Tenel Ka

Gaia egy ideje gyengélkedik, krónikus mérgezés, és nem jön az ellenszer :lol:

Szintén nyárpárti vagyok. Kedvelem még a tavaszt, és a koraőszt. Ha nem esik, és nem vacog a fogam, akkor még szeretem az őszt a meleg színeivel. De a sár, latyak, ónoseső, hőmérséklet 15 fok alatt nem szeretem kategória

Jáá, természetesen:) De Zahn az X-wing óta nagy kedvenc:)

Drága, itt csücsül vagy 6 Anne könyv, meg két válogatott novelláskötet. Legközelebb adom Filmben is nagyon aranyos, de könyvben félelmetesen szórakoztató Nem vagyok oda a habos-babos lányregényekért, de ez annyira, annyira... :oops:

Zahn-tól feltétlenül!

De szóljon, aki eddig ezzel nem volt tisztában! :oops:

Kész a kaja, és én is:) Gyerek festett. Utána csak a kezét és az asztalz kellett letakarítani, és a teljes ruházatát lecserélni

Nos, unokatesóm kislánya idén harmadik lett az évfolyamában az érettségin matematikából. Vagyis szeret gondolkozni, és van logikája is. Ebből a kettőből következik, hogy 15 perc alatt nincs az a duma, amivel le lehetne fektetni! :oops: Lányismerőseim szerencsére szintén nem a fent említett típusba tartoznak. Eladókén viszont nem egy olyan setét leányzóval találkoztam, hogy nem egyszer kiakadtam. És nem csak fiatal lányok voltak borsónyi aggyal megáldva. A 2x2 komoly matematikai művelet volt nekik. Remélem, hogy nem ők vannak többségben. A srác meg kritikán aluli, egyetértek h kisebségi komplexumos. Csak neten nagy a szája.

Hűű, remélem magyarul is kijön majd:) Kellkellkellll! Párom Warhammer40k-könyvekért él-hal, én szeretem L.M.Montgomery műveit - Váratlan utazás, Anne könnyvek - Vámpírkrónikák, Eragon, és persze SW minden mennyiségben. Hjah, a megható történetek sorozat minden darabja:) Különösen téli hónapokban, egy forró tea vagy kakaó mellett. :oops:

Dzséjttel értek egyet. A Gyűrűk urában is azok a kedvenc jeleneteim, amik bemutatják a tündék világát, Völgyzugoly csodálatos. Vagy a Hobbitok üreglakja. Igaz, volt mi alapján dolgozzanak, de már a rajzok is csodálatosak voltak Amit eddig az Avatarból láttam, lenyűgözött. Mégha azt ius mondanám, hasonló teljesítmény mindkét film - Avatar, 2012 - én akkor is az Avatarra tenném a voksot.

Látványos lesz, igen látványos... Engem néhol borzaszt is.

Oldi, ők tényleg nem váltak szét. Nem biztos hogy a legjobb döntést hozták, de gondolom, nem volt mellettük senki, annyi év alatt. És nem akarták hogy bármelyikük is méltatlan helyzetbe kerüljön. A gyerekek betegsége gondolom szép-lassan elszigetelte őket a családjuktól, barátaiktól. És ha eddig gondozták a gyerekeiket, akkor nagyon szerethették őket.

Mert nem tanították meg őket arra, mit is jelent a jóban-rosszban fogalma. Ma az emberek csak jóban szeretnek együtt lenni. De az is tény, hogy olyan 100-200 éve nem kellett együtt élni gyakran magatehetetlen, beteg gyerekkel. Ápolták, de ha mennie kellett, ment. Meg lehet kövezni, de az öngyilkos házaspárt megértem. 2 izomsorvadásos gyerek, illetve felnőttek szinte. Lassan végignézték gondolom, ahogy leépülnek. Ápolták, gondozták őket, míg ment. Egy is sok lenne, de kettő? Ha sz egyik szülő elmegy, ki segít a hátramaradottnak ápolni a 2 gyereket? Etetni, fürdetni, pelenkázni? Egy idős-beteg ember emelgessen két másik magatehetetlen beteget? Ápolókra gondolom nem volt pénz, és ha elmennek, max intézet marad, ahova senki nem szeretne bekerülni. Sajnálom és megértem őket.

A gyerekvédelmiseknek meg a jó anyukájukat. Elnézést! :oops: Először is hol vannak, mikor ilyen helyzetbe kerül egy család? Addig mit csinálnak? (elméletileg anyagi okok miatt nem lehetne elvenni gyerekeket - természetesen intézetben vagy nevelőszülőknél jobb mint az utcán). De hol vannak, mikor egy gyerek éhen hal, vagy nincs megfelelően gondozva esetleg kékre-zöldre verik? Sógornőm bölcsődés-gondozónő. Mikor a gyermekvédelemről tanították őket, elmondták az elméletet. Aztán közölték, hogy egy kalap kakit nem ér az egész. Hogy itt nálunk egyszerűen nem jók a törvények, és azokat sem lehet betartani. Én sajnos elhiszem, hogy a törlesztőrészletek miatt szétmennek. Olyan is van, hogy beteg gyerek miatt mennek szét. És itt általában az apuka lép ki, nem tud megbírkózni a helyzettel. Anyuka meg egyedül marad, és próbál fennmaradni. Nehéz fizetni az adósságot, miközben nem tudja az ember, melyik ujjába harapjon. Persze lehetne küzdeni - és szerintem érdemesebb is - de nehéz, ha nincs háttér. Nálunk is a nagyszülők hiányoznak leginkább. Anyámra egy amőbát nem bíznék, nemhogy a fiam. Anyósomnak elég az autista fia, hozzá max egy-két napra viszem le, ugyanez apum, aki örömmel fogadná több időre is - főleg nyáron, de nolcsi még kicsi, és rettentő mozgékony, apumnak fárasztó. Tesóm is besegít néha De ahol semmi sincs, ott nagyon nehéz. Anyuka dolgozik, de mit csinál, ha beteg a gyerek? Babisintér nem 10 forint, nem mindenki engedheti meg magának. Eleve az rohadt helyzet, hogy a bankok kamatemelési miatt ilyen helyzetbe juthatnak családok. Fizetnének, ha lenne miből. Mikor a részlet hirtelen a duplája lesz, akkor nem sokat tud ugrálni az ember :(

Nekem az a meglátásom, hogy a szülőknek baromira nincs idejük a gyerekeik lelki életével foglalkozni. Meg akarják adni nekik a legtöbbet - ami kimerül a divatos ruci, a kaja, és a technikai kütyük vonalában - de ezenkívül? Ismerősöm a fiát szinte csak hétvégén látja, a nagyi van vele egész nap. Anyuci így nem sok mindent tudhat a gyerekéről. És a gyerek így hogy menjen oda hozzá, ha valamit nem ért? A másik. Mi megy a tévében? Kiket sztárolnak manapság? Tegnap néztem a House közben a Hala a tortánt reklámozták, benne 5 börtöntöltelékkel. Nem elég, hogy mind csücsült, milliókat tett zsebre, de ezek után még tévébe rakják, és fizetnek érte!!! A fiatalok persze megnézik, és levonják a tanulságot: Ha ügyes vagy, akkor még meg is jutalmaznak, ha lopsz! Vagy a délutáni sóóóóóók. Hányinger! És délután hazamegy a gyerek, és ezt nézi, hisz nincs más, anyuék még melóznak... Harmadik: Iskola. Régen az adott egy alapot. Ma a tanár nem ér rá odafigyelni, nincs eszköze fegyelmezni, vagy esetleg kettessel ment végig a sulin, és a meglévő eszközöket sem tudja használni. A tanárképzés katasztrofális, hiszen oda a legkönnyebb bekerülni. A sulikban a gyerekek versenyeznek, kinek vannak a legmenőbb cuccaik. Némely szülő már az oviban kezdi a rongyrázást. Olvastam cikket, 4 éves gyereknek Partyt rendeztek - nem zsúrt, partyt - és meghívták az ismerős barátokat, szülőket. És a gyereknek semmi élvezete nem volt, mert a szülinapján csupa felnőttet látott kiöltözve, akii egymással foglalkoztak... Majd még írok, most viszem fiam játszótérre:)

Az én párocskám is azt hitte, ő nem kell majd senkinek. 140 kiló, vagyis nem az a kifejezett Adoniszi alkat. De a termetéhez méretezett szivecske is a "csomaghoz" tartozik, és bizony látszik, hogy ezt a kisfiunk is mennyire értékeli. Tegnap pl hulla fáradtan hazaért, mi megvártuk a játszótéren, és utána este még nyúzta a gyerek. Lefekvés előtt együtt pancsiztak, és most ő fektette le. Egyszerűen imádnivalóak együtt Számomra ez most szinte még vonzóbbá teszi, mint ahogy megismertem Egyébként volt egy nagyon jólelkű, de szintén nem adoniszi kinézetű haverom, aki szintén nem az a nagydumás, bulizós típus. Ő is 30 felett ért révbe, kisfia 3 hónappal idősebb az enyimnél. Pedig ő is azt hitte, már csak a barátok maradnak neki, meg a hobbik... Frenkie tessék nem feladni!

Ismerős a dolog. Én 28 évig voltam így, aztán jött a Sanyi És nehéz volt eleinte összecsiszolódni, pedig mi hamar összeköltöztünk. De mindketten családot szerettünk volna, és annyi közös dolgot találtunk egymásban, hogy beláttuk, nem menne külön. Amúgy biztos lenne valaki, akinek pont ilyen srác kellene, talán nem kéne feladnod. Szerintem aki itt el tud dumálni a másikkal, az nem lehet olyan rettenetes ember Egyébként tényleg nem kötöm meg a párocskám. Sőt, rugdosom néha, hogy menjen el, és eressze ki a gőzt. Van pár haverja, akikkel jól össze tud röffenni egy kis baráti sörözésre:) És annyira édes, mikor megjön, és közli: Józan vagyok! Józan vagyok! - miközben alig áll a lábán :D (hmm, remélem még véletlenül sem bánt, amiket írok? nem állna szándékomban)

A lányok meg sírnak, hogy nincs normális pasi, mert a fiatalabbakkal nem lehet bírni. Tény, hogy nehéz, de talán nem lehetetlen. És manapság annyira kitolódik a párválasztás meg a gyerekvállalás is, és gyakran nem pénzfüggő a dolog. Ismerős házaspár pl. a férj orvos, a csaj kereskedelemben van. 34 éves, és még nem gondolkozik gyerekben, még nem felkészültek rá. Persze. Lakásuk van, és a cssaj tavaly is Kínába ment üzlet miatt, nem is egyszer. Csak hát ugye ezt nehéz feladni. Pelenka, etetés, nincs egy darabig buli, mozi. (megjegyzem, Nolcsi két éves, simán elalszik egy-két éjszakát apumnál, anyósnál, és nyaralni is tudtuk vinni). Pénzt meg azért mondom, mert mi is majdnem egy fizuból(én gyes+családi pótlék, és azt tudja mindenki, nem valami sok), szóval egy fizu, és albérlet. Amikor azt hallom, hogy a gyereknek mindent meg akarnak adni... Nem minden kell neki! Főleg az első 6 évben nem minden. Szeretet, és sok időt vele tölteni. Párom ismerőseinél anyuka reggel ad puszit a kisfiának, és megy melóba. Este mire hazaér, talán még le tudja fektetni. Nem ismeri a saját fiát! Nem tudja, mi a kedvenc színe, meséje, játéka. És ez engem megijeszt. Ezekből a gyerekekből milyen fiatalok lesznek? Még egy mondat, a fiatal lányokra. Az biztos, akiket plázákban, dizsikben látni, azokat én nem férjhez adnám, hanem előbb valami háziasszonykápzőbe. Nó smink, nó műköröm, hajfesték... (láttam már áétalánosiskolás lányt kifestve, hajfestékkel suliba menni. Minek? Fiam épp ezért némileg konzervatív nevelést fog kapni. Nem hinném, hogy kárára lesz majd...

Nem részletezem, mi az unokatesóm véleménye erről. Párom semmivel sem kötöttebb, mint mielőtt összejöttünk. Én még örülök is, ha elmegy néha haverjaival sörözni. Én személy szerint nem igazán értem, miért jó egyedül. Én spec hobbi mellett is besavanyodottnak éreztem magam. Szerintem itt nem arról van szó, hogy ez a jó, hanem ez a kényelmes. Nem kell ealkalmazkodni, kompromisszumot kötni. De nem lesz mindig 20-30-41 éves az ember, és látom egyedülélő rokonaim. Ők is élvezték a magányos létet. Most ők vannak legjobban oda az unokatesóim gyerekeiért, meg az enyimért:)

Gondolom, itt pont az utcai mobilozás veszélyeire hívnák fel a figyelmet. Sajnos láttam már ilyet, a kölköt én rántottam vissza az autó elől. Volt vagy 9-10 éves, és egy busz mögül lépett ki, és csak a telefonjára figyelt. Aztán percekig remegett, és köszönömözött, miután visszarántottam, mert ugye a busz megállt, de egy autós ezt letojta...

Megnyugodtunk!

És akkor mit fog kezdeni velük? :P

Hjah, és a morgó öregurak, akik ott puffognak, hogy ezek a fiatalok! :P

Elnézést, de ez egy remek kifogás. Én is baromira így voltam 28 éves koromig, míg nem jöttem össze Sanyival. Most visszagondolva nem tudom, hogy tudtam úgy élni. Nem menne még egyszer. Pedig a magam "ura" voltam, nem kellett alkalmazkodni, és még pelust sem kellett cseréljek :P Nehéz persze beengedni valakit abba a bizonyos szentélybe, mik lényegében magunk vagyunk, de 6 év után azt merem mondani, megéri.

Köszönöm, jó megint itt lenni. Szeretem az itteni légkört, és a kedvenc filmjeimről, sorozataimról itt mindig találok valamit:) A költözés után nem volt jó netünk, most kötötték be a kábelt, kivártuk, mert megszoktuk hogy gyors a netünk, itt meg ami volt, arra nem akartunk költeni:) Hímecskék jól vannak, párocskám melózik sokat, néha 7-8 körül esik be, de jó helye van, és a hétvégéje mindig szabad. Kisfiam meg lassan már beszélni fog. Rengeteg szót ismer, de még nem fűzi mondattá őket. Védőnő szerint ez már bármikor bekövetkezhet, és akkor beindul a miért?- korszak:) Sanyi várja már, imád magyarázni... Kiváncsi leszek, mikor unja majd meg :P