orki

Javítottam! A videóhoz és az egész helyzethez általában. Ismerek egy magyar közmondást, mely szerint addig nyújtozkodjunk ameddig a takarónk ér! Nem véletlenül vannak ilyen jó kis népi bölcsességeink, szerintem újból divatba kéne hozni a wörldpííísz és kípinszmájl helyett.

Upsz! Hát azt a rész balladai homály fogja fedni.

Vad űr, ismeretlen régiók A poros talajt vagy száznyi pata szaggatta. Robajuk messzire elhallatszott a sikságon. A dübörgés egyre jobban közeledett, majd, hirtelen elhalkult és ismét távolodott. A furcsa költeménybe időnként vészes kiabálás, káromkodás vegyült. Reggel óta ezt gyakorolták az ifjú turániak, akik Mattu parancsnok szárnyai alá kerültek. A tapasztalt harcos fontosnak tartotta a gyors irányváltások, jármód átmenetek megtanulását a kölykök és a minrasok részéről, hiszen gyakran ez jelentette egy támadás sikerét vagy bukását. ?Nem várok tőletek magasiskolai és harcászati elemeket, de az alapokkal legyetek tisztában? mondogatta. Mint minden leendő turáni katona, az ő neveltjei is azt hitték, hogy nincsen náluk jobb a galaxisban. Mindent tudnak a harcról, fegyverekről, náluk jobban senki nem üli meg a hátasát. Köztük Zolta volt a legharsányabb. A szárazföldi egységek parancsnoka jókat somolygott a dölyfös ábrázatokon, dicsekvéseken, hencegések tömkelegén, amik a reggeli alatt száz számra hagyták el a lelkes fiatalok száját. Mattu nem áltatta magát, hiszen a dicsekvők nagy része ebédidőre általában kimerül, átértékeli önmagát és tudását. Ezért a gyakorlatok közti ebédszünet meglehetősen szótlanul szokott eltelni, csak a kanalak csörömpölése ad némi hangaláfestést. Külön hangsúlyt fektetett a feladatok egyszerre és azonnal történő végrehajtására, már mániákusan precíz volt. Megkövetelte mindezt az újoncoktól és a minrasoktól. Valami csoda vagy a falkaszellem okán az utóbbiak már a harmadik próbálkozásnál tökéletesen tisztában voltak a feladat lényegével, míg gazdájukról ezt nem mindig lehetett elmondani. Az oktatás kezdetén közfelháborodás fogadta ama parancsot, mely kifejtette, hogy az összes fegyvert, sugárvetőt, plazmaíjat, gránátokat, hagyják nyugodtan a sátrakban, nem lesz rá szükség. A méltatlankodókat Mattu egy-egy szigorú, vesébe markoló pillantással intette csendre. Zolta még egy velős monológban suttogta el a parancsnokról alkotott véleményét a körülötte poroszkálóknak. A robaj ismét közeledett, majd hirtelen abba maradt és távolodott, illetve nem mindenki tartott visszafelé a csapattal. - Állj!- Üvöltötte a parancsnok, majd végig nézett a földön fetrengőkön. Zolta is köztük volt, ki tudja hanyadszorra, bár második esésénél rájött, hogy a parancsok nem véletlenül születnek. Hiszen, ha a tegezére zuhan, a gondolatra is kirázta a hideg. Hangosan kiköpte a földet, majd igyekezett feltápászkodni. Közben halkan káromkodott. - Szép talajfogás volt fiam! Neinkomafünf!- Ügetett el mellette a parancsnok.- Hé! Te! Fejezd be a talajtani minta rágcsálását és ülj vissza!- Címezte egy másik szerencsétlenhez. - Döljön rád a világfa!- suttogta Öregharcos legkisebb porontya. A kedves kifejezés nem tudni, hogy minrasának szólt, aki undorral gusztált egy széttaposott fűcsomót, a körülményeknek vagy a feljebbvalójának. Önbizalma kezdett elpárologni. -Ügyes leszállás volt, szó szerint. A turáni pilótáknak tanítani kéne!- A harmadik gyerek is visszakapaszkodott a nyeregbe, kétségbeesetten nézett a társaira. -Gyerünk, tovább! Folytassuk!- Mattu elvágtatott a csapat előtt, miközben kiosztott pár hasznos tanácsot. Intelmeket fűzött egyesek viselkedéséhez vagy a hátassal való bánásmódjához. - Csend legyen, befejezni az úri kaszinót! Ti se zsizsegjetek ott hátul! Nem kocsmában vagytok!- A beszélgetők azonnal csendben maradtak.- Te, az miféle kínzó eszköz a minrasod pofájában?! Ránézésre vallok tőle! Ahol megáll az ész, ott kezdődik az erőszak és az agresszió, ezt jól vésd az eszedbe fiam! A hiányosságaidat nem pótolja az a vas!- A feszítőt használó leendő harcos elpirult és olyasmit motyogott, hogy holnap kicseréli egy finomabb zablára. ? Álljon meg a fáklyás menet! Mit rugdosod a szegény párát?! Csinált valamit?! Nem, akkor meg hagyd abba, mert én is megrugdoslak!- Az okítás, így ment egész délelőtt. Zolta már nem számolta a monoton gyakorlatsor végrehajtásainak számát. Eleinte unalmasnak tűnt, aztán alig győzte fejben tartani az utasításokat. Ráadásul a parancsnok nem hiába osztogatta őket, bár az ifjú, mint minden kamasz, ezeket fölösleges és hiábavaló szekálásnak gondolta. Remélte, hogy még ebben az évezredben sikerül egyszer tökéletesen kivitelezni, talán akkor tartanak egy kis szünetet. Fel sem merült benne, hogy a gyakorlatok nagy része miatta nem sikerül, mert vagy lemarad, vagy korábban indul el, mint a jelzés érkezik, esetleg hátráltatja a többieket légi bemutatóival. ?Ez a dög szar!?, mondta egy-egy jól elbaltázott manőver után a körülötte állóknak, akik szemmel láthatólag nem tanúsítottak érdeklődést iránta és kifogásai iránt. Sőt egy-egy rosszalló pillantással tudatták vele, hogy mennyire idegesíti őket. A felkeveredett por egyenletes rétegben borította be a ruháját, amit még hatalmas lyukak s feslések is díszítettek. Kezdett mindenütt viszketni, nehezen vett levegőt, ráadásul szomjas volt. Képzeletben a második vödör vizet gurította le a frissítő zuhany után. - Mára végeztünk!- A csapat egy emberként sóhajtott fel.- De nem ám szétszéledni! Először a minras, aztán a fegyver! Kössétek ki őket, adjatok vizet nekik, vegyétek le a nyerget! Veletek ellentétben ők megérdemlik a pihenést! Nyomás anyaszomorítók!- Harsogta Mattu. A vízcseppek megcsillantak a vödör szélén, ahogy Zolta hátasa jóízűeket kortyolt belőle. Gazdája már alig várta, hogy ő is hasonlóan cselekedjen. Talán még a szája szélét is megnyalta. Ábrándjai közül harsány kacagás zökkentette ki. -Te meg min röhögsz?!- Mordult a vele szemben itató gyerekre. -Rajtad!- Hangzott az őszinte válasz. Öregharcos fia végig mérte a gúnyolódott. Elsőre szembetűnt, hogy valami szegényebb család sarja, hiszen, sem a ruhája sem a minrasa nem tűnt túl előkelőnek. Egy nagy fejű, borzas sörényű, hordóhasú állatka volt, ellentétben az ő kecses sárgájával. Athes fia fintorgott. Viszont, Zoltával ellenben nem volt rajta egyetlen horzsolás, a ruháján szakadás nyom, sőt, úgy látszott, mint akinek meg se kottyant a több órás gyakorlatozás. Vígan és sietve hozta a nehéz, vízzel telt vödröket hátasának. -Miért is?!- Kérdezte Zolta, úgy döntött, hogy egy alkalmasabb pillanatban tanítja móresre a szemtelenkedőt. Ő, aki ott volt Coruscant ostrománál, nem akárki, jobb, ha tudatosítja másokban is. Bár ez a tény vajmi keveset lendített mostani helyzetén. Most annyira kimerült volt, hogy alig állt a lábán. Minden tagja fájt az esésektől, ráadásul az izomláz is elkezdett munkálkodni lábaiban. - Ne haragudj, de elég instabil az ülésed, azért borulsz annyit! Ráadásul figyelembe se veszed a parancsnok tanácsait, pedig mondott pár okosságot. Ha megfogadtad volna, fele annyi horzsolás és seb tarkítana!- Folytatta a másik,- ja annyira beképzelt vagy, hogy az orrodba esik az eső!- Zolta eltátotta a száját. Eddig csak a bátyja osztotta ki, meg a turra, néha az apja, de egy vadidegen pásztorkölyök. Új volt, szokatlan. Nem számított rá. Valahol fájt is neki. Hirtelen nem is tudott mit mondani, csak bámulta csizmája orrát. Lehet, hogy igaza van a másiknak?! Tette fel gondolatban a kérdést??Ma nem szerepelt valami fényesen, sőt talán a nap vesztese címet is előkelően viselhetné. -Egyébként Ozornak hívnak!- Nyújtott kezet, kissé megenyhülve a másik srác. Észrevette, hogy kissé megtaposta társa egóját. -Zolta vagyok!- motyogta a kissé megtépázott önérzetű ifjú. - Rendben, szerintem menjünk enni!- Invitálta Ozor a másikat.- Ne izgulj, ha elfogadod a tanácsokat, sokat fogsz fejlődni!- Bíztatta. Talán már el is felejtette Zolta lenéző arckifejezését.- Hidd el csak gyakorlás kérdése az egész!-

Bomarrnak cs....ttül élvezem az István korában játszodó írásait, de én nem válalkoznék rá. Este beteszem, most megyek grillezni.

Küldtem egy kis apróságot Zoltáról! Most ehhez volt ihlet.

Hasonló a hasonlóhoz, a sajátjaimból válogattam, ill cenzúráztam. A láátszatot fent kell tartani.

Következő adag: ?orki, Te annyira bunkó tudsz lenni, mint én!? t. ?Bejelentkezett egy csótány, mert azok olyan intelligensek.? v. ?Jobban bírtam, amíg egy nő beszélt a nyomtatóból!? i. ?A problémák felét mi okozzuk magunknak!? orki ?Az ember mindig a vakondtúrásokban esik pofára, a hegyet megmássza!? orki ?Mivel mostanában nem szexelek, ezért az óvszer árát teszem félre hetente.? v. ?És ha felettünk egy falábú ember lakik? Lehet, hogy az kopog?? v. ?Ez nem olyan, ahol ronda emberek felbéreltek egy operaénekesnőt, hogy énekeljen?!? (i. a Nightwish-ről) ?Meghalt a maci! Beállt a RIGOR MORTIS? orki ?Az erekciónak 5 fokozata van. Első az első a petyhüdt, az utolsó a rigid erekció. A többi közte nem számít.? i. felolvas az élettankönyvből és megjegyzést fűz hozzá. ?Középiskolások laknak mellettünk, kirándulás van! Ezek ilyenkor még a narancslétől is beb.sznak!? t. ?Nincs idillibb, mint köhögésre elaludni!? (?) ?Fortyog a nem létező gyomorsavam? (?) ?Reprodukciós és utódokat károsító anyagok? például éles kés?!?!? (?) ?Onde está o nosso escravo preto?? = hol van a néger rabszolgánk????? ?Tartós tetanusz van az uteruszomban!?

Végre sikerült begépelnem az aranyköpéseinket, amiket az elmúlt két évben szóltunk el. Itt a cenzúrázott változat: ?Kinyiffantak a tikok, vagy mi?? t. ?Parasztul beszélünk, nem cigányul!? t. ?A lustaság fél egészség, a kosz meg melegít!? t. ?Kőműves Kálmán alapította az Árpád-házat!? a. ?Szombaton lesz a péntek!? a. ?Van szőre a lónak?!?! Azt hittem, hogy csak sörénye van!? a. ?A Balaton vízszintje annyira lecsökkent, hogy nem látták a tavat.? t. ?Aki nem telhetetlen, az telt!? t. ?Nem volt egy olyan indiai király, hogy Ásóka???? orki ?DE! De az Ashoka volt? a. ?A rokona volt?!? orki ?Nem kell gázspray, odadobod a zoknis zacskót. Az elég!! t. ?Nem vettem töményt, csak töménytelent! orki ?Nem az a baj, hogy nyakig ér a s.ar, hanem hogy lötyögtetik! Ezért csap az arcodba!? ?És ha két oldalról lötyögtetik, akkor belefulladsz!!? orki ?A fallosz az sokkal szebb szó, mint a p.cs. Olyan méltóságteljes!? ?hadi rocker? orki ?Nah, most megyek és sz.rok az egészre!? t. ?Menjek segíteni?? a. ?Itt van 2 gyík, és itt repült a egy virág!!!! És megijedtem!? a. ?Mit szívtál? orki /magyarázat: muslinca volt, nem virág/ "Ezentúl hívjuk a szobát Madam Récamier Budoárjának!" orki ?Csináld azt, amit a földnélküli paraszt, vess magadra!!? t. ?Mi a Szárnyaló Lovas Klub honlapjának címe? sz.rnyalolovasklub.hu.? orki

CSerszegi Fűszeres?! Az erdő szélén lévő kocsmában abból adták a fröccsöt. Életem legfinomabb fröccsei voltak, ill azok tartották bennem a lelket. Örülöök, hogy jól éreztétek magatokat!

Vágtázó Csodaszarvas: Napkapu Fekete Sereg: Féld a vér jelét Radical Hungary: nincs cim, Oldienak is mutattam. Ma ezt a hármat ismétlőre rakva............

Sajnos nem sikerült befejezni az adataimmal való dolgokat, elmaradtam. Nem tudok menni, elnézést azoktól, akik már gondolatban a pálinkát iszogatták.

A várból nagyon látványos volt a tüzijáték. Voltak ilyen Dunáról fellött fény kukacok, egymást kerülgető fénylabdák. Ilyet még nem láttam. A zene is jó volt, egy ideig mindenki csöndben maradt és lehetett hallani. Valyon tényleg igy szólhat egy légi támadás?! Mert azért elég hangos volt és minden teli lett füsttel. Pozitivum, hogy az emberek nem csürhe módjára tolakodtak, nem volt egymás taposása. Negativum, a Himnusz alatt pedig a mögöttem álló lámák dumáltak, ökörködtek, majd az egyik oldalbordája megjegyezte, hogy ilyen egy szar zenét, folyamatossan nyomatta a telefonjából a tucc-tuccot. Kifelé sodródva kedvesen oldalba vágtam.

Egyszer hasra estem Sámuleben...........Életre szoló lelki törést okozott.

Tényleg csúnya lány volt. Az arca Louis Armstrong hangjára emlékeztetett. (Richard Hell) Olyan hideg volt, hogy egy ügyvéd a saját zsebébe tette a kezét. (ismeretlen) Múlt éjszaka mondtam a barátnőmnek, mennyire szeretem, erre azt mondta, biztos már megint részeg vagy! Amikor kérdeztem, miből gondolja, azt mondta: "Mert én az apád vagyok!" (ismeretlen) A nőkkel úgy vagyok, mint az elefántokkal. Szívesen megnézem őket, de otthon nem tartanék egyet sem. (ismeretlen) A feleség olyan, mint a monokli. Elegáns viselet, de nélküle jobban lát az ember. (Molnár F.) Ha nem volna amnéziám, tudnám miért van ez a "dézsá-vü" érzésem. (ismeretlen) Ha meg akarsz tudni magadról valamit - ráadásul ízes részletességgel -, csak mondd azt a feleségednek, hogy kövér. (ismeretlen) Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg. (ismeretlen) Amikor legutóbb szeretkezni próbáltunk a feleségemmel, de semmi jó nem sült ki belőle, megkérdeztem: - Mi a baj, te sem tudsz senkire gondolni?" (ismeretlen) Hiszek a sárkányokban, a jó emberekben és egyéb fantázia szülte lényekben. (ismeretlen) Utálom, amikor valaki megkérdezi, hogy mennyi az idő, és közben a csuklójára mutat. Én tudom, hogy hol hordom az órám! Vajon ő mit szólna, ha a farkamra mutatnék, amikor megkérdezem, hogy hol a WC? (ismeretlen) A férj hazamegy a vadászatból, és a felesége kérdi, hogy van-e valami. Mire a férj: - Képzeld, elejtettem egy nyulat. - Na és? Hol van? - kérdi a feleség. - Mondom, hogy elejtettem! - Kaphatnánk egy szobát? - Persze! Házasok? - Igen, mind a ketten.

Az én hamvaimat vagy a Vereckei hágónál vagy egy legelőn, ahol lovak vannak szórják szét. Igaza van a többségnek nem kell ide körítés, az csak a fáraóknak járt.

Ebből az következik, hogy a DINASZTIA nem fog a temetkezési üzletbe beszállni?! Amit elsőre irtam az tök morbid lett volna, így kihagytam, voltam ilyen temetésen. Borzalmas, holtakról jót vagy semmit. Leirom, de csak a kedvedért. Spoiler: A tor a legjobb miért hagytad ki?Az örökségedet legalább elhoztad?

Ismerős

1.Utána néztem Naga Shadownak, úgy néz ki, mint valami asszír harcos. A leírás szerint nagy varázsló és harcos vala. Ezek után, hogy folytassam a történetet?! Itten ni: http://starwars.wikia.com/wiki/File:Naga_Sadow_NEGTC.jpg 2. Tojok az EU-ra! Majd kiötlök valamit. 3.Ha több időm lenne bevinnék egy új szálat, de ez ábránd marad.

Rájöttem, hogy ezt csak SimonZ-nek meséltem. Bénák vagytok! Volt szomszédaim két vodka után hanyatt vágáták magukat. Minden este olyan jövés-menés, volt, az urak részéről. Egyébként valahol megértem őket, az ilyen csajokba nem kell sok energiát fektetni................... Ha erre van csak igényük. Suba a subához, guba a gubához, ahogy tartja a régi közmondás.

Tudom, hogy szereted Fankadelit! Van még pár normális szövegű rapper rajta kívül. Itt vannak. Vozal, Anonim mc, Oxid, például. http://www.youtube.com/watch?v=wKib9dQv4MA...feature=related

Töröltem. Igazad van, mondom, ha az új Sith ereklyés könyveben lesz korona, akkor pereljük Lucast. ( Ez vonatkozik, jogarra, almára, kardra, kürtre, palástra, jobbra stb...Kihagytam valamit?)

Donát ez kész! Az amerikaiak jól beszélnek angolul, a britteket nehéz megérteni szerintem.

"Nos -pillantott szét Calrissian a jelenlévőkön-, most, hogy tisztáztuk a helyzetet, talán erőinket a teherhajók felkészítésére fordíthatnánk. -Milyen igaz. -sóhajtott fel Inara. -Valószínűleg Link és Joxxy alig várja, hogy csatlakozzunk. Kellenek a segítő kezek. -Csatlakozom. -kelt fel a helyéről Cypher is. -Gyere Moryn, nézzünk valami helyet az útitársainknak!" Hypertér, Méregfog - Huh végre!- Sóhajtott Sobor, mikor a Méregfog konyhájában lerogyott egy székre. Serényen csomagoló apjához fordult,- mindig ilyen megterhelőek ezek a tanácskozások apa?- - Azok, ráadásul, már amennyit ebből értettem, ez még elég tűrhető is volt.- Elrakta a késeit.- Az Öregisten segítsen, hogy ne keljen részt venned egy nemzettség gyűlésen, vagy kalandozás megtervezésén.- Összevonta a szemöldökét.- Azokon kikészül az ember, a vita, majd két vígoperát megszégyenítő jelenet közt, azon gondolkozik, hogy ennyi esze ment turánit, hogy bír el a galaxis.- Apa és fia összemosolyogtak. Sobor is tudta, ha nincs egy karizmatikus vezető vagy hangadó, akit követni lehet, akkor négyen öt felé húznak. Általában a turra személye határozza meg az állapotokat. Keche áldásnak bizonyult, ahogy apja is ő előtte. - Tessék,- Zolta bátyja felé nyújtotta a megmaradt ételeket, mit Öregharcos feleségei csomagoltak.- Mi nem sokára újra a hazait esszük, te meg élvezd, amíg van belőle.- A zsákban maradt még néhány füstült hús, pár sütemény, házi kenyér, néhány erjesztett tejtermék, pont a sámán kedvencei. Eszébe jutott, hogy próbálta kínálni a többieket is, de ők ódzkodtak a kefírektől, sőt az orda és a túró egyesekből mély utálkozást váltott ki, ám a füstölt sajt egyöntetű sikert élvezett. -Köszi öcskös!- Sobor komolyan nézett testvérére,- hidd el Mattu remek harcost farag belőled! Az egész család büszke lesz rád!- Fejezte be teli szájjal. Kétesen mosolyogva. ? Szerinted,- fordult ismét apjához,- képes leszek rá?- Kérdezte miközben kínáló mozdulattal a maradékokra mutatott. - Köszönöm, nem. Egyed csak. Már miért ne lennél rá képes?! Az én fiam vagy, ha nem sikerül kitagadlak beste kölke.- Tette hozzá félig viccesen, miközben adott egy tockos Zoltának, hiszen a nagyobbikat még se csaphatta nyakon, hiszen már kinőtt a korból -Au! Miért én?!- Méltatlankodott a legifjabb. - Ilyen ígéretekkel a fejem fölött legyek nyugodt?!- - Nézd vagy sikerül vagy nem, ha nem, akkor keresünk más megoldást vagy más kincseket.- Mondta Athes miközben segített kisebbik fiának tegezbe rámolni a plazmaíj nyílvesszőit.- Ezekre vigyázz! Robbanóanyag van bennük!- Címezte neki.- Jól mondta a csempész, az csak egy tárgy, lehet, hogy lelke van, hatalma, de nem ettől kell várni a boldogulásunkat. Minden rajtunk múlik és nem azon az ékszeren. Eddig is meg voltunk nélküle, ha tudjuk használni, akkor megérdemeljük. Örülök, hogy megtaláltuk, ismét birtokoljuk, de nem várok tőle csodákat.- - Jó hogy van még egy ateista turáni Enneden kívül, sajnáltam volna, ha egyedül marad a meggyőződésével.- A vadászok parancsnoka felvonta a szemöldökét. - Ne szemtelenkedj, ezt már ezerszer megbeszéltük!- Nos ő kevéssé bízott a természetfelettiben, talán igaza volt. - Egyébként tényleg igazak a pletykák Mattu kiképzési módszereiről?- Terelte másra a témát a mogur. A saját édesapjával ő sem szívesen vitatkozott vallásról és szellemvilágról. Meghagyta hitében az öreget. - Mik igazak?!- Kapta fel a fejét Zolta, aki családi vitáknál automatikusan készenléti állapotot vett föl. Kimaradt belőlük, amúgyis túl fiatal volt, hogy kikérjék a véleményét. Már alig várta, hogy ő is bizonyítson egy-két fosztogatás során. Ám most kissé megrettent. Matturól tényleg keringtek pletykák. - Némely barátom, akik az ő keze alá kerültek, meséltek ezt azt. Tudod apróságokat.- Mondta Sobor tettetet könnyedséggel.- Például, hogy nagyon kemény az ifjakkal, magának való, se kutyája, se macskája, betegesen nem tűri a fegyelmezetlenséget, ilyenekre gondolok.- Öregharcos legszívesebben keresztül döfte volna pillantásával a mogurt lepcses szájúsága miatt. Még mielőtt, jól kiosztotta volna a turániak szellemi vezetőjét, mérlegelte, azt, hogy fia nem tud a Mattu és Fjedor közti viszály okairól. Csak ennyit mondott. - Zolta a legjobb helyre kerülsz. A parancsnoknál nem ismerek lelkiismeretesebb, felkészültebb turáni harcost! Csak tanulhatsz tőle!- - Okés!- Válaszolta a nem rég ellesett szleng kifejezéssel, amit a kalózok és csempészek használtak. Tudta, hogy az ilyen mondatok után vért fog izzadni tanulás címén. Nem tévedett nagyot. - Te meg, tisztelt mogur, ne rémisztgesd az öcsédet hülyeségekkel. Benőhetne már a fejed lágya!- - Inkább attól félek, hogy a szellemek betörik ismét.- Sobor egyedül üldögélt a kabinjában. Igazából még sem volt teljesen egyedül. Az ajtó elé rendelte strázsálni Tulocot és Ennedet, az utóbbi lelkesen magyarázott valamit hallgatag társának. A hangok beszűrődtek a kis helységbe. Tökéletes, gondolta a mogur, mikor Enned a nem hiszek az ősök szellemében, csak a tradíció miatt áldozok, a hagyományok, ahogy Szun-ce egy régi bölcs mondta, monológba kezdett bele. Ennyit a nyugodt, csendes légkörről, a sámán halk zenét kapcsolt, bár legszívesebben egy tisztáson üldögélt volna néhány több száz éves fa árnyékában, szél és levelek zúgását hallgatva. ?Rozsdás erdő mélyén? Sobor épp ellazult volna, érezte a zöld lombok és vad virágok illatát, a föld enyhén édeskésen dohos kipárolgását, oda képzelte maga mellé a kis patakot, mely halkan csörgedezik, a madarak halk énekét, mikor: - Nem értem miért kell itt állnunk?! Ha tényleg viaskodni fog a szellemekkel, vajmi keveset tehetünk!- Rángatta vissza a valóságba az ismerősen méltatlankodó hang. Igyekezett kizárni, a meditációra, majd a révülésre összpontosítani. Ismét abban az erdőben ült, amit elképzelt magának. ?nyílj most meg éj, ősök szavát visszhangzó tér.? - Ezek a vajákosok és más bűbájosok szerintem mind hibbantak. Öreganyám is ismerte a gyógyító füvek titkát, ezért havonta egy-két napra eltűnt. Állítólag beszélt a dédapjával. Mindig a fél falu indult a keresésére. Állandóan egy nyírfa ligetben találtunk rá. Jókat hortyogott az egyik tövében az öreglány. Mellette néhány érdekes főzettel teli butykos hevert, én mondom csak tintázni ment- ?Föld szíve dobban? Most már értem, hogy Carina miért utálja Ennedet, még nála is többet jár a szája, motyogta magában a mogur. Nem bírta tovább elfogyott a türelme. Hirtelen fölpattant, majd egy intéssel kinyitotta az ajtót. ?Csontágyadból ébredj lelkem?.ajtód 7 világra tárd ki hej regő hej regő rejtem.? - Elhallgatnál végre?!- Kérdezte dühös tekintettel a másikra meredve. -Oh, elnézést!- Enned halkan bólintott és csendben leült őrtársa mellé. - Köszönöm!- Az ajtó két fele hatalmas csattanással csúszott a helyére. Sobor leült, ivott egy korty vizet, ismét behunyta szemét és elkezdte az egészet elölről. Nekidőlt az ős öreg nyírfának, mélyeket lélegzett, hallgatta a csöndet. Talán a kellemes környezet, az ősi erdő, esetleg a Mogur hatékony meditálásának köszönhetően a külvilág teljesen megszűnt. A halk zenének, melyet segítség képen hallgatott, az utolsó szöveg foszlányai is elhalkultak. ??Napagancsos Öregisten erőd zúgjon ereimben, holdösvényen ég felé szállj? Ezekre emlékezett, mikor kinyitotta a szemét, hogy körül nézzen. A Méregfog szürke és unalmas kabinja helyett csupa zöld vette körül. Hiányzott a hajtóművek állandó duruzsolása, a fémes nyikorgás, jövés-menés. Ennedet és Tulocot, mintha a föld nyelte volna el. Sikerült, somolygott. A lombok közt beszűrődött a napfény, itt-ott megvilágítva a fűcsomókat, mik elvétve bukkantak ki az avar közül. Porszemek és apró rovarok táncoltak a természetes reflektorfényben elvarázsolt tündérkertté téve az apró tisztást. Sobor kinyújtózott, majd elmélyedt az egyik fa kérgének mintázatában. Talán valami rovar rágcsált bele ősi rúnákhoz hasonlatos jeleket. Hallgatta a madarakat, a méhek halk döngicsélését. Várt. Néha eltart napokig is, míg totem állata előmerészkedik, hogy vezesse. Remélte, hogy Askram hamar ideszáll a messzi bércekről, bár tudta, hogy minél türelmetlenebb, annál többet kell várni, így maradt a nyugodt és csendes szemlélődés. Hirtelen, mintha valaki lecsavarta volna a képzeletbeli erdő hangerő szabályozóját az állatok elhallgattak, még a lágy szellő is abba hagyta a levelekkel való kergetőzést. Oly némán és könnyedén jött, cikázva a levegőben, melyért mind a turáni és mind a birodalmi mérnökök örömmel odaadnák fél karukat, ha ilyen adottságokkal rendelkező vadászgépet alkothatnának, mint a sámán ragadozó madara. Tett egy kört, átvágott két i fa közt, lebukott, szinte felszántotta az avart, helyben irányt váltott és elégedett csippantásokkal leszállt gazdája elé. Csőrében egy egérkét tartva, gombszemeivel a sámánt fürkészte. A mogur nem mozdult, így a madár falatozni kezdett, illetve éles csőrének két roppantásával eltüntette az apró rágcsálót. A madár szárnyra kélt az uzsonna után, Sobor pedig felegyenesedett. Kinyújtóztatta az üléstől elgémberedett lábait, megropogtatta derekát, majd követte. Átlépett az apró csermely fölött, kikerült két sziklát és öles léptekkel próbálta nem szem elől téveszteni Askramot. A karvaly hatalmas szárnycsapásokkal haladt keresztül az erdőn, remek rejtő színeinek köszönhetően alig volt látható. Nyomát egy-egy meghajló ág, lehulló levél vagy tollpihe jelezte. Bár elég nehéz volt, a sámán hozzá volt szokva, hogy toteme egy madár. Első ilyen utazásakor sikerült eltévednie, de végtére a gombszemű tollas rátalált és biztonsággal vezette tovább. Szerencsésnek is mondhatta magát, hiszen van, akinek a légy vagy a szitakötő jutott. Mindegyik egyenrangú, hiszen mindegyik totemnek más a jelentése és a feladata, de egy rovart követni?! Például legyet, bár a légy feladata a tisztítás, a rohadó anyagok eltakarítása, valósínűzeg a társának is hasonló problémákat kell majd orvosolni sámánkodása során. Még a gondolatára is leizzadt vagy tán csak a hatalmas kidőlt fák átugrálásától verte ki a víz. Egyre sűrűbb részre ért, lassan alkonyati derengés köszöntött rá, a faóriások között. Egyre nehezebb volt kivennie a karvaly sziluettjét vagy a jeleit. A mogur kissé cinikusan gondolt elődjére, kinek a toteme egy felettébb rusnya, szürke minras volt. Na az a patás most itt szinte fáklyaként világítana, gondolta, miközben átugrott két terebélyes sziklát. Egyre sötétebb lett. Az erdő is átalakult. Éjszakai sötétség lett, oly hirtelen, mint mikor Askram lecsap egy gyanútlan nyúlra a mezőn. Mit még a felszálló köd is tetézett. A lombok haragosan susogtak a szél feltámadt, a férfi arcába okádva a nyirkos párát. Hirtelen derék vastagságú gyökerek nőttek ki a földből, mintha direkt gáncsot vetettek volna Sobornak. Rátekeredtek bokájára, visszarántották lábát. Egyre nehezebben haladt a sűrű gyökerek és tekervényező indák közt. Ismerte már ezt. Az erdő élt, féltékenyen őrizte titkait az idegenek előtt, csak a tapasztalt utazóknak engedett bebocsátást rejtekébe. Lassan egy ösvény tűnt fel, illetve annak kellett jönni, hiszen a mogur számtalanszor végig járta már ezt az utat. Ott is volt, a madár leszállt, és élénk tekintettel fürkészte gazdáját. Tovább, tovább előre, gondolta, majd a köveken keresztül haladt. Még sötétebb lett, majd a kavicsos ösvény elkezdett emelkedni, mintha hegyre kanyarodna fel, az apró kövek pedig egyre fényesebben izzottak. A megerőltetéstől a sámán nagyokat fujtatott, a lehelete meglátszott, hiszen az idő egyre fagyosabbá vált. Eltűntek vagy soha nem is voltak a fák, a gyökerek, a szél zúgását is halálos csend váltotta fel. Hallani lehetett a gondolatokat, a vér süvítését az ember fülében, a szívdobbanásokat, melyek úgy döngtek a néma űrben, mint a minrasok patái a kiszáradt legelőkön. Sobor előre szegezte tekintetét. Nem akaródzott lenéznie, nem akarta megcsodálni azt a látványt, mely a csillagösvényről tárult volna szeme elé. A milliónyi gyémántként ragyogó pontot. Mely naprendszerek, vagy mások szerint a volt harcosok lelkei voltak. Sietett, rohant, futólépésben követte a madarat a fényes úton, mely néha szikrákat vetett a talpa alatt. Teljesen átfagyott, de ez nem tántorította el, már ezerszer sikerült, most miért ne?! Bíztatta magát, eredményesen, mert a távolban lassan feltűnt az a pont, mely jelzi, hogy sikeresen eljutott révülésének egy fontos szakaszához. Egy gigantikus fa volt az. Szürke törzse ezüstösen fénylett, talán tíz ember sem érte volna körül. Évszázados repedések és barázdák véstek bele titkos jeleket. Néhol odúk, odvak tarkították, az egyik a nyilas csillagképnek nevezettre nézett. Régen az egyik ottani bolygó adott otthont a turániaknak. Gyökerei átfogták a csillagösvény fekete bársonyát, koronája és méteres ágai a sötétbe olvadtak, oly terebélyes volt. Mintha ő tartotta volna az egész Galaxist. Némán és kérlelhetetlenül magasodott a sámán elé. Huh végre, állt meg a gigászi bükk előtt. A Világfa! A turániak hite szerint átjáró három világ közt. Gyökerei az anyaföld sötét mélyébe, az alsó világba vezetnek, ahol állítólag a gonosz szellemek laknak. Ágai az égbe, a csillagokig érnek. A felső világ az ősök szellemeinek otthona. A törzs, pedig a középső vagyis az élők világát éri át. Igy hitték sokan, ám Mend tanított még egyet és mást tanítványának. A legfontosabb, ami fönt az van lent, ami kint az van bent, tehát nincsenek gonosz szellemek, lidércek, manók, boszorkányok. Ezeket a babonás népi képzelet szülte. Másodszor a Világfa tetejére való feljutás ugyanolyan fontos ismeretekkel szolgál, mint a felsővilág tanításai, sok tanítvány nem értette meg és csúfosan elbukott. Mint újdonsült szellemi vezető, még most is elmerengett tanítójának bölcseletein. Elégedetten fújta ki a levegőt, lehelete rögtön jéggé fagyott. Nagyon fázott, de nem volt ideje ezen keseregni, hiszen Askram két hatalmas szárnycsapással eltűnt a fa koronájában. Sobor nekilódult. Ágról-ágra igyekezett egyre feljebb jutni. Halk reccsenések jelezték, hogy épp merre tart, némelyik nem bírta el a súlyát és megadva magát a keserű sorsnak letört. Ám ez a fának meg se kottyant. Neki annál inkább. Tenyerét lassan ellepték a karcolások, alkarját a horzsolások borították be. Lábszárán pár kék-zöld folt is megjelent. Ruhája kezdett egyre tépettebb lenni. Ám ő nyugalmát megőrizve, a fájdalommal mit se törődve tovább mászott. A távolban, mintha dobok szólaltak volna meg, közeledett a fa tetejéhez. Rálépett az utolsó vastag ágra és kidugta fejét a lombok közül. Eddig semmi sem változott, morfondírozott magában. Hatalmas és kihalt pusztaság fogadta. Sehol egy lélek, remek lesz itt keresni Mend szellemét, motyogta, miközben kimászott az illatos fűre. Annyira elvolt foglalva a táj és a látóhatár fürkészésével, hogy nem vette észre a mögé osonó alakot. Csak a hatalmas ütést érezte meg, amit a tarkójára mért az idegen. Nyögött egyet, majd elborult az anyaföldön. Érdekes elájult ugyan, de mégsem, külső szemlélőként látta az eseményeket. Jajj, ne, kiáltott fel gondolatban. Sobor remélte, hogy nem kell többször átélnie a következő szörnyű élményeket, de tévedett. Eddig háromszor volt része benne, utánuk valahogy mindig más ember lett. Bölcsebb, megfontoltabb. Minden fontos döntés előtt túl kell esni rajta vagy csak kivételesen nagy horderejű döntésekkor illetik a szellemek e keggyel a sámánokat? Vajon Mend és az elődei hányszor érezhették, illetve nézhették végig, amint ismeretlen erők szétdarabolják a testüket?! Forgószél képében, pedig a részekből ismét egész lesz??Borzalmas. Egy-egy láb. Amott a törzs, a karok meg kifacsart pozícióban a földön feküdtek. Öregistennek hála nem érzett fájdalmat, csak külső szemlélőként figyelte a vérfagyasztó eseményeket. Hirtelen elkezdett forogni a világ, hányingere volt. A szélsebes örvényben elvesztette idő és térérzékét,. Furcsa képek kezdték gyötörni, rémes hangok, gonosz erők próbálták eltántorítani céljától. Egy idő után a könnyebb megoldást választotta, elájult. A fű édeskés illatára és a tűz halk ropogására eszmélt fel. Óvatosan megmoccintota a lábujjait. Mozogtak, ismét egyben volt. Zúgott a feje és még egy kicsit szédült is. Nem akarta kinyitni a szemét. Valaki volt ott rajta kívül. Hallotta, amint tesz-vesz, néha ágat dob a parázsra, halkan dudorászik. Remélte, hogy Mend szelleme gyújtott tüzet és vigyáz most is rá. Hirtelen egy nagy vödör víz zúdult a képébe. -Na!- Erre már ki kellett nyitnia a szemét, kissé följebb könyökölt, hogy jobban lásson. Bár ne tette volna. Az alak közel sem Mend volt. Fekete csuklyás köpenyét lazán a vállára dobta. Alóla egy csillogó Mandalori vért szórta fekete szikráit a tűz fényében. - Illik-e, így köszönteni egy távoli ?ismerőst??- Kezet nyújtott, hogy talpra segítse Sobort. - Nekem te nem vagy az ismerősöm Naga Shadow!- Lökte el a segítő kezet a sámán.

Hypertér, Méregfog -Hé, hétalvó! Ébresztő az ég szerelmére! Meló van. Joxxy kelletlenül nyitotta ki a szemeit, de csak hunyorgásra és szapora pislogásra jutotta. -M-mi?! Mi van?! A homályból Link körvonalai kezdtek kibontakozni előtte, bár nem volt könnyű dolga, mert a pilóta fel s alá mászkált, különböző szerelőládákat, meg szerszámos munícióöveket hordva át egyik helyről a másikba. -Emlékszel? Tönkretetted a hajónkat. Inara apja vagy két tucat segéddroidot küldött ki a hangárba. A nap végére fel kell szerelnünk az új szenzorfürtöket és a többi kiegészítőt. A sithségit, emeld már fel a hátsódat! -Jó van, jó van...-nyögött fel Joxxy, a szemeit dörzsölgetve-...megyek már. Morgolódva kászálódott ki egy halom vászonzsák közül ahol tegnap legyűrte a fáradtság. Ahogy tisztult a látása, úgy vált minden felismerhetőbbé. A Firehawk raktárfalai, a leszorító hevederek, mágneskapcsok, a rakodógép....Botladozva indult meg előre. Két lépés után tűnt fel neki, hogy borzasztó szagot áraszt magából. Fintorgott egyet és eldöntötte, hogy először is vesz egy zuhanyt. Link az elülső rámpán tartott lefelé, mikor a válla fölött még visszaszólt neki. -Bírd mozgásra Keyt is! Mindenkire szükség van! Joxxy megtorpant, mielőtt még a lépcsőkorlátba megkapaszkodhatott volna. Visszafordult a fal melletti töltő felé. Key ott pihent a szerkezet munkaasztalán, elsötétült fotoreceptorral, inaktív repulzorral. Úgy festett, mintha szerves része lett volna a töltőnek, főleg úgy, hogy egy vastag kábel kötötte össze vele. Odalépett a halkan zümmögő feltöltőhöz és megkopogtatta Key ovális törzsét. A droid feleszmélése nem sokban különbözött az övéjétől. Fotoreceptora többször is villant egyet egymás után mire teljes pompájában kifényesedett volna. Hangmodulátora csak nehezen birkózott meg az első érthető szavakkal. -Ki...ki merészel zavarni....feltöl....feltöltés közben? -Én, te ócskavas. -dörzsölte mag a tarkóját. -Remélem felhizlaltad magad, mert szükség lesz rád is. -Miért? -kérdezte olyan hangnemben, amit az ember bosszantásként fog fel. -Azért mert ha öt percen belül nem talállak odakint szólok Dozernak és majd ő szívesen eljátszik veled. -Ó-ó! Joxxy kihúzta a kábelt Key csatlakozójából. -Gyerünk, szedd össze magad! Pocsékul festesz. Key felröppent az asztalról, nagyjából egy magasságba Joxxy fejével. Elég feltűnő pillantást mért rá. -Ezt ép te mondod?! -Szóval, ezek lennének azok? -fordult Inara kíváncsian az apja felé, aki egyedüliként maradt állva, sőt, mióta az ovális eligazítóteremben felragyogtak a galaxis ismert csillagmilliárdjainak pontjai a háromdimenziós vetítő fénysugarában, körbe-körbe járta azt az alatta ülőkkel együtt. A kékes derengésben előburjánzó látványt már a kezdetek óta egyöntetű tiszteletteljes áhítat fogadta. -Úgy van lányom. Az adatelemző komputerek elvégezték az utolsó számításokat is. Ez per pillanat a jelenlegi helyzetük. -Kilenc bolygó. -motyogta Sobor, tekintetével egy pillanatra se eresztve el maga elől a látványt. -Ezt a három rendszert ismerem. -mutatott rá a hangoztatott helyekre Ferina, ahol -csak úgy, mint a többi kvadránsban-, a kincsek lelőhelyét aranysárga fénypontok takarták. -Külde....khm...kalózkodásom idején eljutottam ezekbe a rendszerekbe is. -tette hozzá, még időben kapcsolva, hogy melyik szóval is fejezze ki magát. -Érdekes, hogy senki se tudta, hogy mi is rejlik a bolygók mélyén. Pedig ott nem egy konkurens csapat járt már előttünk. - Ebben és ebben, -Kotyogott közbe Carina,- még, fiatalabb koromban, részt vettem néhány ásatáson.- Többiekre nézett, majd folytatta,- Sith és massasi lelőhelyek voltak, de sose gondoltam volna, hogy egy mesebelinek hit nép is oda rejtette el a hagyatékát.- Nagy levegőt véve, mielőtt Calrissian szólni tudott volna, kibővítette mondanivalóját.- A legtöbb leletünket, az akkori Kancellár, mostani császár vette meg, mániákusan gyűjti őket, illetve állította ki a silányabb darabokat a múzeumában.- - Nem meglepő!- Mondta Thorbjörn. -Nos, igazság szerint még mi sem tudjuk pontosan. -vette vissza a szót Calrissian kapitány, jelképes pillantást mérve a turániak vezetőjére. -Ehhez még szükségünk lenne az ön tudására is. Sobor lélegzete hirtelen elakadt a kitüntető figyelem miatt; zavart pillantást eszközölt nyomban a ?szomszédjaira?. -Khm....valóban. -szólalt meg végül. Kellett egy kis idő, mire összeszedte magát. Kitüntetett titulusával úgy tűnt, még nem sikerült megbarátkoznia egészen, már amivel az ilyen gyűlések járnak. Lerítt róla, hogy valahol egészen máshol lenne ezekben a percekben. -A legenda arról beszél, hogy csakis a Szent Korona tudásának birtokában lelhetjük fel a kincsek pontos lelőhelyét.- A Mogur kezdte felfogni, hogy a mítosz lassan valóra válik, ráadásul ő általa. A többiek ebben hisznek, de ő, még magában se. Hasonló görcsöket érzett a gyomrában, mint mikor az első próbatételén nagyjából hét évesen, ami utólag, kellemes sétának bizonyult egy sötét barlangban. Úgy érezte, hogy semmit se tud, talán annál is kevesebbet. -És ez egészen pontosan mit jelent? -kérdezte mit sem zavartatván magát Moryn. Láthatóan ő is igyekezet aktív résztvevőnek mutatkozni a többiek között, bár eme elsietett kérdésével a mogurtól nem kapott többet mint olyan ember grimaszát akit még idő előtt szakítottak félbe és ezt igencsak nehezteli. Kissé ingerültebben folytatta. -A Szent Korona csakis a turániak szellemi vezetőjének mutatja meg a pontos utat. A szellemi vezetőt pedig egész életében erre az eseményre készítik fel, hogyha a legenda valóságot nyer, akkor népét az új hazájához vezesse a turrával együtt. -És hol itt a gond? -redőzött ráncokba a homlokán a bőr. -Mert ez nem éppen bizalomgerjesztően hangzott. -Nem is annak szántam. -dörmögte az orra alatt, valahová kettőjük közé vezetve a tekintetét. Felsóhajtott, de olyan hangsúlyosan, mint aki végzetes tehertől igyekezne megszabadulni. -Én nem tudtam befejezni a tanulmányaimat, bizonyos okok miatt.- A Birodalmi Flotta, remélem elég nyomós érv, tette hozzá gondolatban. Kevés lehetőség volt edzeni képességeit, fejleszteni tudását. Csak a csaták hevében vagy a kimenő napokon tudott élni a gyakorlás lehetőségével.- Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek a koronával. Eme vallomás nem csak a csempészekben de a jelenlévő turáni harcosokból is nem kisebb megdöbbenést váltott ki. Keche hitetlenkedve forgatta a szemeit, Sobor apja halkan káromkodott, a többiek tanácstalanul nézegettek egymásra. - Hogy a minras rúgja meg!- Ez Enned finomabb káromkodásai közé tartozott, melyeket csak nagy társaságban, fontos személyek kedvéért használt. Valószínűleg, ha kettesben lett volna a sámánnal, tíz perces tirádát zúdít rá, amilyen lobbanékony. -Igen, sajnos ez a helyzet. -ernyedtek el a mogur vállai és arcvonásai fölé a keserűség fátyla ült ki. -Eddig erről csak a régészünk tudott.- Már az első pillanattól kezdve szimpátiát érzett iránta, ezért egy őszinte pillanatában elmondta neki, mikor a lány a turániak vallásáról és szokásairól érdeklődött. Eddig ő bírta legjobban az állandó kérdezősködést, a többi katona eleinte szívesen válaszolgatott, majd hamar beleunt a faggatózásba. Amint kiderült, hogy a régész rögzíti a beszélgetéseket, anyagot gyűjt következő könyvéhez, akkor hirtelen elcsöndesedtek, bezárkóztak. Carina csendben üldögélt vele szemben. Sajnálatot érzett Sobor iránt, de nem tudta, hogy a női szeszélyből fakadó pátyolgatással most mit is érne el egy olyan személynél akinél a tekintély fontos tényező. Eldöntötte, hogy hagyni fogja, hogy Sobor felülemelkedjen a tények fanyarú oldalán, míg a többieknek a csalódottságukon kellett túljutniuk. Persze ez nem ment könnyen, főleg némely csempész részéről, akik úgy tettek, mintha életük a születésüktől fogva a kincsek megtalálásától függött volna. -Várjunk csak! Jól értem?! -hágott fel Dozer méltatlankodása, mindannyiuk feje fölé. -Azt mondod, hogy a semmiért kockáztattuk az életünket? Ember, ezt el se hiszem! Most kell kiderülnie, hogy a Koronád nem több mint egy vacak ócskavas? Szavai, a két hozzá közelebb tartózkodó turániból olyan mozdulatot váltott ki, amit Thripio felkiáltása követett. -Jaj tervezőm! A droid úgy ragyogott mint újkorában, hála a kora reggeli olajfürdőnek és a hologram erőteljes fényének, de most eme fény élesen megcsillant két, alkarhosszúságú tőrön is, melyek egyikét Öregharcos rántotta elő, a másik pedig Keche tulajdona volt. A többi turáni is mozgolódni kezdett. Zolta álomkórosan motyogta, hogy miért nem hozta a plazma íját, míg Toluc és Enned az övükön lógó sugárvetőért nyúltak. Dozer rögtön tudta, hogy baj van. Ezzel nem volt egyedül, elég volt csak egy pillantást vetnie a társaira. Belátta, hogy nem volt túl szerencsés így ráripakodnia a turániak vezetőjére. Még hirtelen lincshangulat, esetleg tömeg verekedés kerekedne, melyből nem biztos, hogy ő kerülne ki győztesen. -Oké, oké.....csak semmi meggondolatlanság! -emelte fel megadóan a tenyereit miközben idegesen nyelt egy nagyot hol egyikőjükre, hol annak társára pillantva. A turániak szemében vérszomjas fény villant. Ha vronskrok lennének még vicsorognának is, gondolta Dozer, felkészülve arra, hogyha a helyzet számára kedvezőtlenebbül alakul, akkor akár egy pillanat alatt is ugorjon egy hatalmasat hátra, mit sem törődve a protokoldroiddal és az élesen felfüttyentő társával. A következő pillanatban -mielőtt még késő lett volna-, magának kellő erélyességet megengedő hang emelkedett fel a hologram és az alatta elterülő asztal túloldaláról. Mattu volt az és egy harcra kész ábrázattal felvértezve vezette a tekintetét a csempészek irányába. -Talán jobban járnánk, ha az ilyen és az ehhez hasonlatos kinyilatkoztatásaikat menesztenék a továbbiakban. Önök még csak a töredékét se ismerik a turáni kultúrának és a társadalmi életünket. Ugyan szavunkat adtuk az együttműködésre és a szó kötelezz, de javaslom Miss Calrissian, hogy ígéretéhez híven, fogja vissza az embereit, mert máskülönben mint főparancsnok kénytelen leszek a maga emberének kivégzéséről gondoskodni becsmérlés jogcímén.- Thorbjörn csendesen somolyogva vonta le a következtetést, majd olyan büszkék, mint a Hapanok. Inara nem tett többet, mint egyetlen egy, hangsúlyos tekintettel, ezernyi villámot szórt el Dozer felé. Ez úgy tűnt elegendőnek bizonyult, mert a turániak visszahúzták vibrofegyvereiket. Dozer is fellélegzett, de olyan erővel, mintha egy mély, vízzel teli medence aljáról tért volna vissza. A kedélyek lecsillapodása után Inara tanácstalan pillantást mért Soborra és Mattura egyaránt. -És akkor most, ezek után mit tudunk tenni? Nekiállunk felásni egyenként a bolygókat? -megrázta a fejét. -Ugyan. Persze akinek van pár millió éve.... -Nyugalom Miss Calrissian, még nincs veszve minden. -szólalt meg Sobor ismételten, némi reménysugárral a hangjában. -De hisz maga mondta, hogy képtelen használni a Szent Koronát. És ki tudja, hogy annak az illetőnek aki ránk támadt a barlangban, nincs e valami alkalmasabb eszköze a kincsek felkutatásához! -Fjedor. -mondta ki undorral a hangjában a nevet Mattu, maga elé révedve. Aztán felpillantott. -Igaza van tiszteletreméltó mogur. Az az alávaló áruló minden bizonnyal megszerezte a térképet és talán neki is sikerült megfejteni a kincsek jelenlegi helyzetét. -mutatott rá a köztük lebegő hologramra. -És ne felejtsük el, hogy ő minden jel szerint temérdek kapcsolattal rendelkezik a galaxis világaiban. Nem csodálkoznék ha már két lépéssel is előttünk járna. Sőt, zsoldosok tucatjait küldhette szét ezekbe a rendszerekbe. Azt kell, hogy mondjam Sobor nagyuram, hogy akármennyire is gyalázkodóak voltak a csempésznek a szavai, abban igaza van, hogyha nem tudod használni a Szent Koronát oda minden reményünk. -Megértem a keserűségedet parancsnok, de mint előbb jeleztem, talán akad némi remény, hogy megszerezzünk azokból a kincsekből annyit amennyivel népünk megbosszulhatja sérelmeit a Birodalom Császárán. A teremben majd mindenki érdeklődve várta a folytatást. A mogur megkapaszkodott székének karfáiban majd felállt és Calrissian kapitányhoz hasonlatosan kezdte körbejárni az asztalt. -Ugyan meglehet, hogy tudásom még nem teljes, de talán kapcsolatba léphetek Mend szellemével. Egy megvető pisszenés hallatszott a háta mögül. Mikor megfordult még láthatta Dozer fejcsóválását. Sobor átsiklott a férfi reakcióján. -Megtettem volna mikor épp a barlangban voltunk, de hála a közbelépésüknek -pillantott Inara apjára-, ez meghiúsult. -Nézze Sobor -fordult meg Inara a székével együtt, látható türelmetlenséggel és kételyekkel-, nem arról lenne szó, hogy ne tisztelném a maguk szokásait és vallási idealizmusait, de még számomra se túl meggyőző eme kijelentése. Sokkal jobban szeretem ha kézzel fogható eredmények vannak az asztalon, mintsem légvárak a levegőben. -Hm -mosolyodott el a mogur, a szeme sarkából célzatosan, egyenesen Ferinára sandítva-, talán jobban tenné ha szentelne némi időt a tájékozódásra és ismereteket gyűjtene a ?nem kézzel fogható? dolgokról. ? Sobor azon tűnődött a szóváltás közben, hogy esetleg a jedi tudna-e neki segíteni. Mivel az ő nevén nevezi képességeinek forrását, valami Erőnek hívják, emlékezett, talán a más szemszögből történő megközelítés hasznára válna. Kósza ötlet, nem hitte, hogy a lovag felfedve kilétét segítene neki, most még nem. Inara megemelte az állát. -Csempész vagyok és a kézzel fogható dolgokból profitálok. -Céltudatos. Ez jó. -húzta szélesebbre az ajkait. -De amíg én nem kérdőjelezem meg az ön és társai tudását, addig esetleg ezt maga is megtehetné, akár mennyire is a középpontba akarja állítani magát. -Az érdekeimet nézzem. -felelte dacosan. -Helyes. De a jó vezetéshez ennél több kell. A további adok-kapoknak egy mozdulat vetett véget. Kadar a lánya vállára fektette a tenyerét. Inara vette a lapot és hagyta az apját megszólalni. -Egészen pontosan hogy kívánja felvenni a kapcsolatot a volt Mesterével? -Meditációval. -felelte Sobor, maga is elvonatkoztatva a szóváltástól. -Szükségem lesz némi időre természetesen. De, hogy ne vesszen kárba egyetlen egy perc se, amíg én itt maradok, addig Askam veletek tart. A terem egyik falát betöltő ablak párkányához lépett, melynek peremén a karvaly éppen a tollait rendezgette, tisztogatta. -Ő lesz az én szemem és majd rajta keresztül vezetlek titeket. -Csodás. Érdekes egy csevegés lesz. -morogta az orra alatt Dozer, akinek még nem sikerült teljes mértékben levetkőznie az idegenkedését a turáni szokások iránt. De azért a szeme sarkából állandó figyelemmel viseltetett a szomszédai felé. -Pontosan kik vesznek részt az expedícióban? -tette fel a jogos kérdést Mattu. -Feltűnést ugye nem nagyon kelthetünk és embereink java részére a Csillag Flottának szüksége van. -Egy kisebb, de hatékony egységre gondoltam, mely remekül kiegészíthetné a csempész segítőinket. ? A turra vette át a szót. Ő tartotta kézben a szálakat, hiszen Sobor eleddig általában egy csillagrombolón tartózkodott.- Öregharcosra és rád a Flottának van szüksége. Elég veszélyes, ha az egész tisztikar kincskeresésbe kezd. A népre nekünk kell ügyelni, hiszen ezért vagyunk mi a vezetői. Sebezhetőek vagyunk a sok veszteség miatt. Ráadásul a Császár feni ránk a fogát. Ismét háttérbe kell húzódnunk és meg kell erősödnünk. ? Fordult az említettek felé, anyanyelvükön szólítva meg őket. Néhány katonára gondoltam csak, maximum tízre.- Fordult Calrissian felé a közösre váltva. -Tisztelettel jegyzem meg, hogyha a teherhajókra korlátozzuk az egész expedíciót, akkor igen szerény utaslistát kell összeállítanunk. -jegyezte meg Cypher, miközben Calrissian kapitány néhány változtatást eszközölt a vetítő paraméterein. A térkép összezsugorodott és helyébe a galaxis egyik kvadránsa került, benne jóval csekélyebb számú kincslelőhellyel. -Nyugodjon meg kapitány, nem kívánom leterhelni önöket. -Jó ismerősökre gondoltam. ? Folytatta Keche, tekintete a kifejezéstelen tekintetű és eddig csendben üldögélő Tolucra siklott. -Toluc már kellő érdemet szerzett a turáni nép számára. A turáni harcos egy főhajtással köszönte meg a turra szavait. -Ö....bocsánat. -vágott közbe egy sietős női hang. -De ha nem gond akkor én is szívesen részt vennék a keresésben. Biztos a hasznomat tudják venni.- Carinának tényleg sok ismerőse volt, ráadásul ismerte az adott történelmi kort is. Az új könyvéhez is kellettek információk, adatok. - A magasságos világfára! Sejtettem, hogy maga minden lében kanál, de hogy ennyire.- A notórius beszólogató Enned volt. - Egy pillanat!- Szólt a sámán a másik vezetőhöz, ismételten turániul,- Ennedet ki ne hagyd a felsorolásból.- - Miért?!- Ha változott a társalgás nyelve, akkor a többiek zavartan nézelődtek, C3PO örömmel tolmácsolt volna, de mivel nem kapott utasítást inkább háttérbe húzódott. Az előző események emléke még élénken élt benne. - Hiányoznának az aranyköpései. Valakinek el kell vállalnia az ügyeletes tahó szerepét is- Mosolygott a mogur. -Rendben.- Vigyorgott Keche is, már előre sajnálta Calrissiant és csempész barátait. Tudta, hogy Enned nem tesz lakatot a szájára, mindenről véleménye van, meg is mondja.- Én azt hittem, hogy önök legszívesebben visszatérnének az otthonaikba.- Állapította meg a hapanra nézve. -Mégis hová? -dohogott fel Thorbjörn. -A birodalmiak mindkettőnket üldözik. Nem hinném, hogy szívesen látott egyének lennénk a Magvilágokban. Palpatine minimum halálra ítélne minket, mint kollaboránsokat. A turra Cypher felé fordult. A csempész a ki nem mondott kérdésre először felsóhajtott majd a hapanra pillantott. -Rajtam ne múljon. Majd szorítunk valahová helyet maguknak. -Mi is felkészítjük a hajónkat. -tette hozzá Inara. -Nagyszerű, jó kis csapat lesz ez! -méltatta a fejleményeket a mogur, majd tekintetét Calrissian kapitányra emelte. -Nos, gondolom nem véletlen, hogy a hozzánk legközelebbi kvadránst emelte ki a többi közül. -Nem bizony. -fordult közvetlenül a hologram felé. -Jobb ha ott kezdjük meg a kutatást ahová nem kell heteket utaznunk a hiperűrben. -Tuaran. -olvasta le a kvadráns egyik bolygójának a nevét a megjelölésnek használt élénkebb fénypont mellől. -Egy jelentéktelen világ az Ismeretlen szektorok határán. -adta hírül az információt a kapitány. -Még a galaxistérképek se jelölik. Gondolom az őseik gondoskodtak arról, hogy ne valami forgalmas szektor közelébe rejtsék a javaikat. -Igen, minden bizonnyal. Bár néha a legkézenfekvőbb hely a legjobb, mivel senki sem gondol vele.- Jegyezte meg Sobor.- Mikor érjük el a planétát?- -Két nap múlva. Addig talán van annyi idő, hogy kipróbálja a Koronát. -Remélem, bár kellenének bizonyos előkészületek, de a szükség törvényt bont.- Sobor kénytelen kelletlen lemondott a böjtről, áldozásokról, dobolásról, táncról, szent tüzekről és helyekről, tán még ki tudja hány olyan rítusról, mely az utazást hivatott segíteni. -Apa. Egy pillanat. -pattant fel a helyéről Inara és a két droid mellé lépett. -Mielőtt bármibe is belekezdenénk, őket vissza kell vinnünk jogos gazdájukhoz. Emlékszel? -Persze, persze leányom. -bólintott Calrissian kapitány. -De tartok tőle, hogy Alderaan egyelőre nem esik bele az útvonalunkba. -Nem is kell. -szólalt meg Cypher. -Elvégre két hajónk van. Míg a lánya visszaviszi a droidokat, addig a Sólyommal bőven útra kellhetünk a csapat egyik felével Tuaranra. -Hm. -dörzsölte meg az állát. -Igaza van barátom. Ekkora kitérő még talán belefér, mielőtt a következő helyszínre tartanánk. -Ha már itt tartunk.....-lépett oda melléjük Belénd kapitány-, a mi hajóink addig hol lesznek? Mielőtt még Calrissian válaszolhatott volna, Keche vágott közbe. -A cirkálójára most a flottánknál lesz szükség. Az elszenvedett veszteségünk után nem hanyagolhatunk hajókat, még ha a kincsekről is van szó. Amint kilépünk a hipertérből, mindazokkal, akik nem tartanak az expedícióval, visszatértek a hajónkra és csatlakoztok a flottához. Belénd egy néma bólintással vette tudomásul az elhangzottakat. -A Méregfogra azt hiszem ilyen kötelezettségek nem vonatkoznak. -vette vissza a szót Carlissian kapitány. -A hajóm mindig az expedíció közelében lesz, hogyha a szükség úgy hozza, közbeléphessek. -Ha nem bánja kapitány, akkor személyem itt maradna a Méregfogon, hogy hathatósan tudjak a kincsekre koncentrál.... -Tisztelettel mogur nagyuram...-emelkedett fel Mattu öblös hangja-, de tiltakozom! Önt nem hagyhatja kíséret nélkül a törzsközösség. -Parancsnok. -ereszkedett megértést színlelő tartományba Sobor hangja. -Bizalommal tartozunk egymásnak a csempészekkel. Nem hinném, hogy Calrissian kapitány mellett aggódnom kéne. -Garantálom a biztonságát mogur. -hajolt meg ünnepélyesen a kapitány, de szemmel láthatóan ez nem nagyon győzte meg a turáni parancsnokot. Mattu dacosan méregette a hajókapitányt. - Parancsnok, Enned és Toluc vigyáznak rám, ha én már képtelen lennék óvni magamat és minden képességem cserben hagyna.- Mattu lemondóan sóhajtott. Eddigi tapasztalatait igazolta a mostani is. A turáni sámánok hibbantak, misztikusak, kiismerhetetlenek. Ha akarják, akkor tíz jól képzett harcossal is fölveszik a harcot.- Rendben.- -Nos -pillantott szét Calrissian a jelenlévőkön-, most, hogy tisztáztuk a helyzetet, talán erőinket a teherhajók felkészítésére fordíthatnánk. -Milyen igaz. -sóhajtott fel Inara. -Valószínűleg Link és Joxxy alig várja, hogy csatlakozzunk. Kellenek a segítő kezek. -Csatlakozom. -kelt fel a helyéről Cypher is. -Gyere Moryn, nézzünk valami helyet az útitársainknak!

Értelmes mondataim egyike következzék: HÖHH?! Hol hagytam félbe? Na majd meglátom! Csak így egybe, mind az 4356 oldalt súvasszam be a topikba?