Négy hét alatt megírta a Star Wars új zenéjét

Szeptember közepén derült ki, hogy zeneszerzőt vált a Lucasfilm idei Star Wars-filmje, a Zsivány Egyes. A hír egyszerre volt váratlan és — mi tagadás — aggasztó. Alexandre Desplat a hivatalos indoklás szerint egyeztetési problémák miatt távozott a produkciótól. Viszont pozitívumként értékelhettük, hogy Desplatot az a Michael Giacchino váltotta, akit sokan már korábban is szerettek volna John Williams utódjaként látni, már csak azért is, mert 39 éve szerelmes a maestro klasszikussá vált dallamaiba.

Giacchino végül mindössze négy és fél hét alatt megírta a Zsivány Egyes zenéjét. Összehasonlításul: John Williams közel egy évig dolgozott Az ébredő Erő dallamain (igaz, ő 83 esztendősen). Giacchino még a születésnapját is végigkomponálta, s hogy a feszített tempó mellett milyen mű született, arról három hét múlva meggyőződhetünk a moziban. A zenekari felvételek mindenesetre lezajlottak november első felében, és a munka szünetében a zeneszerző még egy interjúra is szakított időt. Giacchino az Entertainment Weekly munkatársának, Anthony Breznicannek mesélt a nem mindennapi kihívásról, a Zsivány Egyes zenéjéről és a filmről alkotott első benyomásairól.

Az interjú magyar fordítása:

Utólag csatlakozott a Zsivány Egyes stábjához…

Igen. Komolyan mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ezzel fog eltelni ez a hónapom. Szó szerint a vakációt terveztük, amikor kaptam egy telefonhívást, hogy el tudok-e jönni beszélgetni erről. Onnét kezdve pontosan négy és fél hetem maradt komponálni. Ez az a fajta döntés, amire az ember azt mondja, nos hát izé… De beszéltem a bátyámmal, aki azt mondta, „ne viccelj már, tíz éves korod óta ezt a filmzenét írod! Meg tudod csinálni.”

Négy hét nem tűnik elegendő időnek.

Nem igazán. De az ember gazdálkodik az idejével. Miután nem szoktak más zeneszerzők a kezem alá dolgozni, csak magam dolgozom ebben a szobában. Abban viszont jó vagyok, hogy csak a munkára koncentráljak. Megnéztem a filmet, és nagyon, nagyon, nagyon élveztem, úgyhogy elképzeléseknek és inspirációknak nem voltam híján, ezt nyugodtan mondhatom. Egész idő alatt a határidő volt az egyetlen aggodalmam. De megterveztem mindent, és tudtam, ha ennyit és ennyit haladok minden nap, a végén marad időm, hogy ahol kell, akár finomítsak is rajta, mielőtt feljátsszuk a zenét a zenekarral.

Meg tudja mondani, miért örökölte meg a munkát Alexandre-tól?

Bevallom, nem sokat tudok erről. Megkérdezték, akarom-e tudni, hogy mi történt, és azt feleltem, ha vége van ennek az egésznek, leülhetünk beszélgetni, és egy ital mellett elmondhatják, amit el akarnak mondani. Szívesen meghallgatom. Jelenleg azonban inkább tennék úgy, mintha mi sem történt volna, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és csak jövök, mert hívtak. Azt mondták, jól van, megértik. Úgyhogy őszintén mondom, nem ismerek más körülményt, mint az állítólagos „egyeztetési problémákat.”

Nem lett volna jobb megtudni, hogy mi volt az, ami működött és mi az, ami nem?

Mivel ilyen kevés időm maradt, úgy voltam vele, hogy nem akarok bármilyen pletykánál leragadni, vagy azon agyalni, mi volt a gond, amikor mindegyikünk számára egyedül az a fontos, hogy kitaláljuk, hogyan teljesíthető az, amit teljesítenünk kell. Ezért mondtam meg mindenkinek, hogy ebből ki akarok maradni. Tudja, „anyuci, apuci, ne civakodjatok, hadd tegyem a dolgom!” (Nevet.)

Meghallgatta azt, ami már meg volt írva?

Úgy voltam vele, hogy nem akarom. Semmit, de semmit nem akarok, csak dolgozni. Egy éve várom izgatottan ezt a filmet, és azt gondoltam, Alexandre bizonyára ütős zenét fog írni hozzá. Őszintén vártam, hogy lássam és halljam. Egy percig sem gondoltam, hogy bármi közöm lesz hozzá. Az egész nagyon gyorsan történt.

És hogyan történt? Menjünk lépésről lépésre…

Egyik nap kaptam egy hívást. Másnap repülőn voltam, mert még két nap hátra volt a Doctor Strange londoni felvételeiből. A Doctor Strange befejezésének másnapján megkérdezték, ki tudok-e ugrani a Pinewoodba. Szóval elmentem a Pinewood stúdióba, ahol találkozhattam mindenkivel. Levetítették a filmet, és szó szerint a filmmel tértem haza.

Onnét kezdve nem is volt megállás?

Azt a hétvégét még a gyerekeimmel töltöttem, és megmondtam nekik: Ide hallgassatok, a következő négy és fél hét brutális lesz, de hétfőn belevágok. Hétfőn aztán leültem és belevágtam. Míg végül elkészült: négy és fél héttel később már a felvételt készíthettük.

Tudom, milyen megszállott geek. Akkor is megmarad a varázs, ha ilyen nyomás alatt kell dolgozni?

Ezt az egyet leszámítva csupa móka volt az egész. Nagy élmény volt minden reggel arra bejönni, hogy rohamosztagosok szaladnak a vásznon. Arra gondoltam, hogy ez mennyire vagány dolog. Az egyik felem feszült volt a határidő miatt, de a másik felem úgy volt vele, hogy ez a lehető legnagyobb dolog. Színtiszta móka! Szóval szigorúan megpróbáltam kizárni és távol tartani minden negatívumot, hogy simán csak élvezhessem a munkát. Olyasmit akartam alkotni, amivel elégedett lehetek — bár a legritkább esetben vagyok elégedett a saját munkáimmal. (Nevet.) De, ugye, mindig meg kell próbálni.

Amikor a zenéről beszélgetett Gareth Edwardsszal, vagy az utóforgatásra szerződtetett Tony Gilroyjal, vagy épp a Lucasfilm elnökével, Kathleen Kennedyvel, volt nekik bármi kifejezett kérésük? Milyen beszélgetések zajlanak le ilyenkor?

Ilyenkor végeredményben csak érzelmekről beszélgetünk. Minél kevesebb szó esik zenéről és minél több az érzelmekről, annál könnyebb megértenem, hogy mi lesz a dolgom. Miután megnéztük a filmet, elmondtam, hogy bennem milyen érzelmeket váltott ki, hogy szerintem mit kellene használni, mire lenne szükség. És ezekben a kérdésekben mindannyian egyetértettünk.

Anélkül, hogy bármit elárulna a történetről, mik voltak a benyomásai?

Ez a film sok tekintetben egy remek II. világháborús mozi, és imádtam ezt az aspektusát. Ugyanakkor az egész tele van lélekkel, és ez volt az, amiből semmiképp nem akartam alább adni. Igen, ez egy akciófilm, és egy Star Wars-film, és ott van benne mindaz, amit elvárnánk tőle és szeretünk benne, de nem akartam szem elől veszíteni, hogy mindeközben ez egy hihetetlenül érzelem gazdag film. Ez volt az, ami igazán megfogott benne. Szeretem az olyan munkákat, amik tele vannak érzelmekkel — és nem is mesterkélt érzelmekkel, annak ellenére, hogy ugye, (nevet) furcsa ilyet mondani, hiszen a foglalkozásunk valójában éppen az, hogy mesterségesen teremtünk érzelmeket.

Szóval milyen érzelmeket váltott ki önből a film?

Ami igazán tetszett benne: nem éreztem hamisnak. Valódinak éreztem, és képes voltam meríteni ezekből az érzelmekből, legyen az akár szomorúság, akár magány… Ezek visszaköszönnek a zenében. Ezt Gareth, Tony és Kathy is fontosnak tartotta.

A pályafutása korábbi szakaszában írt erőteljes katonai zenéket, akár a Medal of Honor-, akár a Call of Duty-videojátékokhoz. Van hasonlóság ezek és a Zsivány Egyeshez írt zenéje között?

Annyi biztosan állítható, hogy visszaköszön az a hangulat. Szeretem azt gondolni, hogy a sok Medal of Honor és Call of Duty után nálam több II. világháborús zenét senki sem írt ezen a bolygón. (Nevet.) Remélhetőleg miközben az embert magával ragadja a kaland, nem veszíti szem elől, hogy mi az igazán fontos a filmben és a történetben. Előfordul néha, hogy minden mást elnyom a virtus, de kínosan ügyeltem arra, hogy ez most ne történjen meg. Hogy csak akkor nyúljak ehhez, amikor szükség van rá, és észben tartsam: a virtusnak is megvan a veszélye.

Milyen inspirációkat fogunk kihallani a zenéből?

Visszaköszönnek azok a tradíciók, amelyekből John (Williams) és George Lucas is merített, amikor az eredeti Csillagok háborúját készítette. George szeme előtt a Flash Gordon és a régi matinék világa lebegett, John pedig olyan komponistákat vett példának a mondandója meghatározásakor, mint (Gustav) Holst. John csodálatos zenei nyelvezetet alkotott az eredeti filmekkel. Tiszteletben akartam tartani ezt a nyelvezetet, miközben azért valami újat teszek vele, valami olyat, ami engem képvisel.

Kathleen Kennedy azt mondja, szeretnének elszakadni a Star Wars néhány hagyományos toposzától, például a nyitószövegtől. Igaz ez a zenére is?

Ezt nekem is mondta Kathy. „Senki nem kéri, hogy ugyanazt csináld, mint amit már megcsináltak előtted.” Úgy érzem, fontos, hogy én szólaljak meg, de abban az univerzumban, amelyhez nyúlunk. Ez volt a kihívás lényege. Soha nem volt olyan, hogy muszáj ezt és ezt csinálnom. Ehelyett mindig azt néztük, mik azok az érzelmek, amelyeket közvetítenünk kell.

Van kedvenc zenei témája?

Nagyon szerettem Jyn témáján dolgozni, és átszőni a filmet ezzel a lassan kibontakozó témával. Érzelmileg magával ragadó, amit öröm volt megcsinálni. Úgy érzem, van a filmzenékben egy érdekes trend, hogy minden a visszafojtottságról szól. Van, amikor teljesen egyetértek ezzel, van azonban, amikor jó érzés mindent szabadjára engedni, és hagyni, hogy száztíz zenész beleadjon mindent.

Nehéz a zenét szavakkal kifejezni, de tudna bármilyen leírást adni a Zsivány Egyeshez írt zenéjéről? Egy kis kedvcsinálót még mielőtt hallhatjuk?

Emlékszem, írtam Don Williamsnek, az üstdobosomnak, aki történetesen John öccse. Don eljátszott már mindent, amit valaha írtam. Évek óta dolgozunk együtt, fantasztikus üstdobos. Az üstdob olyan hangszer, ami általában csak itt-ott szokott felbukkanni, amikor épp szükség van rá.

Szóval sok ütőhangszerre számíthatunk…

Küldtem neki egy üzenetet egy héttel a zenekari felvétel előtt, amiben megírtam: „Don… piszok sok üstdob lesz ebben a filmben!” Ő pedig visszaírt, hogy hadd vegyen részt benne. Nem tudom, írtam-e valaha ennyi üstdobot egy filmhez. Fantasztikus munkát végzett. A hangszere nagyon komoly súlyt és mélységet ad számos zenei témának, de a kaotikusabb pillanatokban is nagy segítség.

Van még olyan hangszer, amelyiknek főszerep jutott?

Kicsit talán több különleges megoldás fordul elő ebben a filmben. Ahogyan az elektronikus gitárt használjuk, vagy bármilyen szintetizátor hangot… Szimfonikus zenéről van szó, de vannak olyan apró hangsúlyok, amelyeket még hozzátettünk, hogy kapcsolódjanak a film sztorijának bizonyos motívumaihoz.

Sok elemet használt John Williams zenéjéből?

Van, hogy az ember szeretne újra felfedezni valami régit. Bennem is megfogalmazódott, akár csak rajongóként, hogy egy-egy elgondolás nagyszerűen illeszkedne egy adott helyre. Van, amit egyszerű nézőként én is örömmel fogadnék egy Star Wars-filmben. Kölyökként John zenéjén nőttem fel, az ő munkássága repített erre a pályára, ezért elég határozott elképzeléseim voltak, hogy mit és hogyan szeretnék felhasználni. Ezzel együtt azt mondanám, a zene kilencvenöt százalékban új, de hangsúlyként vannak benne itt-ott apró momentumok (Williams klasszikus filmzenéjéből). Ha a székben ülve hallanám, biztos elfogna a libabőr.

Hallhatjuk a Birodalmi indulót az ön verziójában?

(Nevet.) Taláááán.

Nem akarja elárulni?

Miért lenne jó előre tudni? Jobb, ha vannak meglepetések, nem igaz?

Tudna mesélni a nyitózenéről? Felhasználta benne Williams szerzeményének elemeit?

Ez most kissé más lesz, mert ez a film nem a saga filmjei közé tartozik, nem valamelyik trilógia része. Mondhatjuk, hogy önmagában áll, hiszen kezdettől fogva az volt az elképzelés, hogy legyenek ezek önálló filmek. Szóval egy kicsit másképpen kezdődik.

Mit szeretne, mit érezzen a néző, amikor felcsendül a zene?

Szerintem otthon fogja érezni magát.

Teljes cikk megtekintése