reaper

Hivatalos FB-oldalról: Taika Waititi SW-filmet rendez és ír, utóbbit Krysty Wilson-Cairns-szel közösen. Leslye Headland sorozatát is megerősítették.

Én ezt úgy értelmeztem, hogy miután hirtelen visszacsúszott a tápláléklánc második helyére, hirtelen kellett neki a sisak, ami ismerős, és erőt sugároz.

A munkahelyemen havi szinten tartok SW klubot (Könyvtári Jedi Akadémia címmel). Minden alkalommal más témából, 40-60 perc terjedelemben, általában 10 fő felett jönnek el, óvodástól középkorúakig. Sokakat a szüleik fertőztek meg a rajongással, volt amikor teljes család érkezett. Jó látni, ahogy öröklődik az érdeklődés, és tök érdekes, hogy azok a dolgok, amik miatt a neten vérre mennek az emberek (főleg a generációs különbségek miatt, hogy ami az egyiknek természetes, mert megszokta, a másiknak blaszfémia) a kisebbeknek mennyire semmit nem jelent, kíváncsi lennék, hogyan fogják ezeket a dolgokat látni érettebb fejjel, 5-10-15 év múlva. Amúgy sokszor egészen jó meglátásaik is vannak, érdeklődők, és a valós világra is értelmezhető mondanivalót is jól át lehet nekik adni. Az idősebbekkel, szülőkkel meg kibeszéljük milyen volt valamelyik bosst leverni a Fallen Orderben, vagy mélyebben értelmezni a sztorit. Szóval ennyit arról, hogy a mai fiatalokat hidegen hagyja a SW, meg hogy ciki a név már... akkor nem menne már több mint két éve a klub

Valóban, az animációs stílusa miatt sokan esélyt sem adtak neki, illetve ha már SW, fotorealisztikus animációt vártak. Az épphogy megmutatott klónháborút is lerágott csontnak tartották, ment az Ásókázás, sötöbö Ahhoz képest meg mára a többségnek mind animációra, mind történetmesélésre ez lett a mérce, illetve a film nélküli tíz évben tulajdonképpen tényleg volt egy generáció, akiknek a TCW lett a belépőjük a SW világába,

Az elcsépeléssel nem tudok vitába szállni, viszont az eredeti Lovecraft művek szerintem még mindig magasan kiemelkednek a követők alkotásai közül. Az eredetikben a szerző remekül át tudja adni azt az érzést, hogy a szereplők az emberi elme által olyannyira felfoghatatlan, annak érzékelési keretén túl lévő dolgokkal találkoznak, hogy azt tényleg csak homályosan, megérthetetlenül lehet leírni, addig sokaknál, akik a lovecrafti szellemet próbálják követni, sokszor tényleg csak öncélú és értelmetlen hatásvadászatot találni. Frissen ismerkedőknek nehézkes lesz az olvasás, először nekem is csalódás volt a csigalassú tempó, a kevés konkrétum, de akit egyszer beszippant Lovecraft világa, a Cthulhu-mítosz, az garantáltan vissza-visszatér hozzá. Ha az olyan régi horrorművek csúsznak, mint a Drakula, Frankenstein, Dorian Gray naplója, akkor nem lesz nehéz fel(vissza)venni a tempót. SW kapcsán azt el tudom képzelni, hogy a Nagy Öregek megfoghatatlansága párhuzamba állítható lehet az Erő, a Sötét Oldal némely aspektusával.

Hazai viszonyokat (pénztárcát) tekintve szerintem eléggé telített a kéthetenkénti képregény-piac, max. ha valamelyik véget ér, akkor látnék rá esélyt. Bár az Eaglemoss nem országosan, hanem régióban gondolkodik, ha úgy látják, hogy a környező országokban megérné kiadni, lehet idővel befuthat, tekintet nélkül arra, mennyire bírná érdemben a magyar piac. A DC sorozatuk is egy idő után látványosan kevesebb helyen és példányban lett elérhető, mégis már kétszer meghosszabbították azt, valószínűleg a régiós eladások miatt.

Nem, erre a célra alkalmazott mezei nézők, titoktartási szerződéssel. A jelenség meg persze, létezett eddig is, a netes kultúra csak dobott rá egy-két-sok lapáttal. Ne feledjük, a fika mindig általában nagyobb hajtóerő a megnyilatkozásokban, mint a lelkesedés. A starwars.hu-n is tíz prequel-kedvelő nem írt összesen annyit, mint két ellenérzéses-vezérbika.

Az IGN, bár vannak jó cikkeik hajlamos a geek-világ Blikkjeként funkcionálni, látják, hogy egy kis SW-rugdosás, vagy egy semmi érdemi új információtartalmú kétszázadik Marvel-cikk mennyi kattintást, kommentet generál, hát tolják. A SW meg tönkre van téve legkorábban '83 óta, nem tűnt fel senkinek?

A 9. rész közeledtével sokat gondolkoztam azon, a jövőben vajon milyen irányt vesznek a filmek, mennyire fognak ténylegesen leszakadni az eddigi sodorról, és egy ilyen esetleges tiszta lap vajon a rajongóbázison belül is egy hátralépést jelentene a mostani, sokszor egymás torkának ugrós attitűddel szemben. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy túl messze jutott már a SW attól, hogy képes legyen a saját bázisának is megfelelni, bármilyen sikeres is az adott alkotás (most mindegy, hogy kritikailag, vagy anyagilag), akkora súlya van már a saját múltjának, hogy szinte túl is esik már bármilyen józan értékelésen. Ehhez jön hozzá, hogy mennyi különböző elvárás van a filmek felé, csak így hirtelen pár, ami az elmúlt huszonév alatt, amióta a sorozattal foglalkozok szembe jött velem: - Legyen nosztalgikus, hozza vissza a gyerekkor hangulatát! Na de mikor volt az a gyerekkor? Mást vár el az, aki a maguk idejében látta az OT-t, mást, aki mondjuk a 90-es évek eleji videokultúrában találkozott vele, mást aki a PT-n nőtt fel, valószínűleg így lesznek azok is akiknek a ST az alapvető élménye. De a nosztalgia ugye torzít is: hány olyan vélemény volt, mintha a régi filmek legalább Asimov/Lem/Herbert vonalú, ténylegesen tudományos komoly filmek voltak? Ugye hogy nem. A Birodalom visszavágot is néha úgy hozzák fel, mintha valami grimdark film lett volna. - Legyen újszerű! Na de milyen irányba? - Nőjön fel végre a sorozat! A PT idején is sok régi rajongó vakarta döbbenten a fejét, hogy az új filmek csak mesék... mert a nosztalgia jótékony köde mögött nem olyan feltűnő, hogy a régi is az volt. Ugyanez egy nemzedékkel később is megismétlődik. Sokan szeretnék, ha a filmek velük nőnének fel, legyen komolyabb, realistább, földhözragadtabb, idomuljon ahhoz, hogy a korunk alapvetően nem a fekete-fehér mesékre vágyik. Legyen R besorolású SW? - Idomuljon jobban az adott korhoz. Ahogy a Mátrix, Harcosok klubja stb. évében is voltak, akik anakronizmusnak élték meg a Baljós árnyakat, úgy ma a végletekig előre kicentizett mesterterv alapján épülő Marvel filmek mellett amatőröknek látják a homokvár módra építkező Lucasfilmet, és a fantázia világát a valós történelem árnyalataival megfestő Trónok harca után a sima jó/rossz küzdelem is többeknek unalmas. - Bezzeg a Legends! Ott nem volt feltámadt Palpatine, újabb Halálcsillagok, mindenki mindenkinek mindenkije, nem voltak bukott Jedik, új Sithek, elveszett/visszatért Sithek, amik mellett Anakin áldozata semmi... ja, bocs, de. Hiába adott rengeteg zseniális sztorit, karaktert, helyszínt a régi EU, de visszás, amikor mint bezzeg hozzák fel őket az új filmek nem biztos hogy eredeti ötletei iránt. Viszont van egy réteg, akiknek a fő SW élménye a könyves univerzum. - Mennyi különböző hozzáállás is van! Van, aki ha Chewbacca hasmenéséről kapna egy két órást eposzt, is könnybe lábadt szemmel nézné, de hány olyan is van, akinek az elmúlt huszonévben semmi nem jött be, de minden filmnél premiernap ott van, aztán mindketten éveket veszekednek, térítenek a neten. Olyan szintű feszültség, meg nem értés, és gyűlölet van a táboron belül, ami szerintem nem sok franchise-ra jellemző. Nem egyszer futottam bele olyan véleménybe, hogy valaki imádja a filmeket, a világot, de a rajongói közösségtől rettentően távolságot tart. Na de akkor tényleg, ha térben/időben új történet kezdődik milyen legyen? Történetvezetésre, látványra hasonlítson az eddigiekre? Emlékezzünk az Old Republic előzetesekre, sokan elájultak tőle, de hányan csóválták a fejüket, hogy többezer évvel azelőtt is kvázi a jóval későbbi korok settingjét dizájnolták csak újra. Vagy emlékezzünk a Legacy képregényekre, 120 évvel az endori csata után csak az addigi látványt kaptuk átrajzolva. Vagy tegyünk az ismert okozta biztonságérzetre, és hagyjuk a fantáziát szárnyalni, mondván kevésbé kötnek a régi filmek? Emlékezzünk arra, hogyan nem tudták a PT látványát se értelmezni azok, akiknek a SW kizárólag a koszos, olajos, használt univerzumot jelentette, ahol az egzotikus bolygók úgymond csak valami távoli ország hátsó kertjei. A Skywalkerek története (újból) véget ért. Biztos vagyok benne, hogyan a hova tovább sokaknak okoz rengeteg plusz munkaórát. Az elmúlt évtizedekben láthattuk, hogy a rajongók is verseny futnak, hogy azt meglepetést, vagy a kiszolgálást utálják jobban. Ennyi elvárással iszonyat nehéz lehet olyan filmet alkotni, ami jól egyensúlyoz az önálló identitás és a fanservice határán. Ami bátor, mégis ismerős. Ami beindítja azt a bizonyos jó érzést, amit csak a SW tud nyújtani, de nincs az, hogy csak a régi emlékekből akarnának élni. Nem lennék a Lucasfilmes arcok helyében, az biztos.

A Rick és Morty legutóbbi részében is volt egy jópofa utalás, amikor Rick épp indul a nagydolgát végezni, úgy jelenti be, hogy épp egy szóló-kalandra indul, és ezt nem Ron Howard rendezi

A már kapható C-3PO + Babu Frik figurák alapján újra benézhetünk kedvenc Aranybogarunk burkolata alá.

Közben Twitteren feltették a kérdést Pablo Hidalgonak, van-e Palpatine-nek leszármazottja, amire a Legendák-beli Triclops-szal válaszolt. Utána konkrétan rá is kérdeztek, hogy akkor a kánon szerint nincs, amit megerősített. Remélem ez olyan szintű teóriacáfolatnak is felfogható, mint a Rey Han balkézről való gyereke volt.

A csökkenő merch bevételek megértéséhez jó az alábbi, a Játékok a polcról blogról származó cikk is, amely a figurák eladásainak csökkenését elemzi. Nem csak SW-specifikus a jelenség, de ezen keresztül világít rá bizonyos dolgokra. https://jatekokapolcrol.blog.hu/2019/09/03/tenyleg_eltunnek_a_3_75_-es_star_wars_figurak

Lehet csetepatéra készültek, aztán éles váltásként a buli közepére érkeztek meg.

Wow... az az orbitális flottányi régi csillagromboló vörös sávval... Palpi jól beraktározhatott

Van az a réteg, aki törekszik, igen, de az átlag filmnézőknél - sőt, filmszakos, de nem kifejezetten technikafil ismerősömnél is ez volt - hogy ha érzik is a különbséget, képben, hangban egyaránt, de nem feltétlen tulajdonítanak neki AKKORA jelentőséget, hogy utána automatikusan csapjanak a HD gomb felé. Mondhattam, mutathattam, hogy HD, BD, ezerpontegy, a reakció többször is az volt, hogy aha, aha, szép, jó, látja, rá is csodálkozik, de nekik az élvezeti szinten nem dobott annyit, hogy olyan szinten foglalkozzon vele, hogy érdemben is kihasználja esetleg a megvett technikát. Az átlagnéző, casual vásárló ahogy én látom ehhez van közelebb.

Ez jó, tetszene, ha kibontanák, hogy hiába van Kylo "let the past die" mániája, hogyan éli meg, hogy végül nem kerülheti el a családi örökséget, muszáj lesz folytatnia a Skywalkerek harcát az öreg ellen.

Azért vegyük figyelembe, hogy a nagyátlag filmnézőnek nem feltétlen van igénye annyira a tényleges minőségre, mint amennyire sokszor bevásárol technikából - nem csak itthon, de kint is. Teljesen megszokott, hogy lehet megveszik a fél falnyi UHD tévét, aztán megy rajta a pendrive-ról a 700 megás sd-rip (legnagyobb virágbolt statisztikája is ez, de ha a nemzetközi oldalakat nézzük, ott is az sd-t seedelik többen - pedig nem mondhatjuk, hogy ezeken anyagi gát lenne az elérhető legjobb minőség beszerzésére). A Netflix és a többi streaming szolgáltató HD-je is, hiába 1080p nem vethető össze egy BD-vel, és igen, sokaknak nem fog feltűnni a különbség. Akármennyire is furán néz ki, és tényleg gáz, hogy BD-n nem lehet hazavinni az évadot, sajnos kinézem, hogy volt piaci ráció a döntés mögött. Aki nagyobb felbontást szeretne, az menjen a Disney+-ra, az az egyre szűkebb réteg, aki ragaszkodik a fizikai formátumhoz, meg vegyen DVD-t, és szívja a fogát (és persze fizessen elő a csatornára).

Ha megjelenne, én biztos vevő lennék rá így is.

Menő! Phase 2 sisak hatás, testőr-pirosban, remélem be is mutatnak is valami komoly akciót.

Megvolt

Örülnék ha nyomtatásban is megjelenne, a hangoskönyv/rádiójáték sose volt az én műfajom, de a történet rettentően érdekel.

Bizony, a prequel érában is, ha elmerült az emberfia a megfelelő felületeken, erősen széllel szembeni érzésnek tűnt kedvelni a filmeket, meg azt az egész korszakot, amit bemutattak. Úgy látom, sokaknál ha tetszik valami, akkor király, szereti, örül, ha megoszthatja, de "ennyi", viszont ha csalódott, ellenérzésekkel teli, akkor egyeseknél mintha szent küldetés lenne, hogy terjesszék az igét, hogy mekkora sz*rok is ezek a filmek. Cikkeket böngészve is azért mai napig találni olyat, aki totál másról szóló témákhoz is tud tenni egy csavart, csak hogy belerúgjon a prequelekbe. Oké, nem ezt várta, nem jött be neki, rendben van, mindenkivel közölte, jó, de nem kell a fű zöldjéről is a green screenes felvételeket szidni, hogy jaj de rossz volt a RoTS-ben pl. Lucasnak volt egy ilyen mondása, hogy kétfajta SW létezik: egyik ami a vásznon van, a másik, ami a nézőkben, és az első nem feltétlen lesz az, ami a másodikban van. Nagyon jól mondta az öreg, csak épp az nem érti meg, akik nem tudják a kettőt elkülöníteni. Én legalábbis sose tudtam azzal mit kezdeni, hogy az most mekkora gyerekkor lerombolás, hogy az OT óta készült kb. bármilyen alkotás nem a Valhallás szerepjáték-estek kis történeteit, vagy a kockás füzetbe vezetett fanfiction-jait dolgozta fel. De az is tény, hogy az újabb filmekben lefikázott elemek jó része ott van a visszasírt Legendsben is. Oké, a Starkiller bázis tényleg nem egy túl eredeti dolog... de a proto-Halálcsillag, a Napzúzó, vagy a Sötétkard az volt? Naugye, ha az egyikért húzzuk a szánkat, ne sírjuk vissza a régit, csak mert a megszépült tinédzserkorban olvastuk, szerintem. A topic témájához is azért érdemben hozzászólva, azért várjuk meg valamelyik érintett nyilatkozatát is, SW ügyben úgyis annyi "biztos forrásból" olvastunk sose bekövetkező dolgokat, hogy elsőre nem kell mindent készpénznek venni.