Donát

Nehéz változtatni azon, akik vagyunk. Azt hiszem erre utalt Chirrut is a Rogue One-ban.

Igen, 17 év alatt megtanultam használni a fórumot, Rog. Csak épp nem volt lehetőségem sokat olvasgatni és bolyongani a topikok meg az oldalak között, ezért egy kérdés egyszerűbb volt. Ha meg új lett volna, akkor szerettem volna megosztani veletek a képet.

Volt már a hivatalos plakát? Vagy csak lemaradtam róla? Egy ilyet láttam Facebookon:

@Dei @Sinistra utólag is boldog születésnapot! Bocsi a késésért. @Darth Sky a tiédről legalább nem maradtam le a napján, boldog születésnapot Neked is!

Ez megihletett!

A 3. rész plakátján Anakinnel egyértelműen ott lenne a helye. Plusz egy ilyen sorozatot nem érdemes plakátonként kezelni. Egy Star Wars 1-9 részét felölelő posztersorozaton nehogy már ne férjen oda Palpi egyetlen plakátra se... Mondjuk az tény, hogy ha Palpi került volna Anakinnel a hármasra, akkor Obi-wannal lenne hasonló probléma.

Nagyon szépek, de a jó öreg Sheev nélkül összeállítani egy ilyen sorozatot, felér egy istenkáromlással!

Viszont nekem nagyon bejönne, ha a trailer végén látott jelenetben jönne rá, hogy mit okozott azzal, hogy nem nyírta ki a láva parton fetrengő Anakint a párbaj végén...

Zseni!

A "Hogyan nyúljam le Hans Zimmer zenéjét észrevétlenül?" című témánk mai főhőse: Alexandre Desplat. (Zimmer 6:06-6:10, Desplat: 2:01-2:05) kb. 5 másodpercről van persze szó.

Hihetetlen, hogy már több mint 7 éve csináltam ezt a videót. Nehéz elhinni azt is, hogy Caramel a dalszöveget nem az EpIII-ról írta, annyira jól illik a szöveg Anakin pálfordulásához. Kenobi előtt kiváltképp aktuális.

@Bomarr Isten éltessen még sokáig! Az érintetteknek pedig boldog anyák napját!

És persze, ha eltekintek a vicctől és komolyan elhiszem, hogy az univerzum meg akar nekem valamit tanítani, alighanem ez lenne az értelmezésem: Amikor közlekedek az úton, vagy megállok egy pirosnál, rengeteg autó vesz körül, épp úgy, mint ahogy az életben is rengeteg ember vesz körül, amint intézem a dolgaim, vagy ahogy haladok a dolgaimmal. De időről időre a tömegből kitűnik valaki, mint az én esetemben a Dacia Duster, és ha nem hagyom észrevétlenül, felfigyelek rá, akkor teljesen valószerűtlen, megdöbbentő élményben lehet részem. Ha jobban figyelek a környezetemre, akkor nem maradok le olyan hétköznapinak tűnő, de felfoghatatlanul értékes pillanatokról, mint amiről ezek az emberek maradtak le pl.: https://www.classicfm.com/artists/joshua-bell/guides/busking-subway/ Ha jobban figyelek a környezetemre, az emberekre és odafigyelek a megérzéseimre, akkor ha találkozom valakivel, aki a fontos témákban újra és újra értékes dolgokat képvisel, ezáltal közös nevezővé válik, mint a hetemben a Dacia Duster, akkor gyorsan megérthetem ennek a jelentőségét, és ennek megfelelően állhatok az illetőhöz. Mert ha első alkalommal nem jegyzem meg a Dacia célkeresztszerű indexét, akkor második alkalommal sem szúr szemet az egybeesés és ebből következően a hét többi napjában sem figyeltem volna fel a véletlenek hihetetlen összjátékára. Ha magamba fordulok és elfelejtem értékelni az értékes embereket a környezetemben, azokat, akiktől lehet tanulni, akikkel barátságok szövődhetnek, vagy akik fontos láncszemei lehetnek később a sorsomnak, akkor egész életemben csak várok a lámpára, hogy végre zöldet kapjak és folytathassam az utam. És noha a végén elérek majd a célomhoz - ha elérek -, az út kínálta különleges lehetőségekből közben semmit sem használok ki. Talán így, hogy megértettem (megérteni vélem?) az univerzum üzenetét, az univerzum is abbahagyja a velem való játszadozást.

Előre bocsátom: nem vagyok babonás ember. Nem hiszek a végzetben, sem abban, hogy ha egy fekete macska balról jobbra átkel előttem az utcán, akkor balszerencse ér. Nyugodt szívvel átsétálok nyitott létra alatt, ahogy bátran ajándékozok éles tárgyat is a szeretteimnek (no nem célzásként). De most mégis kezdem úgy érezni, hogy valaki üzenni akar nekem valamit. Az egész hétfőn kezdődött, amikor is különböző okokból kifolyólag úgy döntöttem, hogy kilépve a home office kényelméből, bemegyek a céghez kocsival és bentről dolgozom aznap. A szokásos útvonalamon haladva pirosat kaptam az egyik forgalmas debreceni kereszteződésben "röpke" 90 másodperc erejéig. Mivel felesleges időm éppenséggel akadt, így hát szemügyre vettem környezetem, és nem is oly sokára tekintetem az előttem álló Dacia Duster célkeresztszerű irányjelző készülékén (az egyszerűség kedvéért, a továbbiakban: index) állapodott meg. Kicsit megmosolyogtam a mindenképpen extravagánsnak nevezhető index kialakítást, de aztán persze, amint zöldet kaptam a kereszteződésnél, az egész ki is ment a fejemből. A hetem viszont úgy alakult, hogy kedden ismét bementem dolgozni. Megint a szokásos útvonalam teljesítettem és megint pirosat kaptam ugyanannál a lámpánál, és így megint volt időm szétnézni. És gyakorlatilag ledöbbentem. Noha cirka egy óra különbséggel indultam be dolgozni az előző naphoz képest, ugyanabban a sávban, ugyanannál a lámpás keresztőzédésnél UGYANAZ a Dacia Duster állt előttem. Tudom, mert emlékeztem a rendszámára, a színére, a jellegzetes, célkereszt-indexes kialakítására. A döbbenetem még sokáig kísért aznap, el is meséltem pár barátnak a munkahelyemen és ők is jót derültek rajta. Szerdán nem mentem be dolgozni, mert helyette a kocsimat vittem a féléves, rutinszerű szervízelésre. Viszont csütörtökön megint, eltérő időpontban bár, de útbaejtettem a kereszteződést. Nem hittem a szememnek, amikor azt láttam, hogy megint egy Dacia Duster áll előttem, igaz nem a hétfő-keddi "törzsvendég", hanem egy sötét színű márkatársa, de a célkeresztszerű villogó megint a képembe nevetett, miközben leketyegett a kötelező 90 másodperc. Ma péntek van. Alapvetően nem akartam bemenni dolgozni, de délben meggondoltam magam. A neuralgikus kereszteződésben az alábbi látvány fogadott: Mint említettem, nem hiszek a végzetben, nem vagyok babonás és eleddig úgy gondoltam, nem tulajdonítok a véletlen egybeeséseknek sem túl nagy jelentőséget. De azért lehet, hogy ezek után veszek egy Dacia Dustert. (Sajna az első két alkalommal felbukkanó autóról nem készítettem képet )

Mondjuk egy Obi-wan nevű sorozat második évadát nehéz is elképzelni nélküle.

Javasolt zenei aláfestés:

Igen, csak Bobán kívül van ott egy másik szál is, amiről szintén érdekelne a véleménye.

Boldog születésnapot, @Wilde! Majd írhatnál egy update-et Boba Fett ügyben, mert szerintem sokunkat érdekel, hogy most hányadán állsz vele.

A kép egyébként - hinnétek vagy sem - Magyarországon, Bélapátfalván készült, és az egyik kollégám készítette.

Az idő Öreg fák tövében, Zöldellő ligetében, Lágyan belémkarolsz; A tó víztükrében Sötétzöld színében, Vidáman udvarolsz. Kezem kezedben pihen, Szemed a lelkem tükre; Szívem csak azt súgja: Bár így lenne örökre. Fáj a tudat: a halandóság, Az elmúlás, a viszontagság, A gondolat, hogy nem leszel; Fojtogat a szomorúság, A végzetszerű ‘gaztalanság, Hogy sötétzöld hullámokba veszel. Kezed kezemben pihen, Szemem a lelked tükre; Szíved csak azt súgja: Bár így lenne örökre. De öreg fák tövében, Lehulló levelében, Fogod-e még kezem? Habzó tengerkékben, Hullámzó víztükrében, Fogod-e még kezem? Ha majd az idő gonoszul, Halántékodra felejtést rajzol, Fogod-e még kezem? Ha már csak békés álmaidban, Arcom felismerni véled, Fogod-e még kezem? Ha a csendes túlvilág Engem elébb hív meg, Utolsó sétánkon majd Fogod-e még kezem? Ha földdel rég befedtél, Emlékemet eltemettéd, Emlékszel-e majd, Milyen volt: Fogni a kezem?

Érdekes lesz nézni, hogy hol találják majd meg a készítők az egyensúlyt az EpIII féle szuperlátványos, pörgős, szaltós fénykard csata és az EpIV-es tötymörgés között. Remélem sikerül belőni még látványosra, de lassabbra, hogy szépen összekössék a két másik csatával.

Valószínűleg Leia előre látta, mi fog történni, a beavatkozása nélkül. A beavatkozása viszont új jövőt (jelent) indukált, amit már nem láthatott előre. Ha meghalt volna Kylo az valóban nagy szívás lett volna, de azt nem feltétlenül láthatta előre, mert saját maga okozta a változást a beavatkozásával.