Eragon
Friss az élmény, úgyhogy nem is késleltetem a kritikát
Ideje korán volt annyi eszem, hogy elolvastam a hivatalos kritikákat így hál istennek azok tartalmán okulva nem terjesztettem túl nagy igényt a film után....Szerencsére.
Az Eragon egy egyszerű mese mely nélkülözi a dolgok eredendőjének mélységét és leegyszerűsítve tálal mindent a néző elé. Hogy úgymondjam "in medias res" alapján csöppenünk egy olyan világba melynek múltját Brom pár soros bevezető szövegéből épphogycsak megismerjük, átérezzük. Aztán máris kezdődik Eragon és Saphira története. Ha nem lett volna Gyűrűk Ura akkor itt az orkok és tündék újdonságként hatottak volna, de sajnos ebben a filmben semmivel sem voltak többek az un. nyersanyagtól (Értsd GYU). Ezen felül azonban a film mégiscsak kellemes kikapcsolódást nyújtott hiszen ha az ember rögvest nem "művéstfilmként" tekint rá, hanem egy klassz kis matinéműsorra akkor még el is felejti azt a két-három mélypontot ami sajna előfordult a filmben a dialektusok terén, de nekem már ebből a szempontból a Király visszatér is gyászos volt. A dramaturgia követi nagyjából azért a mesék történetvezetését, jó mélyen merítve a Csillagok Háborújából is. Szóval ha nem is buktaszagú a film de sajnos a mai világban ezzel az elvvel tucatfilmnek tekinthető, klisék tömkelegét hordozva magában.
A szereplők alakítása majdhogynem semmitmondó, talán csak a tökéletes szinkronhangok okoztak kellemes meglepetést, azonban Irons, és a Durzát megszemélyesítő szinész mondhatni "kiemelkedő" teljesítményt nyújtott a gödör aljában lubickoló többiek fölött. Most nem tudom, hogy ennek az az oka, hogy a rendező direkt visszafogta e a teljesítményt, remélve, hogy majd a folytatásban úgyis szándékában állna tényleg mélységet adni a karakterek jellemének vagy egész egyszerűen így sült el a dolog. A regényt nem olvastam úgyhogy a karakterábrázolásról többet nem is írnik mert nem tudom összehasonlítani a két művet.
Azonban volt egy olyan karakter mely szinte gyermeki énemet hozta felszínre, annyira megmosolyogtató volt a megjelenése és maga a személyisége...ő pedig nem volt más mint Saphrina a sárkány. Szinte mindvégig vigyorogva néztem és hallgattam őt, annyira "elbűvölő" volt :')
Én azért azt mondom, hogy érdemtelen lehúzni a filmet, mert tényleg a keserű szájíz az elmaradt. Bájos, kedves, aranyos történet csak ráncba kéne szedni a rendezőt és a fejére ordítani, hogy ennél sokkal jobban sikerüljenek a folytatás(ok).
A zene az viszont kiváló volt
