Terveztem, hogy egy kicsit részletesebben írok a koncertről, hasonlóan, mint ahogy Zoli tette. De nem akartam sokat váratni, így elsőre csak amolyan hangulatjelentést próbáltam írni, amíg friss volt az élmény. Mára már meg tudtam emészteni azt a rengeteg impulzust, ami akkor ért.
Először írnék a karmesterről. Zoli szerint: ?mély átéléssel végzi a dolgát?. Szerintem kicsit túlzásba vitte, pl az ugrálás nekem egyáltalán nem tetszett. Kicsit túljátszotta szerintem, és nem vezényelt olyan elegánsan, ahogy én elvártam volna. Teszem, hozzá, hogy nagyon kevés karmestert láttam (élőben ez volt az első, ha jól emlékszem), de például aki a Himnuszt szokta vezényelni (nagyon híres, de nem ugrik be a neve sorry) vele össze sem lehet hasonlítani azt az eleganciát. Az intenzívebb részeket például úgy dirigálta, hogy hátulról úgy nézett ki, mintha rácsokat rázná két kézzel, de Zoli például sokkal közelebbről meg tudta figyelni, mint én. Na mindegy alapjában véve nem lett ezáltal ellenszenves, de belőle a kevesebb több lett volna számomra. Azért elkértem az autogramját a műsorfüzetre (amit szintén nagyon nehezen lehetett szerezni, a producertől kellett kunyerálni), mert az kétségtelen, hogy kiváló munkát végzett a zenekarral. Kitűnően beszél magyarul, amerikai létére, magyar felesége van, jó pár éve itt él, a műsorfüzetből pedig kiderül, hogy rengeteg helyen fellépett már Európában.
Az olimpiai zenét gyönyörűen eljátszották. Én nem vártam, hogy ilyen tökéletesen tudják majd eljátszani a zenéket.
Star Wars főtéma, kicsit kapkodós volt. Ilyen gyorsan még sosem hallottam talán, viszont a lassú részek, meg ezáltal még lassabbnak tűntek, mint kellett volna, de azok naggyából tartották az eredeti ritmust. Mikor gyorsból lassúba váltottak, vagy lassúból gyorsba lehetett látni/hallani olyanokat, akik elkéstek, lemaradtak. De elvétve akadt ilyen, de pl a rézfúvósokból, már egy is meghallatszik az SW-nél főleg. Vonósoknál nem hallatszott, csak látni lehetett, hogy később emeli a többinél, de belőlük, annyi van, hogy elenyésző.
Reszkessetek betörők: Gyönyörű karácsonyi stílus, melyhez a vetített képek egyáltalán nem passzoltak. Daniel Stern vasalóval bevert képpel a karácsonyi csilingelés alatt. Talán ez volt a legkevésbé egyben. Ezt játszották a legkevésbé jól. Rengeteg részből áll, ugye van kórus rész is, vannak lágyabb csilingelősek, és intenzívebb vonós részek. Ezeket nem sikerült teljes mértékben egybe fésülni. Nem volt rossz, de nekem ez tetszett legkevésbé.
Talán az is közrejátszik benne, hogy hiányzott nekem hiányzott egy furulya(vagy fuvola nem vagyok sajna tisztában a hangszernevekkel) flóta a zene legjobban magával ragadóbb részénél. Egyébként hasonló hiányzott az Indy-nél egyszer, majd kétszer és az ET-nél, szóval lehet, hogy egy hangszerrel kevesebbet hoztak. Pedig voltak legalább 4-en.
Jurassic Park: Ez tökéletes volt. Elsöprő erejű. Gyönyörű. Nincs is mit írni róla. Élőben nagyon tetszett. Látszott, hogy a zenekarnak ennyi belerázódás kellett azért nem volt tökéletes pl az előző. Talán csak annyit, hogy mikor vége volt beraktak egy T-rex üvöltést, ami hazavágta az áhítatos hangulatomat. Nagyon erőteljesen volt befejezve, erre a T-rex még erősebb volt. Ez nem passzolt nekem oda.
Kapj el, ha tudsz: Ez tipikusan olyan zene amit a film miatt szeretek. Magába ez a Jazzes stílus nem lenne a kedvencem, de ha beugrik DiCaprio csibészsége és maga a film hangulata, annyira imádom, hogy azt nem tudom elmondani. Erről egyáltalán nem tudtam, hogy lesz. Nagy meglepetés volt. Egyik poszteren sem volt megemlítve, csak a műsorfüzetben, de azt csak a koncert után szereztem. Azért is örültem annyira ennek, mert ez a Jazzes hangzás annyira különleges, hogy az ember el sem tudja képzelni, hogy ezeket a hangokat valóban szinfónikus zenekar adja elő, inkább valami Jazz bandát képzel előadónak. Talán egyedül ide passzolt a Werk-film, mert itt nagyon érdekes dolgokat mondd Johnny a zenéről, de az a rész nem kellett volna, mikor Spielberg már azt részletezi, hogy korabeli slágereket használtak fel.
Hook: Hát bevallom nem a kedvencem. De igazából a film miatt. Valahogy annyira nem méltó az a film ilyen magas színvonalú zenéhez. Mondtam is Zolinak, ha tetszik neki a zene meg ne nézze a filmet, mert elrontja. Annyira lehúzza nálam a film a zenét, hogy amikor hallom csak az idegesítő sztori ugrik be, vagy a rosszabbnál rosszabb ötletek. Szegény Dustin Hoffman sem tudja megmenti, ahhoz keveset szerepel, bár az ő szála is marhaság, ha végig gondolja az ember. Igazából a Pán Péter mese sem a kedvencem ez is benne lehet, egyedül egy régi Kacagórás Görög Lászlós magyar feldolgozás jött be. Spielbergnek viszont kedvence a téma vélhetően ezért komoly a zene ennyire. Már a 80-as évek közepe óta akart csinálni Pán Péter feldolgozást, még Michael Jacksonnal, amolyan Musical szerűt 8 dalt meg is írt Williams, de az a film sosem készült el, a dalok átdolgozva viszont bekerült egy Pán Peter musicalbe. Mindenesetre azért egy nagyon jó kis ?gyakorlás? ez. El lehettet benne lőni olyanokat amikből később az Across lett, vagy a Flag Parade az ep1-ben vagy HP témák kezdetleges vonásai is benne vannak.
Visszatérve a koncertre elég érdekes és szokatlan változata volt ide összeszerkesztve. Így még sose hallottam. A legpergősebb rész helyett tök más kezdek játszani, majd minden figyelmeztetés nélkül Hook kapitány témája elég vidám formában beleugrik a képünkbe, majd vissza. Így nem szerepelt semmilyen rögzített anyagon, amit már hallottam volna. Kicsit összevissza volt, de jó.
Superman zárta az első részt. Remek show volt közben. De a remekül volt előadva Superman legyőzhetetlenségét hirdető szuperhős téma. Nem Hiába ez John Williams kedvence. Biztos sok képregényt olvasott gyerekkorában vagy ilyesmi. Ebben az időszakban már tökéletesen működött a zenekar.
A műsor első fele nagyon szórakoztató volt. Bár nem tudták megtalálni a tökéletes egyensúlyt a számok közti szünetekben. Ebből a szempontból a második rész jobban volt szerkesztve, mert ott a ?színpadon? pihentek a zenészek. Erőteljesebb zenék között lassabb számok voltak, így a karmester nem volt olyan gyakran fel, meg le. Második részben csak egyszer ment le ha jól emlékeszem, az első részben pedig szinte minden szám után, de volt hogy csak kettő után ez megtörte a folytonosságot, ehhez képest a második rész beszippantotta az embert.
Szünetben egy érdekes aranyköpéssel felérő utasítást kaptunk a Producertől: ?Kérem, hogy a show-műsor sikeres lebonyolítása érdekében segítsék a művészek munkáját és biztosítsák a járásokat? szabadon hagyni.? Majd ezután a Cápa dallamai ültették helyükre a nézőket es lézer-show kíséretében. Hatásos volt mindenki rövid időn belül helyet foglalt. Plokkal sajnáltuk, hogy nem játszották el élőben .
Indiana Jones: Itt is remek történetet kreáltak a zene köré. Zoli már vázolta, ezért én mellőzném. Talán ez volt a legötletesebb. Mikor a hegedű szólista intett be a zenekarnak eszembe jutott a Sztracsatella végéről az a jelent, mikor Kern (aki karmestert alakít) magában gondolkodik amíg a szólista játszik, majd persze nagyon látványosan lemarad, de az előadás zavartalanul zajlik tovább. Ekkor megjegyzi: Úristen majdnem elaludtam, nem baj ezek nem vesznek észre semmit. Ez a zenemű akkor is lemegy, ha nincs itt senki a karmester helyén.
Szóval így kezdtük el az Indyt. Nagyon jól szólt. Öröm volt nézni a hangszereseket. Ahogy a vonósok egyszerre mozognak, vagy a rézfúvósokat. Olyan volt ez mint az Indy filmek magával ragadó, laza és könnyed. Szép is volt persze, ahogy Marion témájába átmentünk, majd vissza a szokásos Indys befejezésre.
Schindler listája: Ezt a zenét filmen kívül talán nem igazán lehet átélni. Itt viszont tökéletesen sikerült. Oláh Vilmos szólista gyönyörűen játszotta a szólókat, és mindenki kellő komolysággal kezelte. Nagyon szép volt, ha egy kicsit túlozni akarok már-már könnyfakasztó.
Zoli egy kicsit elhibázottnak tartotta, hogy egy vidám után játssza el a zenekar, de szerintem a folytonosság miatt tökéletes választás, mert itt kipihentették az Indy-t és így óriási kontraszt volt a két darab között így még jobban átélte és élvezte az ember a zenét. Az ember azt hinné, hogy nem egy koncertre való szám, de pedig ez kötelező darab. Ez kapta az első óriási tapsot, legjobban volt eljátszva az E.T. mellett. Szerintem ez a kettő volt a legjobb, és másik nagy tapsot a kedvenc űrvendégünk kapta.
Harry Potter: Nem a legelőnyösebb zenéket játszották. HP1 cd-jéről az első két szám a Prologue és a Harry?s Wondrous World. Bár ezeket szokták játszani koncerteken mégis vannak sokkal koncertre valóbb Potter zenék is. Erőteljesebb zenét kellett volna választnai, mert így a Potter igen erőtlen volt, pláne Schindler után. Ráadásul a dementorok is ilyen lágy zenékre jöttek be, az elején. A vége felé alkalmasabb zenei részek voltak ahol bejöhettek volna. De azt tegyük hozzá, hogy baromi jól néztek ki. Viszont aki kszilofonon játszott (mondtam, hogy hangszernevekben nem vagyok jó, szóval nem biztos, hogy ez a neve) az minden dicséretet megérdemel. Sokat mutatta a kivetítő és úgy pörgött az ujja, hogy csak na.
Ezután a legkevésbé ismert Egy gésa emlékiratait csodálhattuk meg. Nagyon jól játszották, kicsit itt is variáltak, mint a Hooknál, ha jól emlékeszem még a cd-re. Nagyon összetett darab nagyon egyben volt, de itt a zenekar már tökéletesen muzsikált. Nem lehetett kifogásolni ekkortájt már semmit. Közönség ezt értékelte legkevésbé, kicsit későn tapsolta meg, bár ezt elősegítette, hogy elég furcsán lett vége.
E.T. Abban volt egyedülálló, hogy talán csak ez az egy szám szerepel egy-az-egyben így a filmben. Szóval itt egy tökéletes filmzene részlet volt, nem csak a téma, nem furcsa egyveleg, hanem a film cselekményének a végéről az izgalmas üldözéses rész. CD-n a szám címe: Escape, Chase, Saying Goodbye. De az Escape nélkül játszották, vagyis a cd-n lévő szám kb 4. percétől.
Egyszerűen nem találok szavakat. Nekem ez tetszett a legjobban. Itt brillírozott a zenekar. Zene nagyon jól adagolta az érzelmet, és a felszabadult ET témát.
Elsöprő erejű tapsot kapott. Itt állította fel a karmester külön-külön a hangszereseket.
Hegedűs a háztetőn: Ez a John Williams adaptáció Johnny azon mesterműve, amikor a saját stílusa nagyon kijön egy más szerző által írt zenén. A filmben nagyon kitűnik Johnny nyers erőteljes, de mégis kiforrott stílusa. Ahhoz tudnám hasonlítani, annak aki kevésbé tudja megkülönböztetni stílusokat, mint pl az ep4 Halálcsillag témája. Szóval ez a stílus nagyon felfedezhető a Hegedűs filmzene score-on. Koncerten a jól ismert Ha én gazdag lennék ment le.
Majd lélegzetvételnyi szünet sem volt talán és belecsapott a Birodalmi indulóba D?agostino. Ezt is olyan sebességgel nyomta, hogy nem irigyeltem a zenekart. Ezt kicsit sajnálom, mert nagyon szívesen elnézegettem volna a hangszereseket, de nem volt rá idő, mert vége is volt. Mivel ezt szánták finálénak itt bejöttek a dementorok, rohamoszik, Superman, meg mindenki. Szóval a dementoroktól ha akartam volna sem tudtam alaposan megfigyelni a zenekart.
Óriási tapsot kapott a Birodalmi induló (ami mögé persze oda volt csapva a Throne room és a felirat zene, de a Throne roomos menetelés nélkül, csak a nyakba akasztós résztől). Ahogy, az egész műsor, úgyhogy piszokság, hogy nem volt ráadás. A kitartóbbak addig tapsoltak amíg el nem kezdték pakolni a hangszereket?
Mindent egybevetve, hihetetlen jó volt a koncert. Óriási volt.
Ahogy Zolit persze ezt is felvettem, szóval, meghallgathatjátok, de csak saját felelősségre, mert néhol nagyon recseg a mélyhangoktól. De a lágyabb számok, a Potter, Reszkessetek betörők, Hegedűs a háztetőn vagy a Schindler szépen. Néhol élvezhetően szólnak.
Persze az SW-k az iszonyatos hangerő miatt az egyik legrecsegősebbek. Szóval hangerővel vigyázni, és tessék jó szórakozást.
Szóval leellenőrizhetitek, hogy igazam van-e, de erről mindenkinek pssszt. 1 2