Na, akkor 2 top 3. Azért 2, mert a '97 előtti albumokat semmiképpen nem hasonlítanám a '97 utániakhoz. Az okot nem írnám le, mert úgy is tudja mindenki, hogy mire, vagyis kire gondolok.
A '97 előttiek:
1. SOFAD - nagyjából erre az időre ért be a fiatalkori zenei fejlődésem és ezek a fickók pofán b*sztak egy zseniális,a pályafutásuk abszolút csúcspontjainak számító In Your Room-mal, Higher Love-val és Walking In My Shoes-val.
2. Violator - az olyan pillanatok miatt, mint a Clean, a Blue Dress és a Halo.
3. Black Celebration és Music For The Masses. Az olyan felejthetetlen himnuszok miatt, mint Stripped, Never Let Me Down Again. Az olyan dalok miatt, mint a Behind The Wheel, Pimf, Here Is The House, Fly On The Windscreen.
Pluszban az olyan dalok, amik sajnos méltatlanul hanyagoltak, de nekem a szívem csücske mid, mint a Dangerous, My Joy.
A '97 utáni lemezeknél ez a sorrend:
1. Exciter - minimál techno a csúcson, a csodálatos Shine-al az élen, amit követ a nyomában a Dream On, ami kisebb csoda és egy baromi erős dal. Ide illik még a Freelove - Flood mix, ami a korszak magasan legjobb dala.
2. Playing The Angel. Kurva jó remixek, egy zseniális A Paint That I'm Used To és a John The Relevator, ami Martin egyik legerősebb dala mindenképpen.
3. Spirit. De ennek még egy picit érnie kell.
Illetve az All The Time albumom az az Unsound Methods. Meghallgattam és utána már nem voltam ugyanaz az ember. Egy albumba sűrítve mindaz, ami valaha is voltam és ami valaha is lehetnék. Engem akkor Alan Wilder kilóra megvett.