caseyjones

Nem gondoltam volna, hogy Luke ilyen csúnyán megveri Thrawnt. Azért szerintem kékbőrű barátunk több szavazatot érdemelt volna kettőnél.

Én már csak azért is Jabbára szavaztam!

Aha, köszi. Tehát akkor végtére is én döntöm el, hogy hogyan akarom kifejezni azt a példamondatot, nem? Tehát az, hogy felesleges a had been használata - mint ahogy írtad -, nem jelenti azt, hogy nyelvtanilag helytelen, ugye? Csak anélkül is kikövetkeztethető, hogy mi mikor történt.

Most már megtanultam, hogy nem szabad olyan pakkot rendelni, amely olyan SW-könyvet tartalmaz, amely még nem jelent meg. Inkább csak azokat rendelem, amelyek már megjelentek. A többire meg inkább várok.

Nem tudom, a kiadónak ebben mennyi sara van, gondolom nem sok. Szóval az alábbit küldeném azoknak, akiknek ez a hatalmas zűrzavar meg a sok tologatás köszönhető: Komolyan mondom, a kiadónak ezek után meg azt javasolnám, hogy ne jelentse be előre nyilvánosan, hogy mikor melyik könyv jelenik meg... Inkább akkor tájékoztassanak minket, amikor már megjelent a könyv, és rendelhető. Már október óta várok Az álmok bolygójára, de a hivatalos, november közepére beütemezett megjelenés előtt néhány nappal el kellett tolniuk november 27-re, most megint megtörtént. Utánvétes fizetést választottam, szóval nem veszett oda egy fillérem sem, viszont ha az x összeget átutaltam volna, akkor egy ilyen törlés esetén automatikusan visszautalják nekem azt, vagy ilyenkor fel kell venni a vevőszolgálattal a kapcsolatot?

Az előző témától függetlenül kérdezném: Nagyon emberiségellenes merényletnek minősül, ha nem használom túl sűrűn az úgymond "múlt előtti múlt"-at? Tehát a had + ige 3. alakja szerkezetet. Például van ez a mondat: Today I ate gyros, which was made by a talented cook. (Ma gyrost ettem, amelyet egy tehetséges szakács készített.) Viszont az, hogy a tehetséges szakács elkészítette a gyrost, azelőtt történt, hogy én azt megettem, tehát úgy lenne a leghelyesebb, ha azt mondom: Today I ate gyros, which had been made by a talented cook. Nektek mi a tapasztalatok? Mennyire veszik ezt szigorúan például egy nyelvvizsgán vagy egy érettségin? Vagy úgy alapvetően hogy viszonyulnak ehhez az anyanyelviek? Én mintha már találkoztam volna többször is olyan szöveggel, amikor szükséges lett volna ez a szerkezet, mégis sima múltat használt az író/szereplő stb.

Köszi. Csak mert például a Gyakori kérdések.hu-n, ha rámegyek a törlésre, akkor nem törli a kérdést, hanem csak eltávolítja a kérdéseim listájáról. Azóta elővigyázatos vagyok mindenhol ezzel.

Segítsetek, kérlek: rámentem a Szukits honlapján a "Rendeléseim" menüpontra, és a legutóbbi rendelésemnél - amely tartalmazza az Álmok bolygóját is - rányomtam a "Törlés" gombra. Ugye ez azt jelenti, hogy töröltem a rendelést, vagyis hogy nem fog megérkezni, nem pedig azt, hogy a "Rendeléseim" menüpontból eltávolítottam a rendelést, hogy ne látszódjon? Bocs, ha hülye kérdés, de nekem nem elég egyértelmű. Törölni szerettem volna a rendelést, mivel félek, hogy karácsonyig nem jön meg az Álmok bolygója miatt, ezért inkább megrendelném újra a csomagot, de Greg Bear könyve nélkül. És nem szeretnék összesen több mint 30.000 Ft-ot fizetni ugyanazért a csomagért...

Hihetetlen. Az álmok bolygóját eltolták december 11-re... Meddig húzzák még? Így necces, hogy egyáltalán karácsonyra ideér a csomag.

Sajnos, az internet elterjedésével évről évre kevesebb jelentőséggel bír a nyomtatott sajtó. Már "várom", hogy a Galaktika magazin mikor fog csődbe menni. Internet ide vagy oda, én még mindig jobban preferálom a nyomtatott sajtót. Igyekszem minél kevesebb időt tölteni az interneten, és amíg egy újságot olvasok, addig se a világhálón barangolok. Nem akarok mindent az interneten keresztül megtudni/megcsinálni stb., mert bizony, egy idő után függőséghez vezet. Többször megkaptam már a környezetemtől, hogy minek veszek újságokat, amikor ott az internet. Amellett, hogy a nyomtatott sajtó támogatásával egyfajta tüntetést fejezek ki az internettel szemben, megmondom őszintén, az újságolvasásnak megvan a maga varázsa. Mint ahogy a könyvolvasásnak. És azt az élményt nem tudja az internet pótolni, gyorsaság ide vagy oda.

Az biztos. Ráadásul a VOLT meg a Sziget nevei egyelőre sehol. Viszont az már biztos infó, hogy a VOLT első neveit nov. 26-án tudjuk meg.

SOAD-ra én sem tudtam jegyet szerezni, de Ticketswapen majd megpróbálok majd késő tavasszal. Úgyis lesznek egy csomóan, akik eladják a jegyüket. Egyébként meg a Live Nation szúrta el az egészet, folyamatosan lefagyott a rendszerük, meg visszadobta a vásárlókat. Én is ennek az áldozatává váltam. Szóval marad a Ticketswap. Bár azt se bánom, ha nem jön össze, így is rengeteget költöttem koncertjegyre, meg csak jönnek még felénk.

Öregem, ez a jövő év brutális lesz! Korn, Papa Roach, Hollywood Undead, Deftones, System of a Down, Kiss, Judas Priest, Scooter (mint mindig ), Slipknot, Parkway Drive... És a fesztiválok fellépőit még be se jelentették. Remélem, még lesz Red Hot Chili Peppers, Good Charlotte, Fall Out Boy, Twenty One Pilots, Green Day, Weezer, Pearl Jam (mindegyikre jó esély van, és a lista még közel sem teljes), és akkor teljes mértékben eladósodom.

Igen, pontosan. Csakhogy ha azt a szerkezetet használom, hogy "must be +ing", akkor annak a jelentése az, hogy "biztosan csinál valamit". Pl. belépsz egy kisbaba szobájába, ahol nagy a csönd, a kismama pedig felszólít téged, hogy ne hangoskodj, azzal indokolva, hogy "The baby must be sleeping", azaz "A baba biztosan alszik". Viszont abból következtetve, amit te is írtál, nekem a logika azt diktálná, hogy a must be+ing jelentheti azt is, hogy pl. én vagy egy másik alany belső indíttatásból akarok/akar tenni valamit, és hangsúlyozni akarom/akarja, hogy nekem/neki azt a dolgot most, ebben a pillanatban kell megtennem/megtennie. Csak nem tudom, hogy ez valóban így van-e. Az egész egyébként úgy jött a fejembe, hogy egy ideje tanulok egy teljesen új idegennyelvet, és egy tematikus csoportban kiírtam angolul, hogy tegyenek fel nekem kérdéseket x nyelven, mert gyakorolnom kell a nyelvet. És így írtam le: "Please, ask me questions in x, I must be practicing the language". És azért írtam így, mert hangsúlyozni szerettem volna, hogy nekem abban az adott pillanatban kell gyakorolnom a nyelvet, mert másnap felmérés lesz vagy mert csak szimplán úgy éreztem, hogy nekem abban az adott pillanatban tanulnom kell a nyelvet, de máskor nem - tehát nem általánosan, mindig értettem, mert akkor azt írtam volna, hogy "I must practice the language". Viszont ott a bökkenő, hogy a must be +ing (elsősorban ?) azt fejezi ki, hogy az illető biztosan csinál valamit, amit a kisbabás példával is alátámasztottam.

Rendeltem eBay-ről egy terméket, viszont nincs nagy tapasztalatom az egészben, és a "Purchase History"-nál a rendelt terméknél van négy jel, amelyek számomra nem elég egyértelműek. Van egy dollár jel, egy csomag jel, egy ceruza jel meg egy boríték jel. A terméknél a dollár feketén jelenik meg, vagyis gondolom, hogy a fizetés sikeres volt. A csomag jel viszont halvány, ahogy a ceruza is. Viszont a legutolsó, a boríték megint csak fekete. Ezt nem igazán értem. Máskor mindig egyből a csomag jel jelenik meg feketén a dollár után, vagyis hogy elindult a beszerzés/csomagolás folyamata, vagy már meg is van. Másrészt, tudomásom szerint a boríték jel azt jelenti, hogy megérkezett a termék. De az nem lehet, tegnap este rendeltem csak.

@Nabopolasszar @MissKarrde Tehát az helytelen, hogy ha azt mondom, hogy 'I must be learning English'? Tehát hogyha azt akarom kifejezni, hogy nekem most, ebben pillanatban angolt kell tanulnom. Ugye ez a must be + ige szerkezet azt jelenti, hogy x-y személy biztosan csinál valamit - Pl. You must be dreaming: Biztosan álmodsz. De nekem az lenne a logikus, ha ezzel azt is kifejezhetném, hogy most éppen tanulnom kell. Vagy ezt inkább a should-dal fejezzem ki? Mert olyat láttam már, hogy what I should be doing (ez egy mondat második tagmondata).

Nagyon megtetszett a sorozat az előzetesek láttán, így úgy döntöttem, meg fogom nézni! Nem gondoltam volna, hogy ennyire felkelti az érdeklődésemet, mert nem igazán érdekelnek a fejvadászos sztorik, viszont olyan mértékű SW-hangulat volt benne, hogy kénytelen vagyok megnézni. Viszont meg kell várnom, amíg kijön az első évad összes része. Illetve nem kell, én döntöttem így. Nem szeretek úgy sorozatot nézni, hogy várnom kell mindig a következő részre. Hamar elvesztem a fonalat. A netflixes Marvel-sorozatokat ilyen szempontból nekem találták ki. Akkor rakom be az adott részt, amikor én akarom, meg annyit nézek meg egyszerre, amennyit akarok. Illetve az sem utolsó szempont, hogy karácsony környékén sokkal több időm lesz a sorozatok nézésére.

Kifelejtettem egy nagyon fontos dolgot az írásomból: nagyon-nagyon tetszett, hogy Johnston beleépítette Clovist is a könyvbe! Ezáltal létrejött egy kiváló összeköttetés e regény és a TCW között. Már pontosan nem emlékszem, hogy mi volt a TCW-ben. Sőt, egyáltalán nem emlékszem. Csak arra, hogy volt egy ilyen karakter, és Anakin féltékeny volt rá, aztán Padmé elmagyarázta neki, hogy volt vele viszonya.

Sok Star Wars-rajongóval vagy magát Star Wars-rajongónak mondó egyénnel ellentétben én mindig is imádtam a The Phantom Menace-t, és sokat szomorkodtam amiatt, hogy abból az időszakból milyen kevés könyv jelent meg eddig. A hivatalos Kánon létrehozása óta viszont két könyvet is kiadtak ehhez az érához kapcsolódóan, az egyik a Mester és tanítványa, a másik pedig ez, A királynő árnyéka. Remélem, ez a tendencia folytatódik a jövőben is, és minél több, az ep. I-hoz kapcsóló művet tarthatok majd a kezemben. A Mester és tanítványa sajnálatos módon elég nagy csalódás volt számomra, A királynő árnyéka viszont leírhatatlanul tetszett! Tudom, hogy most elég pajzánnak fogok tűnni, de azzal kezdeném, hogy sok Star Wars-művet magam mögött hagyva (legyen az írott vagy mozgóképes) ki merem jelenteni, hogy ennyire nyíltan, ennyire szájbarágósan én még nem találkoztam szexjelenettel szeretett univerzumomban. Ezzel persze semmi bajom nem volt, csak kicsit furcsálltam a szituációt, elvégre tudtommal ez egy olyan regény, amelyet a fiatalabb korosztálynak szántak, a benne lévő szeretkezős jelenet meg akár a Trónok harcában is jól mutatott volna. Egyébként nem értem önmagamat, mert a való életben rühellem a politikát, tulajdonképpen úgy vagyok vele, hogy bármi érdekel, ami nem politika. De a Star Warsban valamiért szeretem a politikával kapcsolatos szálakat. Politikai szempontból (meg persze minden más szempontból) ez a regény is volt olyan minőségi és szórakoztató, mint A megtévesztés leple, amely egy szintén nagy kedvenc, és ugyancsak a TPM időszakába kalauzol el minket. Nagyon tetszett, hogy az írónő nem kalandozott el sosem, nem voltak unalmas leírásai. Szinte végig fenntartotta a figyelmem. Nagyon érthetően és világosan fogalmazott, emiatt bátran merem ajánlani ezt a remekművet a nagyon fiatal korosztálynak is (leszámítva a szerelmeskedős jelenetet :D). Johnston egyébként remekül mutatta be a Naboo-t, a Coruscantot, meg úgy alapvetően az egész Star Wars-univerzumot. Minden karaktere hihetetlenül kidolgozott és szimpatikus volt. Örülök, hogy fontos szerepet szánt olyan karaktereknek, akik a PT első filmjében csak mellékszerepet kaptak (Sabé, Tonra, Padmé udvarhölgyei). Külön dicséret jár érte, hogy beleszőtte valahogy Depa Billaba mestert is. Mindig az a bajom, hogy SW-regények főként Obi-want meg Anakint helyezik előtérbe, akiket már láthattunk rengeteget az animációs sorozatokban meg a filmekben, míg a többi Jedi totálisan háttérbe szorul. Billaba mondjuk nem szerepelt sokat, de nekem már az a kevés is elég volt, hogy boldog legyek! A könyv nagyszerűen elénk tárta Padmé hétköznapjait mind a Naboo-n, mind a Coruscanton, az érzelmeit, a viszonyulását az új munkahelyéhez, a beilleszkedését a coruscanti szenátusba. Plusz pont, hogy a szerzőnek köszönhetően megismerhettük a családját is, amelyről, emlékeim szerint, a filmekben egy árva szót sem ejtettek. Van egy nyitva maradt kérdés, mégpedig az, hogy Bonteri kivel beszélgethetett titokban. Ez nagyon érdekel, tippem szerint Sidious lehetett az. A könyv végére érve azt a konklúziót vontam le, hogy ez az írás inkább a nőknek szól, de egy vérbeli Star Wars-rajongónak az ellenkező nemből ugyanolyan szórakozást nyújthat. Pompás művel gazdagodott a Star Wars-univerzum. Határozottan 10/10. Ezután kedvet kaptam Johnston másik, magyarul megjelent kötetéhez is, az Ahsokához.

Végül is ez a szemléletmód is érthető valahol, de én pont ezt akartam sugallni azzal a kommenttel, amellyel kisebb vitát indítottam itt: nem az határozza meg a mű minőséget, hogy rajta van-e a Legends-csík, vagy nincs. Én például úgy állok hozzá, hogy egy marha jó Star Wars-kalandot akarok olvasni, egy jót akarok szórakozni. És én ilyenkor pont nem veszem figyelembe, hogy az a hivatalos idővonalba beilleszthető-e - a hivatalos idővonalba, amely szerintem erősen szubjektíven lett létrehozva. Ha a szomszédom hozta volna létre, biztosan máshogy nézne ki, ha én, akkor is máshogy, ha a kocsmában dolgozó cimborám, akkor megint máshogy.

Nem jól értelmezted. Pontosan azért tettem fel ezt a kérdést, mert nem olvastam. Ez nem az "én rendszerem". Amit én próbáltam elmagyarázni, az a következő szituáció: Tegyük fel, hogy G. Jakab, aki ősrégi és vérbeli Star Wars-rajongó a '80-as évek óta, odamegy hozzád valahol diskurálni a Star Warsról, és a következőket mondja: "Kedves barátom, én a '90-es években olvastam a Thrawn-trilógiát, és nekem az olyan élményt nyújtott, hogy mind a mai napig egyik Kánon-mű sem veszi fel vele a versenyt. Én azt a trilógiát örökre a szívembe zártam, és nekem mindig is az marad A Jedi visszatér folytatása." De mivel te ezzel (nagyon) nem értesz egyet, így tulajdonképpen megveted őt mondván, hogy "Márpedig ez így nem helyes, kedves Jakab, te nem tekintheted a Thrawn-trilógiát a 6. rész folytatásának a szívedbe zárva, mert a Disney által bevezetett Kánont készpénznek kell venni, és minden rajongónak aszerint kell élnie az úgymond >saját Star Wars-életét<, és az Utóhatás-trilógiát meg Az ébredő Erőt kell a folytatásnak tekinteni, akár tetszik, akár nem. Ha neked jobban tetszik egy Legends-mű, mint egy Canon-mű, nem zárhatod azt a szívedbe, mert ezt a legősibb Jedi kódex tiltja. Ezért halállal lakolsz!" És akkor előkapod a fénykardodat, és párbajra hívod Jakabot. Felőlem bármelyik érában játszódhat, kivéve az ST érájában, mert azzal sajnos nem tudok megbarátkozni. De azon kívül tényleg bármelyikben.

Troy Denning: A Tatuin szelleme Kifejezetten tetszett! Pompás volt. Minőségi Star Wars-regény. Fénykardpárbajon kívül szinte minden van benne, amire egy vérbeli rajongó vágyhat. Leginkább az tetszett a regényben, hogy a szerző nem hagyott figyelmen kívül más regényeket, sőt kimondottan foglalkozott is velük! Van benne utalás a Thrawn-trilógiára (Pellaeon Admirális), de még a Kirajzásra is! Ez már döfi. A Tatuint tökéletesen sikerült ábrázolni, minden egyes apró részletét. Taszkenek, javák, párafarmok... Pontosan olyan jó hangulatot teremtett Denning, mint J. J. Miller a Kenobinál. Ezúttal is tisztára olyan érzésem volt, mint ha én magam is a Tatuinon lennék. A regény legnagyobb erősségét kétségtelenül a múltidézős részek jelentették. Tetszett, hogy megismerhettük Anakin édesanyjának a mindennapjait, miután Ani otthagyta a bolygót. És a legjobb az volt benne, hogy nem klisés flashbackek formájában történt mindez. Apropó: azt valaki el tudná magyarázni, hogy Larséknak pontosan hogy sikerült túljárniuk Watto eszén Shmi felszabadításakor? Nekem nem igazán volt tiszta az a rész. Emellett az tetszett nagyon, de nagyon nagyon, hogy a szerző olyan karaktereket vonultatott fel, akik A baljós árnyakban szerepeltek először és utoljára. Mint Kitster Banai vagy Ody Mandrell. Örülök, hogy ezek a figurák nem merültek feledésbe, még ha csak Legends-műről is van szó. Alapvetően egy izgalmas, élvezetes kalandregény. Leia és Han párosa remek volt, semmi karakteridegen dolog nem volt a könyvben velük kapcsolatban. Landót kegyetlenül hiányoltam viszont. Illetve az nem tetszett még, hogy a csatajeleneteknél sokszor nem értettem, hogy a szerző mégis mi a fenét akart leírni. Lando és a csatajelenetek miatt valahol 8,5 és 9 közé tenném ezt a könyvet 10-es skálán. Egyébként jól gondolom, hogy amikor Leiáék egy afféle "panzióba" menekülnek (ott kapja meg Leia a nagyanyja "videoblogjait"), és a Birodalmiak rájuk találnak, ott volt Thrawn Admirális is?

Négy éve fut, oké, de akkor már a filmeket (I-VI) mind ismertük, nem úgy, mint az Ep. I idején, amely megjelenéséig érthető módon csak az eredeti trilógiával kapcsolatos regények jelenhettek meg, mint ahogy írtad is. Így, a filmek ismeretében nem értem, hogy miért nem jelenhetett meg korábban, pl. már 1-2 évvel ezelőtt egy olyan mű, mint A mester és tanítványa? Mert az érthető, hogy annak idején nem adhattak ki egy regényt, amely az ANH előtt játszódik, mert akkor még nem létezett a PT. Viszont tízen X évvel azután, hogy már megalkották a PT-t, nem értem, miért nem íródott már korábban egy olyan Canon-mű, mint az említett Mester és tanítványa vagy A királynő árnyéka? Vagy ennyire az új filmekre akartak fókuszálni, és úgy gondolták, a PT meg az OT történéseivel később foglalkoznak? Szerintem lehetett volna úgyis építeni a Kánon irodalmi univerzumát, hogy már korábban kiadatnak olyan könyveket, amelyek pl. a prequel trilogyhoz kapcsolódnak. És akkor már 3-4 év alatt is el lehetett volna érni azt, hogy minden korszakból legyen legalább egy-két regény. Pl. az olyan regények, mint a Canto Bight, a Phasma vagy a Vérvonal olyan elengedhetetlen témákat feszegetnek, amelyek nem értek rá mondjuk 10 évet?

Értem. Én a Legendák-könyveket azért preferálom jobban, mert az minden korszakra kiterjed. Míg a Kánon eddig szinte csak az utóbbi időben kiadott (tehát 2015 után) filmekhez kapcsolódó regényekből állt. Bár az utóbbi időben már jelentek meg más korszakokból is, lásd az új Qui-gon-Obi-wan regény vagy A királynő nevében. Így most most már sokkal jobban el fogok merülni a Kánonban. Minőségben pedig - pár kivételtől eltekintve - szerintem nem is érdemes különbséget tenni a Legends meg a Canon között. Nyilván van nagyon sok hulladék a Legendák között, de minőségben nem egy regény jobb, mint valamelyik Canon-regény. Az már más téma, hogy a hivatalos álláspont szerint azok a Legends-könyvek, amelyeket a közvélemény jobbnak tart egy-egy Canon-könyvnél, nem befolyásolnak semmit, tehát nem tényezők, mivel ugye Legends-művek.

Akkor gondolom téged nem hoz lázba az, @Dzséjt, hogy a Szukits jövőre megjelenteti a yuuzhan vongok történeteit magyarul.