Ugrás a kommentre
View in the app

A better way to browse. Learn more.

Star Wars SAGA Fórum és Hírportál

A full-screen app on your home screen with push notifications, badges and more.

To install this app on iOS and iPadOS
  1. Tap the Share icon in Safari
  2. Scroll the menu and tap Add to Home Screen.
  3. Tap Add in the top-right corner.
To install this app on Android
  1. Tap the 3-dot menu (⋮) in the top-right corner of the browser.
  2. Tap Add to Home screen or Install app.
  3. Confirm by tapping Install.
A fórum támogatása

Ajánlott hozzászólás

Hozzászólás ideje:

Immár bő egy hete láthatjuk a magyarországi mozikban a Csillagok háborúja új felvonását, így elérkezett az idő, hogy az élmények leülepedése után véleményt formáljunk a VII. részről. Szerkesztőségünk tagjai közül engem ért a megtiszteltetés, hogy elsőként próbáljam meg összefoglalni és megosztani gondolataimat, amelyek természetesen teljesen szubjektívek lesznek és nyomokban spoilereket is tartalmaznak. A címet nem véletlenül kezdtem az “első benyomások” kifejezéssel, hiszen eddig csak kétszer láttam a filmet (mindkét alkalommal a 2D-s, feliratos változatot), ezért még bizonyára bőven akadnak olyan apróságok, amelyek felfedezésre várnak, ezáltal módosíthatják a véleményemet.

 

sw7_elso_benyomasok_atlas1.jpg

 

In medias res alapon rögtön az elején leszögezném, hogy Az ébredő Erő – szerintem – egy jó film, sőt, egy nagyon jó film. Még tovább fokozva: egy nagyon jó, ízig-vérig Star Wars film. De egyszersmind kicsit árnyalnom is kell a képet: nagyon jó, de nem tökéletes. Még mielőtt részletesebben is kivesézném a miértjét, először essék pár szó a körülményekről, amelyek alapvetően kihatással vannak minden filmre, s ezek közül még egy Csillagok háborúja-produkció sem lehet kivétel. Röviden úgy is fogalmazhatnék: új kor, új feltételek és igények. Talán ez magyarázza meg a legjobban a klasszikus- és az előzménytrilógia atmoszférája közötti különbségeket, amely kiváló alapot ad a rajongóknak, hogy azon vitatkozzanak, melyik a jobb (illetve főként azon, hogy az I – III. epizód megérdemli-e a Star Wars-előtagot). Őszintén szólva ezeken a vitákon – második generációs rajongóként, azaz nem a klasszikus trilógián felnőve (igaz, azokat látva elsőként) – mindig is jót mosolyogtam, s most még érdekesebb látni, ahogy tovább bonyolódott a képlet a VII. rész megjelenésével, aminek a miliője igencsak eltér a két korábbi trilógiától. Tény, hogy sokkal közelebb áll a klasszikus(nak mondott) részekhez, amikre rengeteg alkalommal utal (kis túlzással élve: szolgalelkűen másolja az Egy új reményt), de hangulatában mégis más. Más, mert egyrészt ez az első Star Wars-film, amihez George Lucasnak semmi köze (apropó: bár sok esély nincs rá, kíváncsi lennék arra, Lucas vajon milyen történetet vázolt fel), másfelől pedig nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Disney egyik – ha nem a legfőbb – célját, a profitmaximalizálást, ami együtt járt azzal, hogy J.J. Abrams – aki a Star Trek világát alaposan felbolygatva újította meg a szériát – ezúttal biztonsági játékot játszott és az újítás lehetőségét meghagyta a következő részekre. Személy szerint nagyon bízom benne, hogy a most megágyazott történethez Rian Johnson és Colin Trevorrow (a VIII. és IX. részek rendezői) bátrabban fognak hozzányúlni.

 

sw7_elso_benyomasok_atlas2.jpg

 

S ha már szóba került a történet, akkor talán ez az egyik kevésbé jól sikerült aspektusa a filmnek. Lehetetlen nem észrevenni a párhuzamot az Egy új reménnyel (s kisebb mértékben a Baljós árnyakkal), amivel önmagában még nem is lenne probléma. Annak már kevésbé örültem, hogy a mai szuperhősfilmes trendekhez igazodva szinte folymatosan pörög a kaland 135 percen keresztül, aminek megvan az a hátránya, hogy kissé felszínessé is válik az alkotás. S itt most elsősorban nem arra gondolok, hogy rengeteg kérdés maradt megválaszolatlanul (melyekre valószínűleg részben a kapcsolódó kiadványokban kapunk magyarázatot, s persze illik valami rejtélyt hagyni a következő filmekre is, amiken spekulálhatnak a rajongók), hanem arra, hogy kevésbé kapott mélységet a filmben bemutatott világ. S ez az oka, hogy – legalábbis érzésre, pontosan nem számoltam ki – sokkal kevesebb az olyan jelenet, amelyben nem az akció dominál, hanem kissé lenyugszanak a kedélyek és lehetőségünk nyílik elidőzni az apróságokon. Titkon bízom benne, hogy előbb-utóbb megjelenik majd egy 3-4 órás bővített változat, melyben ezek az elemek is sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak (ha már egyszer a rendező úgy nyilatkozott, hogy a filmet elsősorban a rajongóknak készíti). Még nem sikerült megbarátkoznom az új szuperfegyverrel, ami a két Halálcsillag erejét felülmúlva immár több bolygót képes egyszerre elpusztítani (nem lehetne kicsit fantáziadúsabb alternatívát kitalálni?), s a főgonosz Snoke (ábrázolása) kapcsán is vannak fenntartásaim. A rathtar-jelenet pedig sokkal inkább emlékeztetett egy másik sci-fire, mint a Csillagok háborújára.

 

sw7_elso_benyomasok_atlas3.jpg

 

Talán a legnagyobb csalódást a zene okozta: John Williams ezúttal nem alkotott maradandót. Még a sokak által bírált előzménytrilógiához is fantasztikus új témákat írt (emlékszem, hogy A klónok támadása után napokig dúdoltam magamban az Across the Stars című szerelmi témát), viszont Az ébredő Erő zenéjét leginkább talán a szürke jelzővel tudnám jellemezni: a régi dallamok ritkán bukkannak fel, az újak közül pedig talán csak az utolsó jelenetsor zenei aláfestése alkotott igazán maradandót. Bizonyára sokan megvetnek érte, de úgy érzem, jobban járnánk, ha a kissé megfáradtnak tűnő Williams a VIII. rész előtt átadná valakinek a stafétát.

 

sw7_elso_benyomasok_atlas4.jpg

 

Ami viszont abszolút pozitívum (főleg a kezdeti kételkedések után), az a főhősök új generációja. A sor elejére feltétlenül a sokak által előre lesajnált (és szidott) BB-8 kívánkozik, aki droid létére már első felbukkanásakor is igazán emberi tud lenni. Számomra – marketing ide, marketing oda – kétségkívül a kis “golyó” a film egyik legnagyobb sztárja. Szintén nagy hatással volt rám Rey karaktere és az őt megformáló Daisy Ridley játéka, aki a szemünk előtt vált egy “senkiből” az új reménnyé. Az FN-2187 sorszámú rohamosztagos pálfordulását bemutató John Boyega, illetve a vagány Poe Dameron szerepében feltűnő Oscar Isaac is meggyőző teljesítménnyel rukkoltak elő (már alig várom, hogy a VIII. részben hogy alakul tovább a sorsuk, illetve viszonyuk a női főhőssel), s az Erő világos, illetve sötét oldala között őrlődő Kylo Rent megformázó Adam Driver alakítása is hiteles volt, akinek egy új típusú gonoszt kellett megformáznia. A régiek közül Carrie Fisher és Mark Hamill – C-3PO-hoz és R2-D2-hoz hasonlóan – csak epizódszerepet kaptak (Leia megformálójának az életvitele miatt jelentősen mélyült a hangja, Luke pedig ugyebár meg se szólalt). Harison Ford hattyúdala viszont igazán emlékezetesre sikeredett: az idős Han Solo és – a külsőre megfiatalítottnak tűnő – Chewbacca párosa a klasszikus trilógia legjobb pillanatait idézte. S ha már itt tartunk, meglátásom szerint a készítőknek sikerült jól eltalálniuk a drámai, illetve a komikus jelenetek arányát, amiért feltétlenül dicséret illeti őket.

 

sw7_elso_benyomasok_atlas5.jpg

 

Összességében – mint ahogy arra fentebb is utaltam – Az ébredő Erő méltó folytatása a Csillagok háborúja eddigi hat epizódjának, számos remek és néhány kevésbé jó (de rossznak egyáltalán nem nevezhető) elemmel, amely kijelölte az utat a következő filmek számára. Kíváncsian várom a történet folytatását, előbb azonban jöjjön a Zsivány-1.

 

 

 

Teljes cikk megtekintése

Vendég
Ez a téma zárva van.

Jelenlévő felhasználók 0

  • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.

Configure browser push notifications

Chrome (Android)
  1. Tap the lock icon next to the address bar.
  2. Tap Permissions → Notifications.
  3. Adjust your preference.
Chrome (Desktop)
  1. Click the padlock icon in the address bar.
  2. Select Site settings.
  3. Find Notifications and adjust your preference.