Én arra gondoltam hogy a DC hösöknek nagyon erős a családi kötödésük. Legalábbis Supermannek. És Bvs S-ben ez nagyon szépen ki van dolgozva. Superman hihetetlenül kötödik a szüleihez főleg az édesanyjához. Ez a bensőséges anya fiú kapcsolat volt az ami miatt Superman nem akart istent játszani, hanem a JÓT választotta és az emberek szolgálatát. Batmanra ez nem teljesen igaz, mert őt a szülei halála, pont a szeretet hiánya motiválja. Ezért is tekintem ezt a filmet az Acélember folytatásának. Ugyanezt megfigyelhetjük a Looperben ahol mivel nem ölték meg a kisrác anyját nem lett belőle az a vérengző "Esőcsináló" ami az anyja nélkül lett. De ne menjük messzire. Ha Beru Whitesun nem odaadó szeretetben nevelte volna Luke-ot, akkor nem egy új reményt köszönthettünk volna benne hanem az új CSÁSZÁRT. Szóval a család adja a mélységét ennek a filmnek, ezeknek a hősöknek. Szerintem.
A Marvelnél egyedül a Pókember esetében látunk a POZITÍV családi kapcsolatra példát (nagynéni, nagybácsi szülői szerepben), mármint a filmek szerint. Steve Rogers, Sólyomszem, Fekete özvegy szüleiről nem tudok semmit, Tony Stark és Hulk excentrikus apák árnyékában nöttek fel, Thor-ról, meg Lokiról meg ne is beszéljünk, ahol inkább a kötelezően megadott tisztelet dominál, ahol az apa távolról szemléli fiait, és ahol Odin árnyékában az anya szerepe teljesen jelentéktelenné válik. Most az X-man-t nem elemezgetném, mert ott mindenki sérült az el nem fogadottság miatt. Szóval a Marvelnél nem látok nagyon pozitív példát. És ez az ami a fiataloknak annyira tetszik. Csupa sérült, apátlan, anyátlan hős. De ez az én véleményem. Tessék most el lehet kezdeni fújjolni, lehet utálkozni.