Szubjektív összefoglaló a Celebrationről â�� 2. rész

SimonZ élményei után jöjjön Atlas listája a Celebration Europe tíz legkellemesebb, illetve legnagyobb csalódást okozó momentumával.

 

Ami a legjobban tetszett:

 

1. A Zsivány Egyes előadás: azt hiszem, a werk videót már mindenki látta, ez tehát nem igényel különösebb magyarázatot, s a plakát is nagyon tetszetős lett. Azonban nem csak ezek, vagy a műsor végén levetített exkluzív előzetes, hanem a főszereplők és alkotók bemutatkozása, sztorijai is fantasztikusak voltak. Rengeteg vicces pillanatot kiemelhetnék, de talán a legjobb a Baze Malbust alakító Jiang Wen karakter-jellemzése volt, aki miután elnézést kért a szegényes angoltudásáért, így folytatta: annyit mondhatok a karakteremről, hogy Baze-nek van egy fegyvere. Van egy fegyvere, egy hatalmas fegyvere. A fegyvere hatalmas. Majd elnevetve magát Gareth Edwardsra és Kathleen Kennedy-re nézett, s feltette a kérdést: ez így korrekt? Fantasztikus iskolapélda arra, hogy milyen titoktartásra vannak kötelezve a színészek. Szerencsére a teljes beszélgetés pár órája az interneten is

, igaz, a werk videó első levetítésekor bekövetkezett technikai malőr nélkül (ellenben a műsorvezető Gwendoline Christine sikítozásait nem vágták ki).

 

 

2. Trials of Tatooine: nagy volt a csábítás, hogy a virtuális valóság-élményt kínáló program vigye el a pálmát a Zsivány Egyes elől, hiszen olyan valósághűen sikerült belecsöppennem a Star Wars galaxisba, mint korábban soha és utána is sokáig kerestem az állam, de egy komoly hiányérzetem azért maradt: túl rövid volt…

 

 

 

 

3. Találkozások: a fentiekhez hasonló élmény volt pár percet beszélgetni két, korábban Magyarországon is járt kedves ismerőssel. A Biggs Darklightert alakító Garrick Hagon és a Boba Fettet megformáló Jeremy Bulloch kötelezettségeik (autogramosztás, színpadi fellépés, interjúk) miatt ezúttal nem tudtak több időt szakítani rám, de ez nyilván maximálisan érthető. Ezt kompenzálták mások: Steve Sansweetet , a Lucasfilm rajongói kapcsolatokért felelős korábbi igazgatóját nem volt túl nehéz megtalálni a Rancho Obi-Wan standjánál, de ha valaki azt mondja, hogy lehetőségünk lesz közös képet készíteni Amy Ratcliffe-fel (a Lucasfilm írójával és tudósítójával, a Celebration egyik műsorvezetőjével), Mary Franklinnel (a rendezvény vezető menedzserével, aki korábban a Lucasfilmnél többek között a hivatalos rendezvényekért és a rajongói kapcsolatokért is felelt), Doug Chiang látványtervezővel és művészeti igazgatóval, Matthew Wood hangmérnökkel (többek között Grievous tábornok hangjával), vagy Sam Witwerrel (aki Darth Maul hangja A klónok háborújában és a Lázadókban, továbbá a The Force Unleashed videojátékok főhősét alakította), akkor azon jót mosolyogtam volna, mint ahogy SimonZ sem fogadott volna arra nagy összegben, hogy Gareth Edwards dedikál majd neki képet. S ha kicsit rutinosabbak lettünk volna, akár Andi Gutierrezt (a Star Wars Show egyik műsorvezetőjét), vagy Dave Filonit (A klónok háborúja és a Lázadók “atyját”) is elcsíphettük volna, de őket majd legközelebb.

 

 

4. Jelmezesek, hangulat: Star Wars rendezvény mit sem ér jelmezesek nélkül, s a Celebration Europe ebből a szempontból is kiemelkedő volt. A klasszikus jelmezek mellett az animációs sorozatokból, a VII. részből, a Zsivány Egyesből is sokan választottak maguknak jelmezt, de extrém megoldásokban (például A Csillagok háborúja és A majmok bolygója, vagy az Alien filmek keresztezésében) sem szenvedtünk hiányt. Nagyon jó ötlet volt lépten-nyomon felhívni a figyelmet, hogy fényképkészítés előtt kérjük meg udvariasan az alanyt, nehogy olyan pillanatban fotózzunk, ami neki nem igazán alkalmas. Sajnos az összképet picit rontotta, hogy a fegyverekre vonatkozó szigorú szabályok miatt a legtöbben nem is vittek magukkal fegyvert. Ennek ellenére azért nagyszerű érzés volt jelmezekbe öltözött kicsik és nagyok társaságában sétálni a standok között.

 

 

5. Standok, árusok: talán senkit sem lep meg, hogy a rendezvényen gyakorlatilag a galaxis minden szegletéből érkeztek kiállítók, akik vagy csak szimplán bemutatták termékeiket, szolgáltatásaikat (például a japán ANA légitársaság a Star Wars droidok mintáival megfestett repülőgépeit, de említhetném az ír turisztikai szakembereket is, akik Az ébredő Erő zárójelenetének helyszínéül szolgáló ír Skellig Michael szigetet hirdették), vagy nagyszerű akciókkal kedveskedtek a látogatóknak. Még nem mertem összeszámolni, hogy mennyivel lett könnyebb a pénztárcám, mindenesetre a visszaúti poggyász-ellenőrzésen voltak nehéz pillanataink.

 

 

6. Szervezés: előzetesen kaotikus viszonyokra számítottunk (erről majd később), de szerencsére pozitívan csalódtunk. A beléptetés gyakorlatilag zökkenőmentes volt mindhárom nap, a nagy tömeg ellenére 10-15 perc alatt átestünk a biztonsági ellenőrzésen, és bárkihez fordultunk segítségért, készséggel álltak rendelkezésünkre (illetve sűrű bocsánatkérés közepette sajnálkoztak, ha nem állt módjukban segíteni). Talán a legdurvább eset az volt, amikor a rendezvény végén – már a hivatalos zárás után – a standok között bóklászva az egyik biztonsági ember megkért a belépőkártyánk felmutatására, majd amikor látta, hogy nem kiállítók, vagy szervezők vagyunk (azaz nem igazán lett volna okunk ott tartózkodni), viszonylag határozottan megkért a terület elhagyására, s a nyomatékosítás kedvéért a végén hozzátette a most szavat. Ennél a pontnál külön ki kell emelni azt a figyelmességet, ahogy a mozgáskorlátozott, illetve fogyatékkal élő látogatókat kezelték, hatalmas kontrasztot jelképezve a magyar viszonyokkal.

 

 

7. Doug Chiang és előadásai: ez az ember nemcsak szakmai, hanem emberi oldaláról nézve is egy zseni, az életfelfogása, szakmai elhivatottsága alapján egyértelműen tökéletes választás a Lucasfilm művészeti divíziójának élére. Életemben nem fogok tudni olyan alkotást készíteni, ami a szégyenfalának (azoknak a látványterveinek a helye, melyet a rendezők nem fogadtak el) akár csak a hátoldalára is beférne. A közvetlenségéről, ahogy a tőle aláírást kérő emberekkel beszélgetett, SimonZ is ódákat tudna zengeni.

 

 

8. Gareth Edwards: a VIII. rész rendezője nem csak alkotó, hanem egyben hatalmas Star Wars rajongó (melyet gyakorlatilag minden megnyilvánulásával kifejezett) és egy mestertroll is. Ez utóbbi talán a legkifejezőbb szó arra a történetre, amikor tetőtől talpig rohamosztagos jelmezbe bújva szarkasztikus kérdést tett fel (milyen érzés, ha a rendező a képeid 90 százalékát a kukába dobja?) egy látványtervezőkkel folytatott beszélgetés végén. A werk videóban hallható okfejtésével (a hagyománytisztelet és az újítások kapcsán) pedig örökre belopta magát a szívembe. Csak amiatt szorult Doug Chiang mögé, mert vele nem nyílt alkalmam személyesen is találkozni.

 

 

9. Electronic Arts előadás: rengeteg érdekességet megtudhattunk a Battlefront következő kiegészítőiről, az idén öt éves The Old Republic statisztikáiról és folytatásáról, vagy éppen a Galaxy of Heroes újdonságairól (egyszer tényleg feltelepítem a mobilomra ezt a játékot), ami alapján a listán sokkal előrébb végezhetett volna. Az összépet azonban árnyalta, hogy a műsor egy óra helyett mindössze negyven percig tartott, az egyelőre cím nélkül álló játékról semmi fontosat sem árultak el (ezek szerint még nagyon kezdeti fázisban van), s a sokak által remélt szépségfaktor, Jade Raymond sem tette tiszteletét az eseményen – ez utóbbit az alábbi képpel igyekszem valamelyest korrigálni:

 

 

10. Ismeretlen ismerősök: mivel a lista abszolút szubjektív, ezért az utolsó kellemes meglepetésként a HP standját említeném meg: előzetesen nem gondoltam volna, hogy céges kollégákkal fogok találkozni a rendezvényen – ráadásul a Zsivány Egyes háttérkép előtt készült, digitálisan kitupírozott fotót a látogatóknak ingyen kinyomtatták, azaz tőlük is sikerült szuvenírt szerezni.

 

 

 

 

Ami a legkevésbé (sem) tetszett:

 

 1. Zárópanel: a színpadon a Lucasfilm fejesei, a következő Star Wars filmek rendezői, minden adott tehát egy utolsó nagy durranáshoz. Ehhez képest megtudtuk, hogy a VIII. rész közvetlenül Az ébredő Erő utolsó jelenetét követően veszi kezdetét és hivatalosan is bejelentették az ifjó Han Solót, akit Alden Ehrenreich fog alakítani (ezt már hónapok óta tudni lehetett). Ennyi, és nem több. Nincs új filmkocka, videó (előzetes, werk videó, az épp Londonban forgató stáb üdvözlete), filmcím-bejelentés. Gyakorlatilag mindenki csalódva hagyta el a termet.

 

 

2. Az ébredő Erő új szereplőinek hiánya: hiába volt jelen Mark Hamill, Carrie Fisher, vagy Anthony Daniels, sok rajongóval egyetemben én is reméltem, hogy a VII. rész “újoncai” közül többen tiszteletüket teszik a rendezvényen. Ehhez képest John Boyega szó szerint csak beugrott, Gwendoline Christie pedig levezényelte a Zsivány Egyes panelt – és ezzel a felsorolás végére értünk. Úgy, hogy a VIII. rész stábja a szomszédban forgatott…

 

 

3. Minimalista autogram-osztás: a két korábbi Celebration Europe közelébe sem ért azon vendégek listája, akiktől autogramot, vagy közös fotót lehetett kérni (természetesen jó pénzért) – sem minőségben, sem mennyiségben. Az ébredő Erő színészei mellett a régi filmekből is nagyon kevesen voltak jelen (jelentős részük ráadásul csak egy napot) annak ellenére, hogy rengeteg brit színész neve szerepel a filmek stáblistáin. Kis túlzással nagyobb volt a forgalom annál a standnál, ahol korábban dedikált képeket árultak.

 

 

4. Karszalagos rendszer: a korábbi tapasztalatokból kiindulva azt találták ki a szervezők, hogy a fő színpadon zajló előadásokra csak karszalaggal lehessen bejutni, elkerülve a sorbanállást. Ez alapvetően nem lett volna csacsiság, viszont az új szabályok sok embernél kiverték a biztosítékot. Ha ugyanis kinéztünk magunknak egy előadást, akkor már előző este 8 órától sorba lehett állni, hogy a másnap reggel 6-kor kezdődő karszalag-osztásnál jó pozícióban legyünk. Mivel minden előadásra külön sor volt és naponta maximum két karszalagot lehetett beszerezni, ezért nem lehet nagyon csodálkozni, hogy nekem például két karszalagot sikerült szereznem – még úgy is, hogy a hatalmas érdeklődésre számot tartó műsorokat másik két teremben is vetítették, csak azt éppen elfelejtették előzetesen jelezni, hogy oda is kell karszalag. Nem tudom, hányan állhattak sorban egy-egy fárasztó nap után egész éjszaka, hogy biztosan bejussanak egy-egy előadásra, de kötve hiszem, hogy ez lenne a legjobb módszer a nagy sorok elkerülésére – pláne úgy, hogy az ember körülbelül 35 ezer forintot kifizetett a három napra szóló belépőért. Akkor már inkább sorsolják ki előre a karszalagokat és alakítsanak ki egy zónát, ahol lehet csereberélni.

 

 

 5. Star Wars Celebration applikáció: nem mondom, hogy nem volt értelmes része, de elképzelni sem tudom, miért nem fordítottak arra egy kis energiát, hogy a programon keresztül a látogatók tarthassák egymással a kapcsolatot (üzenetküldés, egymás megtalálásának segítése, stb.), vagy naprakész információik legyenek (a karszalagok rendelkezésre állása, normálisan megtekinthető és kereshető térkép, friss hírek). Ez így nagyon amatőr munka volt.

 

 

6. A Disney megjelenésének hiánya: itt természetesen nem Miki egérre és társaira gondolok, hanem a cég vezetőire, akiknek a rendezvény egy kiváló lehetőség lett volna arra, hogy értékeljék az elmúlt éveket, illetve bepillantást engedjenek terveikbe. A Lucasfilm képviselői legalább jelen voltak.

 

 

7. Előzetes információk: bár néha jött egy-egy hírlevél, rengeteg dolgot az utolsó pillanatban töltöttek fel és tettek közzé (például a hivatalos bolt kínálata, programok bejelentése, hasznos tudnivalók). Egy kis odafigyelés csodákra lett volna képes.

 

 

8. Celebration Store: picit igazságtalan leszek most, mivel nem voltam bent a hivatalos boltban (meglehet, ha bejutottam volna, sokkal előrébb került volna a negatív listámon). Közvetlenül a rendezvény előtt publikálták a termékek listáját (vagy annak egy részét), melynek többsége póló volt. A helyszín pedig egy sarokban volt, amit kívülről hermetikusan elkerítettek, azaz lehetőség sem volt benézni, mi is a kínálat – legalább a kígyózó sor végére tehettek volna prospektusokat. Ezek után talán nem meglepő, hogy  lutrira nem vállaltuk az egy-másfél órás sorbanállást. Mások véleménye alapján egyáltalán nem vesztettünk vele semmit.

 

 

9. Trials of Tatooine panel: igen, ez a fentiekben már előkelő helyen szereplő virtuális valóság-élményt bemutató műsor volt, ami olyan szinten vált unalmassá, hogy inkább félidőben kimenekültünk, mielőtt elaludtunk volna rajta. Szerencsére a vasárnapi élmény ennek épp az ellenkezője volt.

 

 

10. Térképek hiánya: rengeteg plakátot, informatív táblát helyeztek ki a szervezők a rendezvény területére, éppen ezért érthetetlen, hogy miért nem tudtak pár helyre egy minden részletre kiterjedő térképet kitenni. Ennek hiányában kénytelenek voltunk a műsorfüzetet, illetve a félig-meddig működő applikációt használni, vagy az Erőre hagyatkozni.

 

 

 

 

 

 

Teljes cikk megtekintése