Rendhagyó nap ez a mai, quadro-premier a TCW éra záró felvonásának. Rendkívül lázba hozott a sztoriszál, de nézzük is, mit adott nekünk az első epizód.
Meg kell mondanom elvárásaim csak aziránt voltak, hogy a rész hozza a sorozat állandósult profizmusát, ami sikerült is neki. Az érzés pedig, miszerint vadonat új TCW tartalmakat lát az ember, méginkább felpumpálta adrenalinnal, már-már eufórikus állapotba hozta SW rajongói énemet.
Mivel németül legfeljebb szótöveket és egyszerű, állandósult kis mondatokat értek meg, most a főbb verbális tartalmaktól eltekintve, magát a látottakat, és az általuk keltett benyomásokat vesézném ki.
A cselekmény térbeli elhelyezkedése máris kiemelkedik az eddig látottaktól. Új bolygónk a Ringo Vinda, és máris a körülötte levő valamiféle űrállomás-gyűrűre kaluzoltak bennünket (Elysium ), megmondom először azt hittem, a Kuatnál vagyunk, ott van ilyen alakú hajógyár. A bevezető csihipuhi az első pillanatokban visszahozta azt, ami számomra a TCW igazi virtusát jelenti, kickass űrcsata, majd dinamikus beltéri bunyó, aminek mozgékonysága a nyitóepizódok közül a Revival-t idézi.
Triplar és Tiplee. Jópofa nevek eme új faj képviselőinek, egész jól néznek ki, a mocsárzöld festésű klónjaikkal együtt. Az epizód tele volt tűzdelve megmosolyogtató kis utalásokkal és kikacsintásokkal, amik közül az első a droidikák alá becsusszantott sokkgránát, úgy tűnik általános direktíva lett a GAR-ban . Másik ilyen dolog volt, hogy a klónok pajzsaikkal a testudo alakzat elülső sorát formálták meg, hivatkozásképpen a réges-régen, messze-messze alkalmazott haditaktikára. A BX kommandósdroidok pedig összeszedték magukat, és régi fényükben tündököltek, a szokott gyilkológép módjára.
Az előzetesből már ismert jelenet előtt Tup agya már el is kezdett szivárogni (fura ez a Jédi szó), és meg is történt a baj. Ha nem lett volna elég Triplar halála, megjelentek ezek a fejlesztett super-jet-battle droidok, amik nagyon keményjaniknak tűntek. No és akkor jött a sorozat egyik legoltáribb univerzumon kívülre való utalása, mégpedig a bázisra való visszavonulás után. Automatizált E-Web lézerágyúkat raktak ki az ajtón kívülre, majd behegesztették a bejáratokat: Aliens. Oda meg vissza voltam tőle, gondolom Dzséjt is majd rákap erre.
Tupnak mégjobban elöntötte a sz*r az agyát, amikor meglátta Tipleet. Ezek után jöhetett is a tetőpont, miszerint Tupot el kell küldeni kivizsgálásra Kaminora, Trench viszont már összebeszélt Dookuval. Nos ami utána következett, az egycsapásra emlékeztetett minket róla, hogy a sorozat milyen sötét, brutális szintekig emelkedhet. Kéremszépen amit a super battle droidok és a kullancsok műveltek, az a sorozat legmorbidabb jeleneteinek csarnokában bátran helyet foglalhatna. Annyi jó származott a jelenetből, hogy láthattuk, hogy fest a légzővezeték a klónsisak szűrőjébe csatlakoztatva, illetve új orvostiszti felszerelést láthattunk pár klónon, akik közül az utolsónak megmaradt láthatóan reszketett, mielőtt nekiment a droidoknak. Azért ilyet se láttunk még. Apropó, biztos feltűnt nektek is, a sikló, amivel Tupot el szándékoztak szállítani egy olyan kibővített rakterű Nu osztályú, amivel Gasconék nyertek egérutat az Abafaron. Jó hogy ilyen kreatív elemek visszaköszönnek még így a végjáték során is. De hogy csak azért se a fél csáppal a sírban levő Trench arassa le a babérokat, Anakin rutinos módon mentőakciót szervezett, két kedvenc 501-esünk, Rex és Fives asszisztálásával. Megjegyezném, hogy igazán szép dolog volt látni, Fives mennyire törődő, baráti kapcsolatot épített ki Tup iránt, ami majd a későbbiekben méginkább megnyilvánul. A szepikhez való bejutás pedig szintén kikacsintással történt meg, az állomás aljára fejjel lefele dokkoló Eta siklóval, a Grievous Intrigue-t és Eeth Koth kiszabadítását idézve. Ami utána történt, az "csak" a hős trió profizmusát ecsetelte, ahogy elbántak a BX-ekkel. Az viszont nem kicsit volt meglepő, amikor a szuper taktikai droid bevitt egy pár horgot Anakinnak.
A rész végére igazán megsajnáltam Tupot, elvégre ő semmiról sem tehet, és mégis ilyen megpróbáltatás lett az osztályrésze. Dehát a parancs az parancs.
Summázva kicsit az érzelmi kavargást, ami elkapott, nagyon örültem, hogy újra TCW-t láttam és egyáltalán nem okozott csalódást, ugyanott pedig rossz érzés, hogy pontosan tudjuk, mikor lesz vége ennek a zseniális show-nak, de addig is élvezzük minden pillanatát, ami elénk tárul.
