Donát

Hát én se lennék rá alkalmas, az fix. A családdal kapcsolatban nekem sem volt kérdéses, hogy mi lett a sorsuk; Cinta megkímélte őket az adott rész alapján.

Kylo EpVIIIas Silencere is kötődik ehhez a hajóhoz vagy csak az EpIXes gépe?

Szerintem térjünk vissza erre a kérdésre szerdán. Sokkal többet úgyse lehet hozzátenni most ehhez a témához, szerdán meg úgy is kiderül milyen lesz Dedra megbízatása pontosan. Az első 3 epizódnak meg amúgy is rengeteg érdekes aspektusa van még, ezen kívül is.

Ami még tovább fokozhatja majd a dolgot Syrill és Dedra között, hogy utóbbi egy büdös szót sem szólhat az egészről a férfinak. Karnnak ha valami, hát ez tuti nem fog hosszú távon bejönni...

Az első év záró akkordja pont olyan feszültséggel teli és kaotikus lett, amint arra számítani lehetett... Cassian, várható módon, amint megneszelte, hogy veszélyben vannak a barátai, a családja, első útja haza vezetett a prototípus TIE-jal... de egy picit elkésett. Ugyan Bixet és Wilmon Paakot meg tudta menteni, de Brassot már nem. Bee is hátramaradt, és kérdéses, mikor tudnak visszamenni érte. A Bixet zaklató birodalmi hadnaggyal pont az történt, amit várni lehetett: pöcsfej birodalmiként megpróbált visszaélni a hatalmával, és amikor Bix nemet mondott, megpróbálta megerőszakolni a nőt. Aki persze nem hagyta magát, és önvédelemből leütötte a tisztet. Itt most megállok egy pillanatra; ez ugyanis a tökéletes metafora arra, amit a Birodalom csinál a galaxissal. Megpróbálja igába hajtani, kénye-kedve szerint játszik vele, kihasználja az erőfölényét és ráerőszakolja az akarát. A galaxis békésebb lakói próbálják tűrni, amíg képesek rá, de egy ponton túl besokallnak és megvédik magukat. A Birodalom ezt ellenállásnak, lázadásnak, aggressziónak értékeli, és még nagyobb figyelmet fordít a célpontra, még több kegyetlenséget követ el, ami még több energiát emészt fel az oldalukon. Eközben a kegyetlenségek nyomán a magukat védeni próbáló ártatlanok még jobban bevonódnak a harcokba, még kevesebb vesztenivalójuk lesz, még ádázabban küzdenek, amíg persze tudnak. Így erősíti önmagát a gyűlölet a galaxisban, mint egy soha véget nem érő, ördögi hurok, és így nagyítódott fel a Mina-Raun is az események amplitúdiója, szinte percek alatt. De persze nem ez volt az egyetlen jelentős esemény az epizódban: Mothma lányának esküvőjén is kulminálódtak a történések. Tay Kolma immár egyértelművé tette, hogy Davo Sculdun révén akarja kiaknázni a lehetőségeit, és ezen a ponton Luthen már mindenképpen közbe akart lépni. Jellemző a lázadók közötti paranioára, hogy Rael első gondolata rögtön az volt, hogy Motham vajon az orrára kötötte-e volna ezt az aprócska problémát, ha történetesen Luthen nincs jelen az esküvőn. Mothma határozottan kijelenti, hogy igen, de én nem vagyok olyan biztos ebben. Elsőre valószínűleg megpróbálta volna lefizetni Tayt, hogy aztán végül az egész oda fusson ki, ahová Luthen a helyzet kiinduló pillanatában elvitte azt. Mert ne legyenek kétségeink, Tay Kolma nem szállt ki élve a taxiból. Mindez összevágva az italtól és bűntudattól fűtött Mon Mothma táncával... páratlan hatást keltett bennem. Elképesztő kontrasztot láthattunk: itt van ez a mindig komoly, mindig álca mögé bújó szenátornő, aki látszólag felszabadultan, ittasan táncol.... és mégis olyan feszültség bújik meg a mozdulatok mögött, aminek a közelébe férkőzni már-már életveszélyes. Nézőként pontosan tudjuk, mennyire béklyókba zárt tánc ez, mégha az egyszeri szemlélő számára azt is sugallja, hogy minden rendben. A Mon Mothmában megbújó hiperintenzív érzések (bűntudat, magány - apropó, mennyire zseniális volt az a beállítás, amikor Mothma hátát láthattuk, miközben látható volt, hogy nem talál magának megfelelő társat a teremben - veszteség, félelem, kétségbeesés) egy ilyen drámai tánc formájában öltenek testet, ami a mi kis közös titkunkká válik Luthennel és Mothmával. A Birodalom nem sejti, a családja nem sejti, a vendégek nem sejtik. De mi tudjuk, hogy ez a tánc a bűntudatról és a kétségbeesésről szól elsősorban. Ez nem is tánc. Ez egy szárnyaszegett madár vergődése. Ne menjünk el szó nélkül a Syrill - Syrill anyja - Dedra hármas mellett sem. Egyetlen vicc sem hangzott el a beszélgetésük során, mégis, szerintem sohasem kacagtam ennyit egyetlen Star Wars alkotáson sem - most a Holiday Specialt vegyük ki. Olyan jó érzékkel tapintottak rá az alkotók, hogy a két színésznő és a színész mennyire zseniális elegyet tudnak alkotni, hogy arról csak szuperlatívuszokban tudok írni. Syrill anyja, ahogy az elején elhelyezi a kis tüskéit, Dedra ahogy kimérten tűri és lepergeti magáról a támadásokat, Syrill, ahogy látványosan szenved a helyzettől, majd mindennek a feloldása: Dedra megrendszabályozza az anyát, és lefekteti a játékszabályokat. Mekkora jelenet volt! Amikor Dedra elejét veszi Uncle Harlo további tömjénezésének az ISB akták felemlegetésével, hát konkrétan kicsordult a könnyem. Ez a szál csak egyetlen okból kifolyólag nem tud tökéletes feszültséglevezetésként szolgálni a részben: mert nem arra tervezték. Nem akarták a készítők egyensúlyba hozni a feszült és a könnyed pillanatokat, ezért az epizód első felében letudjuk a könnyedebb szálat, hogy utána teljes erejével ráülhessen a mellkasunkra a szorongás. Bravó, abszolút tudatos az egész. És egy utolsó megjegyzés: mennyire zseniális volt Davo ajándéka, a Rakata hódítók újbóli felemlegetése majd pedig a chandrillai esküvői kultúra kidolgozása! Annyira vonzóvá, ősivé és misztikussá tették ezt a rítust, hogy kedvem lett volna ott lenni az esküvőn, ami nagy szó, mert utálom az esküvőket. No meg ne feledjük el az előző évadból átemelt techno zenét sem, amit először a Morlanán hallhattunk és remekül illeszkedik az Andor feszült hangzásvilágához. Összességében mi mást lehetne mondani az első 3 részről, minthogy pazar alkotás, mestermunka?

Figyelembe véve a küldetés jellegét ez bizony könnyen elképzelhető. És kizárt, hogy Syrill csak úgy türelmesen ellébecolna addig, őt ismerve.

Érdekes irányt vettek az események a második epizódban. Kezdeném a chandrillai szállal, ahol a legváratlanabb esemény történt: Tay Kolma virágnyelven megzsarolta Mon Mothmát. Hát sok mindenre számítottam, kezdve hogy Davo Sculdun nyújtja be a számlát (az esküvőn túl), vagy hogy Perrin köp bele a levesbe, de Tay Kolma árulására pont nem számítottam! Pedig Luthen már az elején megmondta, hogy baj lehet ebből és hogy ne vonjon be még több embert - pláne nem megbízhatatlant - Mothma. Persze a szenátornő azt hitte, hogy a régi ismerettség garantálhatja a megbízhatóságot, hát alaposan tévedett! Egyébként nem tudom ti hogy vagytok vele - még nem olvastam el a többi hozzászólást - de szerintem Kolma nem pénzt akar, így nem is fog sikerülni a "megegyezés". Szerintem Mothmára pályázik. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mi sül ki belőle. Láttátok Mothma szemének a megvillanását, amikor Tay felelőtlenül, mindenki füle hallatára emlegette a lázadás és a pénzelés szavakat? Pazar volt Genevieve játéka, látszott rajta, hogy mindjárt elsüllyed, vagy agyvérzést kap, aztán mégis ráncba tudta szedni - úgy ahogy - az érzéseit és az arckifejezését, és higgadtan kezelte a szituációt. Nem semmi jelenet volt. Cassian szála szintén némiképp váratlan volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig tartó huzavonába csöppen Andor, amiből persze most is az húzta ki, hogy higgadt maradt, folyamatosan várta a kínálkozó alkalmat, és amikor lehetősége nyílt, lecsapott rá. Az meg már csak hab volt a tortán, hogy a végén kiderült, hogy az egész jelenet a Yavin IV. holdján játszódik. Tehát innen indult a később méltán legendás lázadás?! Hát volt dolga Luthennek a különböző lázadó sejtek összehangolásával, ebből is látszik. Így már értelmet nyert a számomra, hogy miért is időztünk itt ennyit: a sorozat kontextusba akarja helyezni hogy honnan nőtte ki magát az, amit majd a Rogue One-ben és a IV. részben látunk. Kontextusba, és éles kontrasztba is... kíváncsi leszek, hogy mindezek után mi lesz a zsákmányolt Tie sorsa. Dedra és Karn: hát ezen eldobtam az agyam. Persze lehetett számítani valamiféle változásra a viszonyukba, de hogy konkrétan együttélnek... erre nem számítottam! Az meg szinte tuti, hogy Karn az anyjával való találkozást akarja halogatni. Már alig várom. Az meg pazar volt, ahogy onboardolta az új kollégáját, felvillantva, hogy milyen lehetőségek nyílhatnak meg az ambíciózus alkalmazottak előtt. Mondjuk az ő szemszögéből abszolút igaza volt, hiszen ő is kijárta magának, bár nem lennék meglepve, ha ehhez Dedrának is lett volna némi köze (bár ki tudja, Karn tényleg ambíciózus). Kíváncsi leszek, hogy az évadban hogy fog funkcionálni kettejük kapcsolata, aminek az évenkénti (ha jól tudom) ugrás kiváló lakmuszpapírja lesz. Ezen a vonalon egyébként az is érdekes volt, hogy Dedra nem kérné a Ghorman projektet, szerintem több okból sem, amiből csak egyet hozott nyilvánosságra: szeretné elkapni Luthent és befejezni, amit elkezdett. Partagaz bár a szemére veti, hogy "híres" személyt kreált Tengelyből, a szíve mélyén nyilván tudja, hogy Dedrának végig igaza volt, és - bár nem tudjuk mi történt az elmúlt egy évben - de nyilvánvalóan nem Dedra miatt, hanem az ő tettei ELLENÉRE nem sikerült elkapni Luthent. A másik ok, amiről mélyen hallgatott Dedra, az alighanem a ferrixi múlt és talán valamelyest a lelkiismerete is (bár ez azért kétséges). Tudja jól Miss Meero, hogy amit tenni akarnak az baromi helytelen, és inkább kimaradna belőle. De nincs választás: Krennic kiszemelte, ezért vállalnia kell. De előnye is van: szabadkezet kap, hiszen Krennicet csak az eredmények érdeklik. Márpedig Dedra már az első évadban is bemutatta, hogy nem rest felrúgni a szabályokat, ha azzal bizonyíthatja az igazát. Azt hiszem, itt is valami ilyesmire számíthatunk tőle. Kérdés, hogy a ferrixi események mennyire fognak majd kísérteni a tettei nyomán, és mennyi mindent tud még az alighanem már meglehetősen rojtossá mardosott lelkiismeret-szőnyege alá söpörni anélkül, hogy az összeroppantaná a karakterét. Gyanítom, hogy az a két szem pirula, amit az első évadban szedett, ide már kevés lesz! A végére hagytam az arató bolygós szálat. Itt egyelőre még kiforratlanok az események, de az már látható, hogy Bix révén gond lesz. A hadnagy úr szemet vetett Mrs. Aquamanre, nem is meglepő... ez volt az a pillanat, ahol Bix egy kis fondorlattal, vagy áldozattal biztosíthatta volna a többiek biztonságát - de persze erre senki sem kérheti, pláne nem kötelezheti, azt meg sejtjük, hogy mennyire állt volna meg a dolog egy szimpla vacsoránál... valószínűleg a birodalmi tiszt többre is igényt tartott volna Bixtől, amihez vélhetően akkor se lett volna gusztusa, ha nem megy keresztül azokon az eseményeken 1 évvel korábban, amiken, pláne így. A többiek sem hinném, hogy ilyen áron szeretnének megszabadulni a birodalmiaktól, így viszont nagyon meglepődnék, ha a hadnagy úr nem épp Bix körzetében bukkanna fel a következő nap, ha másért nem, hát azért, hogy megkapja amit akar... Ha jól tudom (?), még egy rész van hátra ebből az évből... úgy érzem igencsak eseménydús harmadik epizódra van kilátás...

Érdekes kezdés. Szándékosan részenként állok meg elmélkedni, mert ez a sorozat túl jó ahhoz, hogy egyben "ledaráljak" három részt. Az első jelenetben rögtön egy furcsa helyzet elé állított a sorozat: íme két lázadó akik egy birodalmi bázison gondtalanul cseverésznek a lázadásról. Aztán rögtön beugrott az Andor alaptézise, amit a címszereplő mondott el még Luthennek az előző évad 3. részében. A birodalmiak annyira pökhendiek, hogy fel sem merül bennük, hogy valaki a soraikba férkőzheti magát. Az ISB-nek épp ezért van olyan hangsúlyos szerepe ebben a sorozatban. Ők a "gyanakvó" fél, azok, akikbe szorult némi paranoia - nem is kevés - hamár az átlag birodalmi olyan naív mint egy ma született lottómilliomos. Szóval igen! Két lázadó simán beszélgethet a birodalmi bázison, mert a birodalom nem akarja elhinni, hogy ez megtörténhet. Ami ezután következik, az rögtön helyre is pakolja a jelenetet: Cassian talán be tudott jutni és félre tudta állítani az igazi tesztpilótát, de láthatóan az utasítások már olyan titkosak voltak (gondolom azért léteznek...), amit már Andor sem tudott megszerezni. Meglehetősen komikus - de azért izgalmas is - volt ahogy Cassian meglépett a bázisról, ami finoman szólva is döcögősen indult, kezdve azzal, hogy hátrafelé indult el... Ezzel párhuzamosan további három szálat kaptunk meg: Mon Mothma lányának esküvőjét, Krennic eligazítását és Brassoék peremvidéki "idilljét", amit megzavart egy birodalmi gép. Mondanom sem kell, hogy a három közül Krennic szála volt a legérdekesebb, ezért ezzel kezdeném: az epizód egyik gyengébbik pillanatának éltem meg a ghorokról szóló kis videót, ami kissé földire sikerült. Nem is feltétlenül az anyag, amit mutatott, inkább a hatásvadász felépítése, túlságosan is hajazott az amerikai reklámfilmek világára, ennél egy picit lehetett volna kreatívabban. De ezt tegyük is félre, hisz nem ez volt a lényeg. Van abban valami igazán gyomorforgató, ahogy a beavatottak összegyűlnek egy füstmentes szobában és arról polemizálnak, hogy miként kéne megszerezni az irányítást egy egész bolygó felett csak azért, hogy szert tegyenek egy fontos ötvözetre, ami - remélem jól emlékszem - a fenntartható, stabil energiaforrást előállító (természetesen Naperőmű, véletlenül sem Halálcsillag... ) reaktorlencsékhez kell. Lehet hogy a bolygó egésze instabillá válik ettől, de kit érdekel, a lényeg, hogy a Birodalom jól járjon. Persze nincs új a nap alatt, nem az első és nem is az utolsó bolygó, amit a magasztos cél (blööee) érdekében tönkretesznek (khm..khm... Jedha, Alderaan...), de egy dolog kívülről látni az egész folyamatot, míg valami egészen más "személyesen" megtapasztalni a tervezési fázist. Nem is tudom melyik pillanat volt a legémelyítőbb: amikor a marketingesek a propaganda üzenetek piacairól beszéltek, vagy amikor az inkább szélesebb, mint magasabb birodalmi tiszt arról elmélkedett, hogy egy járvány lenne a legjobb, netán amikor Dedra kifejtette, hogy egy saját lázadóréteg kitermelése lenne a legcélravezetőbb. Ő már csak tudja, hiszen nyilvánvalóan lesújtott a birodalom pörölye Ferrixre azután, ami 1 évvel korábban történt. Hogy Dedra hogy állította helyre a renoméját, az fontos kérdése lesz az évadnak szerintem, de a csillaga töretlen, amit mi sem mutat jobban, hogy Krennic és Partagaz társaságában tervezheti a ghormanok fényes jövőjét... A másik szál Mothmáék esküvője, ahol Luthen is tiszteletét teszi. Vicces látni - és ez már az első évadban is megjelent - hogy a kívülállók és félig beavatottak felé Luthen mennyire hozza a rezzenéstelen arcú, érzelemmentes, számító embert, míg Kleya társaságában megmutatja, hogy mennyire gyermeki, mennyire érzelmes, mennyire türelmetlen. Zseniális karakter, zseniális castinggal. Ez a szál még értelemszerűen csak most épül, úgyhogy korai lenne nyilatkozni, de egyik másik bábu már most mozgásba került: Tay Kolma egyedülálló lett - Mon Mothma még mindig vonzódik hozzá, ez tiszta sor -, a fiatalok már most összevesztek - ha jól sejtem rövid időn belül sokkal komolyabb gondjaik is lesznek, minthogy ki kinek a kezét fogja - miközben Perrin még mindig semmiről sem tud semmit és birodalmi kormányzókkal iszogat; a legjobb álca Monnak, de egyúttal veszélyes terep is, hiszen talán így épp onnan környékezhetik meg nem várt módon, ártó szándékkal, ahonnan talán nem annyira várná. A peremvidéki szál még szintén gyerekcipőben jár, de kaptunk néhány jelzésértékű mozzanatot: Maarva képe a falon, Bix rémálma a "kedélyes" doktorról, a váratlanul felbukkanó birodalmi hajó és a késő Cassian mind-mind fontos elemei ennek a szálnak, és tartok tőle, hogy ezen a fronton is nagyon hamar nagyon forró lehet a helyzet az Andort nélkülöző jófiúknak. És ezzel vissza is kanyarodhatunk Cassian szálára. Meg mondom őszintén, meglepett az a káosz, amibe Andor érkezett a bolygón, hirtelen nehéz volt megérteni, hogy miért is nem ölik meg azonnal - ha már a másik TIE pilótát minden jel szerint kinyírták - illetve a vezetőjük ezek szerint eltűnt, de nem biztos hogy halott, miközben egymásra kezdtek vadászni, ergo meglehetősen lobbanékonyak. Ezt a szálat majd a második nézésnél jobban figyelem, ami bizonyos, hogy Cassiannak menekülnie kell, kérdés, hogy ki marad életben a nagy zendülést követően a foglyul ejtők közül, és őket mennyire lehet majd manipulálni.

Köszi @Dzséjt hogy továbbra is szétszeded epizód és játék spoilerre a rejtett írásokat. Tanulságos írás volt. A játékot nem ismerve is nagyon furcsa volt az első jelenet. És kissé unalmasan indult az egész epizód. Viszont újranéztem az első évadot, és egyben sokkal jobban tetszett mint 2 éve, epizódonként követve.

Én belenéztem az egyik epizódba; 2 percet tudtam belőle nézni. Nagyon gyenge színészi játék jellemezte, totál hiteltelennek érződött az egész. De az tutira nem a záró epizód volt.

Most látom csak. Hát ez zseniális hogy a dilettáns cinema city mindig képes elb@szni valamit.

Ó a régi sw fórum skinje. Ezer közül is felismerném.

Egy sorozat a zsarnokságról (Andor 1. évad) 1. Hol zsarnokság van... Sötétség költözött a messzi-messzi galaxisba. És a sötétségnek megvan az az agyafúrt szokása, hogy lépésről-lépésre terjeszkedik, lappang a káoszban, kivár, és körbefonja a gyanútlan áldozatokat. Túl sokáig aludtam... talán túl későn ébredtem fel - állítja saját gyászbeszédében Maarva Carassi Andor, de a mondat nemcsak rá vonatkozik. Kicsit messzebbről szemlélve Ferrix lakóira, jobban távolodva az egykori Köztársaság büszke állampolgáraira, még messzebb menve a galaxis élő Erőjét képező összes élőlényére, végül pedig, ledöntve a negyedik falat, 2025-ben, ránk nézőkre is. Amikor felvesszük a fonalat, a sötétség már évek óta befészkelte magát a galaxis szívébe, aminek az egyszeri polgárokra gyakorolt hatása bár lassú, de ellentmondást nem tűrően könyörtelen. Legyen szó a szent dombokról tizen pár év alatt kipucolt dhanikról, a ferrixi ceremóniák öntudatos résztvevőiről vagy a szenátusban a közért tenni akaró szenátorokról, a sorsuk ugyanaz: könyörtelen kiszorulás "természetes élőhelyükről", a lehetőségeik folyamatos megnyirbálása, és az állandó rettegés a gyanúsítgatások kereszttüzében. A Birodalom ugyanis csak az erőből ért, és ennek megfelelően képtelen normális aktorként viszonyulni az olyan békés ceremóniákhoz, mint egy köztiszteletben álló ferrixi lakos temetése, vagy egy szent ünnep az Aldhanin, netán holmi jótékonyság a galaxisban. Mi ebben a hasznunk? - teszik fel a kérdést a katonák és vezetők a Birodalomban galaxisszerte, és ha nincs rá egyértelmű válasz, akkor a rendszer automatikusan zavarba jön. A rendszer, amelyet a kapzsiság fűtötte gonoszság mozgat, és ami ennek a velejéig romlott rendszernek minden erejével érvényt szerez. 2. Minél jobban szorítja össze a markát, annál többen csúsznak ki a kezei közül... A Birodalom önzősége megnyomorítja a galaxist. A galaktikus érdekek óriás lábnyomába szükségszerűen egyéni ambíciók szegődnek: az individualista, törtető magatartás virágzik a Birodalomban, aki ugyanis a saját pecsenyéjét sütögeti, az szó szerint bármit és bárkit hajlandó félresöpörni az útjából hogy célt érjen. A Birodalomnak pedig csak az eredmények számítanak: mindegy, hogy milyen áron, mindegy hogy hány állampolgár érdekét sértve, mindegy mennyi földet, gyárat, bolygót, szektort kisajátítva, de meg kell valósítani, amit a döntéshozók kitalálnak. Ez a fajta jogokat lábbal tipró arrogancia pedig értelemszerűen letermeli a saját ellenállását. A saját lázadását. A saját forradalmát. Elszigetelt elégedetlenségi pontokat, dühös, reményvesztett állampolgárokat teremt, akik hamar megtanulják, hogy a prosperitásról szóló birodalmi propaganda és a sanyarú hétköznapi élet köszönóviszonyban sincsenek egymással. Élőlényeket, akiknek napról-napra egyre kevesebb a vesztenivalójuk. Élőlényeket, akiken a Birodalom természeténél fogva mindaddig keresztülnéz, amíg ellenséget nem lát bennük, mert más opció hiányában végül a sarkukra állnak. Az Andor első évada tökéletesen mutatja be hogyan fordít a Birodalom játszi könnyedséggel maga ellen egy közönyös bolygót, hogyan sodorja az ottélőket a zsarnoki államapparátus mindenegyes döntése egyre közelebb a nyílt konfrontációhoz. Mert végsősoron az emberek többsége csak békében szeretne élni. Aludni szeretne, a Maarva-i értelemben persze, és a saját dolgával törődni. De amikor a saját dolog megszűnik létezni, amikor az igazságtalanság tort ül egy egész társadalom felett, akkor az érintettek hirtelen öntudatra ébrednek a sokktól. 3. A nagyobb jóért... A felkelésekre a Birodalom csak egyfajta választ adhat, hiszen csak egyfajta választ ismer. Szembe mertél szállni velem? Akkor (még jobban) eltiporlak. Tűzzel harcolnak a tűz ellen, ami mindaddig hatásos lehet, amíg a tűz csupán egy apró szikra egy gyújtóstól messzi sarokban. A Birodalom pedig mindent megtesz, hogy az is maradjon. 80 millió kreditet lopsz tőlem? Akkor büntetővámokat vetek ki minden bolygóra, amelyik "támogatja" (vagy csak megtűri? tud egyáltalán róla?) a lázadó tevékenységet. Megkettőzött erővel építem a terrorfegyverem, ami ha elkészül, többé senki sem meri majd felemelni ellenem a szavát. A már kiszabott börtönbüntetések tételeit megduplázom, a jövőben kiszabandó tételeket megtriplázom, vagy még rosszabb, és nem számít, hogy bűnöst vagy ártatlant zárok be, a lényeg, hogy olcsó munkaerő legyen. Mondani se kell, a sorozat egyik legfontosabb mondata, amikor az ISB tiszt Dedra felismeri, hogy mindezzel csak a lázadók kezére játszik a Birodalom. De ami még félelmetesebb: tudják ezt a másik oldalon is. A Birodalom olyan sötétségből szökkent szárba, amit csak a saját fegyvereivel lehet legyőzni. A jók eszköztárába ezúttal olyan elemek is bekerülnek, mint több tucat ember feláldozása a nagyobb jóért, és a belső forrás védelmének oltárán, vagy az egyszeri lázadók gond nélkül történő megöletésének terve. Ami nem meglepő, hisz maga Luthen Rael, a háttérben meghúzódó árnyék, a szálakat mozgató lázadó mondja ki: leginkább az ártatlanok szenvedésére lesz szükség ahhoz, hogy a Birodalmat sikerüljön megdönteni. És hogy ő mit hajlandó mindezért feláldozni? Mindent... 4. A kinyilatkoztatás Dedra szintén az első a Birodalom oldalán, aki felismeri miről is szól a nyolcvan milliós meló az Aldhanin. Egy bejelentés. Egy hadüzenet. A lázadók üzenik: mi is itt vagyunk, velünk is számolni kell. És nem tágítunk. Mert a Birodalom csak az erőből ért. Az a lokális szikra, amit még egy fényesre pucolt birodalmi csizma gond nélkül el tud taposni, galaktikus méretű lánggá fejlődve olyan próbatétel elé állíthatja őket, amire nem létezik válasz a repertoárukban. Mert tűzzel a tűz ellen nem lehet a végtelenségig harcolni. Galaktikus léptékben ugyanis a Birodalom olyan buzgalommal próbálja megfékezni a lángokat, hogy közben felperzseli a földet ott is, ahol korábban nem létezett elégedetlenség. Így miközben kioltanak egy gócpontot a galaxis egyik pontján, kétszer akkora tűzfészket hoznak létre egy másik térségben. Ezt ismeri fel Luthen is, aki minden erejével azon van, hogy összeverbúválja a lokális szerveződéseket. A Saw Gerrera féle magányos farkas koncepció idejétmúlttá vált, és szükségszerűen kudarchoz vezet; csakis az összefogás és egy rejtett hálózatba szerveződés adhat reményt azoknak a galaxisban, akik változást szeretnének elérni. Mert ez az, amit Luthen keres: reményt adni a reménytvesztetteknek. Ahogy láttuk a Narkina-5-ön, kevés nagyobb veszély leselkedik a Birodalomra annál, mint amikor az alattvalóiként szolgáló egyszerű állampolgárok elvesztik a reményt, hogy aztán valaki mástól kapják meg azt később. A börtönben hallott "One way out" üzenetnél kevés lényegretörőbb létezik, és ami működik a Narkinán, az bizony működik a galaxisban is: ha a saját boldogulásod reményében meghúzod magad és hagyod, hogy a sötétség lépésről lépésre elvegyen mindent, ami valaha is fontos volt a számodra, akkor az ő kottájukból játszol és megadsz nekik mindent, amit akarnak, miközben kizsigerelnek. Ha a sarkadra állsz, talán megölnek, de miért éri meg meghalni, ha nem a szabadságért és azért, amiben hiszel? 5. ... Ott zsarnokság van A sorozat azért működik ma, 2025-ben még jobban, mint a bemutatásakor, mert a sötétség azóta sokkal látványosabb van jelen a mi világunkban is. Az Andor üzenete egyértelmű: állj ki azon értékek mentén, amikben hiszel. Kapaszkodj azokba, akiket szeretsz, és igen, aggódni fogsz értük, ha szembeszállnak a sötétséggel, de erről szól a szeretet. A féltésre nem a tétlenség a megfelelő reakció, hanem a reménykeltés: elvégzem a munkát, amiben hiszek, reményt adok másoknak és egyúttal reménykedem benne, hogy nem esik baja azoknak, akikkel törődöm. Megtehetném, hogy néma maradok, és ezzel próbálom garantálni a biztonságukat, de az ilyen biztonság csak illúzió. Ha nem teszek egy olyan világért, amiben élni szeretnék, akkor előbb-utóbb másvalaki világképének a létrejöttéhez fogok asszisztálni. És amint a sötétség befészkeli magát a világunk szívébe, a világkép, amihez a hallgatásommal és tétlenségemmel hozzájárulok, máris épp olyan sötét lesz, mint maguk a vízió megalkotói. Maarva a sorozat első évadának legvégén mindannyiunkhoz szól: vajon mi nem alszunk-e éppen, miközben a világnak, amiben élni szeretnénk, szüksége lenne ránk? Vajon nincs-e túl késő ahhoz, hogy öntudatra ébredjünk, kiálljunk a társadalmunkért és lándzsát törjünk az értékek mellett, amikben hiszünk? Vajon nem fészkelte-e már be magát a törtető, cinikus önző arrogancia olyan mértékben világunk szövetébe, hogy az egyetlen helyes lépés a sarkunkra állás, az összefogás és a közös felszólalás, hogy jelezzük: a világ nemcsak a másokon történő átgázolásról szól, hanem főként olyan mélyen meghúzódó értékekről, mint az egymással törődés, a szolidaritás, a kedvesség és az önzetlenség? Ha pedig a válasz igenlő, akkor ne féljünk szembeszállni azokkal, akik épp abban bíznak, hogy szétforgácsolhatják az elégedetlenkedők tömegét. Harcoljunk a korrupcióval, a cinizmussal, a gyűlöletkeltéssel, a Birodalommal... harcoljunk a sötétséggel.

Pont ugyanezt gondoltam, de látom az igényre már született kínálat is. Az utóbbi időben rászoktak erre a földi zene + SW trailer kombóra, jó lenne, ha leszoknának róla. Meg amúgy ki a tökömet érdekli a Rolling Stone kritikája? Na ennyi háborgás után... baromi ütős lesz! Úristen de jó volt ez. Kirázott a hideg.

Már nem kell soká várni!

Ezek a régi spoiler mögé rakott hsz-ek elvesztek?

Hogyhogy? Nekem a sabacc az egyik kedvenc részem.

Örülök hogy tetszett!

A mai reggelim: “This egg is the ultimate food in the universe. I suggest we eat it.”

Tetszetős volt a befejezés. Úgy látszik hogy a Disney tényleg nem tud olyan élőszereplős alkotást legyártani, amivel nálam mellé lőnek. Ami bebizonyosodott: Jod nem a létező legrosszabb ember, amint összeomlott a terve, annyi gané opció közül választhatott volna, ehelyett "szimplán" feladta. De azért a bolygót simán leigázta volna... erősen emlékeztet Hondora. A régi köztársasági kreditek nagyon is sokat értek, erre számos jel volt a sorozatban: a kalózok is ölre mentek érte és Jod is vett rajta számos eopie-t (vagy hogy írják), ugyhogy Jod terve biztos az volt hogy az összes régi köztársasági kreditet egyszerűen ellopja a bolygóról és pénzként használja. Amúgy kíváncsi lennék, hogy mikor járt utoljára a Köztársaság a bolygón, most így nem rémlik hogy mondták volna, de azt is el tudom képzelni hogy több száz éve jártak utoljára a bolygón, akkor pedig a Watto által elutasított váltó és az itt talált pénz között jelentős különbség lenne.

Nagyon tetszett ez a rész, ami nagy szó mert a trailer és az első epizód alapján nem sok esélyt láttam rá, hogy ilyen magasságokba juthat a sorozat. Pozitív meglepetés.

Egyetértek, nem mindegy hogy a gombhoz varrjuk a kabátot, vagy fordítva. Egy példa: a Maxon idén mutatták be a True Detective új évadát, ami kb annyiban illett a korábbi franchise-hoz, hogy ebben is nyomoztak, amúgy se minőségben, se hangulatban, se komplexitásban nem illett a franchise-hoz. Elég szekunder szégyen volt pl a befejezése is. És magamon is éreztem, hogy ha ezt önálló név alatt mutatják be, sokkal inkább megbocsátó, toleráns az ember a hibáival mert nem azt várja, amit az erőltetett franchise társítás sugall. Remélhetőleg itt nem ez lesz, de a trailerek alapján azért eléggé szívom a fogam, hogy erre pazarolják Jude Lawt...

Nem tudom, melyik lenne a jobb forgatókönyv. Ha sokan nézik és még több ilyen készül, vagy... ha kevesen, és akkor megint rossz következtetéseket vonnak le, és sóval szórják be a jövőbeli SW sorozatok hűlt helyét is. A trailerek alapján ez annak a tipikus esete, mint amikor látják a fejesek, hogy ÚÚÚ mekkorát megy a Stranger things, gyorsan csináljunk egy sajátot. Jó dolgok szoktak ilyesmiből kisülni, ja nem.

Őszinte leszek. Nekem ez a stílus annyira nem fekszik, de ez nem a te problémád, csak az én szegényes ízlésem. Úgyhogy az 1. - 2. borítójáról nem mondanék semmit. Viszont! A 3. baromi jó lett, eleve imádom a smaragdzöld színt, de a Sigillus vizuális megjelenítése is nagyon patent lett, zseniális. Ja és nagyon köszi, hogy erőltetted, azóta 3 másik embernek átküldtem, akikről tudom, hogy nagy HP rajongók, szóval biztos vagyok benne, hogy idővel elolvassák (végül is, nekem is közel egy évbe telt...). Utolsó gondolat: tessék belehúzni, mert aug. végén írtad, hogy most kezdted a 3. részt hangoskönyvben. Majdnem olyan lassan haladsz mint én haladtam tavaly november és idén augusztus között...