Közben elkészült a folytatás, szerintem kicsit gyengék lettek a párbeszédek, de megosztom.
Első Fejezet
Halálra ítélt lovagnak lenni, egy eleve elveszett csatában, könnyeb lenni, mint valami babonás ereklye után kutatni - gondolta Aureliosz Latna Elim. Senki nem hitt már olyan dolgokban, mint a mágia, sőt, a mágia tanainak kutatóit és gyakorlóit egész Eranészban üldözték. De most mégis, a kétségbeesés miatt, a király őt küldte erre a küldetésre, amitől győzelmet várt. Bár nem értett egyet a paranccsal, de engedelmeskednie kellett neki. Így elindult a flotta által neki felkészített hajón délre. Míg a bajtársai a falon várták az ellenség seregeit, addig neki egy francos szigetet kellett megtalálnia, ahova ezt, az állítólag létező pörölyt rejtették. De még ha létezne is, Aureliosz nem hitte, hogy időben visszajutnának a hajójával Duneába, és a falra. De látta már, hogy milyen őrült döntések meghozatalára tudja sarkalni még a legjobb vezetőket is, a kétségbeesés. Kevés ember szolgált a hajón, amin utaztak, nem is volt ám valami nagy hajó. Odalépett a térképészhez.
-Mi a lehetséges úticélunk Arram? – kérdezte a férfit.
-Nos, a jelenlegi irányunk szerint, csak két sziget jöhet számításba.
-Csak kettő? Miért Arram, hol rejtették el a Dicsőség Pörölyét?
-Egy vulkanikus szigeten, idézem a szöveget, ahol, ha nem a gonosz ellenében jő érte a felkereső, hanem azért, hogy eme ereklye hatalmát a sötétség örökké ádáz terveinek igájába hajtsa, ne élhesse túl a poklot, ami reá vár s enyészen el lángok közt.
-Név szerint?
-Hallem és Olaisz szigetei. Mindkettőn erős a vulkanikus tevékenység, és ezek az egyetlen ilyen szigetek, itt a tenger déli részén, Iceria egykori szigetének közelében.
-Értem. És mennyi idő míg elérjük a legközelebbit?
-Ha így marad a széljárás, akkor holnaputánra elérjük Hallemet. Hallemtől pedig három nap Olaisz.
Két nappal később. Hallem néptelen vulkanikus szigetén.
Miután elérték a szigetet Aureliosz és kis csapata, mely csak öt emberből állt mivel a többiek, nyolc fő, a hajón maradt, elindult felderíteni a szigetet. Nem volt rajta se növényzet se állatvilág. Kopár, megszilárdult lávapusztaság volt, az egykor itt virágzó civilizáció egyetlen nyomai már csak a földből kiálló oszlopok voltak. Arram szerint egy hatszáz évvel ezelőtti kitörés pusztíthatta el az itt lakókat. A vulkán pedig azóta kisebb nagyobb megszakításokkal ugyan, de tovább működött. Nemsokára az oszlopok, a rajtuk lévő írásjelekkel együtt végleg el fognak tűnni a föld színéről. Aureliosz épp az egyik oszlop mellett sétált el, amikor a szeme sarkából felfigyelt egy különös képre. Alaposabb szemrevételezés után egyből tudta, hogy mit lát. Egy pöröly volt a képen, ami alatt a sziget vulkánja helyezkedett el.
-Arram barátom, azonnal gyere ide! Nyomra akadtunk.