Drámai, sorsfordító, ugyanakkor szép. Valahogy így tudnám röviden leírni ezt a részt, és a sztoriszálat is.
A végkifejlet - bár én egy kicsit szomorúnak találtam - remekül beillik a szál erkölcsi mondanivalójába, nade kezdjük az elején.
A Tanács (amiknek a tagjai között már ott volt Coleman Kcaj is) most még alacsonyabbra süllyedt, mint az előző részben. Most már tényleg úgy cselekednek, ahogy a Szenátus és a katonaság kénye kedve diktálja, egyszerűen borzaszó volt hallani, ahogy Ahsoka sorsáról beszéltek. A kis kikérdezéses tárgyalás már jól el volt tervezve előre, szóval nem is értem, miért kérdezték meg Ahsokát az ügyről. Anakin dühöngése nagyon jól mutatta, mennyire a Tanács ellen viszi a szél. Szegény Ahsoka, eléggé elkeseredett lehetett, és talán itt vesztette el a hitét a Rendben, ahogy letépték a Silka gyöngysorát. Mondhatott ő akármit, a Tanács már Tarkinnak és Palpatinenak akart kedveskedni, szóval kilátástalan volt a helyzet. És ahogy a börtönben ő maga mondja, talán még rosszabb lesz a szitu a Szenátus előtt. Anakinban nem csalódtam, tudni lehetett hogy ha ő meg nyomozni, akkor kiderül az igazság . Jó volt, hogy Ventress őszintén elmondott mindent (+1 pont a jó oldalára), persze némi cinizmussal, de azért Anakin is belátta, hogy cserbenhagyták a padawanját.
A tárgyalóterem, azokkal a lámpákkal 100% Birodalmi külsőt kölcsönöztek a helynek, Palpatinenal meg a Vörös Őrökkel meg pláne. Jó sok ismerős arc volt a szenátorok között, Edcel Bar Gane, Mot Not Rab, Kin Robb, és persze Organa és Mothma szenátor. Tarkinnál még egyszer utoljára csak azért is eldurrant az agyam, ahogy még a halálbüntetést is szóba hozta az opciók közül, tényleg nagyon kedves miután a lány megmentette a Birodalmi irháját. Ahsoka gyerek létére egész jól tűrte, ahogy Padmé kivételével mindenki a hazugságokat tolta, nem kis trauma lehetett számára. (Vajon minek, kellett a bilincs? Tarkin félt, hogy a nagy elkövető megegyengeti az ő torkát is? )
Viszont a nyitó Jedi-mondásból kikövetkeztethetően a dolgok jóra fordultak.
Én már szinte sajnáltam Barrisst, miután Anakin kezébe vette a kardját, gondoltam, most megkapod A párbajuk során azért észre lehetett venni, bizonyára sokat gyakorolt a csaj, de azért a Kiválasztottal szemben (plusz ha még érzelmileg is fel van bujtva) nem sok esélye volt. Az ifjak és Sinube mester cameoja megmosolyogtató volt, plusz végre láthattuk milyen a környezet Templom tetején, a tornyok lábánál. A Templomi Őrség meg egyenesen csúcs volt, a Revan stílusú megjelenésükkel (megint csak az Őrző Végrehajtók jutottak eszembe róluk a Thief: Deadly Shadows-ból)
Amikor Palpatine készült kimondani az ítéletet, eszembe jutottak a koncepciós perek, hát nagyjából ez is olyannak tűnt, esély se volt arra, hogy bárki is Ahsoka mellett legyen. Anakin betoppanása az őrökkel nagyon hatásos volt, és hát Barriss kisbeszéde... Minden szavával egyet tudok érteni, hiszen az is hallgatta a pulpituson, akiről beszélt. A legjobban a "Sötét Oldal hadserege" megszólalás tetszett, teljesen igaz a Jedikre nézve. Bár mondhatott volna egy-két dolgot Ahsokának is, látszólag bőven megviselte a barátnője árulása.
És hát a zárás...
Mivel spoilermentes voltam, sokáig annyira sok kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy bele se mertem gondolni, mi következhet ebből. Egyszerűen nem találok szavakat, amikkel le lehetne írni a végső jeleneteket. Nem mondanám, hogy könnyfakasztó, de a sorozat leginkább szívbemarkoló képei. A mélyen tisztelt Tanács, megdicséri Ahsokát hősies helytállásáért. Hát, úgy éreztem nekem sül le a bőr a képemről, hogy vissza próbálják csalogatni a padawant, akit gondterhelés nélkül odadobtak a Szenátus elé, hogy akár a halálát is elrendezhessék. Egyedül Anakint és Obit sajnáltam, ahogy próbálja visszahívni, majd miután joga van nemet mondani, a lány hátat fordít és kimegy. Az utolsó párbeszéd sok mindenre rávilágít, és sok kérdést vet fel. Ahsokának külön dicséret jár, hogy érett gondolkodással és immáron saját maga iránt érzett felelősséggel úgy dönt független marad azoktól, akikben csalódnia kellett. Bár Anakin pozitív részvevő a történetben a szemében, ki is emeli, hogy mindannyiuk nélkül fogja átgondolni a helyzetet. A végső kép, ahogy távozik a Templomtól és egyben a Rendtől, nagyon szívbemarkoló, de ha engem kérdeztek, a legjobb döntés volt.
Hogy miért is? Ha maradt volna, igazából a séma is marad, tehát a halál (akár a háború folyamán, akár a 66-os alkalmával) a végzete. Főleg mondom azoknak, akik esetleg szomorúak, amiért most bizonytalan a további szereplése a sorozatban, hogy gondoljatok bele: azzal hogy függetlenné vált, lehetőségek garmadája oldódott fel a lakat alól, és bár -mint az amcsik mondták- nagyon sok kérdés vetődik fel a lány sorsával kapcsolatban, szerintem mindenki örülhet, hogy egy kevésbé előre látható végzet jut neki, mint azt a szál előtt gondoltuk volna. Hiú reményeket táplálok, miszerint jut még szerep neki bőven, hisz ha nem ez volt a sorozatzáró, akkor egy másik olyan történetnek is kell lennie később, ahol ő a főszereplő. Legalábbis számomra nem lenne ugyanaz a sorozat, ha ne adj isten évadokig hiányolnunk kéne (most ne vegyük figyelembe, hogy folytatják e vagy sem a Disneysek.)
A látvány, főként az utolsó jelenetnél, a zenével együtt páratlanul jó hatásokat keltettek a részben. Még az Erő téma is felcsendült, amikor Ahsoka a nagy oszlopok között sétált kifele.
Összességében nekem ez a mindenkori top1 kedvenc történetszálam, mert a sorozat egyik legszerethetőbb (és legfontosabb) karakterének legnagyobb próbatételének drámáját, sorsfordulatát mutatja be úgy, hogy megnézés után még az avatatlan néző is látja, hogy messze nem egy átlagos SW sztorit látott.
Mint megrögzött TCW rajongónak, most az élet is fáj, hogy véget ért az évad, ráadásul ilyen történettel, de azt mondom: A klónok háborúja tovább dúl a Galaxisban, a játszmának még nincs vége, ahogy remélhetőleg Ahsoka történetének sem.
Bízzuk az erőre a TCW sorsát