Végre megérkezett a várva-várt mandaloriak Rebels-éra beli szereplése! Összességében jó epizód volt, de én inkább láttam úgy, mint egy helyzetjelentést a mandaloriak állapotáról, mint egy Sabine adaléksztorit. Kíváncsi voltam, hogy viszonyul a Birodalom a mandikhoz, akik, valljuk be, komoly ellenfelek is lehetnének. Ezek szerint a Mandalore megszállás alatt van, ez újabb háttérinfó a Rex által emlegetett ostromhoz, ahol Ahsoka is ott volt. Úgy tűnik, a mandok szétszóródtak a többi kolónián, és a Birodalom pénzeli őket. Jó taktika, gondolom el akarták kerülni a további vérontást, amit biztosan kaptak is volna. Láthattuk végre a Concord Dawn-t, ami úgy tűnik, épp olyan bajoktól szenved, mint a Lola Sayu. Nem semmi, mit tud elviselni egy bolygó az állandó háborúskodástól. Az érdekelt volna, hogy magán a bolygón is laknak-e, vagy csak a holdjain, bár a Lolából kiindulva, lehetséges. A legjobban az tetszett, amikor Kanan besétált Fennhez, és letette a kardját az asztalra. Azzal a jelenettel egyszerre nyomatékosította, ami a képregényben történt, és kikacsintott a mandalori kultúra egyik, a mi bolygónkról származó jellegzetességére, a westernre, amikor az a kis dallam felcsendült. Én mindig is úgy láttam, a mandik az ókori spártai kultúra, és a vadnyugati világ felfogásának kombinációja, most ezt megerősítették. Az is tetszett, ahogy Sabine az egy-az-egy-ellen szent hagyományát felidézi, és utolsó vérig menő harcra hívja ki Raut. Megnéztem volna egy cowboypárbajt köztük, de Kanan észérvei azért mégiscsak logikusnak tűntek, és így sokkal jobban jöttek ki a dologból. Fenn Rau egyébként egy számomra nagyon szimpatikus karakterré kerekedett már így ebben a részben, gyanítom, hogy még lesz szerepe. Látszott rajta, hogy ha muszáj, a pénz helyett tudja a becsület útját választani, így még akár jófiú is válhat belőle. Az már csak hab a tortán, hogy egy számomra szintén szimpatikus színész, Kevin McKidd adta a hangját.