Donát

?E? csoport negyedik meccse: Csehország ? Ghána 2006. jún. 17. 18:00, Köln A halálcsoport folytatódik, röviden így lehetne összefoglalni a Csehország ? Ghána meccset. Ahogy azt fentebb említettem, véleményem szerint Ghána képes lesz egy pontot szerezni az olaszok ellen, a csehek pedig három ponttal rajtolnak a VB-n USA ellen. Nos, ha ez valóban így lenne, akkor közép-európaiak itt már a továbbjutásért harcolhatnának, ami mindenképpen nagy lökést adna nekik, de ne becsüljük le Ghánát! Nem véletlenül vélem azt, hogy képesek lehetnek megszorítani Buffonékat, és hasonlóan vélekedek erről a találkozóról is: ha a csehek nyerni akarnak, alaposan meg fognak izzadni, hiszen az afrikaiak laza focija mindenkit nehéz akadály elé állít. Pedig így a világbajnokság előtti esélylatolgatásnál sokan úgy vélik, hogy a továbbjutást az fogja eldönteni, hogy ki lesz képes mind a három pontot begyűjteni Ghána ellen. Könnyen lehet azonban, hogy az afrikai sötét ló mindenkire rá fog cáfolni. A csehek mindenesetre lehet, megelégszenek itt az egy ponttal is, főleg akkor, ha az első találkozójukat valóban képesek lesznek megnyerni az USA ellen (ami közel sem biztos.) Viszont azzal is számolniuk kell, hogy Ghána egy esetleges Olaszországtól elszenvedett vereség esetén itt az életéért küzdhet, ami garantált izgalmakat ígérne a várhatóan amúgy sem unalmas találkozóra. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy a csehek az első két meccsükön négy pontot fognak gyűjteni, tehát vagy az USA-t győzik le, s érnek el itt egy ikszet, vagy fordítva. Ezzel szemben Ghánától az első két meccs után két, maximum három pontot kérnék számon, legmerészebb számításaim esetében is. Lássuk a csapatok kulcsjátékosait! Először Ghána, akik közül elsőként a Roma védőjét, Samuel Kuffourt emelném ki, akinek nemcsak európai, de német tapasztalata is van, lévén a Bayern München játékosa volt több éven keresztül. Ezúttal ez rengeteget számíthat, főleg, hogy gyakorlatilag tőle várják az egész védelem megszervezését, ami nem kis feladat, pláne úgy, hogy a mellette futballozó játékosok finoman szólva sem hasonlíthatók össze a München védelmi-sorával. A középpályáról két játékost is könnyűszerrel ki lehet emelni. Az első közülük Stephen Appiah, a Fenerbahce középpályása, aki Ghánában jobbszélsőt vagy szélső-középső középpályást játszik. Egyaránt kiveszi a részét a védekezésekből, támadásokból, és fizikuma sem véletlenül ennyire erős ? meglátszik rajta, hogy a Juventusban edződött. Meglátjuk, hogy a VB-n mire lesz képes. A ghánai szupersztár egyértelműen Michael Essien, a Chelsea támadó-középpályása, akinek először lesz alkalma vezérként bizonyítani Európában. A hatalmas összegért vásárolt középpályástól elsősorban a gólokat, illetve azok előkészítését várják, úgyhogy elég nagy terhet raknak a fiatal játékos vállára, kérdéses, elbírja-e. Annyi bizonyos, a ghánai teljesítmény nagyban függ az övétől. A cseheknél kevésbé lehet azt mondani, hogy egy játékostól függenének (bár ki tudja, lásd lentebb), de az biztos, hogy bizonyos játékosok hiányát erősen megszenvedné a csapat. Például a kapuban álló, és remekül teljesítő Peter Cechét, aki nemcsak klubjában, a Chelsea-ben (érdekes párharca lesz Essien ellen), hanem a válogatottban is pazarul véd. Biztos, hogy sok támadás fog elhalni az ő kezei között. A pótselejtezőre sikerült visszacsalogatni, s jelen állás szerint maradásra bírni a Juventus csillagát, Pavel Nedvedet, aki talán a legmeghatározóbb cseh játékos, még akkor is, ha fentebb azt írtam, a csehek csapatként funkcionálnak a legjobban. Nedved zsenialitása nem csupán a remek technikai felkészültségében mutatkozik meg, hanem abban is, ahogy lát a pályán, ahogy képes helyzetbe hozni a társait. Tudása könnyen a legjobb 16 közé repítheti a cseheket. A gólokról pedig elsősorban az EB gólkirálya, Milan Baros gondoskodhat, akinek a háta mögött most két szerény év van, de fogadkozik: a VB-n kárpótolja szurkolóit. Ha netalántán nem váltaná be ígéretét, Jan Koller még mindig a segítségére lehet, de könnyen lehet, hogy a csehek teljesítményét erősen befolyásolni fogja Baros pillanatnyi formája, kedélye. A végére egy kis összegzés. Szerintem a második kör végére lesz egy kiesőnk: USA, illetve lesz egy 1 pontos Ghánánk, illetve két négy pontos gárdánk: Csehország illetve Olaszország. Persze az is előfordulhat, hogy az amerikaiak meglepetést okoznak, ámbátor ne feledjük: piszok nehéz csoportban vannak. Igaz, ugyanezt elmondhatják magukról az olaszok, a csehek és a ghánaiak is. Tipp: Csehország: 50% Döntetlen: 25% Ghána: 25% Donát.

Én is nézem a lostot Ody!!! AZ ELŐZŐ HOZZÁSZÓLÁS SPOILERES, EL NE OLVASD!!!!!!!!!

Nálunk a jegyszerzés vicces volt. A klubnapon vettem egyet haveromnak, meg egyet nekem, és kész. Aztán haverom közölte, hogy elvisz minket a faterja kocsival, ha szerzek neki egy jegyet. Na, gyorsan üzérkezésbe kezdtem, és a premier estéjén szereztem is neki jegyet ugyanannyiért, mint magunknak. a poén az egészben, hogy haverom faterja így jobb helyen ült, mint mi! Donát.

Húú, nem tudom, mikor tudok rá sort keríteni, de igyekszem... Donát.

Legas, működik, köszönöm! Donát.

Nem szereted az olaszokat? Donát.

2005. 05. 16. Már csak kettő nap! Alig hiszem el? a kritikák egyébként özönlenek a Star wars harmadik részéről, és azt hiszem, kijelenthetem: meglepően jók! A magyarok szinte csak dicsérik a filmet, külföldön szintén remek a helyzet. Érdekesség, hogy a tegnapi állás szerint negyvenegy kritikából nyolc volt negatív és harminc három pozitív, tehát nyolcvan százaléknál állt a mutató. Annyi az egyetlen negatívum ezzel kapcsolatban, hogy volt már kilencvenöt százalék is? Ha már kritikáknál járunk, hadd tárjam elétek az egyiket, melyet én magam fordítottam: Sith spoilerek Ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek! ?A Sith-ek bosszúja? egészen egyszerűen megdöbbentő. Ez az a Star wars film, amit az utálkozók a Baljós Árnyak óta vártak. Ha ezután az epizód után is azt állítják, hogy nem kapták meg, amit kértek, akkor? hazudnak. A rész a Birodalom visszavágnál ezerszer sötétebb. Kezdve a 66-os parancs kiadásától (mely a Jedik ellen fordítja a klón osztagokat, akikkel a lovagok vállvetve harcoltak a Klón-háborúkban, és akik aztán kérdés nélkül lelövik őket) a lélegzetelállító párbajig a Mustafarr-on (ahol is, miután Kenobi levágja Skywalker kezét és lábát, majd volt tanítványát egy láva folyó égő partján hagyja. Ennek következtében Anakin elég heves érzelemkitörést mutat volt mestere irányába.), a filmet olyan fokú sötétség járja át, hogy az ember azt hiszi: nem is Star wars filmet néz, hanem Othellot, vagy Hamletet. Egyébként a film digitálisan vetített változatát láttam, és azt kell, hogy mondjam: fantasztikusan néz ki! A nyitócsata minden eddigi Star warsban szereplő űrharcot maga mögé utasít. Grievous és Kenobi tábornok lézerkardpárbaja is fantasztikus, főleg, amikor a Grievous négy karddal vív. Maga a Klónháború a film feléig tart csupán, így több időnk jut nyomon követni Anakin átállását, és ennek eredményeként a Jedik lemészárlását. A legjobb példa arra, hogy szembesüljünk a sötét oldal erejével, a következő: Bizonyára sokan emlékeznek a kis Jedi-tanítványokra, a Klónok támadásából, akiket Yoda-mester tanított. Nos, amikor galaxisszerte elterjed a 66-os parancs, Vader jó néhány osztaggal a templomba megy. Amikor a Jedi-tanács termébe ér, akkor egy-két kis padawant talál ott, akik a klónok elől bujkálnak. Egyikük odalép Skywalkerhez: ?Most mit csináljunk, Anakin mester?? Ekkor Vader kőszikla arcát láthatjuk, majd amint bekapcsolja a lézerkardját. Amikor viszont látjuk a padawanokat, akkor már csak a holttestükkel találkozhatunk? Valójában ez csak a sötét oldal hatalma, ám ez is épp elég a galaxis pusztulásához. Ne feledjük, Darth Vader születéséről beszélünk ebben a filmben. A rész egyetlen vicces jeleneteit R2-D2 szolgáltatja, ám ez is messze áll a megszokottól. A harmadik epizód rendeltetés szerűen sötét, sötét és sötét! Ian McDiarmid és Ewan McGregor fantasztikusat alkotnak, de ne feledkezzünk meg Hayden Christensenről se, aki a Klónok támadása óta őt ért összes kritikát el fogja feledtetni. A prequelek közül ez a rész áll a legközelebb a klasszikusokhoz, ugyanis a Jedi visszatér óta először láthatjuk tisztán, hogy ki is valójában a galaxis főellensége. És az eddig csupán a sötétben lopódzó, és várakozó Palpatine is végre kimutatja foga fehérjét, árulása legalább olyan aprólékosan kidolgozott, mint John Williams zenéje ebben a részben. Kezdve Anakin folyamatos sötét oldalra taszításától ? mely a film opera jelenetében kezdődik, ahol Palpatine azt állítja, hogy a Sith-ek képesek legyőzni a halált ? egészen a Yodával való lézerkardpárbajig ? ahol a Jedit ?kis zöld barátomnak? szólítja (ezt ő mondta, nem én! Egyébként kissé humorosnak tartom ezt a mondatot, mivel ez az első alkalom, hogy a Star wars filmekben bárki is beismerné: Yoda zöld). Egyszóval ez a Császár filmje lesz. A film utolsó negyedórája tökéletesen átvezet a negyedik részbe (vagy hívjuk csak simán Star warsnak, ahogy azt egyesek teszik), de természetesen itt is bővelkedik az epizód jobbnál jobb jelenetekben. Az utolsó percekben Threepiot és R2-t Antilles kapitány gondjára bízzák (a protokoll droidnak egy memóriatörlés is kijut). Az ikrek ? természetesen ? szétválasztódnak. Leia Organához kerül, az Alderaanra, Obi-wan pedig Luke sorsáról gondoskodik, őt ugyanis a Jedi Owen bácsi és Beru néni gondjaira bízza (amikor ez megtörténik, láthatunk egy remek jelenetet: Owen bácsi a tatuini buckák felé néz, miközben a kezében az ifjú Luke-ot tartja, ez igencsak hasonlít a negyedik részben lezajló Luke nézelődéshez, melyet Williams fantasztikus zenéje kísér.) Miután Anakin áttér a sötét oldalra, meg akarja győzni Padmét, hogy árulják el Palpatine-t, és uralkodjanak együtt a Galaxisban. Kiemelném azt a jelenetet is, ahol Vader és a Császár a fiatalabb Tarkin kormányzó mellől szemlélik a kezdeti fázisában lévő Halálcsillagot. A film legvégén van egy nagyon fontos rész: Yoda közli Obi-wannal, hogy amíg a Jedi a Tatuinon tartózkodik, feladata van számára: meg kell tanulni kommunikálni azokkal, akik el tudták érni az élet egy újabb szakaszát: a halál utáni létet, ahogy ezt teszi Yoda is Qui-gonn-nal (és ahogy azt Ben a későbbiekben majd teszi Luke-kal és Yodával). És végül: a kedvenc jelenetem. Meglepően, amit a legjobban élveztem, az az volt, amikor Yoda és Bail Organa a Tantiv IV bejárata előtt álltak. Bár ennél voltak sokkal több digitális munkát igénylő részek is, nekem mégis ez lett a kedvencem, mivel itt pillanthattuk meg először Darth Vadert oly sok éve ? 1977-ben. Azt hiszem ez fantasztikus élményt jelent a rajongóknak is. Nézd, azt hiszem ez az a fajta film, amire genetikai hajlamom van, hogy megkedveljem. Emlékszem, nyolc éves lehettem, amikor egy ?Starlog? nevű kiadványban olvastam, hogy Darth Vader Ben Kenobi elleni harcban vált félig-géppé, amikor is beleesett az alatta levő olvasztott lávába. És most, huszonhat évvel később, végre láthattam azt a régóta beígért párharcot. És ez? meghaladta minden várakozásomat. Amikor véget ért a film, elszomorodtam, hogy lezárult egy nagy korszak, ám, ahogy hallom, a harmadik rész nem jelenti a Star wars végét, hiszen egy TV-sorozatot is terveznek a Lucasfilmnél. A harmadik rész nem csak menni fog a mozikban, hanem URALKODNI! Donát.

Ez az U17-es ---> 2012 vonulat meg sem fordult még a fejemben! Pedig milyen igaz! Márcsak 24 nap a VB-ig! „E” csoport harmadik meccse Olaszország – Egyesült Államok 2006. jún. 17. 21:00, Kaiserslautern Az „E” csoport harmadik találkozója cseppet sem tűnik kevésbé izgalmasabbnak, mint az eddigiek, ami alapján nyugodtan kijelenthetjük: nem semmi találkozó elé nézünk. De mielőtt belemerülnénk ebbe a mérkőzésbe, egy kis visszatekintés az első játéknapra. Az olaszok először Ghánával fognak összefutni, és nem biztos, hogy ha lenne egy húszezresem, a taljánokra tenném. Az USA ezzel szemben még nehezebb ellenfelet kapott az első napjára: Csehországot. Halálcsoport ez is, annyi szent, mert ha Ghána nem is váltaná be a hozzáfűzött reményeket, rajta kívül még így is marad három csapat, amely gyakorlatilag kivétel nélkül a továbbjutásra pályázik: USA, Olaszország és Csehország. Tippem szerint egyébként az olaszok egy ikszre lesznek csak jók az afrikai sötét (szó szerint) ló ellen, márpedig ha igazam lesz, akkor rendkívül görcsös hozzáállást láthatunk tőlük az USA ellen. Az ellen az USA ellen, amely, szerintem, kikap a csehektől, s így az életéért fog majd itt küzdeni. Nem tűnik sétagaloppnak egyik oldalról sem a találkozó. Igaz, az egymás elleni mérleg a déliek oldalát erősíti: három kék győzelem, s mindössze egy döntetlen az eddig lejátszott négy meccsen nem rossz, igaz, egyik meccs sem most volt. Legutóbb 2002-ben mérték össze erejüket a csapatok, a legrégebbi találkozó viszont 1934-re nyúlik vissza! (7-1-re nyertek a kékek). Ami még fájó lehet az amerikaiaknak: 10 kapott gól ellenében mindössze kétszer voltak képesek megadásra kényszeríteni az olasz hálóőrt (igaz, az egyik ezek közül döntetlent ért). De, hogy visszatérjünk a mai meccshez! Említettem, hogy én az "egy pontos olasz válogatott a nulla pontos USA ellen" verzióra szavaznék leginkább, de a második legesélyesebb teória a "három pontos olasz, a nulla/egy pontos amerikai ellen." Ebben az esetben az olaszok már akár a továbbjutásért is harcba szállhatnának, ami pedig mindenképpen az ő oldalukat erősítené. No nem mintha akármit is kellene erősíteni a játékosállományukon. Most ki kellene választanom három embert, csak éppen az olaszok esetében akár tizenhármat is kilehetne, annyira egységes és jó a csapat. Na mindegy, azért tennék egy próbát. Az első számú kiemeltem az első számú játékosa a keretnek, azaz az a Gianluigi Buffon, akinek a játéka erősen kérdésessé vált az utóbbi napokban, ugyanis elég csúnya fogadási botrányba keveredett. Mindenesetre Lippi kitart a kapus mellett, és nem véletlenül: Európa egyik legjobb hálóőrének pótlása finoman fogalmazva is piszok nehéz feladat elé állítaná az olaszokat. Buffon rendkívül erős vezéregyéniség, remekül véd, irányítja a védelmet és buzdítja a társakat. Nagyon hiányozna a kékeknek a kiesése. Második kiemeltem csak azért sem egy támadó, vagy középpályás lesz (pedig annyi van belőlük, mint a nyű), hanem egy védő, Alessandro Nesta, aki immáron egyedül maradt a nagy Panucci, Maldini, Nesta hármasból, igaz, Zambrotta még mindig ott áll mellette. Nos, alighanem Nesta feladata nem más lesz, mint összehangolni a saját játékát Cannavaroéval, Zaccardoéval és Zambrottáéval, ezáltal megteremteni a beton biztos olasz védelmet. Nem könnyű feladat! Ha ehhez hozzávesszük még, hogy Nesta a nagyon fontos hátravont irányító szerepét is betölti, akkor könnyedén beláthatjuk, hogy emberfeletti munkára lesz szüksége a védőnek, ha mindent tökéletesen akar végezni. A végére azért már csak „beteszek” egy támadót is, aki ki más lehetne, mint az olasz válogatott legkarizmatikusabb alakja, Alessandro Del Piero. Sajnos a gólzsák nagy valószínűséggel az utolsó tornájára készülhet, de sebaj! Most még megcsillogtathatja zsenialitását, és üzenhet egy jó nagyot Fabio Capellónak, aki a Juventusban előszeretettel játszatta helyette a pocsék formában lévő Zlatan Ibrahimovicot. Alessandro persze nem lesz magányos, sőt… ha látjuk, hogy olyan nevek ülnek a kispadon, mint Gilardino, „Pippo” Inzaghi, Luca Toni, akkor rögtön rájövünk, hogy ha Alexnek nem is menne olyan jól, még mindig egy rakat támadóval számolhat Lippi. De, ő legalább nemcsak 3 csatárt visz magával a VB-re… Ami az USA-t illeti, nos közülük nem annyira nehéz választani, mert bár tele van a keret rutinos játékosokkal, világsztárokban azért nem bővelkednek, de tehetségek akadnak. Az egyik ilyen tehetség a PSV Eindhoven „sztárja” Marcus Beasley, aki rendkívül fiatal még, és aki már most meggyőzte Bruce Arénát: érdemes őt kivinni Németországba. A középpálya jobb szélét befutó játékos remekül segíti a támadásokat, ugyanakkor védekezni sem felejt el, igazi haszon csapatának. Persze a fiatalság mellett a rutin is sokat számít az USA-ban, példának itt van rögtön Claudio Reyna, aki a negyedik világbajnokságára készülhet. Mi tagadás, Reyna valóban jó futballista. Remekül szűri meg az attakokat, ugyanakkor a csapat támadásainak előkészítéséhez is remek érzéke van, egyszóval: nagyon fontos láncszeme a válogatottnak. A harmadik választottam egy csatár, aki még szintén fiatal, igaz, ő már a második VB-jére készülhet: Lando Donovan, aki nemcsak csatárként, de középpályásként is egyaránt bevethető. Fantasztikusan érzi a kaput, és remekül lő távolról is, azaz jó kiegészítése a kissé esetlen, magas, de gólérzékeny Steven McBride-nak. Ők ketten felelhetnek az amerikai gólokért, s négy éve bizonyították is, hogy képesek teher alatt futballozni: a csapat hét góljából négyet ők ketten vállaltak, továbbrúgván az USA-t ezzel a VB legjobb 16, majd 8 csapata közé. Nos, ebből a csoportból a tizenhat közé jutás elég merész álomnak tűnik, de én nem írnám le őket, még akkor sem, ha történetesen az olaszok, a csehek és Ghána az ellenfél. Tippem szerint egyébként ez egy rendkívül küzdős, hajtós és szoros meccs lesz, melynek végén vagy pontosztozkodás, vagy olasz győzelem születik. Utóbbi esetén már az is előfordulhat, hogy kénytelenek leszünk elbúcsúzni az USA-tól. Fájdalmas búcsú lenne, de valljuk be őszintén: Melyikünk ne áldozná be őket az olasz – cseh kettősért? Tipp: Olaszország: 40% Döntetlen: 35% USA: 25% Donát.

Úgy van, ahogy Ody mondja! Az Erő éltessen "ifjú" Star wars film Donát.

Én a halála után kezdtem el nézni az F1-et, de ahogy apa mesél róla... asszem akárhány Vb címet is szerez Schumi, mindig is Senna marad a sport császára. Az olasz bajnokság utózöngéi egyre vészesebbek... a Juvét a "C" osztályba akarják sorolni, a Milant pontlevonással fenyegetik, lehet, az Inter lesz a bajnok. Emellett a Lazio és a Fiorentina is a kizárás szélén áll... És mindez persze nekünk, magyaroknak a legjobb, mert nőnek az esélyeink 2012-re. Hiába, legszebb öröm a káröröm, bár szó mi szó, a Juvét bent hagyhatnák az A ligában, de asszem erre kevés az esély. Donát.

Hát szerintem ha Grúber Hugót megkérnék, hogy kissé torzításokkal mondja el ugyanazt a szöveget, lehet, jobban járnánk... de ez csak az én véleményem. Nekem nem tetszik az a hangszín, amit Darth Sidious szinkronszínésze produkál Donát.

Leszámítva Darth Sidious hangját Donát.

Ha jól emlékszem, ötödik lett Raikönnen, s ezzel 2 pontot szerzett ideiglenes szuper-licensszel! Donát.

Jah, lehet, én csak addig olvastam, hogy a magyar lap szerint egy évadot élt meg. Donát.

Már csak 25 nap a VB-ig! (szép jubileum ) "D" csoport negyedik mérkőzése: Portugália – Irán 2006. jún. 17, 15:00, Frankfurt Ha tippelnem kellene Angola és Irán között, miszerint melyikük jelenthet komoly akadályt a portugáloknak, egyértelműen utóbbira voksolnék, de… egyrészt nem tisztem lebecsülni az afrikaiakat, másrészt ez az iráni válogatott enyhén szólva is zsákbamacska. Vannak a keretben ismerős nevek, ahogy azt majd lentebb olvasni is lehet, de ahogyan előfordulhat, hogy meglepetést okoznak, ugyanúgy lehetséges, hogy pont nélkül esnek ki, senkiben sem hagyva mély nyomokat. A portugáloknak viszont megint van egy ütőképes csapatuk, csakúgy, mint négy éve, igaz, ezúttal szeretnének is valamit elérni, nem úgy, mint négy éve. Egy biztos: az aranygenerációnak már vége, de akkor minek nevezzük a Cristiano Ronaldo, Deco, Nuno Gomes, stb. játékosokat magában foglaló érát? Egy szó, mint száz, a portugálok egy cseppet sem gyengültek az aranygeneráció „kihullása” után, s itt kínálkozik egy remek alkalom, hogy ezt bebizonyítsák. Ahogy azt már tegnap említettem, véleményem szerint Irán meglepetés döntetlent fog elérni Mexikóval szemben, s ezáltal komoly esélyre tesz szert, a továbbjutást illetően. Mert tegyük fel, képesek lennének itt is egy bravúrra, mondjuk egy pontszerzésre. Akkor már csak Angola lenne hátra, az ő legyőzésük, és máris nyeregben érezhetnék magukat. Akár. Persze a portugálok sem buták, nyílván ők sem fognak elszállni egy esetleges afrikaiak ellen aratott győzelemtől (melyre igen nagy az esély), s talán az ad majd nekik motivációt, hogy Irán ellen rögtön továbbjutók is lehetnek, ami garantáltan belülről hajtaná őket. Az érme másik oldala, hogyha esetleg Irán, ne adj’ isten, mindkét csapat veszítene az első körben, s így mindketten az életükért küzdenének. Na ez adna egy új színezetet a dolognak, de erre olyan kicsi az esély, mint egy vakondnak a naplemente látványára. De ha, teszem azt, mondjuk, Irán érkezne úgy Frankfurtba, hogy kikapott Mexikótól – ami viszont nagyon is elképzelhető –, akkor Portugáliának fel kellene készülnie a legrosszabbra. Vegyük át a csapatok húzóembereit, aztán térjünk vissza még egy kicsit az esélylatolgatásra, hisz így talán már kevésbé lesz zsákbamacska előttünk Irán. Elsőre azt hihetnénk erről az ázsiai csapatról, hogy teli van ismeretlen emberekkel, aztán ha egy kicsit tüzetesebben megvizsgáljuk a keretet, láthatjuk, hogy nagyon is vannak ismertek! Például a középpálya közepén egy Ali Karimi nevezetű úri ember, aki nem máshol futballozik, mint a Bayern Münchenben. Hitte volna bárki is? No igen, az irániak előszeretettel exportálnak Németországba (lásd majd lentebb), ami rendkívül nagy előny lehet a csapatnak. Karimi a középpályán nagyon fontos szerepet tölthet be, többek közt rajta akadhatnak meg a kontrák, az ellenfél támadásai, ugyanakkor tőle indulhatnak ki az iráni „attakok” is. Hogy ne menjünk messzire, csak mondjuk, Hamburgba, ott van rögtön egy másik iráni játékos is a középpályán: Mehdi Makhdavikia. A klubcsapatával bronzérmet szerző, s annak alapjátékosává fejlődő középpályásra hazájában is nagyon számítanak, főleg jobbszélsőként, ahol gyakorlatilag a jobb oldal teljes bejátszása lesz a feladata. Hamburgban is ment, az irániak pedig bíznak benne, hogy itt is menni fog a játékosnak. Végül egy csatár, szintén Németországból, egészen pontosan Vahid Hashemian, a Hannover (96) éke. Ő felelhet a gólokért (Ali Daei talán besegíthet neki. Hogy ő hol játszott? Úgysem találná ki senki… Németországban – Hertha), és el is várják tőle, hogy feleljen a gólokért, pláne, ha valaki mögött olyan középpályás sor áll, mint amit fentebb olvasni is lehet. Még egy társa lehet egyébként a Hannover csatárának, mégpedig Javad Kazemian, aki szintén letette már a névjegyét a válogatottban. Az iráni nemzeti tizenegyből sem volt nehéz választani, a portugálok közül azonban még könnyebb lesz. Elsőnek rögtön ott van a csapat jobbszélsője, Cristiano Ronaldo, aki a Manchester Unitedben bolonddá tett néhány védőt, most a nemzetközi szerepen bizonyíthat (nem mintha nem tette volna már ezt meg 2004-ben…), és gyanítom, fog is. Persze ne igyunk előre a medve bőrére, de én egy százasban lefogadnám, hogyha Irán ellen nem is, de Angola ellen az említett állat táncoltatása gyakran elő fog fordulni. A portugál szakvezető, Luis Felipe Scolari, aki négy éve világbajnokságot nyert a brazilokkal, előszeretettel alkalmazza a portugáloknál a négy védő előtt két szűrő, két szélső középpályás, egy előkészítő és egy csatár elvet, amelyben a két vonal közti átmenetet Deco tölti be. A figyelmesebbek talán emlékezhetnek a két évvel ezelőtti „klikkesedésre”, (Aki brazil az maradjon is brazil, Figo szerint), nos, ennek mára vége, legalábbis mindenhonnan ezt hallani. Ami tény, Deco játszani fog, és tőle várják, hogy előkészítse a terepet a portugál gólzsáknak… …Pauletának, aki négy éve egy mérkőzés erejéig bizonyította, hogy a válogatottban is megállja a helyét (mesterhármas a lengyeleknek), ám a többi találkozón ő is eltűnt, mint a kámfor, és nem tudta kihúzni csapatát a bajból. Akárhogyan is, most komoly konkurenciával kell számolnia, Nuno Gomes, Helder Postiga, de a feltörekvő ifjú, Luis Boa Morte személyében is, úgyhogy vagy mutat valamit a PSG fenegyereke, vagy garantáltan a kispadon találja magát. A portugálok persze az előbbiben bíznak. Még a végére ígértem egy kis esélylatolgatást a játékosok tükrében. Nos, én amondó vagyok, hogy Irán egy ponttal érkezik Frankfurtba, de ugyanennyivel is távozik, míg a portugálok az elsők között lesznek, akik kvalifikálják magukat a legjobb 16 közé. Ezzel párhuzamosan pedig Mexikó begyűjti Angola ellen a kötelező három pontot, és így négy pontjával jó eséllyel pályázik majd Portugália elé, mögé. Persze könnyen lehet, hogy az események rám cáfolnak majd, s azt hiszem, ennek az afrikaiak örülnének a legjobban… Tipp: Portugália: 70% Döntetlen: 20% Irán: 10% Donát.

De nem a számra gondoltam, hanem az albumra. ha szóltál volna, hogy keresed a HP3 zenéjét, akkor el tudtam volna neked vinni Donát.

Köszi, de... ööö, ezt hogy kell használni? Nem sikerült rájönnöm Donát.

Jujj, a Window to the past nagyon jó, a kedvenc számom, bár a Hedvig Themmel holtversenyben áll!!! Zoli, miért nem szóltál, hogy kéne, már az előző klubnapra tudtam volna vinni :) Most kicsit szégyenkezem, mert olyan régen hallgattam meg az albumot Donát.

Invasion rajongóknak rossz hír: Nem folytatják a sorozatot, az első évad után befejezték. http://sorozatjunkie.freeblog.hu/archives/...kie.htm#1556922 Ezen az oldalon lehet róla olvasni, úgy a közepe táján... görgessetek lefelé, aztán ráakadhattok. Én örülök, hogy nem kezdtem neki, biztos szar érzés lenne most Donát.

Én tudom, miért nem szeretem Schumachert: mert 5 éven át nyert. Nem tehet róla, de annyira megszoktam már, hogy ellene szurkolok, hogy hajjaj. Szóval én ezért nem szeretem, de ez csak az én véleményem. Lokatelli: Szóval a FIFA WC-ben kiestél? Hm... ez pech, én még nem is játszottam a Tournament móddal, külön-külön játszom le a meccseket. De ez így nem jó... Egymás elleni mérkőzés? Inkább gólkülönbség legyen, Tibi bácsi! Donát.

Bomarr: Próbáld megnézni mi hamarabb, mert nagyon ÁLLAT rész lett ez is! Donát.

Nem hinném, hogy csak X-box-ra jönne ki, mivel az első is volt PC-n Donát.

Most nem arról van szó, hogy Alonso drukker lennék, vagy ilyesmi, sőt, nem szeretem, csak mégis... azért ilyen érvelést, hogy Schumacher a király, Alonso a lúzer... hát nem tudom, szerintem ilyen alapon én is mondhatnám, hogy azért szeretem jobban az eget, mert az kék, a fű meg zöld, aztán szevasz. Én elismerem, hogy sokaknak nem szimpi Alonso (köztük nekem sem ) de azért tartsuk tiszteletben a másik véleményét, szimpátiáját (ugyanez volt a helyzet Dzséjt Firefly-ával.) De ez szigorúan csak a személyes véleményem, szóval nem oszt, nem szoroz. Donát.

Szerintem sem szép dolog úgy leszólni a másik kedvencét, hogy közben a miénk sem makulátlan... Donát

Egyik kutya, a másik eb, ez a lényeg. Donát.