Most lett vége a filmnek. Az a durva hogy sokadszori megnézésre is az jön le hogy mennyire tragikus ,és drámai a film. Komolyan Shakespeare nem írt szerintem ilyen mély drámát mint ez a film. Hosszú idő után most fogtam fel hogy menyire tragikus az hogy Anakin átállt. Mennyire az események menetén élt, és csak siklott velük. Mennyire tragikus Anakin és Padmé sorsa. Ők csak egy szerelmespár voltak akik boldogabb életre vágytak. A "történelem vihara" mennyire átment rajtuk. Komolyan sokkoló ezt a mai napig látni. Lucas tudta ezt és ezért zseni ahogy ezt a filmet összehozta. Ez a rész kilép az űropera könnyed hangvételéből és belecsap a legkeményebb drámába, tragikumba. Ez a film maga a tökély. Nem tudom hogy van-e olyan film ami ennyi megnézés után sírásra késztet. És ezen a szinten már baromira nem számít hogy Sidious vagy Yoda győzött-e. Az ő harcuk már csak csepp a tengerben az egyetemes események bekövetkezte után. A Galaxis sorsa nem itt dől el, hanem Palpatine zseniális tervénél.
Hogyha a Filmművészeti Egyetemen dráma tagozat létezik ,akkor tökéletese példának ezt a filmet ajánlanám tananyagnak. Itt sok taps Lucasnak továbbra is. :clap: :clap: :clap: