A mi családunkban hagyomány, hogy a halottak napján kimegyünk a temetőbe. Megvallom őszintén én nem szeretek
kijárni, noha anyuék szerint ez hozzátartozik a megemlékezéshez. Végül is nem kezdek el hőbörögni, hogy de én akkor is...
Szépen csendben (bár nehezen) kimegyek velük. Valahogy számomra ilyenkor csak a rossz emlékek törnek a felszínre,
azok az emlékek, amikre nem akarok emlékezni. Nem akarok emlékezni a mamámmal való veszekedésre, vagy arra, amikor
nem segítettem neki. Arra akarok emlékezni, amikor készítette nekem a jó meleg és puha kalácsot és amikor sokat mesélt.
Vagy amikor fiatalságomnak köszönhetően össze szedtem helyette kukoricát. Furcsán hangzik de ezekre a szép
emlékekre csak akkor tudok gondolni, ha egyedül vagyok és nem a temetőben. Egyébként ha majd lesz családom, akkor külön kérni fogom a gyermekeimet, hogy ne temessenek el, hanem hamvasszanak el és a hamvaimat szórják valamelyik folyóba.