Donát

Dzséjt: Na de hogy kapta el a macskád? Megtanult repülni?

Aki cigizik, és tüdőrákban meghal, az ne csodálkozzon. Még egy ilyen értelmetlen dolgot, mint a dohány, még életemben nem láttam. Büdös, drága, egészségtelen.

Nekem egyből ez ugrott be Na'vi szexként a filmben

Oldie: Az univerzum - vélhetően - végtelen. így nincs közepe és széle sem. Max hozzánk közelebb és távolabb eső részei vannak, bár a féregjáratok miatt ezek is erősen relatív kifejezések.

OFF Ez egész jó gondolat, Ody. Ha valaha lesz a Földön időutazás, akkor lehetséges, hogy épp a jelenünkben is akad egy. Sőt, tovább megyek, könnyen lehet, hogy már befolyásolták is a történelmünk. ON

Ez kész

Én csak a méreteibe.

TDK Spoiler: Nem hiszem, hogy Joker lenne. Hozzátartozik az image-hez, hogy sosem veszi le a sminkjét, plussz a szája sincs kiszaggatva.

Persze, legyen humoros, de a jó ízlés keretein belül...

Ügyes legyél, Krande. Sajnos olyan szinten termeltetek (sajnos? szerencsére!) az elmúlt napokban, hogy esélyem sincs visszaolvasni, remélem nem maradtam le túl sok mindenről.

Nem, nekem még csak most sikerült, hála egy "kedves" nőnemű emberi egyednek.

A hozzászólásod egyik részét sem emeltem ki. Csupán jeleztem, hogy szerintem ez nem vicces, inkább a betegekre nézve megalázó. Ja, hogy a hátuk mögött zajlik? Pláne az! Ha nekem levágnák a lábam, utána tudod mikor akarnám, hogy egy műtős (vagy orvos, vagy akárki!) táncot járjon vele. Hogy csak így lehet csinálni ezt a melót? Elfogadom, de attól ez még nem lesz vicces, és a legutolsó esetben hoznék fel ilyen, meg ehhez hasonló "történeteket" büszkén. Nálam ez kb. azonos kategóriában van azzal, mintha a temető gondnok éjszakánként azzal szórakozna, hogy melyik a legmesszebbi sírkő, amit még le tudod p*sálni, másnap meg mesélné a haveroknak a kocsmában... Ahogy létezik kegyeletsértés, úgy létezik a betegek testrészeinek "megsértése" is, bár tény, hogy így hülyén hangzik.

Hát nézd, ha nekem olyan tragikusra fordulna a sorsom, hogy le kéne vágni valamelyik lábam, biztos nem örömmel nézném, ahogy a műtőben játszadoznak a levágott lábammal... Ez nem fekete humor, az máshol kezdődik.

Tenel Ka: Hát nem tudom, lehet csak én nem élvezném, ha karácsonyfa izzókhoz hasonlítanának műtét előtt... Kudar: Nézem, de most a valóságról van szó.

Gyerekek, most jövök az AVATAR-ról, 3D-ben láttam, és elvarázsolt...! Annyira mesés volt, annyira ott éreztem magamat Pandorán, és a 3D is megfogott. A történet nem volt nagy durranás, de élveztem, ez a mai film talán először bizonyítja számomra, hogy komolyabb csavarok nélkül is lehet egy történet varázslatos, ha ilyen hangulatot áraszt számomra. A zenék, a világ, az erdő, ahogy lélegzik... Nem tudok hirtelen negatívumot mondani, és ez nagy szó! 10/10

Kifigurázni a betegeket. Csak én nem érzem viccesnek...?

Én is

"Saleucami has fallen, and master Vos has moved his troops to Boz Pity (nem tudom így kell-e írni)". Tehát az EpIII-ra sikerül visszafoglalni (Anakin jó hírnek titulálja ezt, tehát tuti ők arattak győzelmet), ami magában foglalja, hogy szeparatista fennhatóság alá került előzőleg a bolygó.

Ez sokkal jobban tetszett. A dezertőr klón és Rex beszélgetése tök jó volt ,no meg már a Twi'lek csaj külsejéért és beszédstílusáért is érdemes volt megnézni az epizódot. Az érdemi része is rendben volt, szóval összességében ez a rész már inkább tetszett.

Annyira nem nyűgözött le ez a dupla epizód. Főleg ezen fele. Megint úgy kezdődik a rész, hogy a szeparatisták győzelmeket aratnak, de nem rémlik, hogy láttunk volna valójában ilyet. Egyszer-kétszer nem ártana, ha mutatnának ilyet is. Vagy csak rövid a memóriám? A fénykard párharcok rendben voltak, de annyira nem fogott meg a hangulata. Inkább a másik részé.

Nekem az SE szinkronja hiányzik. Azon "nőttem fel". Úgy ugranak be a jelenetek. "A név ismerős, de az idejét se tudom, mikor hallottam utoljára."

"a Fehér Ház gyűlésén megemlítették, hogy az elnöki beszéd nem fog ütközni a Lost premierjével"

Ken: Te szívesen látnád, de ez nem így működik. Nem lehet felelőtlenül béreket emelni, csak azért, mert egy rétegnek attól jobb lenne (legyen szó bármelyik rétegről!) Olyan ez, mint a gyereknevelés. Attól, hogy most mindenre igent mondasz, amit a gyereked kér, nem leszel jó szülő. Akkor vagy az, ha neveled, nem pedig csak bólogatsz minden kérésére. Nézzük, milyen hatása lenne egy újabb 50%-os reálbér emelésnek! Először is, a közszféra legnagyobb betegsége, hogy nincs jól kidolgozott teljesítménybérezése, azaz a béremelést általában pont hogy az általunk taglalt teljesítmény emelkedés nem követi. Mivel a dolgozók így is - úgy is megkapják a bért, nincsenek jobban motiválva a magasabb teljesítmény elérésében, vagy ha akadnak is ilyenek, számuk elenyésző a potyautas effektushoz képest. Másrészről, a béremelés begyűrűzne a magánszférába. Ez miért baj? Azért, mert akkor a magánszférában is drágább lenne a munkaerő. Ha drágább a munkaerő, a vállalatok számára plussz költségként jelenik meg, így beszűkül előttük a piac, nem tudnak saját erőből beruházni, befektetni, nem tudnak növekedni, mert nincs saját forrásuk. Ez miért baj? Nos, azért, mert az országok GDP növekedése gyakorlatilag nem más, mint a közszféra + magánvállalatok éves növekedése. Ha a vállalatok saját forrásai beszűkülnek, kénytelenek keresni más forrásokat: a) használhatják a magánmegtakarításokat, amik azonban Magyarországon már 2000 óta gyakorlatilag nem létezőek, legalábbis olyan mértékben mindenképpen, mint amennyire szükség lenne. b) használhatja az állami megtakarításokat. Na most, ha az állam épp 50%-os béremelést hajtott végre a közszférában (az adófizetők pénzéből, ugyebár), akkor az az államkassza kiadás oldalát erőteljesen megterheli. Nem elég, hogy az állam amúgy sem takarít meg (évről évre deficites a költségvetés, ami nem baj, de mindenképpen a GDP 3%-a alá kellene szorítani), de az új kiadását (béremelés) két helyről finanszírozhatja: 1. magasabb adók, amik mégjobban megnehezítenék a magánszemélyek és vállalkozó lehetőségeit, ezáltal méginkább növekedés befojtó hatása lenne, vagy 2. külföld. A külföldi hitelezéssel pedig az a baj, hogy a vállalatoknak, mivel sem a magánszemélyek, sem az állam nem tud biztosítani számukra forrást a növekedéshez, külföldhöz kellene folyamodnia. Ha azonban a fenti eset miatt az állam a külföldi megtakarításokra is igényt tart, a vállalatok abszolút forrás nélkül maradnak. Azaz: a béremelés a legkárosabb esetet vetíti előre: infláció és stagnálás (nincs növekedés), azaz: stagfláció. Persze jöhet a kérdés: miért van szükségünk növekedésre? Először is a legalapabb tény: ha növekszünk, megengedhető egy növekedést követő reálbér emelés. Ha nem növekszünk, nyilván nem (ld.: a fenti magyarázat). Emellett kettő, az Euróhoz való csatlakozásnál előírt kritérium GDP %-ban van kifejezve. Ilyen az éves deficit és az államadósság mértéke. Ez magában foglalja azt, hogyha nő a GDP, és az államadósságot törlesztjük, akkor a 80% rögtön kisebb lesz a következő évre, így az évenkénti kamatteher (mely az államháztartás elsődleges egyenlegét terheli) is csökken, azaz szabadabban tud a mindenkori állam manőverezni. Hasonló a helyzet a deficittel. Emellett, ha a növekedést követi a reálbér emelés, akkor az infláció költségnövelő hatásával sem kell számolni: az inflációs környezet bizalmatlanságot (mikor emelkednek újra az árak), hatalmas költségeket (árcédula csere, bankba járás költsége, stb) és növekedést csökkentő környezetet eredményezne. Továbbá: Magyarország számára a legfontosabb jelenleg, hogy minél hamarabb csatlakozzon az Euró zónához, mely védettséget jelentene (szemben a hektikus forinttal), és biztosítaná a spekulatív játszmák visszaszorulását. Így természetesen egy 20%-os infláció megengedhetetlen (még a mostani, 5%-os is az, pláne úgy, hogy idén az inflációs nyomás kisebb volt, szóval ki tudja mi lesz, ha ismét erősödik a fogyasztás felpörgése miatt).

Én meg csak a House-nak. Bi-bi-bíííí

Frenkie: Van igazság abban, amit írsz, de most már túl fáradt vagyok hozzá, hogy érdemben reagáljak. Ami fontos: a reálbér mindig csak a GDP növekedés ütemét követheti, ha annál magasabban emelkednek a bérek, az inflációhoz vezet. Ez olyan makroökonómiai összefüggés, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, és az élet sem írja fölül (bizony Oldie ), jó példa erre az első 100 napban bevezetett 50%-os reálbér emelés a közszférában (inflációt emelt). De ezt most nem politikai okok miatt írtam ide, csak példaként Ami a szocialista vállalatokat illeti... azért azt jegyezzük meg, hogy sok esetben ezen vállalatok költségvetése igencsak puha volt. Puha adókat kellett fizetniük, puha árakat határoztak meg az outputjukra, puha dotációban részesültek, stb. Ez azt jelenti, hogy nem nekik kellett alkalmazkodniuk a feltételekhez, hanem a feltételek alkalmazkodtak hozzájuk. Nem voltak rákényszerítve a hatékonyságra, mert ha csökkent a nyereségességük, akkor egyszer csak kaptak egy gyakorlatilag vissza nem fizetendő kölcsönt, vagy megemelték az általuk termékek árát (a szocializmusban központilag meghatározott árak voltak, tehát erre sor kerülhetett), és így tovább. Érdekes adalék még a történethez, hogy a magyar export a szocializmus idejében (létezett, hinnétek vagy sem) roppant olcsó volt, mert a minősége erősen elmaradt a kapitalista országok export minőségéhez képest. Jó példa erre a 73-74-es olajválság, ahol a külső cserearányunk romlása igencsak érezhető volt (az import ára megemelkedett), és egy mód lett volna elkerülni az adósságcsapdát: az export volumenének növelésével. Azonban ekkor derült ki, hogy a magyar termékek felvevőpiaca igencsak korlátozott. Az olcsóság biztosított bizonyos mennyiségű eladást, de növelni nem sikerült az exportunkat, egyszerűen ezek a magyar cégek nem voltak elég hatékonyak a külföldiekhez képest. Lehet, hogy a szocialista propaganda, vagy a magyar viszonylat erős vállalatokként tüntette fel őket, de valójában igencsak elmaradtak a külföldi színvonalhoz képest (ezért is van az, hogy a szocialista gazdaságok alapjában csak zárt gazdaságként működhetnek: amint a szocializmusban élők megtapasztalják a külföldi színvonalat, máris realizálják a minőségkülönbséget). Egyébként a magyar munkaerő igenis szakképzett, sőt, a komoly problémát inkább a brain drain jelenség okozza. A rossz feltételek miatt tömegével vándorolnak ki a szakképzettek, és az állami pénzből felsőoktatásban részesített szakemberek.