caseyjones

Köszönöm szépen mindenkinek a kedves szavakat! Nagyon jólesik mindez, főleg, mert egyrészt nem mondhatni, hogy a fórum oszlopos tagja voltam, másrészt feltételezhetően párszor kivívtam az ellenszenvemet sokmindenkivel szemben, harmadrészt nem is ismerjük egymást személyesen, soha nem is találkoztunk és valószínűleg soha nem is fogunk. Nagyon kevés esélyt látok arra, hogy a Star Wars ismét az életem része legyen, de ha valami csoda folytán mégis így lenne, kizárt, hogy valaha is visszatérek ide. Minden fórumról szó nélkül eltűntem. Részemről ez az egész kommentelősdi véget ért. Sokszor megfordult a fejemben, hogy a többi fórummal ellentétben megérdemelne az itteni közösség egy búcsút, elvégre ez egy sokkal családiasabb közeg, mint például a Port.hu vagy a Filmkatalógus, de folyamatosan vacillálltam. Aztán amikor másfél évnyi szünet után először idelátogattam és megláttam, hogy rólam (is) beszéltek, tüstént eldöntöttem, hogy végül megteszem. Magamtól jöttem rá, hogy ki kell iktatnom a stresszt és dühöt okozó faktorokat az életemben, és ebbe legfőképp a közösségi média és a különböző fórumok látogatása, illetve az ottani kommentelések, kommentek olvasása tartoznak bele, meg úgy alapvetően az egész internet. Szeretnék új életet kezdeni, és inkább a magánéletemre, a tanulmányaimra, munkára, párkapcsolatra, utazásra stb. fókuszálni, és minél kevesebb időt tölteni az interneten. Köszönöm mindenkinek még egyszer, és én is minden jót kívánok nektek!

Nem egészen erről van szó, hiszen azt követően írtam ide még jó pár hónapig. Elhatároztam kb. másfél évvel ezelőtt, hogy nem lépek fel többször ide, de a napokban a 2022. júniusi utolsó belépésemet követően először nosztalgiából felugrottam pár percre (csak nem jelentkeztem be), de hozzászólást nem terveztem írni. Ma megláttam, hogy rólam (is) van szó, gondoltam, micsoda véletlen egybeesés, így úgy határoztam, hogy tisztáznék mindent, s egyben megírom az utolsó hozzászólásomat itt, afféle búcsú jelleggel. Igazság szerint az utóbbi években egyre kevésbé kezdett érdekelni a Star Wars. Úgy nagyjából 2021 környékén éreztem ezt először. 2022-re eljutottam oda - bármennyire is fáj ezt leírni -, hogy a Star Wars már semmilyen szerepet nem tölt be az életemben és szinte teljesen hidegen hagy. Nem mondanám azt, hogy kinőttem belőle, mert ezzel azt a számomra elszomorító gondolkodásmódot erősíteném, miszerint a Star Wars kizárólag gyerekeknek való. Tudjátok rólam, hogy én a Legendset részesítem előnyben, és a Disney által megalkotott Kánonnal nagyon nem tudok azonosulni. Az a helyzet, hogy most már az eredeti trilógia vagy az előzménytrilógia se hoz lázba, alapvetően semmilyen Star Warsszal kapcsolatos dolog - legyen az Kánon vagy Legendák. Nincs már bennem az, hogy "hú de megnézném A Jedi visszatért" vagy "hú de elolvasnám ezt a Star Wars-regényt". 2022 végén próbálkoztam a Bad Batch-csel, de iszonyat szenvedés volt számomra. Pedig imádtam a TCW-t annak idején. A Kenobi sorozatot is letudtam még '22 tavaszán, nem mondom, hogy rossz volt, de a jótól is messze volt azért. Valószínűleg 10 évvel ezelőtt jobban tudtam volna élvezni, még ha a sztori bizonyos szegmenseivel nagyon nem is értettem egyet. Az érdeklődés elvesztésének hiányára nemcsak az új Kánont tudnám felhozni példaként, de főképp azt. Rengeteg új mű van (könyv, képregény, film, sorozat), és nekem már nincs időm, kapacitásom ezeket követni, és mivel nem tetszik az új irány, motivációm sincs. Másrészt, bár mindig is nagy SW fan voltam és sok nehéz időszakon átsegített ez az univerzum, talán hozzám egy picivel közelebb álltak a Marvel-DC-TMNT meg egyéb képregényes-szuperhősös dolgok, mint a Star Wars. Ezeket tudnám felhozni indokként, miért nem járok már fel ide. Viszont van egy sokkal jelentősebb indok is: szeretnék inkább a magánéletemre és a tanulmányaimra fókuszálni. Sajnos túl sok időt töltöttem az interneten, főleg itt, ami eléggé rányomta bélyegét a magánéletemre. Persze tök jó, hogy egy ilyen remek közösség tagja lehettem, de inkább a való életben szeretnék élni, és nem a virtuális térben. Főleg mert, mint ahogy azt egyszer beszéltük is veled privát üzenetben, Ody, az internet eléggé meg tudja bolygatni az ember agyát. Na, ez rám sajnos hatványozottan igaz. Ezzel kapcsolatban pár szót szólnék a mentális problémáimról, amelyekről te már tudsz, de a többiek valószínűleg nem. 2016 óta kisebb-nagyobb kihagyásokkal depresszióval küzdök, gyógyszert is kell szednem. Emiatt - meg az alaptermészetemnél fogva is - hajlamos vagyok túlreagálni dolgokat, jelentéktelen problémákat felnagyítani, egészségtelenül sokat aggódni, túlságosan érzékeny lenni és hamar felkapni a vizet. Másrészt az elengedés sosem volt az erősségem, akár hosszú évekkel ezelőtti dolgokon (legyen az 6-7 vagy akár 10 évvel ezelőtti dolog) is képes vagyok rágódni. Nem vagyok rossz szándékú ember, de nem vagyok könnyű eset, na. Ebből is kifolyólag úgy gondolom, hogy dolgoznom kell ezeken a problémákon, és már dolgozom is évek óta, és jobb nem lerombolni itt egy jó közösséget a marhaságaimmal. A közösségi médiában is igyekszem elkerülni a kommentek olvasását, mert könnyen feldühítem magam egy-kettőn, és tekintve, hogy az önfegyelmem valahol a 0 és a -1000 között van, nehezen tudnám megállni, hogy ne írjak valami csípőset néha. Illetve a közösségi média használatát is igyekszem a lehető legcsekélyebbre leredukálni, mert ha valami, akkor a közösségi média tudja csak igazán megbolygatni az ember agyát. Nem állítom azért, hogy az itt eltöltött 5-6 évem időpocsékolás lett volna, egyáltalán nem. Bevallom, a fórum átlagéletkorához képest én kb. 10 évvel hátrébb vagyok (októberben töltöm még csak a 24-et), úgyhogy rengeteget tanultam az itteni tagoktól, és most abszolút nem a SW-ra gondolok. Arra is, de elsősorban úgy értem, hogy az életről úgy általánosságban tanultam sokat nektek köszönhetően. És ezeket tudom majd hasznosítani a későbbiekben, a mindennapi életben. Úgyhogy köszönettel tartozom minden fórumtársnak, akivel szóba elegyedtem ez alatt az 5-6 év alatt. Velem már nem találkoztok itt. Az Erő legyen veletek!

Idézek: "If you swallow your pride, you decide to do something even though you think it will cause you to lose some respect." Nyers fordításban: elhatározod, hogy teszel valamit, még ha úgy is gondolod, hogy ez azt eredményezi, hogy veszítesz némi tiszteletet. Ezt is hallottam már fordításként, egy fokkal talán jobb, de szerintem ezt se igazán használjuk így a magyarban.

A fordításhoz: van ugye egy olyan angol idióma, hogy "swallow one's pride". Ez többször is előfordult a regény során (talán kétszer). A fordító ezt úgy fordította, hogy "lenyeli a büszkeségét". Lehet, hogy én vagyok túl kekeckedős, de ezt én így nem szoktam hallani a magyar nyelvben. Mármint találkoztam vele már többször is, de kizárólag angolról lefordított művekben - főként amúgy televíziós sorozatok szinkronizált verzióiban. Így hirtelen nincs ötletem, hogy lehetne ezt a kifejezést magyarra fordítani úgy, hogy illeszkedjen a magyar nyelvbe, mert mint már írtam, ez a "lenyeli a büszkeségét" nem éppen magyaros. Nektek valami ötletetek van esetleg?

Elolvastam végre én is. A királynő árnyéka sokakkal ellentétben nekem nagyon-nagyon tetszett, főleg amiatt, mert tökéletesen megidézte a Baljós árnyak hangulatát. Ez a regény viszont már kissé csalódás volt. Úgy fogalmaznék, hogy nem lett volna semmi baj, ha ez nem jelenik meg. Szerintem nem sok pluszt adott hozzá a Kánonhoz, talán annyit, hogy jobban megismerhettük Padmé udvarhölgyeit, a módot, ahogyan kiválogatták őket, valamint Panaka életébe is egy kicsit betekintést nyerhettünk. Az udvarhölgyek karakterei egyébként tetszetősek voltak, mindegyikőjük egy egyéniség volt. A köztük lévő kapcsolat, kémia is tetszett. Az eleje - tehát Padmé királynővé választása - nekem túl gyorsnak tűnt, majd eléggé lelassult a tempó úgy kb. a 200. oldalig. Utána meg csupa olyan dolog jött, amelyet már ismerünk a Baljós árnyakból, csak itt volt egy-két jelenet, amely nem szerepelt a filmben. Ugyan Obi-want meg Qui-gont kedvelem, de nem igazán éreztem szükségét annak, hogy szerepeljenek eme regényben. Mintha valaki megmondta volna Johnsonnak, hogy márpedig kötelezően bele kell tegye ezt a két karaktert a könyvbe. Maullal kapcsolatban is pont így érzek. Pár dolog eléggé kiverte nálam a biztosítékot. Nem is tudom, hol kezdjem. A menstruációs rész elég kínos és nevetséges volt, én el is nevettem magam. Na de azon már nem nevettem, hogy Sabéról kiderült, hogy mindkét nem iránt vonzódik, vagy hogy az egyik udvarhölgy - most hirtelen nem jut eszembe, melyik, talán Eirtaé - a lányokat kedveli. Félre ne értsetek, semmi bajom nincs azzal, ha valaki az azonos neműeket szereti, őszintén szólva nem is érdekel, kinek milyen a szexuális irányultsága, mert nem az a fontos egy emberben. Nekem az a problémám, hogy ezt már mindenhol a képünkbe kell tolni, ráadásul már egy Star Wars-regényben is. Hogy minden műre rá kell ezt erőltetni, szörnyű. Az első részt sokan azért ekézik, hogy mennyi felesleges leírás van a hölgyek öltözködését tekintve. Na, én most éreztem így. Bár úgy vagyok vele, hogy egy ilyen típusú könyvbe ez még belefér, de itt szerintem jócskán átesett a szerző a ló túloldalára. A fogalmazás szerintem elég tiszta és érthető volt, úgyhogy szerintem a fiatalabb olvasók is nyugodtan próbálkozhatnak vele. Bár a politikai részeket illetően egy-két helyen nem igazán értettem, mire gondolt az író, de ezt leszámítva jól fogalmaz Johnston. Nem volt ez egyáltalán szörnyű, csak szerintem semmi pluszt nem adott a Star Wars világához. Tulajdonképpen A királnyő árnyéka 2.0. Előzményregény, de kb. ugyanazt kaptuk, csak bugyutaságokkal és kevesebb újdonsággal. De nem egy borzalmas, olvashatatlan kategória. Kapásból öt olyan SW-regényt fel tudnék sorolni, amely sokkal kevésbé tetszett, mint ez. Jókedvemben vagyok, úgyhogy azt mondom hogy 10/5,5.

Mi történt pontosan? (Elég csak dióhéjban.) Bocsi, nem követem a Bad Batchet.

Ha valóban ez történt, akkor óriási hibát követett el a SkyNet azzal, hogy nem a TikTokkal kezdték a hadműveletet.

Elhatároztam, hogy elolvasom még egyszer ezt a könyvet, annak ellenére is, hogy irtózatosan nagyot csalódtam benne anno. Köszönöm, Dzséjt, hogy annak idején a fentieket leírtad nekem, mert felhívtad rá a figyelmem, hogy ezt a regényt egészen más szemüvegen keresztül kell olvasni. Ezáltal pedig ösztönözve engem arra, hogy még egyszer nekifussak. Megjegyezném, hogy nagyon ritkán szoktam egy könyvet kétszer elolvasni, olyat meg aztán pláne nem, amit borzasztóan gyengének tartottam. De úgy érzem, ezt érdemes még egyszer, mert ha nem afféle vérengzős Alien/Predator-féle ponyvaregényként kezelném, hanem úgy, ahogy te írtad, akkor még lehet, hogy második olvasásra még be is fog jönni.

Á... Belehallgattam, de nincs olyan dolog, amiért én megszeretném a focit, és ez sem lesz az. (Ennél nekem sokkal szebb, mikor Csíkszeredában egy hokimeccs után énekli a közönség a székely himnnuszt, vagy mikor egy Ohio State egyetemi amerikai foci-meccsen éneklik az amcsi himnuszt vagy mikor egy 15.000-es litván kosármeccsen a közönség a meccs kezdete előtt énekli a litván himnuszt.) Egyszerűen dühít, hogy ha a magyar fociválogatott játszik, vagy akármelyik magyar klub játszik nemzetközi mérkőzést, akkor mindenki odáig van meg vissza, utcai felvonulások, minden étterem meg kocsma közös meccsnézést szervez stb. meg mindenki nagyon képben van, még az olyanok is, akik alapvetően nem is focirajongók és igazán sose szoktak focit nézni. Persze fel lehet ezt úgy is fogni, hogy milyen jó, hogy ilyenkor az egész ország összefog és szurkol, de ha a hoki-, kézi- vagy a kosárválogatott játszik (vagy akármelyik másik válogatott), akkor érdekes módon nincs ekkora láz. Nekem is számtalan ismerősöm van, akik nem is focirajongók, de hatalmas Eb-lázban égtek az idei meg a 2016-os foci Eb alatt, meg hatalmas drukkerek voltak - valamiért az idén januárban megrendezett kézi vb-vel kapcsolatban nem voltak ilyen lelkesek, ahol egyébként 5. lett a magyar csapat, vagy amikor a magyar kosarasok 2017-ben, 18 év után először jutottak ki Eb-re vagy mikor 2016-ban a magyar hokiválogatott az A divizós vb-n szerepelhetett. Kíváncsi lennék, hogy Magyarországon hányan ismerik Szuper Levente, Meskó Zoltán, Nagy László, Dávid Kornél vagy Hanga Ádám nevét, és hányan követik/követték az ő karrierjüket. Közülük Nagy László neve talán többek számára ismert, de szerintem az ország nagy részének fogalma sincs, hogy pl. ki az a Hanga Ádám, arról meg pláne nem, hogy a még kosárlabdában is Európa 10 legjobb klubja között számontartott Barcelonában lehúzott 4 szezont - ahol amúgy az egyik legjobb játékos volt -, és nemrégiben igazolt a kontinens szintén 10 legjobb kosárcsapatának egyikébe, az egyébként a Barca örök riválisába, a Real Madridba. De ami a focit illeti, az egész ország ismeri Dzsudzsák Balázs, Kleinheisler László meg Szalai Ádám meg mindenki nevét. Szerintem ha véletlenszerűen leszólítanék embereket egy magyar nagyvárosban, és megkérném őket, hogy soroljanak fel 5 magyar jégkorongozót, kézist, kosarast, vízilabdázót sportáganként, valószínűleg legjobb esetben tudnának mondani egy-két sportolót minden sportágból, de ha a "fodball"-ról lenne szó, valószínűleg mindegyikőjük fel tudna sorolni vagy 15-öt is. Annak politikai okai is vannak, hogy rühellem a focit, de azt hiszem, ezt a részét nem is nagyon kell részleteznem, illetve ugye a fórumon tilos is a politizálás, amit én tiszteletben tartok és be is tartok.

Kár. Pedig az olimpián mindössze 16 ország játszik, míg a vb-n 32. Egy ilyen tornán sokkal kevesebb selejt* csapat szerepelne, ezáltal szerintem sokkal izgalmasabb lenne egy ilyen torna a vb-nél. Ez egy afféle mini vb lenne. Egyébként olyat is írt nekem valaki egy másik fórumon, hogy az is tényező, hogy a foci Eb mindig egy évben van az olimpiával, és a kettő együtt elég megterhelő lenne a játékosoknak. *Ezalatt azt értem, hogy egy 32 csapatos vb-re elég sok olyan ország kvalifikálja magát (főleg afrikai, ázsiai), akik alapvetően gyengék, és csak amiatt vannak kint, mert minden kontinensről kell lennie x csapatnak. Pl. Panama, Egyiptom, Szaúd-Arábia, Costa Rica, Marokkó... Namármost, egy 16 csapatos olimpián lényegesen kevesebb ilyen nemzet lenne. Én abszolút nem szeretem a focit (és most finoman fogalmaztam), de szerintem elég fura lenne a világ legnagyobb sporteseménye a világ legnépszerűbb sportága nélkül.

Ez nagyon fura. Azt gondolnám, az is legalább olyan nagy dolog egy focistának, mint egy kontinenstorna vagy egy vb. Kosárlabdában példuál totál az ellentetje: a nagy sztárokat - főleg az amcsikat - szinte csak az olimpia érdekli. A kontinenstornákat meg a vb-t nagyon sokan ignorálják. (Egy példa: a kanadai kosárválogatott a 2 évvel ezelőtti vb-n mindössze 2 NBA-játékossal állt ki. Idén az olimpiai kvalifikációs tornán már 8-an voltak...)

Ha valaki, aki nálam jobban ért a focihoz, tudna válaszolni a kérdésemre, azt megköszönném. Szóval, az érdekelne, hogy az olimpián miért ilyen "langyos" rendszerint a focitorna? Csak 23 év alatti játékosok léphetnek pályára, meg néhány idősebb (talán három). A világ legnépszerűbb sportjáról beszélünk, számomra ez érthetetlen... Ronaldónak, Messinek meg az összes többi nagy játékosnak nem lenne nagy siker, ha az olimpián képviselhetnék a hazájukat? Egy olimpiai érem eltörpül egy vb, Eb, Amerika-bajnokság stb. érme mellett? Tudtommal más csapatsportban nincsenek ilyen korlátozások.

Ma megkaptam, és érdekes módon semmit nem kellett fizetnem. Csak bedobták a postaládába. Remélem, nem utólag fogják kiszámlázni a vám díját.