Drew Karpyshyn: Revan

- Add oda ezeket Revannak – mondta, és Meetra kezébe nyomta a holmikat.

Az első egy holofelvétel volt, ami a fiuk születésnapján készült. A másodikat egy fekete ruhadarabba bugyolálta – elég nehéz volt.

Meetra lehámozta a tárgyról a szövetet és megpillantott egy kopott fém sisakot, aminek az eleje vörös volt és szürke.

- Revan maszkja! – zihálta Meetra.

 

Ahogy a Császár ismét az elméjén keresztül kínozta Scourge-t, a padlóra zuhant és úgy reszketett, mint egy gyerek. Az érintés egy másodpercig se tartott, de ennyi idő alatt is olyan leírhatatlan szenvedésnek volt a szemtanúja, amely mellett a sötét oldal varázslatai is eltörpültek. És az alaktalan fenyegetés mögött ott rejtőzött az elviselhetetlen űr, a teljes megsemmisülés tiszta üressége.

 

- Ez nem elég, hogy biztosítsa a hallgatásodat. Amikor a Császár ellen fordulunk, az oldalunkon akarlak tudni.

- És hogyan akarsz meggyőzni?

- Hallottad már a Császár gyerekkorának történetét?

Scourge megrázta a fejét.

- Azt se tudom, melyik bolygóról jött.

- Néhányan ismerik a sztorit. Pedig a Császár gondosan eltitkolta, mert ha kiderülne, senki se követné őt többé.

 

Amikor lejátszotta a holofelvételt, ami a vörös bőrű férfiról készült, aki magával vitte Revant, Bastila levegő után kapkodott.

- Úgy tűnik, a Sith-ek mégse olyan kihaltak, mint ahogy a Jedik gondolták. – mondta Meetra.

- A Rend megint tévedett. – motyogta Bastila. – Micsoda meglepetés.