Tegnap a Solo topikban akartam írni, de itt talán jobb helye lesz. Szóval, tegnap a kisebbik lányommal megnéztük a JW2-t. Ő nagyon szereti a dinókat, az összes epizód meg van neki és már vagy egy éve nyaggat, hogy nézzük meg moziban. Persze, nem tudok nemet mondani neki, így elvándoroltunk a polus centerbe.
Az hatos teremben volt a vetítés, ami talán még félig sem telt meg az előadás kezdetéig. Ez meglepett és elgondolkodtatott. A Solo az ötös teremben volt, amikor megnéztük, ott nagyobb volt a népsűrűség, a terem is nagyobb szerintem. Tehát az új JW sem vonzotta az embereket annyira.
Igazából, amiért írok az a következő. A TFA-val kezdve kaptunk négy filmet, ahol a főszereplők csak úgy hullottak, mint a legyek. Méghozzá a legikonikusabb szereplők is. A lucasi világ legalapvetőbb kérdéseit, kőbe vésett törvényeit láttuk más perspektívából, vagy éppen újrafogalmazva. Az újító szándék megvan mind a négy filmben és amilyen bátran nyúlnak hozzá Lucas örökségéhez, olyan alázattal is. Azt gondolom, hogy a Disney-nek és Kennedynek sokat köszönhetünk. Sokkal többet tettek az SW élményért, mint amit az első sajtóközlemények megjelenése után el tudtunk képzelni (mármint az SW jogok megvásárlása).
Ez a JW2 egy olyan film, amit már láttunk korábban.
Természetesen a JW2-t nem temetem, mert egy remek hétvégi szórakozás, de semmi több. Ezzel szemben a Solo jóval több, mint egy limonádé mozi, tele utalásokkal, továbbgondolásra késztető momentumokkal.
Amúgy a kislányom mondta meg a frankót, amikor kérdeztem tőle, hogy tetszett-e a film. "Apa, nagyon tetszett és a Kék olyan cuki volt". Ennyi. Ameddig szórakoztat, addig baj nincs.