Én sem vagyok egy nagy horror rajongó. A diákgyilkos elmebeteges mindig visszatérő parasztokról szólókat utálom a legjobban. Ha a horrormániás öcsém kihoz egyet a tékából azt megnézem vele, legutóbb a Motelt néztük de elég is volt belőle egyszer.
Kevés horror van amit sokszor megnézek, ilyen például "A Cápa" és a "A légy".
Igaz hogy "A légy" elég gyomorforgató alkotás, de valami mégis megfogott benne. Akárhányszor néztem mindig eszembe jutott hogy hogyan csinálták meg a végén Brundle végleges átváltozását és azt amivé lett. A múlt hónapban megvettem DVD-n több mint kétórányi extrával, elég részletesen be is mutattak mindent és az volt az érdekes hogy egy csomószór elröhögtem magam rajta. Goldblum első mozdulatai az Oscar díjas jelmezében, a falon mászkálós részekhez való próbák, és az ablakon átugró jelenetnek a többszöri rögzítése volt a csúcs. Goldblum vagy egy tucatszor beugrott az ablakon át a csajhoz a kórházi szobába és mindig nekiesett valaminek. Hol az ablak előtt álló kisasztalba szállt bele, hol az ablak mellett álló lámpát verte le.
Az átalakulós rész rögzítésekor Geena Davis meg állandóan röhögött miközben a Brundle-bábuval hadakozott. Még jó hogy meg tudták csinálni.
A "Spacebug" mozgatásának bemutatása is elég érdekes volt, és amikor a záró képek rögzítéséhez értek az egyből betett. Amikor a távirányítású űrrovar a fejéhez emelte a puskát egyből felzengett bennem az a zene ami a filmben annál a résznél szól. Howard Shore akkor is elemében volt amikor ehhez a filmhez szerezte a zenét. Vadászom is rá rendesen.