Donát

Köszi! Ha emlékeztek, anno rögzítettünk egy podcastet az EpI-VIról még épp azelőtt, hogy kijött volna a VII, pont azért, hogy aztán összevethető legyen az újabb réteget kapó véleményünkkel. Na pont ezért akartam még az Acolyte előtt írni egy véleményt a TPMről, mert kíváncsi vagyok, hogyan fog mindez megváltozni a sorozat fényében. Így újra olvasva, azért maradt pár typo, faramuci forgalmazási hiba, ezeket majd hamarosan javítom.

Na, ezt nem is tudtam...

A 25 éves évforduló és a közelgő Acolyte premier miatt újranéztem a filmet, és ha már így tettem, gondoltam, írok is róla egy kis kritikát. Star Wars – Baljós árnyak: a kettő(sség) szabálya az univerzumon innen és túl Jó néhány hónap telt már el azóta, hogy utoljára láttam a filmet, de mint oly sokszor, most is azonnal magával ragadott kettős hangulata. A díszleteiben csilivili Köztársaság hátborzongató elegyet alkot a háttérben lappangó gonoszsággal, amely egyre erőteljesebben mételyezi a demokráciát. Mételyezi, de a rendszer hibái nem belőle fakadnak. Megbújik a galaxison egyébként is ciklikusan megtelepedő sötétségen, erősíti, és katalizálja a folyamatokat és elindítja a galaxist egy sokkal sötétebb, gonoszabb, embertelen korszak felé. De ehhez még mindig egy nevében dicső galaktikus berendezkedés, a Köztársaság adja a díszletet és a keretrendszert. Palpatine, aki ekkor még szenátor (vagy m árszenátor, nézőpont kérdése ugyebár) a főkancellári pozícióra vetett szemet, ami ekkor még nem egy teljhatalmú pozíció, de egy tökéletes következő lépcsőfok a gonosz mesteri terveinek továbbszövéséhez. A Jedik ekkor még köztiszteletben álló, rejtélyes, de gáláns lovagok, akik nem feledkeznek meg az Élő Erőről sem, és diplomatikus úton igyekeznek segíteni a galaxis népén apró kicsi beavatkozásokkal, miközben összességében a béke felkent védelmezői. A galaxisban ekkor még komoly kontrasztot nyújt a köztársasági Naboo a köztársaságon kívüli Tatooine között. (Ez a kontraszt később, a birodalmi éra beköszöntésével fokozatosan, és szó szerint szürkül el, hogy aztán végül teljesen egybemosódjon a funkcionárius birodalmi eszközök, fegyverek, díszletek kavalkádjában). Miközben tehát a Köztársaság névleg és díszleteiben tehát abszolút érintetlen, a film remekül bemutatja a köztársaság belső romlottságát és a háttérben már jó ideje zajló folyamatokat, amelyeket a sötétség egyre erőteljesebben a szolgálatába képes állítani. Érdekes módon egyfajta kettősség készítői oldalról is jellemzi a filmet. Bár az epizód cselekményszövése rendkívül gördülékeny (kimondottan nehéz bármely ponton is félbehagyni, a jelenetek remekül építkeznek egymásból), ugyanakkor a nagyon erős, jól elkapott jelenetek mellé, közé, helyenként becsúszik egy-egy kurtán-furcsán megalkotott snitt is, ami kicsit kizökkenti az embert. Ilyen például az, amikor Jar Jar Qui-Gon közben járása után mégsem akar a bolygómagon keresztül menni, vagy amikor kétszer is látjuk a bongóban a nagyobb hal koncepciót, vagy amikor Anakin nem találja a helyét a Coruscant-i leszállóplatformon és Qui-Gon furcsán integet neki. Ezekből a kissé kilógó jelenetekből nincs túl sok, de helyenként mégis azt érezni, hogy talán egy-két jelenet et le lehetett volna rövidíteni, hogy kevésbé legyen kizökkentő. Minden ilyen esetlen jelenetre viszont tucatnyi mesteri snitt jut, akár vizuális vagy zenei értelemben, akár színészi játékban közelítjük meg. Eleve, a főbb karaktereket alakító színészek, így Liam Neeson, Natalie Portman, Ian McDiarmid, Pernilla August, Ewan McGregor de még Jake Lloyd is lubickol a szerepében, és Ahmed Best is tökéletesen hozza, amit George Lucas kért tőle (feltehetőleg). Jar Jarról még lesz szó a későbbiekben, de szomorú, hogy a korabeli kritikák többnyire elvakultan a Jar Jar Binks karakterét övező negatívumokra fókuszáltak, így Best egyébként szerintem kiváló játékát totálisan agyonhallgatták, mert nem illett a narratívába. Szintén érdemes megjegyezni Jake Lloyd kapcsán, hogy hála neki, a 9 éves Anakin jellemében tökéletesen tükröződnek vissza azok a meghatározó karakterjegyek, amelyekre a későbbi epizódok remekül tudtak építeni (büszkeség, hirtelenharagúság, becsvágy, nyughatatlanság, vagányság, a szabályok sajátos értelmezése). Egy másik, érdekes kettősség pedig a film célközönségében rejlik. Meglepő vagy sem, egy csomó jelenetben Jar Jar amúgy remekül működik, ilyenkor kiválóan oldja az epizódban egyre csak növekvő feszültséget. Más esetekben viszont bosszantó, mert olyan helyzeteket fordít ki önmagából és tesz komolytalanná, amelyeket a film egy másik pontján nagyon is komoly fenyegetésnek kellene vennünk. Jó példa erre mondjuk a droideka, amely a film elején még a Jediknek is fejtörést okoz, később Padmééket akasztja meg a palotában, ám Jar Jar mégis kissé esetlen, komikus mód számol le egy botladozó példánnyal a nabooi csatában. Hasonlóan illeszthető ebbe a vonalba a fénykard akció közben hídról lelógó Jar Jar, aki ezután ügyetlenül landol a nabooi utcán, miközben az előtérben épp egy komolynak szánt droidaprítás és mentőakció zajlik. Sokat gondolkodtam, hogy vajon mi lehetett a rendezői koncepció, hogy ezek így maradtak a filmben, aztán persze rájöttem: ezek a jelenetek tökéletesen működnek a gyerekek számára, és miközben a felnőttek megtalálják a mögöttes tartalmat a film egészében, addig a gyerekek számára Jar Jar ökörködései tökéletesen oldják a feszültséget és veszik el az epizód vagy a dráma élét. Az már más kérdés, hogy Qui-Gon halála pl. talán sokkal kevésbé szól az ő korosztályuknak, de ahogy egy Disney klasszikusba is belefér mondjuk egy Mufasa halála, úgy valószínűleg elfér nekik Qui-Goné is. Mindenesetre a filmre így rátelepszik egy kisebbfajta zavar azzal kapcsolatban, hogy kit is akar célközönségének, és néha a különböző célközönségeknek szánt üzenet vagy érdek épp a másik rovására megy. Ennek felismerése amúgy sokat segít az elfogadásban is. Amikor húzom a szám mondjuk Jar Jar egyik ökörködése kapcsán, ráébredek, hogy amit nézek, az nem volt más, mint egy hosszú távú befektetés a Star Wars jövő generációjába, és láss csodát, az azóta eltelt évtizedek számtalan bizonyítékot szolgáltattak arról, hogy ez a befektetés busásan megtérült. És nemcsak ez a befektetés. A film egyik nagy erőssége, hogy merész. George Lucas egy pillanatig sem akart a már jogosan megszerzett babérjain ülni: úgy nyúlt a Star Wars galaxishoz, hogy az egyszerre építkezett a jól ismert galaxis alapjaira, miközben valami merőben újat is nyújtott. Lucas újragondolta az univerzumot, és minden jelenetben kézzel foghatóvá tette: 32 évvel a IV. rész előtt járunk. Nyoma sincs a Birodalom szürke, egyhangú, robosztus járműveinek, a galaxisra telepedett diktatúrának, helyette a demokráciákhoz gyakran társított „virágozzék ezer virág” üzenete köszön vissza lépten nyomon; a főkancellár kék öltözetéből, a nagyköveteket szállító vörös diplomata űrhajóról, a Nabooi járművek csillogásáről, vagy éppen Palpatine irodájáról. Ez a merész lépés később számos kellemetlenséget okozott Lucasnak a klasszikus trilógia rajongói körében, akiknek az igényei kielégítésére sokkal egyszerűbb lett volna visszanyúlni a IV-V-VI-ban látott klasszikus dizájnhoz, és amit számos IV-V-VI-on nevelkedett rajongó számon is kért rajta. Lucas viszont ezúttal is a jövő generációjába történő befektetést választotta. És ez épp úgy hozzájárult a franchise későbbi sikeréhez, mint Jar Jar gyerekeknek szánt jelenetei. Mert így a messzi-messzi galaxis lépést tudott tartani az új generáció igényeivel, és képes volt távoli menedéket nyújtani egy újabb felnövő generációnak, máshogyan, de mégis, újfent célt érve, akárcsak 20 évvel korábban. Azok, akik 1999-ben elfordultak a franchise-tól, mert mást kaptak amit vártak, épp ezt nem értették meg: a Star Wars hosszú távú fennmaradása érdekében Lucasnak mélyítenie kellett a galaxist, és ablakot kellett nyitnia az univerzum egy olyan érájára is, ami merőben más, mint amit a klasszikus trilógia, ezáltal növelve a Star Wars rétegeit, komplexitását és nem utolsó sorban: igénykielégítő hatását. Ez remekül visszaköszön az epizód zenei világában is. John Williams visszanyúlt a Star Wars alapvető dallamvilágához, de ahelyett, hogy az Episode I-ben java részt a már jól ismert témákat ismételgette volna, az alaptaktusokat mindössze mankóként használva újragondolta és egyúttal kibővítette a franchise zenei értékkészletét, olyan ikonikus dallamokat megalkotva, mint a Duel of the Fates, vagy az Anakin free, vagy a Trade Federation indulója. Williams épp annyira merész és energikus volt az Episode I kapcsán, mint maga Lucas, a film zenei- és képi világa ezáltal tökéletes kombinációt alkotva. A film nagy előnye még a „foreshadowing”, vagyis az előre utalás, olyan jelenetekkel, amelyek a későbbi történések ismeretében külön súlyt, külön réteget kapnak. Ilyen például az Anakin-Shmi búcsú, amelyben Anakin megígéri az anyjának, hogy felszabadítja (és amit meg is tesz a következő részben, igaz, nem a rabszolgaságból, hanem a gyötrő fájdalomból), de említhetnénk az első Anakin-Windu találkozást (érdemes megnézni Anakin arcát, mikor Mace közli, hogy nem lehet belőle Jedi), vagy akár az Obi-Wan Anakin bemutatkozást is (nem mellesleg, meglehetősen pikáns, hogy Obi-wan első ízben szánalmas élőlényként hivatkozik Anakinre, igaz, ekkor még nem ismeri). De megemlíthetjük ugyanitt Shmi tételmondatát, miszerint az univerzum legnagyobb problémája, hogy senki sem segít a másiknak. Vessük össze mindezt az EpIX ikonikus jelenetével, amikor a civil hajók fellázadnak a halálból visszatért Palpatine ellen és lerázzák magukról a sötét rabigát. És persze ott van még a Tanács hozzáállása a Sith-ekhez (ez a vonal az Acolyte közeledtével határozottan érdekesebbé válik, miközben határozottan érezhető egyfajta szembenállás a Yoda képviselte „a sötétség ködbe burkolózik” és a Ki-Adi féle „lehetetlen hogy visszatérjenek” frakciók között), vagy épp Yoda hozzáállása Anakinhez, akinek a képzésében az idős mester hatalmas veszélyeket lát. És ha már Yoda bölcsességei. Az EpI (és a prequel trilógia) talán minden mást űberelő erőssége maga a tartalma és a mondanivalója. Emlékszem, gyerekként sosem értettem, hogy a félelem hogy lehet a sötét oldal kapuja, hogy aztán felnőtt fejjel már magamban is rendbe rakjam Yoda monológját, és hogy milyen veszélyeket jelenthetnak az emberre a bennünk elültetett félelem magvai, vagy épp milyen manipulációs lehetőségeket hordoznak magukban a később ezen magvakból a lelkünkbe szárba szökő előítélet, megkeseredés vagy épp gyűlölet csírái. De a film ennél is tovább megy. A Baljós árnyak és az egész előzmény trilógia félelmetes görbe tükröt tart a fékek és egyensúlyok rendszerére épülő demokratikus berendezkedések elé, bemutatva a demokráciát mételyező korrupciót, az ambíció manipulációját, a bürokrácia lassúságát és a dezinformáció kétarcúságát. A PT a korát meghaladva hívja fel a figyelmet a demokráciákra leselkedő veszélyekre, és ennek az első epizód kiválóan megágyaz. Az a generáció, amely együtt nőtt fel ezzel a trilógiával, évtizedekkel később elismerően csodálkozik rá a filmek profetikus jellegére, vagy épp dühösen kéri számon a valóságon a körülöttük zajló folyamatok vészjósló spirálját, idő előtt felismerve ezen események baljós láncolatát és a tévutat, ahová a demokratikus intézmények leépítése, a bürokratikus megoldások tehetetlensége, vagy épp a közbeszéd radikalizálódása, a vitakultúra leépülése vezet. A film és az egész előzmény trilógia épp ezért mind a saját idejében, mind pedig a jelenünkben a saját műfajában abszolút hiánypótló alkotás, és miközben képes volt sikerrel megnyitni a Star Wars univerzumát a jövő generációja felé, egyúttal kihasználta a lehetőséget, hogy olyan mondanivalót adjon át a közönsége felé, amely fontos leckéül szolgál mind a felnőtté válás, mind pedig a felelős állampolgárság rögös útján. A Baljós árnyak ezen célkitűzésekhez mesterien járul hozzá, emberek millióiban keltve fel a figyelmet a messzi-messzi galaxis egy új érája felé, miközben a háttérben olyan folyamatokat indít útjára, amely aztán többé-kevésbé tökéletesen csatlakozik be az eredeti trilógia cselekményébe, hogy aztán azt újabb jelentéstartalommal ruházza fel. A film legfontosabb kettőssége ez alapján épp az, hogy miközben a felszínen szórakoztat és kitárta a messzi-messzi galaxis kapuját egy újabb generáció számára, a kulcs tanulsága egyúttal velünk együtt érlelődött, vált aktuálissá, hogy aztán a demokráció működtetése szempontjából kritikus összefüggésekre hívja fel a figyelmet. Éppen ezért ez az epizód, minden hibája és gyengesége ellenére, nemcsak az SW univerzumának, hosszú távú fennmaradásának egyik sarokkövéül szolgál, amely nélkül ma teljesen máshogy, sokkal kevésbé rétegzetten gondolnánk a Csillagok háborúja világára, (már ha gondolnánk egyáltalán…), de egyúttal nézői millióit tanította kritikus szemléletre, felelős állampolgárságra és a demokrácia számonkérhetőségére is. Mindezt figyelembe véve, nem túlzás kijelenti, hogy a Baljós árnyak nélkül, vagy annak kevésbé merész, tartalmas megvalósítása esetén bizony potenciális Star Wars rajongók millióit veszítette volna el a franchise, miközben társadalmi oldalról pedig a 2000-es évek elején felcseperedő generáció egy kulcsüzenettel lett volna kevesebb. Ennek ismeretében nem túlzás kijelenteni, hogy George Lucas a Baljós árnyakkal mind a saját franchise-ának, mind pedig a modernkori, egészséges demokráciák hosszú távú fenntartásához tevékenyen hozzájárult, és ezért kizárólag az elismerés hangján lehet szólni a prequel trilógiát övező merész vállalkozásáról és annak elgondolkodtató mondanivalójáról.

Köszi @Pildi, ha lesz egy kis időm, mindenképpen elolvasom a könyvet is!

Így-így, ezért mondom, hogy ez a lélekvándorlós technika inkább vésztervnek jó, pl. amikor 200-zal száguldasz arccal a HCS II reaktormagja felé...

Ez könnyen lehet, csak erre mondom én azt, hogy ehhez nekem komolyabb, sürgetőbb ok kéne Palpatine tervéhez. Mert előssorban Palpatine nyilván élni akar és a saját testében, egyedül elmeként szeretné irányítani a testet. Ha átköltözik Luke-ba, sok minden félremehet: 1) nem jön össze a lélektranszfer, és Luke egyszerűen megöli 2) összejön a transzfer, de Luke teste oszlásnak indul (ahogy a saját klón teste is) 3) összejön a transzfer, de Palpatine elveszíti a saját identitását, mert Luke elméje legyűri 4) összejön a transzfer, de nem tudja kiűzni Luke elméjét a testből, ezért ketten irányítják a testet, amibe akár bele is őrülhetnek. Ahhoz, hogy egy ilyet Sidious a saját testében megkockáztasson, nem elég indok az, hogy Luke a kiválasztott fia és jóval fiatalabb mint Palpatine. Ezek semmit sem érnek, ha gigszer üt be és Palpatine lényegében elveszíti a saját önállóságát, testét, entitását. Ezért nagyon kéne ide egy jelenleg hiányzó mozgatórugó: az, hogy Palpatine haldokoljon. És lehet utalni a kinézetére, de már az EpIII második felében is ramatyul nézett ki, mégis lazán kihúzta (jelen tudásunk szerint) még 22 évig.

Ha később erre kapunk infót, hogy hirtelen felpörgette a Nekromanta projektet az EpVI előtt mert mondjuk a tumor markerei megemelkedtek, akkor csábítóbb lesz a teória, de jelen tudásunk alapján erről nem volt szó az endori párharcban. Palpatine élt és virult csupán egy vésztervet keresett az esetleges halála esetére.

Nekem ez az elmélet akkor tetszene csak ha kiderülne hogy Palpatine eredeti teste már eleve halódna az EpVIban, ami viszont elvenne Anakin önfeláldozásából. Palpatine kinézete nyilván ramaty, de már az EpIII óta ramaty. Tehát 22 évet kihúzott már így, valószínűleg (jelen tudásunk szerint) még 22-t simán kibírna. Ha pedig így van, miért kockáztatna be egy rizikós halált és tudatátvitelt Luke-ba? Hogy jobban nézzen ki? Fiatalabb legyen? Nem rossz érvek, de eltörpül amellett hogy ha valami balul üt ki (és nem tudhatja hogy mennyire fog működni a dolog, csak ha kipróbálja) akkor vége az életének. Ez a technika amit Palpi ismer tökéletes akkor, amikor már nincs vesztenivalója, csakhogy jelen tudásunk alapján az EpVIban Palpatine-nak nagyon is van vesztenivalója, mert teljhatalma van és nem is haldoklik.

Egyetértek, szerintem sem kell vérrokonság. Ugyanezt írtam fentebb. Itt inkább az a kérdés hogy ha nem a saját testéről van szó, minden esetben szükség van-e a rituáléra, hogy az átköltöző szellem rá tudja kényszeríteni az akaratát az eleve ott lévő elmére.

Nem csoda, hogy Sidious álmában ölte meg. Úgy esélye sem volt megcsinálni Plaginak a lélektranszfert. Szerintem a győztesnek felajánlotta volna az összes Sith opciót, tehát ha Kylo legyőzi Reyt, neki tette volna meg azt az ajánlatot Sidious, amit így Reynek tett meg a filmben. Amúgy kérdés: az, amit Reynek ajánl fel (sújts le rám, stb.) az ugyanolyan eredménnyel járt volna, mintha Sidioust egyszerűen csak valaki megöli és ő random megszállja egy Erőhasználó testét? Vagy itt pont az a lényeg, hogy a saját klónteste azért a legjobb választás, mert a tudatuk nagy százalékban egyezik, így a cél test nem ellenkezik Sidious megszálló elméje ellen? Míg ha egy másik testet választ (pl. Rey) önként bele kell mennie, hogy úgy öli meg Palpatine-t, hogy TUDJA, hogy ezután Palpatine tudata egyesül az övével? Egy erre kitalált, speciális rituálé segítségével így Palpatine annak ellenére tudja átvenni az irányítást a cél test elméje felett, hogy elviekben két különböző egyén elméjét is tartalmazza a test a lélekátvitel után.

Megnézem majd, csak folyamatosan vacakolt a honlap... nem töltött be, vagy csak kínkeservesen, úgyhogy inkább leadtam a már összerakott kosárral a rendelést, és reméltem, hogy minél hamarabb megjön.

Valószínűleg ez lehet a megoldás. Elég sok mindent rendeltem, vélhetőleg volt közte olyan is amire várni kell. Olyanokat kerültem, amiket elő kellett volna jegyezni, de ettől még olyan lehetett közte ami épp nem volt raktáron.

Amúgy nektek milyen tapasztalatotok volt a rendelés kiszállítása kapcsán? Nekem 1 hete áll a dolog, az igazoló email óta semmi sem történt. Utánvétesen kértem persze.

Az mesteri amúgy, hogy pont az hátráltatja Sidioust a saját tervében, ami megnyomorítja a galaxist és amely gonoszságnak a csíráit épp maga az Uralkodó szórja szét a galaxisban és öntözi hosszú évtizedeken át, hogy aztán idegesítő tüskévé váljanak a saját körme alatt.

Saját ötlet, mert hajmosás után, törölközővel nem ismert fel a mocsok.

Néhány kérdés: 1) ha Palpatine tervezett átszállni egy másik testbe (nyilván) a küldöncei a parázs hadművelet során miért semmisítettek meg Birodalmi erőforrásokat? Ha jól emlékszem, a parázs hadműveletben Birodalmi bolygókat támadtak és birodalmi katonai erőforrásokat sem kíméltek. Ebből fakadóan vélhetően Palpatine sejthette, hogy a klón testbe átkerülés után gondban lesz, nem? 2) Snoke kapcsán az jutott eszembe, hogy erős az Erőben, akár csak Palpatine, de eddig úgy gondoltam hogy Snoke teste életképesebb, mint Palpié a IX. részben. Legalábbis a VIII rész alapján úgy tűnt, hogy fizikailag önállóbb, kevésbé kiszolgáltatott, mint a klón Palpi test. Na de ha ez így van, akkor miért nem Snoke testét szállta meg Palpatine? Vagy arról van szó, hogy Palpatine Midi száma nagyobb, mint Snoke-é, ezért a teste gyorsabban romlik? 3) A 2-es pontot továbbvive, mennyire tekinthető Snoke állapota időben állandónak? Nem lehet hogy a teste idővel neki is egyre rosszabb állapotba került ahogy öregedett és próbálta tolerálni a haralmas midi számot? Lehetséges-e hogy időről időre Snoke-ot lecserélték egy egészségesebb Snoke-ra? Elrabolták Palpiék pár napra, valahogy összeszinkronizálták a tudatát az újabb verziót (amik a baktában várakoztak az Exegolon) az eredetivel hogy képben legyen, aztán az előző verziót egyszerűen kukáztàk. Ez kizárt? 4) Palpatine teste milyen gyorsan indult romlásnak? Amint átkerült az új testbe a lelke, máris ápolásra szorult, vagy pár hónapig önállóan járt kelt az Exegolon és tervezte a visszatérést az ismert galaxisba?

Először is, köszi a videóért, szerintem tök jó lett. Viszont ahogy a Bad Batch topikban is fejtegettem, szerintem nem a 0-ról kellett folytatniuk a kutatást. Több mint valószínű, hogy a K-2SO által Scarifon felolvasott "Mark Omega" project az iratanyaga volt a Tantissi kutatásnak, és azt vitték tovább aztán az Exegolon. Eleve, a Stardust (ami szintén hiper-szuper-titkos volt) is kapott dokumentációt Scarifon, szóval nem lep meg, hogy a Tantissi kutatásról is őriztek itt iratanyagot. Másrészről, ami bennem felmerült, és ide kapcsolódik @Dzséjt írása is... most akkor azt feltételezitek hogy az Árnyék tanács tagjai tudnak Palpatine klón testéről és az Exegolról? Nekem ez elég vad feltételezés, túl sok személy tagja a tanácsnak ehhez. Azt el tudom képzelni, hogy Pellaeon és Hux tudnak róla, de a többiek talán csak annyit, hogy próbálnak létrehozni egy erős Erőhasználó vezetőt, amiből később aztán lesz egy Snoke aki az Első Rend élére is áll. De azt nem gondolnám, hogy az ott jelenlévők tudnak arról, hogy Palpatine át tudta vinni a tudatát egy klónba, és az oszlásnak induló testét próbálják egy jobbra cserélni.

Itt nem épp ezt taglaltad, @Dzséjt? Csak mert ma meg azt írtad, hogy magadtól nem jutott eszedbe.

Igen, sejtettem. Köszi, ezt a sztorit nem ismertem.

És még ki is vágták teljesen a filmből. Biztos repesett az örömtől.

Nem teljesen értem a hszed. Ez itt Bail Antilles, aki később indul is a főkancellár posztért, csak alulmarad Palpival szemben. Vagy azt mondod hogy ezt a kivágott jelenetet eredetileg Bail Organával akarta megcsinálni Lucas? És a későbbi jelenetben is az ő nevét mondta volna Palpi mint lehetséges ellenlábas?

Hát szerinted. Egy darabig valóban jó volt a szétválás után. A sorozat vége viszont botrányosan rossz lett. Azóta se tudtam rávenni magam hogy újranézzem és nem egyedül vagyok ezzel így. Szóval remélem a Sógun nem jár így. Remekül tükrözi a véleményem:

Reméljük, nem jár úgy mint a GOT.

Wow. Na azt pont nem néztem meg a rendelés előtt. Hát már megrendeltem, úgyhogy azért adok neki egy esélyt.

Találó.