Shine a light
Egy élmény volt.
A doku-koncertfilm hál isten az utóbbi formulában bővelkedett, így a teljes Bacon Theatre-béli koncertbe iktatott egy-két perces fekete-fehér, visszaemlékező filmkockák nem ejtettek csorbát a teljes koncertélményben, sőt, még plusz adalékokkal is gazdagították a filmet. Legfőképp azzal, hogy a Rolling Stones számára a lendületvesztés ismeretlen fogalom. 46 éve töretlen siker. A kor mit sem számít, Jagger bármely húszas éveiben járó rocksztárt letáncolt a színpadról. Scorsese 18 kamerával rögzítette a koncertet, de lefogadom, hogy a kameraman-ek jobban lefáradtak mint Mick Jagger.
A koncert legfőképp az új szerzeményekből mutatott be jópárat -mint Stones rajongónak, nekem asszem olyan két szám volt ami nem igazán tetszett-, de a koncert vége felé persze felcsendültek a jól ismert számok is: Brown Sugar, I can't get no, Sympathy for the Devil, Start me up stb.
Remélem nem ez volt az utolsó koncertfilm a mozikban, és a U2 és a Rolling Stones után lesz még alkalmunk legendás zenekarokat látni, mint annak idején a Led Zeppelint, vagy éppen a Queent.