Én is nagyon élveztem az egészet.
Olyannyira, hogy talán legnagyobb mozis élményem volt a hétvége.
Direkt vártam néhány napot, hogy megemésszem a dolgot, mert van mit.
Először is a hangulat, hát az a szentély megadja minden filmnek azt a tiszteletet ami jár neki. Pláne ha SW-ről van szó, aminél feljebb meg nincs semmi. Tényleg csúcs volt. Olyannyira, hogy talán még károsodásokat is szenvedtem, mikor hazaértem, megkérdeztem Anyut, miért suttog, alig hallottam, persze ő normál hangerővel beszélt, csakhát hozzászokik az ember a jóhoz. Azzal is eltelt egy nap, míg vissza álltam az itthoni tv méretre, légypiszok a vászonhoz képest.
Társaság is szuper volt.
Ody-val már moziztunk együtt és dumáltunk egy-egy klubnap után. Tureggával is találkoztam már, de ilyen hosszú beszélgetésekre nem volt alkalmunk.
Bomarral személyesen még nem találkoztam, ahogy a vendéglátónkkal sem. Wallatos hihetetlen jó arc, olyan kisugárzása van, hogy az emberre átragad a hangulata. Ilyenek nem jöttek át fórumon keresztül.
Nagyon örülök, hogy végre találkoztam velük is.
Azok a szünetes beszélgetések a látottak elmélyítése pedig nagyott dobott a feelingen.
Például Turegga is az ep2 előtt még kritizálta a szerelmi szálat, film közben ahogy kibeszéltük a jeleneteket, egymás benyomásait, élményeit, már teljesen rendben találta. Egy szó, mint 100% a hangulat a tetőfokára hágott.
Igazából ezt az élmény beszámolót korábban is be tudtam volna írni, de ahhoz kellett összeszednem a gondolataimat, hogy összefoglaljam egy kicsit, milyennek látok a filmeket az első Saga nézés után.
Rengeteg érzés más volt mélyebb, vagy csak simán tisztább.
Olyat csináltam bőven, hogy egymás után megnéztem a 2-3-t, vagy a 3-4-et mert ezek követelik egymást. Persze szolóban is néztem egyes részeket, vagy részleteket hangulattól függően.
Valahogy úgy tudnám megfogalmazni az érzéseimet, hogy megvoltak azok az érzéseim amik egyszeri nézés alkalmával keritik hatalmába az ember,és benne volt még az is ami az előző filmmel keletkezett, ez árnyalta az egész filmet.
Hogy ne rébuszokban beszéljek, például Anakin drámája sokkal egyértelműbb átélhetőbb. Az ep1 magától annyira nem drámai, hogy mondjuk az Shmi elhagyása olyan nyomot hagyna az emberben hosszú távon, hiába tombol a zene megszakad az ember szíve, de ahogy sodródunk az eseményekkel eltörpül az érzés.
De abban a pillanatban újra belénk hasít amikor Anakin kezében tartja Anyját, és sokkal erőssebben, mint eddig bármikor (pedig az a jelenet magától is elég erős, de az ep1-el előtte frenetikus). Pont ez az érzés hiányzott nekem az ep3-ból sokáig, igazából addig, amíg az első 2-3 nézésemet meg nem tartottam. Emlékszem az ep2 preimierjén teljesen megértettem Anakint, ez a megértés, hiányzott az ep3-ból, de az ep12-vel teljes a kép.
Lucas tartotta magát az időkerethez(én ennek azért nagyon örülök, mert akármennyire szeretem, és megtudnék nézni akár egy 10 órás ep2-t, érdekességként minden kivágott anyaggal együtt, ha filmet nézek azt emberi mértékben szeretném tenni, hogy ne kelljen kivenni az egész délutánt ellazsálni), ebbe nem fért bele egy-egy filmbe minden. Szerintem tudatosan így gondolkodott, így építette fel, hogy ami az egyikbe belefér a másikba "felesgesen" nemteszi bele. Mert távlatokban 3 filmbe gondolkodott az elején.
Úgy gondolom ez a fő különbség a régi és az új filmek között. A távlatok. Míg az ep4 csak egy filmnek készült, mert nem tudta senki mi lesz belőle. Az új filmeknél Lucas biztos lehetett, ha bukik, ha nem ő ezt megcsinálja. De ha az ep4 bukik, nincs tovább, sőt, ha az ep5 bukik lehet, akkor sincs jedi. Szóval, még a birodalomnál sem engedhette meg magának Lucas, hogy több filmben gondolkodjon. Egy filmbe kellett belezsúfolni minden ötletét, minden szempontból.
Egy filmben kellett beletenni azt a vizuális kettősséget, ami az ep4-nek azt a különleges báját adja, hogy zeneileg, színekben egyértelműen elkülöníthető a jó és a rossz. Az új filmekben ez árnyaltabb, nagyobb az ív. Legfőképpen azért mert ott nem csak jók és rosszak vannak. Vannak semlegesen kevésbé jók, és kevésbé rosszak, és az érdekcsoportok.
De például a szereplők motivációi egyszerűbbek a régi részekben. Míg ott tejelesen világos, hogy ez azt akarja, azok meg az ellenkezőjét. Addig az új részekből úgy kell kihámozni kinek mi az érdeke, és ki mit miért tesz.
De olyan pluszt adott ez a saga nézés egyes jeleneteknek, hogy az valami fantasztikus. Tantive IV-es jeleneteket nem kell részleteznem. Sem a Droidosokat, és 3PO értetlenségeit. De például Beru és Owen összenézése, az itt történt beszélgetéseknek óriási érzés. Akár Ben minden reakciója.
Ben és Yoda az ep5ben is nagyon emlékeztetnek a újtrilógiás önmagukra. Mikor nem engedik elmenni Luke-ot. Attól féltik ami Anakinnal is történt az álmai miatt.
Vader rezdülései is is mélyültek, Tarkinnal való párbeszédek. Benes párbaj. Vagy az Uralkodós meeting.
Luke is szépen alakul át. Ahogy egyre többet tud meg az apjáról egyre felelősségteljesebb komolyabb. Anakinra ez ugyanez igaz, ahogy egyre többet hazudik neki palpi annál jobban az ujja köré csavarja. Ezek szerint ebben a korban nagyon számít milyen hatások érik a Skywalkereket.
Lehetne még sorolni az benyomásokat. Talán még mindig friss az élmény, és valóban jót tenne mégegyszer megnézni így. Mertem Ody-t, hogy miért kapott rá!
Köszönök mindent!
Köszönöm Wallatosnak, hogy vendégül látott minket. Turegga-nak a fuvart. Bomarrnak a kimerítő eszmecseréket.
De Odynak jár a legnagyobb köszönet, hogy meghívott Wallatoshoz!
Nagy élmény volt. Nagyon jól éreztem magam. Remélem hozzá tudtam tenni a társaság jó hangulatához.
(kicsit visszaolvatam, és bocsi a csapongó megfogalmazásért, elég szétszort így utólag olvasva)