek parancsnok, de jobban szeretném ha nem szúrnák ki a jelenlétünket. Amíg nem működnek megfelelően a mélységi szenzoraink addig mérsékeljünk minden olyat jelet amit felfedezhetnek. -Needa tartott egy kis szünetet melyet kihasznált arra, hogy összeráncolja a homlokát. -Vonja vissza az egységeit biztos távolságra és készítsen fel egy egységet a rajtaütésszerű támadáshoz. -Értettem kapitány. -Semmi kétség. Ide tartanak. -összegezte a látottakat Link a pilótaülésből előrehajolva. -Méghozzá egy birodalmi csillagromboló. Dozer elfojtott egy ízes káromkodást a háta mögött, míg Joxxy lerogyott a másodpilóta helyére. -Hogy a fenébe találtak ránk? -kérdezte döbbenten. Link megvonta a vállait. -Jó kérdés. Mióta itt vagyunk folyamatosan megy a rádióhullámkereső. A Főnök megért, hogy figyeljem fél szemmel a barátainkat, hátha valamelyikük nyomot hagy maga után. De minden tiszta. Eddig legalábbis. -No nekem ez egyáltalán nem tetszik. -rázta meg a fejét Dozer, továbbra is megbűvölve tekintve le a követőmonitorokra. -Csak úgy nem röpködnek errefelé csillagrombolók. Itt a nagy semmi van, nem hinném, hogy érdekeltségük lenne errefelé. De mi van ha teljesen más nyomokat hagytunk magunk után? -kérdezte gyanakvó tekintettel Linkre pillantva. -Lehetnek ügynökök is a ghadeaiak között. -Áh, képtelenség lenne. -legyintett a pilóta. -A ghadeaiak elszeparált népség, bekerülni közéjük lehetetlenség. Árulót meg ilyen társaság között keresni kevesebb eredményt hozna, mint az, hogy Joxxyra rákend, hogy nem is ért a meghajtókhoz. -mutatott rá a fiatal technikusra, aztán elhúzta a szája szélét. -Nem, itt valami másról van szó. -Lehet poloska is. Valami spéci jeladóval. -nyögte ki Joxxy két másodperccel később. -Node melyik hajón? -mutatott ki az üvegacélon túlra kissé feszültebben. -Csak vannak hordozható detektoraik. -pislogott kettőjük kérdő tekintetébe. -Egy óra alatt talán meg is lennénk. -Rendben. -préselte össze az ajkait Link. -Kezdjünk neki. Joxxy, tiéd a Firehawk. Biztos ami biztos. Dozer, te értesítsd valamelyik rangidős tisztet én meg üzenek a Főnöknek. Nem lesz túl boldog. -Látom tábornok, ön már a harcra készül. -lépett közelebb Kadar Greefen Calrissian a híd végébe visszavonuló magnaguard vázra épülő hadvezéréhez, aki körül néhány munkadroid sürgölődött. Killer tábornok vörös fotoreceptorjai a férfire emelkedtek, mialatt a végtagjait ibolyaszín ívlángok nyaldosták. -Némi fejlesztésre gondoltam. -recsegte a modulátorán keresztül. Bal kezét a fémmaszkja elé emelte és próbakép behajlította az ujjait. -Tökéletes. -jegyezte meg inkább magának, mintsem a halkan duruzsoló egységnek -Fegyverek, szenzorok....-mondta halkan a őszes göndörségbe csavarodó hajú kapitány, megkerülvén az üllő tábornokot és tekintetével végigkövetve a hajópadlón sorakozó alkatrészeket, melyek java része már beépítésre került. -Hm, igazán lenyűgöző. -Valóban? -emelte feljebb a fejét a tábornok. -Szóval nincs kifogása ellene? -Miért is lenne? -vonta fel az egyik szemöldökét Calrissian kapitány mint akit meglepte volna tábornokának kétkedése. -Sose voltam ellene ha némiképp önállósítja magát tábornok. Programja képes arra, hogy fejlessze önmagát. Láttam, sokat időzött a birodalmi haditechnikák tanulmányozásával. -Igen kapitány. A Birodalom sokat fordított a haditechnikai eszközeinek fejlesztésére. És persze immár nem csak klónok szolgálnak náluk. Eddig csupán egyetlen egy alany alapképességeivel rendelkeztek. De most már számtalan más képességű ember is hozzájárul ahhoz, hogy még tökéletesebbek legyenek a harcokban. Én pedig úgy éreztem alkalmazkodnom kell. -Mindannyiunknak, barátom. -tette hozzá a kapitány maga is elmerengve a hallottakon. -Talán jobb is lenne ha felkészítené a többieket is. Killer tábornok sokat sejtető fejmozdulattal fordult a férfi után. -Engedelmével kapitány, már megtettem a szükséges lépéseket. Továbbítottam a harci droidjainknak az új változtatásokat. Kémdroidjaink pedig folyamatosan küldik az információikat a birodalmi flotta szívéből. Sőt, még az Avangerre is sikerült küldenünk néhányat. A férfi érdeklően pillantott le. -Jöjjön kapitány. -emelkedett fel Killer tábornok az új lábaira, majd megigazította harci köpenyét és döngő léptekkel sétált le a kezelőpultok soraihoz a három lépcsőfokból álló emelvényről. -Talán már sikerült rácsatlakozniuk a kommunikációs vonalaikra.

Mariner..... -Esküszöm ha mindezt mástól hallottam volna el sem hiszem. -fakadt ki Grandal parancsnok, miközben igyekezett megkapaszkodni a meredeken lejtő, szűk barlangjárat falán kifeszített kötelekbe. -Maga Maclaine kirobbantott egy polgárháborút szimpla potencianövelő szerekkel. -John megreformálta a hadi történelmet. -közölte a mögötte lépdelő Inara epésen, de még eme megjegyzés se tudta elvonni az előttük haladó csempészkapitány figyelmét, aki inkább a fáklyát tartó vezetőjük feje búbjára szegezte a tekintetét. -Mariner őslakosai a válság kellős közepén. -emelte a magasba az egyik karját a ghadeai tiszt, teátrális mozdulattal leutánozva egy szalagcímet az igen szűkös járatban, tovább ütve a forró vasat. -Egy férfi aki forradalmasította a haditechnikát. Protmac! Az új csúcsfegyver! -Na jó, ebből most már elég! -csattant fel Maclaine nyűgösen megfordulva, mire mögötte derűs kuncogás visszhangzott végig az alagútban. Az emberek a lefelé tartó út hátralévő részében csendben követték a helyiek vezetőjét és csak nagy ritkán fordultak hátra ahol soraikat szintén a marineri lények képviselői zárták. Még a két droid is néma maradt ami kisebb csodának számított azon dolog fényében, hogy Thripio előtt Artu bukdácsolt a durván kifaragott lépcsőfokokon, az alapjába véve gördülésre tervezett lábaival és így igencsak gátolta a protokolldroidot a folyamatos haladásban. Aztán a sziklafalak belsejében egy jó negyed órás ereszkedést követően, kilyukadtak a kerek barlangnyílás fenekén. Szinte egy emberként lélegzett fel mindenki, hogy újra megnyílt előttük a tér, ámbár legtöbbjük megdöbbenve vette tudomásul, hogy mennyire is aprónak tűnnek a függőleges akna méretéhez képest. A türkizkék égboltot elég lett volna a tenyerükkel eltakarni, hogy ne látszódjon belőle semmi se. Ferina Nikki is megfordult más sokfelé az idők folyamán, de ehhez foghatót még nem tapasztalt. Szinte tátott szájjal fordult körbe és körbe az egykor talán víznyelőként működő akna mélyén. -Hihetetlen, mi? -vetette oda Maclaine is, aki vele ellentétben szinte otthonosan érezte magát. Nem várta meg a fiatal férfi válaszát -leolvasta ő azt a tekintetéből-, hanem Chwinpacc -csicsergésével egybekötött- intését követve, megindult a sziklafalak alatt húzódó üregek mélye felé. Eközben már számos új teremtmény sereglett össze körülöttük, néhányuk még a gyermekeit is előhozta. Úgy tűnt, hogy a vendégek érkezése errefelé igazi népesemény volt. -Chwinpacc nagyfőnök most elvezet a Tanács elé. -jegyezte meg Thripio minden előzmény nélkül. Ő úgy gondolta, hogy nem tágít eredeti feladatkörétől és sorra fordítani kezdte az embereknek a lény szavait ami továbbra is azon tényt erősítette meg, hogy egykoron talán az ősei a fenti felszín lombkoronái közt élték életüket. De immár ennek semmi más nyoma nem maradt a kifejezésükön túl, ugyanis végtagjaik nélkülözték a repülés képességét és leginkább emberi kinézetük volt. -Ha jól értettem akkor a mi léptékünk szerint fél óra múlva megérkezik az utolsó törzsfőnök is a sziget északi tartományáról. Inara, aki figyelmesen hallgatta mind Chwinpaccot, mind pedig Thripiot, emlékeiben felidézte a környék földrajzát amit még a leszállás folyamán látott belőle. Ha a sziget valóban akkora volt mint amennyit látott belőle, akkor Thripionak igaza volt. Azt a távolságot bárki könnyűszerrel teljesítheti ennyi idő alatt. Azonban ez a tény valami mást is felvetett előtte. Fejét oldalra billentve szólt a droidhoz. -Mond csak Thripio, a nagyfőnök említett bármit is arról, hogy a többi szigeten is élnek a fajtájukból? -Nos Miss Calrissian, ez, a beszámolója szerint elég hosszú történet..... -Megleszünk nélküle. -dünnyögte oda nekik Maclaine, mire Inara küldött felé egy szikrázó pillantást. -A te álláspontod szerint már ezeknek sem szabadna itt lenniük. -förmedt rá Inara emlékeztetve a férfit a korábbi kijelentésére amit még az orbitális pályán tett neki és a többieknek, miközben egyre mélyebbre vezették őket a lapos, ámbár elég széles üregekben, melyeknek főbb kanyarulataiban apró lángok táncoltak a mennyezetről alálógó kelyheikben. Az oldalfalakban pedig számtalan odú volt megtalálható, melyek leginkább, más sziklavilágok falaiba vájt otthonoknak feleltek meg leginkább. Itt csupán minden kisebb volt és talán nyomasztóbb, klausztrofóbb érzést váltott ki magából. -Ezt talán nem kéne állandóan a szemere vetned! -vágott vissza a férfi visszafogott dühvel, ám mérsékelt hangja így is számos marineri figyelmét vonta magára. -Amikor legutoljára itt jártam nem voltak többek mint riadt, visszahúzódó alakok, akik csak tisztes távolságból követtek. Inara elhúzta a száját, mert egyrészről maga is belátta, hogy azzal nem jutnak előrébb ha mindig felelőségre akarná vonni a férfit, másrészről korántsem nyugtatta meg az a tény, hogy ily kudarcot vallottak a ghadeaiak előtt, akik bíztak bennük és abban, hogy egy tökéletesen lakatlan világra fogják őket elvezetni. Erre most egyenesen belesétáltak egy háborús viszályba ami akaratlanul is, de Maclaine okozott. Újra csend ereszkedett közéjük és két fordulót követve elérkeztek a végállomáshoz. Inara már korábban is felfigyelt arra, hogy szemből állandó szélfuvallat söpör végig az arcán és mintha ez a légmozgás magába hordozta volna a sós tengeri levegő illatát is. De aztán mindenre fény derült. Egy alaposan lecsiszolt falakkal és kiszögelésekkel tarkított helyiségbe értek, melynek átellenes vége egyenesen a morajló óceánra tárult. És eme helyiség mindennél tágasabbnak hatott mint bármely más barlangrész amit a hátuk mögött hagytak. És persze a tág térrel együtt járt a népes tömeg is.

Korélia.... Garm Bel Iblis számára nem sokat változott az iroda belső látványa, esetleg csak a díszítő elemként használatos sötétítő függönyök színében érzet változást. Minden esetre azt jóval szívélyesebben vette tudomásul, hogy Hal Mozzyn ugyanolyan derűvel fogadta őt és kíséretét mint azt tette pár hónappal ezelőtt vele, amikor kérésével hozzá fordult. Hal, a formalitások után hellyel és némi frissítővel kínálta mindannyiukat és a társalgás is kezdet lassan a fontos üzletmenet köré fonódni. -........bizony kedves Mrs. Shivarak, a Galaktikus Birodalom már itt jár a küszöbünknél. És ezek baljós előjelek. -félreérthetetlen pillantását Garm Bel Iblisre vetette, aki kimérten kortyolt bele az italába. A szenátor nyílt tekintettel válaszolt, melyben megcsillantak az elszántság egyre szikrázóbb jelei. -De ne aggódjon, cégünk messze nem fog semmiféle politikai uralom alá tartozni. Még a nyakunkba ültetett diktátor is kevés ahhoz, hogy a büszke és állhatatos koréliai népet pórázon tartsa. A Császár alaposan melléfogott akkor amikor a nyakunkra küldte csatlósait. Hal újfent Garm-ra pislogott, és most úgy vette észre, hogy talán az ideológiai nézeteiről tartott rövidke beszámolójának talán véget is vehetne. Részéről is így vélte, hiszen az ő politikája üzleti volt, nem csörgedezett benne olyan képesség mint a szenátor barátjában. Jószerivel elérte azt amit akart, a leendő üzletfeleinek megadta a bizalom első jelét. -Nem aggódunk Mozzyn úr. -közölte szelíd hangon Ruth Shivarak a fejét hajtva, képletesen leutánozva egy diplomata megrögzült mozdulatát. -A szenátor úr már biztosított, hogy ön jó befektetésnek ígérkezik céljaink eléréséhez. -Nos...-köhintett fel az igazgató visszaereszkedve a bőrfoteljába és megint csak Iblisen tartva a figyelmét-, ha Garm ilyet mondott akkor az úgy is van. De ha már befektetés...... Ebben a pillanatban Sena pattant fel a helyéről és megkerülve néhányukat, Hal Mozzy mellé ért és letett elé az asztalra egy adatkiírót mindvégig magán érezve a férfi kíváncsi tekintetét. -Igazgató úr. -kezdett bele a karcsú, magas nő. -Ebben a dokumentumban megtalálja a fizetőképes cégek és alanyok hozzájárulásait. Természetesen név és cím nélkül. -folytatta, körbehordozva a pillantását a többieken is, kiknek most első ízben vázolta föl az utóbbi hetek munkásságait. -Se most, se a közeljövőben nem kívánják felfedni a kilétüket, de annyit megígértek, hogy nem lesznek követeléseik ha megdöntik a jelenlegi államformát. Csupán békére és nyugalomra vágynak. -Nos.....kedves Sena, köszönje meg nevünkben is a hozzájárulásaikat és természetesen önnek is hálával tartozunk a fáradozásaiért. -jegyezte meg Ruth a szokásos hanglejtésében. -Már megtettem. És köszönöm. -válaszolta hűvös nyugalommal, majd nem feledve, hogy mi célból is van itt, visszafordult Hal Mozzyn felé, aki hümmögve vezette végig a tekintetét a felsorolt összegeken. -Gondolom ennyiből szép kis flottát tudna összeállítani a barátainknak. A férfi fél szemmel felpillantott a föléje magasodó nőre, majd megdörzsölte az állát, némi kételyt fakasztva a vele szemben ülők arcán. -Szép kis összegek ezek hölgyem. No és persze szép kis ?barátok? állhatnak eme számok mögött. -Nem jellemző rájuk a fukarkodás az biztos. -közölte Sena. -De szinte ez az összes vagyonuk és egyben az utolsó lehetőségük, hogy bosszút álljanak a sérelmeiken. -Talán akkor el se kéne fogadnunk a felajánlásaikat. -vetette fel Dodonna, riadtan nézve körbe. -Mi nem akarunk kifosztani senkit se.... -Nézze kapitány.. -pillantott le rá Sena és hangja éles pengeként metszette keresztül a köztük lévő távolságot. -Ezek az emberek megbíznak magukban. Iblis szenátor révén önök az utolsó reménységeik. És ez még nem az összes potenciális befektetők végleges száma. -vezette vissza a tekintetét Mozzynra, aki szemmel láthatóan már nem nagyon kellett győzködni, hogy elégítse ki az igényeket. -Ha vannak jó hajóik igazgató úr és hozzá jó katonák -fordult Dodonna felé- akkor a győzelmek esetén még többen fognak anyagi segítséget nyújtani a Galaktikus Birodalom megbuktatásának érdekében. -Nos, barátom? -szólalt meg kérdő szemöldökfelhúzással Garm Bel Iblis. -Ne is tagad, látom, hogy tetszik az az összeg azon a monitoron. -bökött rá a kiíróra. -De hallhattad, ide bizony kitűnő hajók kellenek. -Viccelsz cimbora? -húzta cinkos vigyorra az ajkait a férfi. -A galaxisban itt gyártják a legjobb hajókat. Egyenesen sértő lenne számomra ha nem ide jöttél volna azonnal. Iblis szenátor nem tudta véka alá rejteni somolygását, ahogy felszínre került Mozzyn koréliai mivolta. De aztán, hogy ki ne essen a ritmusból, a következőkben Dodonnára révedt a pillantása, de ezzel a mozdulattal egyben a többiek álláspontjára is célzott. -Kapitány. Tábornokok. Dodonna, Talin és a bothan Reon'lya összenéztek, majd egy emberként bólintottak. -Hát akkor -nyúlt előre a megtöltött poharáért, amit aztán magasba emelt- a közös sikereinkre és a Galaktikus Birodalom vesztére!

Az enyém négy és fél gigás. Érintetlen kép, hang Blu-rayről Egyedül az extrák hiányoznak.

The Clone Wars DVD Spoiler: Star.Wars.a.klonok.haboruja.2008.CUSTOM.HUN.NTSC.DVDR-Knight Beszarás skaccok. Belenéztem az elejébe és valami hihetetlen az egész. A kép majdnem leugrik a képernyőről, győnyörűek a színek, a magyar hang remek, a zene nem nyomja el a párbeszédeket......és odacsap a Dolby hang amikor kell.

Nagyon remek kis szöszenet Donát. Természetesen szívesen látunk. Ma estig, úgy beszéltük meg Orkival, hogy átmásolunk néhány hsz-t az előzménytopicból amit az sw.hu-n vezettünk. Ez nektek is kicsit megkönnyíti a dolgotokat, illetve nekünk is, ha hivatkoznunk kell egy korábbi hsz-re. Ezek után feloldom a zárat a topicról és mehet a menet.

Hát gondoljunk csak vissza az előzménytrilógia kiadásaira. Képes volt az első két részt egyben is kiadatni. :S

De jó ám! Végre megint együtt szerepelnek.

Lucastól kitelik. Az évad végén meg kiadja díszdobozos változatban is egyszerre az összeset.

Várjuk a kritikákat is egyben Holnap bemásolunk pár hsz-t a korábbiakból.

Én még panaszt nem hallottam a filmről. Remélem hamar kiadják DVD-n is. Többször nézős lesz az tuti.

Itt a teljes jelenet a Taxiból. Nincs mentségem, lekanyarodtam a székemről párszor. :D Jó lenne ha találnék egy szinkronos változatot is.

Lehet, hogy lett volna valami jó ötlet.