No némi ihletforrásnak íme a DON és DONNA esküvője ami még valamikor két évvel ezelőtt született Miss Karrde, Erato, Adi és jómagam billentyűzetéből, néhány pihentebb napjainkon.
Megkondultak a harangok.
Aztán mégegyszer.
Lassan haladt a kocsisor; méla lassúságuk mintha csak az időt végtelenítené. A mediterán partvidék felől a sós tengeri levegő fuvallata végigjárta a táncát az autókat díszítő szines szalagok fodrain. Az utcákra kirohanó tömeg éljenzéssel és tapssal fogadta a menetet, mely óvatosan haladt végig a kis Szicíliai város főutcáján.
Szemben a templom főbejáratánál néhány korán érkező rokon és ismerős izgatottan tekintgetett a főutca hosszú egyenesére és enyhén megkönnyebbült amikor feltünt a fekete limuzin.....A Keresztapát és hitvesét szállító, lobogó szalagokkal feldíszített jármű. Mögötte a CSALÁD népes tömege sodródott a konvojjal ki ki a saját autójával követve a párt.
A városka lakói jól tudták, hogy ki lép ma frigyre; ki az aki hűséget fogad a pompás templom falai között. Noel atya, a helyi plébános összeérinteve ujjait a márványlépcsősor tetején, szelíd mosolyával fogadta a Keresztapa pillantását. A Don, most előzékenyen csapta rá az ajtót arájára, kiélvezve annak minden eleganciáját. Valamiféle elfojtott szitokáradat harsan a kocsiból de a tiszteletre méltó Don csak tovább legeltette tekintetét az őt üdvőzlő tömegen. Néhány helyen marcona testőrök lesték a napszeművegeiken keresztül a városka lakóit, de főleg mindazokat akik közel akartak volna férkőzni a Keresztapához. Így eset meg, hogy amikor a hitves kikászálódott a limuzinból; férjeura túloldalán és vadul lengetve csöppnyi ökleit két jól megtermett testőr vetődött keresztül a vendégseregek sorfala között és döntötték le lábáról a fehér ruhájában dúló-fújó leendő Donát.
A Keresztapa észrevevén a tompa puffanást azon nyomban megfordult és aggódó pillantásaival gyorsan meggyőződött arról, hogy kutya bajuk sem esett a testőreinek. Az izzadságtól gyöngyöző homlokú fekete öltönyös testőrök megnyugtatták főnöküket, hogy az a néhány zúzódás melyet elszenvedtek a rúgkapáló arától pár héten belűl biztosan összeforr és talán még el is tűnnek majd a hegek egy alapos plasztikázás után. A Don elégedetlenül rázta fejét amint a motorháztetőre borított hitvesre pillantott. Amolyan "Ne csináld ezt a cirkuszt" tekintettel "segítette" talpra a dühtől elvörösödött párját. A Don ezek után elnéző pillantást szegezett Noel atya felé, aki csak mosolyogva legyintett egyett.
Néhány perc eltelt mire összeállt a CSALÁD apraja-nagyja. A gyerekek, a nagyszülők, a sógornő.....a szomszéd birtokosok....és az azok szomszédjai, az üzletfelek, a távoli "leányvállalatok" igazgatói, cégvezetői.
A Keresztapa most gyermekei elé lépett; hatalmas tenyere megragadta vállukat; szemei pillantása a gyermeki tekintetbe fúródtak. "Legyetek erősek"-szavalták a barna szemek, majd néhány bátorító paskolás következet. A gyerekek csak bambán bámultak vissza, hiszen ők már alig várták, hogy új anyukájuk végre az otthonuk melegét fűtse tovább.
A férj most odébb lépett. Édesanyja szeretettől csillogó tekintette most is mint mindig enyhülést hozott a lelkébe. A meghittség és a mindent elragadó szeretett feledtette vele most e sötét nap fátyolos fényét.
"Jaj fiam, úgy örülök"-rebegték a lefelé görbülő ajkak.
"Jaj anyám, hát én meg úgy nem"-rebegték a fiú és férj lefelé görbülő ajkai.
"Kitartás fiam! A gyerekek jelentik számodra a jövőt. Ez legyen mindig a fejedben"!
"Próbálom anyám, próbálom"-nézett a fiú el egészen az arájáig.
Egy ölelés; az anyai szív melegsége.......a Don lassan eltávolodott édesanyjától és közelebb lépett leendő apósához és anyósához. Volt idő amikor már találkozott velük; hisz korábbi neje is ezektől a felmenőktől leledzett, most mégis újonnan idegen volt neki e látvány. A "Kedves MAMA" a szokásos mindennapos öltözékét viselte; egy otthonka fölött keresztben megkötött kötény, alant egy szöszmösz mackónadrág, míg földközelben egy kitaposott varjúbörből cserzett klumpa karistolta össze a márványlépcsősor alsó régióit. Oldalán a "Kedves PAPA" meredt előre sziklaszilárd atyai tekintettel melyben olykor megcsillant a lánya iránti érzet szeretett és aggódás. A Keresztapa tökéletesen tisztában volt a belső gondolatokkal; érezte a feléje irányuló kies bizonytalanságot. A férj elégedetten konstalálta, hogy új és régi apósa egy pillanatra sem feledkezik meg szeretett szakmájáról, mely gyakran, sőt sűrűn kapcsolódik a Cég fő tevékenységi köréhez. A sírkőkészítés megkívánta, hogy a PAPA mindig is felkészülten várja a következő megbízást; fröccsöntött műanyag védőköpenye jelenleg is beborította kontúrjának majd kétharmadát, míg az alsó régiókat egy térdig felkapaszkodó gumicsizma biztosította.
A Maffia mindig is gondoskodik CSALÁDTAGJAIRÓL. Megélhetést biztosított nekik.
Izgalmakkal telített percek...sajnálkozó és kárörvedésektől sűrűsödő pillantások, a pár elindult a lépcsőn fölfelé. Odafönt és alant a boldogság és keserűség könnycseppjeiben már javában lubickoltak a hozzátartozók.
Noel atya türelmesen várta a Isten oltára elé érkezőket.
Nos igen, Noel atya jóságos mosolya mögé bújva figyelte az Egyház
Megszentelt Földje felé vezető lépcsősor aljában lezajló
jelenetet. Magában elmormogott egy gyors imát a Teleseai Szűz
Kelvinhez, amiért felszentelt pap lévén, neki nem kell, legalábbis
hivatalosan semmiféle ilyen elkötelezettséget tennie hölgyszemélyek felé. A
szomszédos kolostor apácái amúgy is hallgattak, mivel a péntek esti
murik mindkét fél számára előnyösen kialakitott, kötelezettségmentes
alkalmak voltak, a katolikus egyház pedig ingyen szolgáltatja az óvszert,
... khm, na de ne menjünk bele most az egyház olyan féltett titkaiba, melyek
a Vatikán leginkább elzárt termeiben őriztetnek.
Szóval az atya Police napszeművege mögül gyors pillantást vetett a
CSALÁDfő lassan magukhoz térő testőreire, majd fel, a
környező háztetőkre, erkélyekre, félig behúzott függönyű
ablakokra, melyek mögött a Vasárnapi iskola 6-12 éves kis tanitványai a
legmodernebb, távcsövekkel felszerelt AK-47, AK-74, M16, és Steyr AUG
félautomata és Deasert Eagle pisztolyokat szorongatva figyelték a nemes
eseményt, minden apró vagy gyanús jelet azonnal jelentve a Harangozónak. Az
ember sose lehet elég óvatos ugyebár, a sok ellenség mindenhol, főleg a
kidobott ex barátnők és barátok... No meg a végtelen számban
előforduló galambok ellen, mertugye őket mégsem tilthatták ki csak
úgy. Eleinte sokan nem is értették, hogyan lehetséges, hogy épp levesnek
való madárkák potyognak az égből, a kis vasárnapi iskolások pontos, ám
a hangtompitók miatt hangtalan lövései nyomán. Más gyermekek
megverekedtek a bámészkodókkal, és visszaszerezték a kivégzett állatokat -
ezek is a nemsoká kezdődő lagzis vacsi részei lesznek, mint finom
husikaleves. Végre valahára a jövendőbeli pár egymásra talánt a
kavalkádban és felfelé kezdtek lépkedni a templom bejárata irányába.
Az ifjú pár, és népes gyermekeik tábora - melyek alig voltak valamivel
fiatalabbak mint a szüleik, nemhiába, a jó CSALÁDban korán kezdik meg a
génnek szaporítását. Noel atya szivén jeges borzongás futott át, és még
idejében lekapta az arcáról a Police napszemüveget, ami ugye nem a
legillendőbb viselet a nemes szicíliai maffiózó családok házassági
ceremóniáihoz. Atyai mosollyal tüntette el az okkulárét éjjfekete
reverendája redői alatt, amit egy nagy köteg Euro követett, amit a Don
leendő apósa nyújtott át az imént, bíztositandó, hogy a
férjjelöltből nem marad csupán jelölt. A mozdulat hevében pillanatra
láthatóvá váltak a kisváros mindenki szeretett "atyájának" kizárólag
önvédelmi céllal tartott 9 milliméteres oldalfegyverei, sőt majdnem a
MOSAD igazolványa is, ez utóbbi kellemetlen is lehetett volna, az
előbbiek megszokott kép voltak itt, a poros - leginkább
lőszerporos Sziciliában.
-Drága fiam! - mosolygott az atya az előtte tisztelettel egy
lépcsőfoknyira megálló Donra. Az ifjú férfi ajkai néma "segítség"-et
mormoltak, de Noel atya úgy tett, mintha ezt észre sem venné. - És
természetesen léányom. - fordult most mély sóhajjal az Ara, azaz a Dona
felé, akinek csodálatos, főleg mélységes dekoltázsára remek kilátás
látszott az egy lépcsőnyi magasságból. - Míg a kíséretetek elfoglalja a
helyét az Atya szent házában, ti ketten most elváltok, DE nem kell
aggódnotok - tette hozzá sietve a Don megkönnyebbült, és a "drága Apuka"
neheztelő tekintetének láttán - nem kell soká várnotok, mig újra
egymásié lehettek.
A pap intésére két ministráns fiú, -akik mellesleg a Superball profi
hátvédei és másodállásban elmegyógyintézeti ápolók voltak, amúgy egyenként 2
méter 10 centi és 3%-os zsirtartalmú testfelépitás mellett 180 kilót
nyomtak- lépett elő és barátságosan könyéken kapva a CSALÁDfőt
elvonszolták a Harangozó irodája felé, ahol majd megfosztják
fegyvereitől, és felhelyezik a súlyos bilincseket és láncokat, melyek
az esetleges szökést hivatalosak megakadályozni a szertartás alatt. Noel
atya szintúgy karon fogta az Arát, és bevezette a templomba.
-Mielőtt véglegesen férj és feleség lesztek, még egy utolsó gyónással
mosd tisztára a lelked, leányom. - magyarázta menet közben a Donának.
-Természetesen, atyám. - pityegte a meghatott Ara, és már lépett volna is be
a gyóntatószékbe.
-Nem, nem lányom, az utolsó gyónásnál nem használunk választófalat, már ha
érted, mire célzok. - mosolygott az atya, és betessékelte a pislogó
asszonykát a szűkös kis helységbe, mely művelethez kifejezetten
jól jöttek az 52-es karok.
A meghivottak, családtagok, üzleti és bűnszövetkezeti partnerek közben
elkezdtek beszállingózni a Templomba, ahol az orgonán a Village people
legbelevalóbb számai szóltak. Mikorra a dolog feltűnt volna valakinek,
a segédlelkész már futott is a karzat felé - az orgonás esténként a helyi
Kék Osztriga bárban játszott, és a tegnapi másnaposság hatásaként nem
pontosan tudta hol is van tulajdonképpen. A bejárat mellett elfoglalták
helyüket a koszorús lányok, a másik meleg bár, a Madárfészek énekesei,
ők kifejezetten a Don kérésére voltak jelen. Majdnem minden készen állt
már, hogy elkezdődjön a Nagy Esemény.
A CSALÁD tagjai elfoglalták a helyüket a padsorokban. A főállásban (nagy)mama, egyébként a Cég belső elsikk?ööö, elszámoló gazdasági mindenese kifacsarta az összegyűjtött zsebkendőkből, pelerinekből és más egyéb ruhadarabokból a könnyek első eresztését, majd átküldette az egészet Valinorba Yavannának utánpótlásnak, amikor is ?. a fenébe, az egy másik sztori. Na szóval abban a percben jelzést adott a csak saját felelősségre feliratú laptopja. A nagyi felnyitotta a műszert, és átfutotta az életbevágóan fontos címzésű üzeneteket. Egy ki mond ki egyszerre több szót vb győztese iramú szakácsnő tett fel néhány indiszkrét kérdést. ?A két kondér borsókalevest kezdhetik melegíteni, de a piros üvegcséből véletlenül se rakjanak bele, mert ez a leves csak a CSALÁD részére készült.? ?Igen, a halom sütit kirakhatják az asztalokra?. Sorolta véget nem értően az utasításokat a nagyi. Hiába, egy szem drága fia, a Don életét nem teheti más kezébe, magának kell gondoskodni mindenről.
A nagyi visszazárta a laptopja fedelét és várta, hogy az ifjú, de nem kellően lelkes pár bevonuljon. Közben anyaian elérzékenyülve gondolt vissza drága fia élete fontos momentumaira. Az első szó ( cenzúrázva! ), az első ajándékba adott félautomata, az a lány ( értsd: ringyó) a szomszéd házból (mert a nagyi arról is tudott ám, nem hiába volt ő a Don édes mamája, és akkoriban a Cég vállalkozásaiba besegítve a környék hölgyeményeinek ma?.. na de erről most ne essen több szó).
A Nagy Esemény előtt azonban az ifjú Ara, aki a szűkös helyiségbe hatalmas uszályával és leginkább az esküvői tortát megszégyenítő habos ruhácskájával próbált előre jutni és a szoba egyetlen egy bútorára; egy heverőre azonnal le is vetette magát. Gyónás ide vagy oda kicsit úgy érezte magát mint ha a pszichiáternél lenne. Nem értette ugyan miért nem kell gyóntatószék meg válaszfal s nem is értette mire célozott de hát ő a pap csak tudja mit csinál.
Noel atya csillogó szemekkel közeledett és megpróbált magának helyet szorítani a túlzsúfolt kanapén.
-Kezdhetjük Atyám?
-Persze lányom. ?bólogatott sűrűn majd oldani is kezdte már a reverendáját.
-Hát az úgy volt, hogy? először ugye Pablo, a kertész. Vele nem tartott sokáig. Aztán Juan a vízszerelő? alig voltam 14? közben loptam is a hentestől? kolbászt? tudja ?kacsintott kacéran-majd jött Diego meg Francisco...tudja ők ikrek voltak. Ezután egy nap böjtöt tartottam?de betoppant Antonio de őt dobtam és végül José hajóján kötöttem ki de elhagytam őt Eduardoért?.
-Na de lányom?.?ámult el az atya és meglepetésében lecsúszott a nadrágja is.
-Bocsásson meg? áttérjek arra az időre amikor már 15 voltam? ?pislogott ártatlanul az ara. ?Akkor kezdődtek a bajok?olyan dolgokat csináltak?nem is merem elmondani. Inkább megmutatom. ?kelt fel a heverőről és egy erős, gyors husikaleves kavargatásban megedzett mozdulattal az atya röpült a heverőn végig.
A következő tizenöt perc alatt az egybegyűlt kedves Család hörgést és nyöszörgést, kiáltozást és segítség kérést, sikítozást és affektálást hallgatott végig. Végül csend lett. Még az orgonista is elhallgatott. A rokonok tudták a Donának van mit meggyónnia, és mivel a boszorkányság sem állt tőle távol (körülbelül 5 centire) az öt kísérő feketemacska, éjjeli bagoly, békák, egerek, üstökösök és seprűk melyek most az ajtó mellett pihentek arra engedtek következtetni hogy ráfért a leendő feleségre egy kiadós ördögűzés. Amúgy is régen volt már ilyen jó kis szeánsz a városba.
A kis szoba ajtaját feltépték belülről. Noel atya lépett ki erősen zilált külsővel, szakad ruhával, reszkető kézzel majd az ajtó mögül egy kis járókerettel próbált előrébb jutni a templomba.
-Bestia.-suttogta hátra és évek óta most először érzett valóban részvétett a leendő férj iránt. A Dona szorosan követte.
-Akkor most feloldoz Atyám?
-Majd ha férjhez mész lányom ?mosolyt erőltette az arcára miközben az Ara csókot nyomott a saját nyakában függő arany fakanálra, hogy mégis meghallgatásra találtak imái.
A Don mindeközben feloldozásra talált. Bilincseit és láncait leoldották, Thomson géppisztolyát pedig visszaakasztották a hona alá. A Keresztapa végre szabadnak érezte magát; vagyis csak még néhány percig. A háttérmunkát, vagyis amit ez a kis affér követelt magának a testőreire bízta. A ministráns fiúk elégé közeli kapcsolatba kerültek azzal a négy-öt három és félajtós szekrényszerű kivitelben legyártott sötétnapszeműveges, enyhén fényes koponyájú fiatalemberrel akik néhány lendületből leadott legyintések után különböző keresetlen szóval illették őket; jelezvén, hogy még ebben a Szent házban is illendő készségesen bánni a Don-nal.
A Keresztapa igazítván a két hónapnál nem régebbi mélyfekete öltönyének zakóján; mosolytalan de sziklaszilárd tekintetét végiglegeltette a padsorokon üldögélő ismerősökön....koszorúslányokon....hozzátartozókon....koszorúslányokon.....rokono
kon.....koszorúslányokon majd végül megállapodott egy ponton, arája fátyol mögé rejtett pillantásán. A végzet egyetlen faunáján.
A meleg rövid és hosszú hullámokban érte el a templom belsejét, mikor végre feltűnt? az atya. Egymaga. Öltözékét igazgatva foglalta el helyét az összegyűlt helyi és meghívott vendégsereg előtt.
Immár az ismerős taktusok hangoztatták be a kis város templomának mennyekbe ívelő belsejét, további könnycseppeket csalva a megilletődött rokonság csillogó tekinteteibe.
Noel atya reszketve fordult a pár felé:
-Gyermekeim.......
Húszonhárom perc és tizenkét ásítás után némi feszültség lett úrrá a Keresztapán. Ez kissé magasabbra hágott amikor már majd háromnegyed órája celebratált az atya. Aztán bekövetkeztetett.
-Fiam! Isten gyermeke. Akarod e elvenni az itt megjelent leányt. Hozzá örök hűséget és boldogságot fogadni, gondját viselni és bőséggel elárasztani amíg a halál el nem választ, itt az Úr színe előtt?
A Don kissé megilletődötten pillantott félre; arája habos redői felé. Feje talán még kissé félre is billent.
"Háááát izé..."
Valami a lábfejébe hatolt. Arájának meghitt tűsarkúja rezenéstelenül tűzte át a több száz dolláros, feketére boxolt cipőjének orrészét. A bizonytalanság fátyla rögtön az enyészetnek adózott.
-Iiiigen. Akarom.-határozott válasza sűrű visszhangot vert a márványfalak között; erőssége talán meg is rezdített néhány színes üvegtáblát melyen át a kinti fény pislákolt érdeklődően befelé.
Noel atya csendes mosollyal fogadta közösségének szint való tagjának jól hallható meggyőződését, majd a fejét kissé lehajtó ara felé fordult. A reszketése mintha fokozódott volna.
-L..lányom! Isten leánya. Akarod e hű párodnak elfogadni az itt megjelent fiút, őt örök hűséggel szeretni, otthon meleg étellel és tiszta ruhával várni míg a halál el nem választ....Itt az Úr színe előtt?
A habos ruha alig láthatóan fordult a legelső padsor felé ahol a Don gyermekei megszeppenve lesték a ceremónia eme részletét. Az ara viszafojtotta a könnycseppjeit ahogy a gyermekei felé pillantott. A szeretet gyermekei felé akiket talán már perc perc múlva anyjukként ölelhet át.
-Igen, akarom.-felelte tiszta hanglejtéssel, talán csak a boldogság élce rezdült meg a kiejtésében.
Az atya felsóhajtott.
-Nos, -emelte fel a karjait a templom gyűlekezete felé...-akkor megkérdezném az itt egybegyűlteket, hogy akad e oly valaki aki e szent egybekelés ellen kíván szót ejteni!?
Síri hang ameddig a fül elhallhatott. Még a susmogás is abbamaradt ahogy a kedves após egy pillanatra felemelte fő munkaszerszámát; a véső mint valami ikon úgy némított el minden hangot mintha Szicíliában kihalt volna az élet.
-Ha nem akkor hallgasson mindörökké....-fejezte be az atya kisvártatva, majd az ifjú pár felé fordult.
-Csókoljátok meg egymást gyermekeim!
Míg az ajkak összeforrtak odakint tűzijáték vette kezdetét. Repesz és füstgránátok hágtak a magasba......a Maffia igéjét vésve a kék égboltra.
