Obi1

Szerintem könyvben is legjobb a Szövetség, azon nagyon gyorsan jutottam túl, aztán a Két Toronynál beakadtam. Filmben is sokkal jobban bejön a kalandosság, lineárisabb történetvezetés, mint az epikus össze-visszaság. Persze azokat is csípem. És amit kihagytak vagy megváltoztattak, azt nagyon jól tették.

Nekem az a kedvencem, amikor azt hozzák fel egy filmnél ellenpéldaként, hogy kihagyták xy harmad-unokatestvérének a régi szobatársának a középiskolás ballagási történetét, bezzeg a könyv három kötetben értekezett róla, hát mekkora sz*r. Egy filmnek önmagában kell működnie, ezért a legmarhább érv egy film védelmében azt felhozni, hogy "olvasd el a könyvet". És emiatt sajnos muszáj lebutítani azt, különben nem funkcionálnának önálló műként.

A Gyűrűk Ura nem vígjáték.

Jó szám, azt hiszem a mai napig ezt a számot adták le legtöbbet a rádióban. A koncertek úgy zajlottak hogy minden két szám között el kellett nekik játszaniuk a dalt, mert követelte a közönség. Viszont ironikusan a legnépszerűbb számukat nem Jim írta, hanem a gitáros, ő csak pár sort tett hozzá - persze halállal kapcsolatosat. Ez ugyan kevésbé rádió-barát szám, de szerintem ez az egyik ha nem a legjobb munkájuk: http://www.youtube.com/watch?v=JSUIQgEVDM4 Elmúlás, Oidipusz-komplexus, sámán-tánc, remek.

Szeretem a trilógiát, de ezektől a lassított felvételes túlszaturált képes ölelkezésektől én is a falat kapartam.

The Walking Dead 2. évad Sok kritika érte ezt az évadot, aminek nagy részét meg is lehet érteni, de teljesen átjön az egész. Volt hogy lassú volt, volt hogy logikátlan, de a rengeteg morális helyzet, az erős karakterek közötti interakció, na meg a sok badass jelenet felhúzta azt. Az évadzáró pedig epikus volt. Kíváncsian várom a harmadik etapot, szerintem csak fejlődni fog.

Ilyenek sajnos mindig is voltak, és nem lehet ellenük sok mindent tenni. Hiába zárnák börtönbe őket 8 évesen.

És a Moves like Jagger? Borzalmas, de ő még ott is badass. Ja értem. Igazából köszönőviszonyban sincs Kilmer verziója az igazi Morrissonnal, a valóságban Jim egy nagyon félénk előadó volt, legfőképp az elején. A közönségnek háttal énekelt, a stúdióban külön szobában énekelte fel a számokat, stb. És ha ezek benne is voltak a filmben, az előadásmódján semmi se látszódott. De sok tényt ferdített el Stone, nem hiába hagyta ott a gitáros a stábot már a megbeszélések elején, mert nem értett egyet ezzel a iránnyal. Ettől függetlenül isteni film.

Való igaz, az ejnye-bejnye nem elég. Talán még ebben a korban hat valamit a büntetőeljárás alkalmazása, de csak valami agytágítással együtt. A javítóintézet csak nevében javító, sajnos.

Én akkor Keith pártján állok, mert bár jót tesz sokszor egy bandának az újítás (pl. Beatles korai és késői évei ég és föld minőségre), de a Stones úgy volt jó ahogy volt hangzásilag. Illetve az újítás az oké, amíg nem annyiban merül az ki hogy igazodik a kor divatjához.

A másik krapek kiléte sokkal mókásabb.

Számukra gyerekcsíny, nem tudják a tetteik következményét. Én anno kanalakat dobáltam a body builder terem ablakán, véletlenül felgyújtottam egy bokorsort a játszótéren, és több olyan amit nem merek leírni. Ha most látnék egy ilyen gyereket vinném a javítóba, de akkor meg játéknak tűnt, röhögtünk rajta. El kell beszélgetni a gyerekkel, mert konkrétan arról van szó, hogy nem tudja mit csinál.

Szerencse, mert Jaggert is érhette akár a halál, és akkor talán épp Jim Morrison gondolja újra az életét. Mondjuk szerintem a Stones a nyolcvanas évek óta nem az igazi, már ami az új számaikat illeti, de ez csak magánvélemény. Persze azért volt egy pár klasszikus. Hát még jó hogy, de akkoriban egyedülálló volt a stílusa zenei körökben, senki se énekelt poétikus dalokat a halálról, és más hasonlóan szirupos és csodaszép dologról. Azt meg egy szóval se említettem szerintem, hogy ő a 20. század legnagyobb elméje, mert hatalmas baromság lenne. De megint elmondom: Nem csak a drog hatására tudott nagyot alkotni, és a műveltségéhez is járt intelligencia. Csak a lenti két téves állítást akartam cáfolni.

Én csak arra akartam rácáfolni, hogy Morrison messze se csak a drogok miatt volt képes alkotni, és az intellektualistása se a padlón volt. Nem tudom miért mondod azt hogy lexikális tudása volt, közel se erről van szó. Csak arról, hogy (legfőképp) az irodalom terén nagyon otthon mozgott, olvasta az összes nagy klasszikust(de még olyanokat is amiről a tanárai nem is hallottak), filozófiai művet, ÉS ezekből táplálkozott a művészi önmegvalósítása. Verset írt, rajzolt, filmet készített, szinten minden kreatív területen remekelt. Ez mi ha nem a lexikális tudás ellentettje? Máshogy gondolkodott mint te vagy én, de emiatt nem volt kevesebb. Rengeteg sok költőnk élt régebben is drogokkal, alkohollal. Csak Morrisonnál tálcán kínálták neki minden este.

A szürke élet alatt azt értem, hogy nem akart beilleszkedni abba a normába, amit elvártak tőle. Az apja magas rangú tiszt volt a seregben, gondolhatod hogy az elvárás nem kicsi volt Jimtől, ő ebből akart még fiatal korában kitörni, és ez határozta meg az életét. És tudta hogy nincs különbség aközött hogy valakit 30, vagy 80 évesen ér el a halál. Nem élt emiatt az utóbbi teljesebb életet. És az hogy Morrison nem volt intelligens, hát akkor tényleg nem ismered a jellemét, a munkásságát. Még gyerekkorában is felnéztek rá az emberek, osztályelső volt, a tudása sokszor a tanárok fölött járt. A számai se olyanok voltak hogy valami hangzatos riffre végighörgött két szót, poétikusak voltak. Oldie: De ez már mind a szerencséről szól. Semmivel se fogyasztott több drogot Morrison mint Jagger, a különbség az hogy az utóbbinak sikerült túlélni. Heath Ledger is drog/gyógyszer túladagolásban halt meg, még se lehet azt mondani hogy hát igen, ő aztán súlyosabb arc volt mint Keith Richards. Nem tudom hogy a Stones-ék mikor szoktak le, ha egyáltalán leszoktak, de tuti hogy közel se 27 évesen.

Morrison pont nem, ő elsősorban költő volt, nem rockzenész. Gyerekkorától kezdve egy rendkívül olvasott, művelt ember volt - nem kellett neki drog az alkotáshoz.Neki az volt az életfilozófiája, hogy élvezni kell az életet, minden lehető módon. Nem volt célja családot alapítani, és 80 évesen meghalni, egy szürke életet leélve. Plusz amiről énekel, a vízióihoz hozzátartozott a drog használata, legalább is nagy inspirációt adott sokszor. De én nem tudok egy olyan korabeli énekesről/együttesről se ami nem lett volna kemény drogfüggő, sajnos ez hozzátartozott a rockzenéhez. Mindenesetre ezalatt a pár év alatt olyat alkotott, amit nem sok másik zenész tudott felmutatni. Egy igazi művész volt.

Nézd meg a Val Kilmer főszereplésével készült The Doors filmet, valami iszonyú jó szerintem. Bár kicsit elnagyolták Jim karakterét (volt is a film után nagy vita miatta) de Kilmer baromi jól hozta a karakterét, és énekelni se tudott valami rosszul. http://www.youtube.com/watch?v=rU0tR0EjAXA Költőként is zseniális a fickó, rengeteg verset írt, ami a dalszövegeiben meg is mutatkozott.

Nagyon szép, grat Oldie.

(... és elvisznek a rendőrök) Szerintem állapodjunk meg annyiban, hogy egy igazán jó zenéhez nem kell több két fülnél. És akkor off vége.

Már rég óta tervezem újranézni, szerintem baromi jó és hangulatos egy mini volt. Csak a Vészhelyzetes csajtól tudok a falra mászni.

Hogy jönnek ide a drogok most? Ne nekem tarts a marcsi jóságáról kiselőadást, pár hete-hónapja sokat vitáztunk rajta. Egy jó zenéhez nem kell bebogyózni hogy üssön, bár egy The Doors például az egy teljesen más élmény ha van benned valami. Szegény Jim Morrisonnak szerintem nem is volt semmilyen józan pillanata az utolsó éveiben. Persze ez nem az a fajta élmény amikor bespurizol és max hangerőn nyomod a dizsiben a tücc-tüccöt, inkább spirituális.

Hát, kétbalkezes van egy pár. Látszik hogy kezdődik a hiatus, csak úgy fogalmazódnak egymás után a sürgető kérdések.

Csípem ahogy elkezdődik egy dallam, és a 10. másodpercnél már az összesnél csak az megy hogy tücc-tücc-tücc. Még a hupikék törpikék is duetteznek közben. Ahhoz nem vagyok én elég kemény. Az ACDC-t se tudom túl sokáig hallgatni, egy album után már fáj a fejem, hiába szeretem.

Én nagyon csipázom a glam rockot, a Queen az egyik legékesebb példája ennek a műfajnak. Na meg a Sweet. http://www.youtube.com/watch?v=LmCIe2VEOtE Ha Scooter akkor meg maradok a robogónál.

Egy legenda. Nézz meg egy koncertet, Jim Morrison szó szerint szeretkezik a mikrofonnal. Nem volt kockahasa se vasalt haja, de olyan kisugárzása volt mint nem sok más zenésznek, és amint énekelni kezdett.. Egyik all-time kedvenc számom: http://www.youtube.com/watch?v=PECk9A-07Pw