Hozzászólás ideje: 2015. Január 18.10 éve Cikkünk szerzője Bomarr, akitől nemrég részletes és hangulatos összefoglalót olvashattunk a korai Marvel-korszak képregényeiről. Így utólag már nyugodtan elárulhatom: pár hete még igencsak szkeptikus voltam az új Marvel-érát illetően. A korszaknyitó első szám borítói, amiken sikerült összetrombitálni szinte az összes klasszikus hőst, nem árulkodtak kicsattanó eredetiségről, az első publikussá vált oldalak alapján pedig őszintén szólva a színezéstől és a karakter-rajzoktól se tettem le az állam. Az első pár lap után azonban már nyugodtan dőltem hátra: a héten debütált indító szám ugyanis egészen kiváló lett. Még annak ellenére is, hogy a rajzok tényleg csak az elvárható minimumot hozzák, a sztori pedig olyan sablonos, hogy akár egy űroperákra szakosodott véletlengenerátor is kidobhatta volna. Ha most azt mondom, hogy a lázadó hősök a IV. rész eseményei után nem sokkal ismét ülepen rúgják a Birodalmat, akkor a sztori 80 %-át már el is árultam. És hát magunk közt szólva a maradék se tartogat túl sok meglepetést. Hogy akkor mire fel a nagy öröm? Nos az a helyzet, hogy az írónak, a korábban X-men és Ghost Rider képregényeken is ügyködő Jason Aaronnek sikerült az óriási bravúr: teljesen ráhangolódott a filmes karakterekre, aminek hála a dialógusok olyan hajszálpontos arányérzékkel vannak megírva, mintha azokat a távoli galaxisból diktálták volna. A sorok olvasása közben szinte hallottam a fejemben C-3PO, Han és Luke hangját, és egyre csak bólogattam: igen, ebben a szituációban pont ezt mondanák. Épp ezért a sztori egyszerűségét fel se rovom a füzetnek. Ahogy a Rebels sorozat indításakor is történt, először itt is ismerős szituációkra van szükség, hogy az új történetet a szélesebb rajongói kör is el tudja fogadni. A sorozat előrehaladtával remélhetőleg egyre több új ötlettel fogunk találkozni. Addig is meg kell hagyni: ez a korszak egyelőre remekül indul. Teljes cikk megtekintése
