LeeLee

Egyébként köszönöm a videólinket.

Emberek, én sokkot kaptam. Valaki plíz dobjon már majd be egy Youtube linket, ha lesz, mert mobilról nem tudom megnézni a videót az eddigi oldalakon nem tudtam megnézni. Egyetlen, ismétlem egyetlen dolog volna, amivel ezt kompenzálni tudnàk számomra: ha a kimaradt részeket elérhetövé teszik ÉS tényleg készül utódsorozat mondjuk az ep6 utáni idökröl, hogy összekösse azt a készülö ùj filmmel.

Mi van, ha Lucas az igazi krónikás, és egy másik univerzumból érkezve próbálta velünk megismertetni a történteket?

Nagyon tetszettek a gondolataid e témában, és legtöbbel egyet is értek. Nem jársz messze az igazságtól. http://www.dorkly.co...of-force-ghosts Igen, és a legszomorúbb, hogy ezek a tévedések összhangban vannak az ep1-2-3 alatti időszakban elkövetett tévedéseikkel. Mintha Yoda, de talán Obi-Wan sem hitte volna soha, hogy Anakin lelke jó. Obi-Want, akármilyen baráti/testvéri/atyai viszonyt ápolt is Anakinnal, sosem látni, hogy bátorítani, hogy a kétségeit segítene eloszlatni, hogy egy-egy kérdésben mellé és nem vele szemben állna (pl. amikor Anakint felveszik a tanácsba). Egy igazi mentor nem így viselkedik szerintem. Szerintem nagyon is megállja a helyét a többszörös/összetett személyiség-elméletetek. Amikor Anakin hűséget esküszik Sidiousnak, azt mondja, megteszek bármit, amit kérsz, csak segíts megmenteni Padmét. Képes eladni a lelke jóságát és hagyni, hogy egy teljesen elkorcsosult valami költözzön a helyébe, csak hogy Padmé megmeneküljön. Mintha a saját "üdvözülése" semmit sem számítana, csak az, hogy a szeretett (!) lény, és annak gyermeke megmenekülhessen. Tehát még a rettenetes gonoszság közepette is ott élt benne a jó, mely a szeretet és aggodalom érzését sugározta Padmé irányába. Emellett a Mustafaron, amikor minden szepit lemészárolt, Anakin ott áll a korlátnál és SÍR. A könnyek a fájdalom és a szenvedés jelei, melyet a tettei okoznak annak a lényének, melytől ez olyan idegen (a JÓ Anakin). Én is így gondolom. Az a pillantás, a szöveg nélküli rész, ahogy nézzük (a néző szemével) Vader sisakját, és ahogy ő hol a szenvedő Luke-ra, hol Palpatine-ra pillant, sokkal többet mond el, mint bármi szó. Talán akkor tudatosult benne, hogy ővele is ugyanez történt volna, ha Yoda tanácsát követve lemond Padmé megmentéséről (és az ehhez szükséges sötét erőről), és inkább ellene szegül a Sithnek. Luke képes volt eldobni a fegyverét miatta, pedig alig ismerte őt, és amikor csak találkoztak, ártott neki és a szeretteinek. Mégis rendületlenül hitt a jóságában, akárcsak Padmé a halálakor, és ez adhatta meg a végső löketet, hogy felszámolja magában Vader nyomat. Valamilyen szinten mind azok vagyunk szerintem. Anakin egymagában nagyon sokféle személyiség/lény: férfi, jedi, harcos, férj, (leendő) apa, és az Erő olyan teremtménye, melynek képességeit mind a jók, mind a rosszak ki akarták használni. Eleve az ep3 annyi gusztustalan machinációt bemutat, melyek láttán nem csoda, hogy egy jó ember eltévelyedik. Meg kell ölnie Dookut, pedig nem ez a jedi "módja" az egésznek. Kémkedni kell a kancellár ellen, pedig tudja, hogy ez felségárulás. A bűntudat ezt be is vallatja vele Palpatine előtt, és akaratlanul is elárul néhány dolgot, amit viszont a jedikről nem volna szabad kiadnia ("Tudom, hogy nem bíznak magában..."). Felveszik a tanácsba, de megtagadják tőle a mesteri címet. Őt kellene küldeni az Utapau-ra, hogy végezzen Grievousszal, mégis Obi-Want küldik. Ahelyett, hogy a helyes utat megvilágításba helyeznék előtte, folyton homályban tartják őt a próféciát és saját sorsát illetően. Nem tudja, mit kockáztat, és nem látja előre, milyen súlyosak a döntései. [ezért is annyira jó a TCW-ban, amikor az APA-FIÚ-LÁNY részeknél belelát a jövőbe, és tenni akar az ellen a szörnyűség ellen, amiket el fog majd követni] Szerintem Obi-Wan figurájában rengeteg a tagadás, ami szintén egy összetett pszichológiai és emberi vonás. Obi-Wan elválasztja Anakint és Vadert, pedig a két "én" egy testben él. A tagadás sok esetben a saját felelősség elismerésének hiánya. Obi-Wannak nagyon sok szerepe volt abban, hogy Anakin nem tudott megmaradni a jó oldalon. Akármilyen hű bajtársak voltak is, nem kapott tőle igazi útmutatást az élet dolgait illetően, és amikor csak szóba került köztük az érzelem témája, Obi-Wantól csak fejmosást kapott. Mint pl. az ep2 erkélyjeleneténél, amikor Anakin bánkódik, hogy Padmé alig nézett rá, pedig milyen régen találkoztak, és hogy ő mennyit gondolt rá. Erre Obi-Wan csak annyival reagál, hogy "ügyelj a gondolataidra... örült neki, hogy ismét találkoztunk". Én ebben nem látom azt a mélységet, amivel egy igazán gondos mentornak bírnia kellene. Mert mindez hangozhatott volna úgy is, hogy "tudom, hogy most kicsit csalódott vagy... de az élet ment tovább azóta, ő fontos politikai szereplő lett, te jedi vagy, sajnos ez a dolgok rendje, hogy a vágyaink nem mindig teljesülnek, és egyébként is, mi jedik vagyunk, a kódexünk X-Y-Z pontja úgyis tiltja a ragaszkodást/szerelmet/házasságot, még ha ebbe nehéz is beletörődni... akarsz róla beszélni?" Nyilván a filmvásznon a film hossza akadály az ilyen mély és tartalmas beszélgetéseknél, de valahogy egy igazi kapcsolatot kettejük közt én így képzeltem volna el ideálisnak. Ezek nagyon szép gondolatok. Igazán tetszik bennük, hogy a második "feláldozáskor" Anakin már nem sajnálja elveszteni azt, amitől korábban rettegett, mert rájött, hogy azzal egy jobb célt szolgál majd. Igen. Mindig is kíváncsi voltam azonban, mi lett volna, hogy ha véget vet az életének, miután tudatosult benne, hogy mindent elvesztett és tönkretett. Vajon a jedik körében előfordult öngyilkosság? Mennyire vétek az az élő Erővel szemben? Nekem ez azért kicsit furcsa. A szerelemben való csalatkozás képes volna dominálni az anyai érzések felett? Képes az összetört szíve miatt lemondani a gyermekeiről is, és árvaként hagyni őket egy ilyen vészterhes időben? Mert az számomra nagy csalódást jelentett volna Padméban. Végig oly gondossággal készült a gyermekszülésre, tervezte az új, közös életüket, és nem hinném, hogy ezt csak magának és Aninak tervezte volna. A gyermek szerves része volt az elképzeléseinek. Most meg már nem is számít, hogy mi lesz velük?

Mivel én az ep2-t láttam először moziban, nekem az volt az első igazán monumentális élmény. De abban egyetértek, hogy az ep3 vágás nélküli űrcsatás nyitójelenete lélegzetelállító volt. Emlékszem, rendesen elszédültem, ahogy követni próbáltam Ani és Obi hajóját a vásznon.

Kérdés, hogy a SW világából mely karakternek lenne igazán piaca az ilyesmire. A rajongók, akik a SAGA figuráit, az EU számos eseményét ismerik, nyilván megvehetők egy-egy ilyen projektre, de a szélesebb közönséget hogy húzná be egy ilyen film a mozikba? Igen, nekem is ez jutott eszembe. Csak ott az Avengers-ben felbukkanó hősöknek mind eleve külön kult-státusza van világszerte, de az USA-ban atombiztosan (Vasember, Amerika kapitány, Hulk, Fekete Özvegy, stb). A Star Wars világában mely karakter az, melyre akkora brand épül az "anyatörténetén" kívül, hogy az évekre, évtizedekre visszanyúlóan egy stabil rajongói bázist szolgált ki? Han Solo kétségkívül vagány karakter lenne, de az EU világában neki se a képregényekben, se a regényekben nincs olyan önállóan elkülöníthető múltja, mint egy Hulknak vagy egy Vasembernek. Boba Fett? Sok esetben a rajongókon kívül alig tudja valaki, ki az. Ki marad? Mert valljuk be, a nem SW-rajongó köztudatban mi az, ami rögtön eszébe jut az átlagembernek? Darth Vader, esetleg Luke Skywalker, fénykardok, droidok, "bugyuta" űrlények, űrhajók és igazából ennyi.

Azóta valószínűleg így terjed, mint az alábbi Weird Al klipben 2:21-től. Én szívesen bevállalnám. Rengeteg sorozat-epizódot fordítottam már (referencia az aláírásomban ). Időzítést is vállalok, bár a lentebb tárgyalt programokat még nem ismerem. Az angolom megfelelő hozzá. Ha van konszenzus, hogy melyik verzióhoz készüljön (16 megás, 200 megás, másfél gigás... többféle is felmerült itt a topikban), szóljatok, és kérnék egy letöltési linket is az adott fájlhoz. Magát a HS-t én spec láttam, mert mikor az internet hőskorában minden újnak számított, ezt is gyorsan megnéztem, és hát elég kiábrándító volt... Főleg, amikor Carrie Fisher rázendített arra a hírhedt dalra....

Ez a sok remek ember mind hozzájárult ahhoz, hogy gyermekkorunk, de egész életünk egy olyan csodával gazdagodjon, mint a Csillagok Háborúja. Nagyon fognak hiányozni!

Látom, nem csak én hiányoltam a Clovis-szálat ebből az évadból. Talán volt benne valami tudatosság. Lehet, hogy a 6. évad ezzel fog majd indítani, és Anakin dühkitörései részben az Ahsokával történtekre is visszavezethetőek lesznek, jelezve, hogy ennek következtében még közelebb sodródott a sötét oldalhoz. Hiszen amikor Rush először felbukkant, és flörtölni kezdett Padmével, Anakin megjegyezte, hogy sosem kételkedett a hűségében. Nem hinném, hogy Padmé ezúttal bármi olyat tenne, amivel ezt a bizalmat aláásná.

Szakadtam Bomarr listáin! Folytatást!

Hú, akkor megnyugodtam. A Szájas kissé fura, de a Skyguy/Skysráccal sosem volt különösebben gondom.

Off Magyarul egy részt se láttam. Anakin úgy hívja Ahsokát, hogy büdöske? O.o On

A felsoroltak közül egyértelműen a Mandalore-trilógia. Imádom, ahogy izzik a levegő Satine és Obi-Wan között.

A magam részéről (főleg a TCW ismeretében) szeretném azt hinni, hogy nem voltak ennyire ridegek és gépiesek a klónok, és nem válhattak csak úgy barátból, bajtársból ellenségekké. A TCW egyértelműen mutatja, hogy érzelmileg egyáltalán nem visszamaradottak: ugyanúgy fontos számukra a bajtársiasság, társaik vagy a bajba jutott vidékek civil lakosságának védelme, a hűség, a humor, melyeket a beprogramozott engedelmesség elnyom ugyan, de nem tüntet el teljesen. Megfordult bennem, hogy az uralkodó által közvetített 66-os parancs egyfajta genetikai programot indított el bennük: mint a Pusztító c. filmben a program, amivel a jégbörtön foglyait hibernált állapotban kezeltek, beléjük tápláltak. Simon Phoenix agyába Edgar Friendly meggyilkolásának parancsát, akárcsak azt, hogy ne legyen képes megölni a Dr. Cocteau-t (akinek a szerepe és a "civilizáció" élén betöltött pozíciója egyébként engem mindig is Palpatine-ra emlékeztetett). Mi van, ha valami hasonló történt a klónokkal is a megteremtésük során? Mi a regény címe és ki a szerzője? Szívesen belekukkantanék.

Sírok! XD

Nekem mindig jól ülnek a droidok bénázásai, akármennyire gyerekesnek vagy bugyutának tűnnek is. Valahogy mindig szénné röhögöm magam, amikor megy a nagy fájting. drámai a hangulat, a tetőről meg leesik egy csetlő-botló konzerv, megtörve a komor pillanatokat. Viszont szerintem nem céltalanok: ha a klónok vagy jedik szemszögéből nézzük, lekaszabolandó, kis tűzerővel megáldott bohócok, de ha a civil lakosság nézőpontját nézzük, akkor rájuk, nagy tömegben igenis félelmetesként hathat. Szerintem nekik ez az első számú céljuk vagy hasznuk: inváziós seregként könnyen igába hajthatják a fegyvertelen lakosságot.

A Dark Timeshoz és a Dawn of the Jedihoz mindenképp. A The Old Republic és a KOTOR is csábító, de maga az éra, amiben játszódnak, nem érdekel. Az ilyen régi Sith háborús, régi köztársaságos dolgok sose fogták meg a képzeletemet, bár lehet, hogy ez csak amiatt van, hogy a KOTOR-ral se játszottam soha.

Igen-igen! *__* Én is imádom mindkettejüket. Remekül ki lett dolgozva az őket körülvevő aura, a ruháik, Bane hajója, Ohnaka tanyája a Florrumon a zenével, a táncosnőkkel, az italozó kalózokkal... Á, zseniális! A figura meg szenzációsan néz ki. De biztos egy vagyonba kerül.

Landót én spec. valamilyen kereskedő testület vagy delegáció tagjaként/vezetőjeként tudnám elképzelni. A Felhővárosban gyakorlatilag egy egész települést irányított, mely virágzott. Leiánál - meg úgy az egész új galaktikus körülményeknél - van egy olyan érzésem, hogy egy olyan Satine-féle független/békés rendszerek megbízottjaként terelgeti a galaxis sorsát a jó irányba, a tárgyalások mentén.

Na, egy éjszakás műszakomba telt, míg átolvastam ezt a több száz kommentet, de megérte, mert remek ajánlókat csináltatok, több történethez is kedvet kaptam. Köszönet érte! Az idén elkezdődött új sorozatot (SW 1-2) látom, ti is olvasgatjátok. Nekem egyelőre nagyon tetszik grafikai megvalósítás terén, bár azzal nem vagyok kibékülve, hogy Leia vadászgépet vezet. De hát miket beszélek, hiszen ebben a messzi-messzi galaxisban tizenéves padawanok és szenátorok is képesek csillaghajókat kommandírozni... khöm, Clone Wars Ahsoka Tano, khömmm.... Most pedig megyek, és kiműtöm a szemem a helyéről... Fújfújfúj! Black Widow százszorta királyabb figura, mint Mara!

Néhány napja szemezgetek ezzel a Celebrationnel... Egy kedves ismerősöm, Beba1 volt a londonin, és azt mondta, semmivel sem összehasonlítható az élmény, amivel gazdagodott. Úgyhogy már most megpróbálok szabit kérni erre az időpontra.

Szerintem biztos. De új vagyok még, át kell tanulmányoznom a szabályokat, mert egyelőre nem túl egyértelmű minden részlet.

Számomra az egyik legfontosabb momentum az évadban a Mandalore-on történtek volt. Maul páratlan viadala Pre Vizslával annyira káprázatos volt, hogy mindkét karakter nagyon sokat nőtt a szememben. Maul sosem hatott meg különösebben, Vizsla meg jelentéktelen bohócnak tűnt, aki sokat akart, csak végül mások machinációi közepette elveszett a lényeg és kicsúsztak a keze közül a dolgok. A párbaj azonban megerősítette bennem, hogy a mandalore-i harcosok nem holmi anarchisták, hanem igenis a becsület az egyik legszentebb erény körükben, és ahogy Pre Vizsla képes volt a végsőkig harcolni, hogy ezt bizonyíthassa, és végül elbukott, számomra rettentő drámai volt. Satine halála iszonyatosan megrázott, ő volt az egyik kedvenc "új" karakterem a sorozatból (és nem, nem olvastam képregényeket vagy regényeket, szóval nem láttam előre, hogy ez fog történni). Persze, azt már a második évadtól kezdve lehetett sejteni, hogy a nő és Obi-Wan sosem volt közömbös egymás iránt, hisz már a Voyage of Temptationben is megvallották egymás iránti érzéseiket, még ha csak figyelemelterelésként is. Ez most ismét bizonyosságot nyert. Obi-Wan néma, fájdalommal teli reakciója először megrázott, aztán viszont kissé összezavarodtam, hogy miként képes ily könnyen túllépni, egy könnyet sem ejteni miatta, hogy nem kísérti meg a Sötét Oldal (és ahogy a nézettségi adatokat elnézem, sokan várták ugyanezekre a kérdésekre a választ, mert a Satine halálát követő epizód volt az egyik legnézettebb az egész szezonban). De semmi. Ez kicsit csalódást keltő volt, aztán szép lassan rájöttem, hogy Obi-Wan a legigazabb jedi lett ettől, aki csak a történetben megjelenhet. Mondom ezt úgy, hogy beteges Obi-Wan-gyűlölő vagyok. Fiatalon képes volt ellenállni a szenvedélynek, és a jedi rend mellett kötelezte el magát. Mikor újra találkoznak, látszik rajta, hogy az érzések sosem haltak a ki a szívéből. Mikor Satine meghal, a fájdalmas csend, ami a karaktert körülveszi, mindent elmond a nagyságáról. Hiába járta meg ugyanazt az utat, mint Anakin, hiába vesztette el azt a nőt, akit mindig is szeretett, nem tért le a jedik útjáról, nem adta át magát a sötét gondolatoknak, hanem valahogy feldolgozta magában a gyászt - talán úgy, ahogy Yoda azt mindig is mondja: örült annak, hogy ez a szeretett ember megtért végre az Erőhöz. Ez sokat emelt a szememben Obi-Wan karakterén, és meg kell mondjam, lassan kezdem megkedvelni. Az Ahsoka-s szál minden kétséget kizáróan a legjobb volt a történetben szerintem, és jó volt látni, hogy Assajj sem velejéig romlott szörnyeteg, hanem a maga módján segít tisztázni a dolgot. Ahsoka karakterfejlődése az egyik leglátványosabb az egész sorozatban, és a záró pillanatok közben olyan érzés fogott el, hogy ő és Anakin sosem álltak még olyan közel egymáshoz érzelmileg, lelkileg, mint amikor elváltak. Bariss pálfordulása meglepő volt, bár én már a 2. epizód után tudtam, hogy csak ő lehet a tettes. Tetszett, ahogy kimondta, ami a ROTS alatt Anakinban is mind-mind megfogalmazódott, és jelzésértékű, hogy a jedik szinte semmilyen tanulságot nem vontak le belőle. Ettől függetlenül sajnos voltak - szerintem - fájdalmasan mély pontjai az évadnak: engem se a jedi ifjoncok kalandjai nem hatottak meg különösebben (oké, tök cuki, ahogy fejlődik a csapatszellem, ahogy legyőzik a félelmeiket, stb., de könyörgöm: ezek a gyerekek 1-2 éven belül mind halottak lesznek via Anakin... és ez hátborzongató), se a droidos epizódok, melyeket, szégyenszembe bevallom, képtelen voltam végignézni. Bele-beletekertem ezekbe a részekbe, de a harc közben eltűnt klónkatona megtalálása és a menekülés az ő önfeláldozása által volt az egyetlen, ami felkeltette az érdeklődésemet. p.s.: Hondo Ohnaka, aki szerintem az egész SW-univerzum legnagyobb sz*rházija, most is kitett magáért, minden egyes jelenet, ahol felbukkan, öröm a szívemnek.

Én szívesen olvasnám a többiekét is újra.

Jesszus, ez milyen régi! De minden szava igaz.