Valamit szerintem elfelejtünk.
Valóban akarta Anakin a sötét erőket?
Az Ep1-ben Qui-Gon és Shmi is úgy jellemzi a frissen megismert kisfiút, hogy nem ismeri a kapzsiságot, az élet rossz tulajdonságait, és önzetlenül képes segíteni másokon. Ez a tetteiben is megmutatkozik: úgy segít a bajba jutott, ám szimpatikus idegeneknek, hogy képes miattuk egy veszélyes fogatversenybe benevezni, és amikor azt megnyeri, a nyilván nem kevés kredit sem jelent számára különösebben semmit, míg mások azért képesek volnának azt két kézzel szórni. A gyermek tisztelettudó és engedelmes, figyelmes és gondoskodó (Qui-Gont, Padmét és Jar-jart képes meghívni magához, nehogy a szabadban találja őket a homokvihar, Qui-Gon parancsa szerint a hajóban marad, stb.).
Az Ep2-ben, mikor a nevelése már Obi-Wanra van bízva, a jósága meg-megcsillan ugyan, de látszik, hogy a nevelésével már gondok akadnak. Félreértés ne essék, nem Obi-Wan képességeit akarom kétségbe vonni, de lássuk be, ő nagyon fiatalon kapott mellé növendéket, neki sem volt épp felhőtlen és 100%-ban összhangban levő a kapcsolata a saját mesterével, és mindezek rányomják a bélyegüket az Anakin nevelésére való törekvésére. Anakin, ahogy képességei fejlődnek, Obi-Wan szerint arrogánssá vált, túlontúl magabiztosnak tűnik. De valóban az? Amikor Padméval menekültnek álcázzák magukat a Naboo felé, Anakin gyönyörű dolgokról, könyörületről és feltétlen szeretetről beszél, és véleményem szerint nem csak azért, hogy a szeretett nőt elkápráztassa. Látszik, hogy szentül hiszi, hogy a feltétel nélküli odaadás és szeretet a jedik egyik fontos erénye (kellene, hogy legyen). Továbbra is megőrizte a szívében a gondoskodást, mely aggodalmat szül édesanyja hogyléte miatt. Továbbra is kötelességtudó: mikor a Tatooine-on fogadják a Jedi Tanács utasításait Mace Windutól, hogy maradjanak, ahol vannak, megviseli a tehetetlenség, hisz Obi-Wan bajban van, akire barátjaként, olykor apjaként tekint. Az anyját épp elvesztette, veszélyben életének másik biztos pontja. Nem ő dönt, hogy szegjék meg a parancsot, bizonyos mértékben Padmé viszi bele a rosszba.
Természetesen életének első kisiklása ugyanekkor történik: lemészárolja a buckalakókat. Hagyja, hogy a sötét erők megkörnyékezzék a lelkét, de meg is látszik, mennyire szenved ettől. Mikor Padménak vallomást tesz, sír, ami bizonyos mértékig a lelki fájdalom jele. Zavarodottan beszél ("elromlott a váltó...", "... régen mindent képes voltam megjavítani..."), ami valamilyen szinten a mészárlást követő mentális állapotot is tükrözi. Ő nem ezt akarta, bármi is vette rá erre a tettre, természetellenesnek tűnt addigi életviteléhez képest.
Az Ep3-ban pozitív kvalitásai még jobban kidomborodnak. Coruscant felett a csatában, mikor a droidok sorra szedik le a hű klón bajtársaikat, Anakin vissza akar fordulni, hogy segíthessen nekik, Obi-Wan az, aki már-már hűvösen rendre utasítja, hogy ne foglalkozzon velük és tegye ő is a dolgát. (nyilván háború van, de a TCW-ból látjuk, hogy a legtöbb jedi azért mégis emberként és egyéniségként tekint a klónkatonáira, nem pedig feláldozható tárgyként) Amikor lefegyverzi Dooku grófot, hezitál, hogy mi legyen, egyedül Palpi kísértése és sötét oldallal való ármánykodása az, ami végül ráveszi, hogy lefejezze a grófot, de rögvest látszik az arcán a megbánás: "nem ez a jedi módja a dolgoknak". Viszont tudja, hogy nincs több idejük, amit elvesztegethetnének, és el kell pucolniuk a hajóról. Még egy sötét húzásba nem engedi magát belevinni: hiába erősködik Palpi, nem hagyja ott magatehetetlenül Obi-Want. Amikor Obi-Wan cikizni kezdi Grievous csapdája miatt, Anakin türelemre inti: nyoma sincs forrófejűségnek vagy őrült ötleteknek - Anakin hisz benne, hogy a megoldás majd prezentálja magát. Mekkora előrelépés ez az Ep2-vel szemben!
Mindezek után felgyorsulnak az események Coruscanton. Palpatine-nak kell az új tanítvány, kezdi még jobban behálózni őt. Bejuttatja a Jedi Tanácsba, ahová, valljuk be, a kora miatt nem, a tettei és képességei miatt azonban simán beillik, mégis kb. úgy kezelik, mint egy leprást. Palpatine avagy sem, Anakin ugyanúgy az érdemei szerint került a Tanácsba, ahogy a többiek - mégis az ellenszenv és szerintem nem kevés irigység miatt mind olyannak tűnnek, mintha ellenséget fogadnának a keblükre. Nem adják meg neki a mesteri rangot, holott Obi-Wan az ő korában már növendéket kapott, azaz nem olyan elrugaszkodott kérés lett volna. Windu ennek ellenére durván rendre utasítja. Utána jön csak a feketeleves Obi-Wan közvetítésével: "oké, hogy k*csögök voltunk az imént, de volna itt egy feladat, amit meg kéne csinálnod nekünk...". Erkölcsileg és jogilag is becstelenségre kényszerítik: kémkednie kell egy mentor és régi barát, és egyben egy galaktikus politikus ellen, ami felségárulásnak minősül. Kit érdekel, hogy ezért a katonai erők parancsnoksága lazán kivégeztethetné Anakint, anélkül, hogy a jediknek egy szava is lehetne! Fő a spionkodás!
Palpatine is nyilván ilyen hátsó szándékkal küldte őt a Tanácsba, de egyszer sem látjuk, hogy aljas módon jelentene neki. Az operaházban is csak zavarodottságában ismeri el, hogy "a jedik nem bíznak" Palpatine-ban, az öreg meg zavaros Sith-mesékkel jön neki... És még nem is járunk a végén!
Anakin joggal lehet összezavarodva, és ezt be is vallja Padménak. Olyan szép az a jelenet, mikor a nő lakosztályában vannak, és Anakin békésen mosolyogva simogatja a nő kerekedő hasát, a gyermekre gondolva. Látszik, hogy az egyetlen menedék számára a szeretett nő személye és a tény, hogy hamarosan családot alapítanak, gyermekük születik. A háború és ármánykodás kellős közepén ez a gondolat az, ami a béke szigetévé válik számára. A látomások azonban megjelennek, és veszélybe kerül életének egyetlen igazán fontos pontja. Korábban, amikor az anyjáról gyötörték látomásai, nem tett semmit (Obi-Wan hathatós útmutatásának köszönhetően... "az álmok egyszer úgyis megszűnnek..." mily együttérző!), tudja, hogy ha most sem tesz semmit, a tragédia meg fog ismétlődni. Palpi szavai járnak az eszében a sötét erőkről, melyek képesek lennének megmenteni az asszonyt és a gyermeket - a bökkenő azonban az, hogy Palpi szerint egy jedi ezeket a tanokat sohasem sajátíthatja el. Mégis érzi, hogy természetellenesek, ismét megvallja az érzéseit Padmének: érzi magán a konfliktust, hogy baj, hogy "többet akar".
Érzi azt is, hogy a jedik (immár?) benne sem bíznak, sőt, úgy érzi, hogy a háború az alapvető elveiket rombolja szét. Igaza is van. Nyoma sincs már a könyörületességnek, a megértésnek, türelemnek, hirtelen mindenki hűvös és számító lett, senkitől nem számíthat egy jó szóra sem. A legjobban ez abban a hangáros jelenetben nyilvánul meg, amit már oly sokszor említettetek: mikor Anakin, eleget téve kötelességének, mentora és barátja ellen fordulva felfedi róla a valóságot, és elárulja, hogy ő a Sith Nagyúr. Windu mégis mit tesz? A képébe vágja, hogy ha majd megbizonyosodik róla, hogy igaz, amit állít, akkor végre hajlandó lesz megbízni benne. A filmben ez egy rendkívül fontos/erős momentum. Windu ellenszenve itt is, ill. az Anakin helyett Obi-Wan Utapaura való küldésében is nyilvánvalóan megmutatkozik. Neki, mint a Tanács elnökének, lett volna a feladata, hogy a próféciát beteljesítő, FONTOS jedi ne tévelyedjen el, megkapja (ő is és mestere is) a kellő útmutatást ahhoz, hogy megmaradjanak a jó ösvényén. Helyette mit kapnak? Lóf*szt a s*ggükbe, már elnézést. Az Ep2-ben Anakin még őt is és Yodát is rendkívül nagyra tartotta, nem csoda azonban, ha az Ep3-ra lassan minden tisztelete elfogy velük szemben.
És akkor ott a tény, hogy Anakin végül képtelen nyugton maradni, és mégis Palpi irodájába siet. Mit kell ott látnia? Hogy egy összeaszott, földön heverő, gyöngének látszó ellenfél felett ott áll Windu, épp megölni készül őt. Anakin a fejéhez vágja, hogy nem ez a módja a jedik ügyintézésének, Windu azonban ismét csak ellene szegül, mondván, végezniük kell vele, mert úgyis minden törvényhozó és igazságszolgáltató szervet a markában tart. Meg se fordult a fejében, hogy az igazságos, alkotmányos módot választja - és itt ugyanaz az állat tör elő belőle, mint Anakinból, amikor a buckalakókat lemészárolja. Teljesen szembefordul a jedik minden értékrendjével. Arról nem is beszélve, hogy Palpi vádjai is mind igaznak bizonyulnak: a jedik TÉNYLEG át akarják venni az irányítást a szenátus felett (hogy átmenetileg vagy véglegesen, aljas szándékból, igazából már részletkérdés).
Anakin talán azt remélte, hogy ha még le is csukják Palpatine-t, valahogy képes lesz tőle eltanulni legalább azt a módszert, amivel Padmé életben maradhat, de sosem látjuk, hogy ő ezen kívül bármilyen más sötét erőt magáévá akarna tenni. Mikor letérdel új mestere elé és engedelmességet esküszik neki, akkor is kijelenti, hogy mindent megtesz, amit csak kér, CSAK SEGÍTSEN NEKI MEGMENTENI PADMÉ ÉLETÉT. Borzasztó módon lemészárolja a jedi templom gyanútlan lakóit, majd elmegy a Mustafarra, ahol széjjelhenteli a szakadárokat is. Mielőtt Padmé megérkezne, ott áll a korlátnál, és látszik, hogy megint sír, azaz a lelkében megint szenvedés tombol.
Padménak is azt mondja, képes legyőzni Palpatine-t - talán titkon mindig is hitt benne, hogy ha megtanulta a "megmentés" módját, végez a galaktikus gonosztevővel (és ha Luke-ra gondolunk, van is ebben valami....). A nő azonban "elvitte" Obi-Want, hogy megölje őt, tehát benne is csalatkoznia kell; Obi-Wan széjjelkaszabolja, majd ott hagyja megrohadni szénné égve egy istenhátamögötti bolygón, és ki az egyetlen, aki törődik vele és megmenti? Palpi!
Szóval szerintem Anakin eredendően egy rendkívül jó, szeretettel és gondoskodással teli, igaz jedi lovag volt, aki a körülményeknek kiszolgáltatva, mások aljas viselkedése miatt vált azzá a Darth Vaderré, akit ismerünk. Ebben Windunak, Obi-Wannak és Yodának legalább akkora szerepe volt, mint Palpatine-nak.