Maximális egyetértésemen kívül két dolgot fűznék hozzá Dzséjt véleményéhez:
1. Mint már korábban is írtam (tavaly áprilisban, hehe ), ez a jelenet teszi naggyá Yodát. Ekkor nő fel arra a szintre, amin a 4-5-6-ban van. Nélküle hiányzik egy láncszem Yoda történetéből, amit ugyan ki lehet pótolni a fantáziánkban, de sokkal jobb lenne, ha a filmen látnánk. (De a könyvbeli párbeszéddel, nem a forgatókönyvbelivel!)
2. A Jedi-Sith ellentét elmélyítése szempontjából is fontos ez a jelenet. Azt mutatja meg, hogy mennyire más úton jutnak el egy dologhoz a Jedik és a Sithek. (Ráadásul nem is pont ugyanahhoz a dologhoz.)
Óriási mélységet adott volna a sagának ez a jelenet, és ráadásul elbúcsúztathattuk volna Qui-Gont is, mielőtt végleg a feledés homályába vész a 4-5-6-ban.
Kár érte...