Nálam inkább hadarás szokott előfordulni és az is csak akkor ha feszült vagyok. Nagy ritkán előfordul hogy a feszkó valami dadogásszerűséget is generál de az csak annyi hogy egy-egy szó első szótagját addig nyomatom amíg "erővel" le nem állítom.
Az utóbbi szimplán csak idegesít de a hadarás már elérte nálam hogy majdnem teljesen leszokjak a moziba járásról mert nem vagyok képes a filmcímeket érthetően kimondani. Az Eredetre még elmentem de miután a címét Eedetnek mondtam a pénztárnál úgy döntöttem hogy nem próbálkozok egy ideig.
Ez ismerős de a családdal való kapcsolatomra nem nem hatott ki annyira hogy súlyosnak nevezhessem azt a helyzetet.
A velem előforduló legzavaróbb dolog az amikor vadidegen suttyók nevetgélnek rajtam és szólogatnak be nekem az utcán. Olyankor mindig arra gondolok hogy mi lehet bennem ami azt a hozzámállást generálja és arra jutok hogy ha kívülről látnám magam akkor lehet hogy én is úgy állnék magamhoz mint ők.
Valóban úgy kéne tennem és szeretném is de mindig az a vége hogy egy olyan érzés hatalmasodik el bennem ami nem hagyja hogy csak úgy továbblépjek egyes dolgokon. Van amikor megpróbálom győzködni magam arról hogy mégse negatív dologról van szó de az se szokott igazán eredményes lenni.