Ez a jelenet mindenkinek a retinájába égett. Lehet az egyszeri filmnéző, rajongó vagy esetleg utálja a filmet, de erre akkoris emlékszik. Ez akkora vizuális sokk, ami az első percekben éri a nézőt, hogy nem is tud magához térni belőle, talán majd R2 felcsipogja a Tatooine-i poroszkálás során.
Még a mai napig óriási erőt képvisel, pedig közeledik az a bizonyos harmadik x.
Hogy ne írjam majd le minden jelenetben essünk túl rajta hamar. Minden technikai bravúron túl, készítők ötletességén túl, színészek brillírozásán túl ezt a filmet a ZENE vitte olyan magasságokba, ahonnét talán soha nem fog leérni.
Már szó volt róla számtalanszor, hogy nem egyszer pénzhiány miatt a díszletek korántsem voltak mindig tökéletesek, de ha ezt a vizuális hiányosságot (Már ahol még felfedezhető) ilyen aláfestés egészíti ki, senkinek eszébe sem jut.
Néhol szegényes képi világot a zene teszi igazán nagyszabásúvá. Mert elhiteti velünk, el akarjuk hinni, hogy ez igenis van, ez olyan és hibátlan.
Star Wars forradalmasította a filmzenét is, generációk szerettek bele nem csak a filmek alatt hallható klasszikus vagy modern zenékbe. Kiskoromban mindig azt hittem, hogy ezek régi szinfóniákból kölcsönvett zenék ami eredetileg ugye terv is volt. Vagnernek vannak remek nyitányai. a Throne room-ra azt hittem sokáig, hogy egyenlő a nászindulóval, annyira beleolvadt a mindennapjainkba.
Talán egy rész teljes zenéjével sem vagyok annyira megelégedve, mint ennek a zenéjével. Ezért is kelek a védelmére. Donát említette, hogy nála Vader belépése nem kelt félelmet benne. De szerintem itt nem is az a cél, hogy Vadertől féljünk. Ez nem Vader filmje, még nem. Itt két okból nem zengedezhet szerintem a birodalmi induló: még nem született meg és a másik ok, hogy ez a lázadók filmje a saga szempontjából, itt most ők az új fiú, őket kell bemutatni.
Itt a gonosz nem különítjük el témákra, dallamokra. Itt a gonosz egy nagy massza, amikor Vader belép egyből tudjuk, hogy nem szőke herceg, hisz a zene megsúgja. Tudjuk, hogy rossz fiú, akármikor hasonló dallamokat hallunk, egyből tudjuk, hogy ez a sötétség zenéje, a gonoszok. Hallgassuk csak az elejét az Imperial attacknak, lenyugszik a főtéma, amolyan érdeklődő lágy zene, hogy vajon mi lesz itt, majd felerőssödik elsöprő erejűvé, de egyből tudjuk, hogy ez nem jó ez rossz szorongo kisebbségi érzéseket kelt, majd beleképzelhetjük magunkat a lázadók bőrébe a lázadó téma még reményt küzdést lehetőségét villantja fel. Van kiút, majd jön a káosz, kilátástalanság a lövöldözős résznél. Eltűnni látszik az imént felcsillant remény. Majd a végén Vader belépője lezárja a vitát, itt csak a gonosz győzhet, ha időlegesen de most állandósul a gonosz ereje. De a zene végig az reményt sugallja amikor kapaszkodni tud valamibe képileg. Legyen az Leia (érzelgős), a droidok mentőkabin menekülése(szenvedélyes), Luke(elvágyodó), vagy Solo(belevaló)...
Végig benne van a zenében ez a kettősség, a jóknál karakterizált, nagyon emlékezetes dallamok, a gonoszaknál pegig egy nagy szorongást keltő fenyegető óriás, mint a Halálcsillag téma is csak egy nagy tatatataaam. Nyers erőt sugároz, és azt, hogy ez a gonosz felség területe. Lucas, nem csak színekben (szürke, fekete fehér ->gonoszak színesek->jók) akarta egyértelműen elkülöníteni, hogy most pontosan tudjuk hol járunk, hanem a zene terén is.
Ez nem személyekről szól, majd a következő, meg az előzőek, ez a lázadók filmje.