A Lázadás kapcsán - és a Thrawn könyv kapcsán, amiről később még akarok írni a saját topikjában - kicsit elgondolkodtam, hogy milyen is lehetett az élet a Köztársaság idején illetve milyen a Birodalomban, és milyen fő különbségek fedezhetőek fel bennük. Mivel a TCW és Rebels kissé rég voltak nekem, ha valamire cáfolatot adnak ezek, vagy épp bármelyik film, könyv, nyugodtan szét lehet cincálni a gondolatmenetet. Mivel telefonról írok, előre is bocsi egyes elütésekért.
Politikai berendezkedés
Az első dolog, ami egyre jobban szemet szúrt nekem, ahogy az új EU kiterjesztette a Birodalmi érát az volt, hogy a Birodalom ellen milyen hamar el kezdtek lázadni a rendszerek. Ez eleve azért volt lehetséges, mert a Birodalom egy diktatúra volt, amely bár gondosan ügyelt a látszatra, de mégis, alapjaiban tartotta rövid pórázon az állampolgárait. A Köztársaságban demokrácia uralkodott 1000 évig vagy tovább, általánosságban elmondható tehát, hogy intézményi szinten a lakosok ehhez szoktak hozzá.
Adódik a kérdés, hogy a viszonylag korán kialakuló elégedetlenséget mi táplálta. Tapasztalataim alapján két féle hajtóerő létezik ilyen esetekben: a) alulról jövő, amikor is a galaxis / állam hétköznapi polgárait olyan szinten egzecíroztatja az új rendszer, hogy az felszítja a köznépet és b) felülről jövő, amikor a galaxis / állam törvényhozóit és értelmiség rétegét korlátozzák a tényleges hatalomgyakorlásban, jogérvényesítésben, ami miatt ők lépéseket tesznek a társadalom felszabadítására, a politikai rendszer megreformálására. Véleményem szerint minél jobban intézményesült egy államban a szabadelvűség és a fékek és egyensúlyok rendszere, annál valószínűbb, hogy egy hirtelen jött, a korábbi értékeknek hadat üzenő új rezsim kivívja maga ellen a felsőbb réteg haragját. Mivel a Köztársaságban jó pár évszázadik demokrácia volt - még ha komoly defektusokkal is - a felülről jövő rosszallást kvázi megalakulásától magába kódolta. Ennek egyik megnyilvánulása Padme kommentje a Szenátusban a Birodalom kikiáltásakor, vagy a Kétezrek Petíciója még korábbról.
Alulról jövő harag: a kisemberek élete
Másrészt viszont a Birodalom ellen viszonylag hamar kialakult egy alsóbb szinten megjelenő rosszallás is. De vajon mi lehetett ennek az oka? Ami biztos: a korrupció ugyanúgy része volt a Köztársaság végnapjainak is, mint a Birodalomnak, ha tehát ezt az aspektust nézzük, akkor nem sok minden változott, csupán másokhoz vándorolt a pénz. Ami viszont valódi oknak tűnik: jogerőre emelkedett az igazságtalanság. A régi galaxisban a Köztársasági törvényekre lehetett azt mondani, hogy többnyire etikailag és morálisan rendben van, másrészről viszont annak erejét nem tudták kikényszeríteni. Központi hadsereg és rendfentartó erő hiányában három út volt járható: 1. helyi miliciák, melyek korrupció esetén sokat nem értek, hisz rendszerint azoknak feleltek a helyi rendfenntartó erők, akik korruptak voltak - pl. Mandalore szál, TCW. 2. Bürokratikus rendezés: ez a legdemokratikusabb módszer: megbeszélni a problémát. Ez egyrészről azonban lassú volt, másrészről a Szenátorok és a bírák is korruptak voltak, harmadrészt bolygón belüli problémák nem feltétlen tartoztak a Galaktikus szenátus hatáskörébe. A lokális kormányzó/törvénykező hatalom pedig itt is lehetett sokszor korrupt a törvények ellen vétő ámbár gazdag fizető felet véd e. 3. A Jedik. Ha a fenti utak nem voltak járhatóak, még mindig ott voltak a Jedik. Velük igazából egy gond volt: kevesen voltak egy egész galaxisra. Illetve ők maguk is morális válságba süllyedtek az utolsó évekre.
Mindebből látszik, hogy már a Köztársaság idején is voltak gondok, viszont a törvények papíron még az igazságot szolgálták. Amíg a törvény az igazság oldalán áll, addig a kisemberek számára legalább elvi síkon adott volt az esély, hogy minden rendben lesz - ha máshogy nem, hát a Jedik révén. Ezzel szemben a Birodalmi törvénykezés már egyértelműen az önkény pártján állt. Jedik nélkül, egy hatalmukat megnyirbált Szenátusban az esetek nagyrészében a Császár akarata érvényesült, még ha sokáig ezt el is lehetett adni úgy, hogy továbbra is a Szenátus szenátorainál van a politikai erő, a Császárnál pedig a katonai, persze a Szenátus felügyeletével.
Ami az első pár évben vigaszt nyújtott a galaxis lakóinak az 1) a jóságos Palpatine megszüntette a háborút, nincs többé létbizonytalanság, amit a megteremtett birodalmi haderő garantál 2) a háború utáni évekre általános gazdasági fellendülés jellemző a szétrombolt tőkejaval visszapótlásáig 3) a Törvénykezés átalakulásának és a Birodalom foga fehérének a kimutatásához idő kell. A felülről jövő elégedetlenség persze már eleve adott volt néhány szenátornál, de a kisemberek egy ideig elvoltak a frissen hozott békével és a látszólag nem nagy változásokkal. Jedik ugyan nem voltak, de a hatalmas Birodalmi haderőtől joggal várhatták az emberek, hogy érvényesíti a törvényt.
Koncentrált hatalom a galaxis erőforrásaiért
Ami végső soron meg is történt, épp csak ezek a törvények a Birodalmat védték. A Császár sem számolta fel a korrupciót, épp csak az legtöbbször átköltözött az erejét vesztett Szenátustól a lokális haderő felett rendelkező kormányzókig. A Köztársaság felszámolta volna a korrupciót és az alvilági ténykedést, de erre nem volt képes; ezzel szemben a Birodalom képes lehetett volna rá - legalábbis drasztikusan leszoríthatta volna - de ez nem állt érdekében. A korrupció felszámolása akkor fontos, ha egy folyamatosan egy méretű tortàból nem jut elég a központi forrásokba. A Birodalom azonban terjeszkedett, a torta drasztikusan bővült, így az intenzív hatékonyság helyett sokkal inkább előtérbe került az extenzív források felkutatása és bekebelezése. Ami olyan mértékű volt, hogy amellett a ranglétrán valamire is jutott Birodalmiak a saját pecsenyéjüket is sütögethették. Ahol pedig van korrupció ott van titkolózás, ármány, bűn, kétes értékű alvilági kapcsolatok, ám a Birodalmi törvények egyre inkább a hadsereg és a Birodalom pártján álltak, így a kisemberek egyre kevéssé kaptam orvoslást kisebb-nagyobb sérelmeikre, amik ráadásul egyre többször fordultak elő. És nem csak a korrupció miatt: a Birodalom saját polgárai rovására terjeszkedett, feszített ütemben igyekezett növelni forrásait, hogy a) a Birodalmi haderőt fenntartsa és bővítse b) a korlátlan hatalom eszközeként számontartott Halálcsillagot megépítse c) mindezt úgy, hogy a saját maga által kitermelt Birodalmi felső réteg jólétét is fenntarthassa - azaz a korrupciós ráta mellett is elegendő forrás jusson a központi források közé.
Külön érdekes, hogy a feszített tempójú bolygó leigázás, amelynek a célja egyértelműen az volt, hogy a Birodalom ellen hosszú távon se lázadhasson semmilyen csoportosulás, lényegében felgyorsította az ellenállás kialakulását és relatíve korai alulról jövő lázadáshoz vezetett. Emellett a bolygóknak felső szinten sem volt esélyük a kilépésre, ami a felső szintű elégedetlenséget is fokozta, vezetőváltásokat, merényleteket indukálva ezzel.
A rettegő némák galaxisa
A korrupciós és egyéb titkok pedig természetszerűleg maguk után hozták az ügyek eltusolását. Az egyre hangosabb elégedetlenkedőknek először a hangját kellett a elfojtani, majd magukat a renitens elemeket is. Előtérbe kerültek a gyanusítgatások, az igazoltatások, a katonai haderő szintjén a lázadás démonizálása, ami szükségszerűen túlkapásokhoz vezetett. Ergo a Köztársasághoz képest: megmaradt a korrupció, miközben a birodalmi terjeszkedéssel fenyegetettségbe került a magánvagyon, nem volt reális lehetőség a jogorvoslásra és nem lehetett minderről beszélni ráadásul nem voltak ritkák a gyanúsítgatások és a rendfenntartó szervek túlkapásai sem.
Mindemellett a HCS nemcsak forrásokat igényelt, de munkaerőt is, így visszatért az egykori Köztársaság területére a bújtatott rabszolgaság.
Ezek után nem csoda, hogy a Birodalom relatíve gyorsan maga ellen hangolta az átlagpolgárokat, persze ezt árnyalhatta az is, hogy ki melyik bolygón élt és az mennyire volt korrupt / fontos a Birodalomnak. Amikor egyes Lázadók a sarkukra álltak és kisegítették lokálisan a kisembereket, azok félve ugyan, de támogatni kezdték a làtadás eszméjét. Ezt mindaddig megtehették, amíg a Birodalom példát nem statuált ezekkel az elemekkel, hogy az letörje egy jó darabig az átlagpolgárok reményeit és bátorságát.
A lokális és életben maradt lázadók azonban általában nem tudtak egymásról és ha igen, akkor sem bízhattak egymásban könnyen. A kommunikációjuk és forrásaik korlátozottak voltak, információt nehezen tudtak begyüjteni. Hogy az ellenállás átlendült a mezei gerilla harcosok szintjén az egyértelműen annak volt köszönhető, hogy a Birodalomban felülről is volt egy reformtörekvés. Ezeknek a vezetőknek, Szenátoroknak megvolt a forrásuk és politikai tőkéjük ahhoz, hogy összeszedjék a különböző bolygókon lévő csoportosulásokat, vezessék és összefogják őket. Ráadásul bennük könnyebben meg is bízhattak a Lázadók, hisz egy Szenátor már azzal is betett vmit a közösbe, hogy szóba állt a lázadókkal és ezáltal kockáztatta az életét, mint áruló. A Szenátorok szerepe is átértékelődött ezáltal a Köztársaságéhoz képest. Most már nem csupán a nép képviselői a galaktikus törvényhozásban, de egyúttal reformerek, vezetők, akik összehangolják a Lázadást. Már akik nem kollaboránsak ugye.
Összességében a Birodalom az erő politikáját képviseli, a maga romlott, hataloméhes és korrupt értékrendjével. A Köztársaság évszàzadok alatt kialakult értékrendje morálisan elfogadható volt, ám azt is áthatotta a korrupció, miközben az államigazgatás gyenge erejű volt, és rendfenntartó szervként egyedül a Jedikre támaszkodhattak.
A Birodalom ezer éves demokrácia után gyorsan kivívta a felsőbb, morálisan erős rétegek nemtetszését, amit a kezdeti lila köd után egyre inkább követett az alsóbb rosszallás is. A koncentrált erő politikája gyorsította a Birodalom bukását. A Birodalom terve nem volt rossz: mire az ellenállás jelentékeny méreteket öltött, a "B" terv készenállt. Az alsó és felső rétegek ( szenátorok, hercegnők + Rouge One, farmerek, stb) azonban közösen összefogva csodát vittek véghez, így a Birodalom úgy haragította magára az egész galaxist, hogy nem maradt olyan fegyvere, amivel egyszerre csendre inthetett volna mindenkit.
