Vad Űr, Ismeretlen régiók, Méregfog fedélzete
Ismeretlen régiók.....
-Nos tábornok, megkaptuk a visszajelzést Belénd kapitánytól? -fordult a két méter magas magna guard droidhoz Calrissian kapitány, végigsétálva a híd keresztfolyosóján, el egészen a kapitányi székéig.
-Igen, kapitány. A turániak sikeresen visszatértek a flottájukhoz. -felelte fémes hangján.
-Remek. -állapította meg elégedetten. -Kár lenne egy jó szövetségesért.
-Hetekkel ezelőtt is így gondolta volna, kapitány?
Kadar Greefen Calrissian letelepedett a helyére és felsóhajtott.
-Változnak az idők, barátom. De ha jobban tetszik akkor az idő változtatja az embert.
-Érdekes meglátás, kapitány. -hagyta hátra a fedélzeti tisztet a tábornok, akivel pár fontos szót váltott, főleg a navigációs adatok terén.
-Most, hogy itt a lányom a közelemben -jegyezte meg furcsa csillogással a szemében-, úgy érzem újfent felülkerekedett bennem valami....valami....
-Szülői gondoskodás. Ha jól gondolom. Sokat tanulmányoztam az emberi társadalmak, főleg a közeli rokonkapcsolatban álló emberek viselkedésének szociológiáját.
-Igen, tábornok.....azt hiszem igaza van. -pillantott a föléje magasodó droidra mosolyogva de valahogy a tekintete mindvégig valahová mögéje révedt. -Apának lenni nem egyszerű, de semmi más se pótolhatja igazán. És persze ilyenkor ami a lányomnak jó, az jó nekem is. De főleg ami az enyém, azt jó megosztani vele. Sok-sok évet kell bepótolnunk. Node.....-legyintett egyet-, hagyjuk a témát a ráérősebb időkre. Hogy állunk a Tuarannal tábornok? Mikor érkezünk meg?
Killer tábornok lenyomott egy gombot a keze ügyébe kerülő távirányítón, mire felfénylett a híd fölött a szektor térképe.
-Két óra múlva elérjük a rendszert. -jelentette ki tárgyilagosan. Kadar rákönyökölt a szék karfájára, majd ujjai közé csippentette állát, csak azért, hogy megállapítsa szakállának hiányát, amit oly gyakran simított végig ujjaival mikor valami fontos dolgot tanulmányozott. Most csak legfeljebb érdes borostába botolhatott.
-Igazság szerint -folytatta a tábornok a hologram felé fordítva a fotoreceptorait-, a távérzékelők szerint Tuaran egy gázóriás.
-Hm, érdekes rejtekhely. Vajon a turániak ősei milyen kincseket hagyhattak itt hátra? -vonta össze a szemöldökeit Kadar.
-Tuaranon semmiféleképp, kapitány. Viszont a holdjai......-lenyomott egy újabb gombot, mire Tuaran kékesen derengő glóbusza felfúvódott Kadar előtt. Azzal együtt pedig pár kisebb gömböcske alkotott fürtöt a gázbolygó körül, néhány fokos keringési sík eltéréssel-...már kecsegtetőbbek a kincskereséshez.
Inkább magától lábra állt, majd karba tett kézzel, mogorván méregetni kezdte az ősi entitást. Amúgy nem érezte magát valami fényesen. Elméjét folyamatosan gyötrő látomások képe bombázta, melyben hol szerettei, hol maga a turáni nép szenvedett iszonyatos kínok közt. Ám most nem foglalkozhatott velük. Ámbár tudta, hogy a rémekkel csak Naga próbálja megzavarni, elbizonytalanítani. Régi múltak emlékei voltak ezek, miket a gonosz könnyűszerrel előhívott agya sötét rejtekéből, tudatalattijából. Életre keltette, feltámasztotta a rég történt kort hamvaiból. Hiába, Soborra hatástalan maradt a jól bevált sith praktika, félelmei nem lettek úrrá rajta.
-Fölösleges ármánykodnod, nem hat rám!- Szól a somolygó Nagához, két felvillanó vérzivataros emlék közt.
-Oh pedig mind akkor, mind most biztos van néhány olyan turáni vezető, aki hajlandó népét áldozni az anyagi világ örömeiért.- Az ilyen nem turániakhoz méltó lényeknek köszönhetően bújtak anno üldözöttként a többiek, nem lelve honjukat és hazájukat.
-A zöme nem ilyen, aki pedig kapható, az hamar megnézheti magát.
-Túl önhitt vagy! Nem tudod, hogy a történelem ismétli önmagát? -kérdezte ironikusan a sámántól. Ismét láng tenger és borzalom képei borították el elméjét.
-Lehet, de ha eddig nem pusztultunk, ezután sem fogunk.
-Soviniszta vagy, mint az összes Turáni!
A mogur felnevetett, bár a következő üzenet, halál sikoly és siralom kínjait juttatta eszébe.
-Pont egy sith lord mondja?!- Keményen, az acélkohó forróságával izzó szemekbe nézett.- Mindig a felsőbbrendűségetek okozta vesztetek, ez alól te sem vagy kivétel. Hiába hajtottad uralmad alá a fél Galaxist, mértéktelenséged és becsvágyad miatt, hatalmas uradalmad pusztulásod miatt a pusztulásé lett.
-Ez a baj veletek mogur! A nyakasságotok és a konokság, sosem engedtek, nem hódoltok. Nem ismeritek, az okos enged szabályt!
-Ellentétben veletek, ugye, kik az oszd meg és uralkodj elvet gyakorolják, akár ötezer évvel ezelőtt, akár most!
-Aha, kései utódomra gondolsz, Darth Sidiousra? Ő valóban tehetségesebb és előrelátóbb, mint mi valaha voltunk!
-Halála után a Birodalma ugyanolyan hamar vész, mint a tiéd!
-Soha!
-Becstelenül szerzett, agresszióra épülő hatalmat nem tűrik generációk! Ez a gyengeségetek, nem terveztek hosszútávra. Minden nyomtól, mely az előtettek lévők tudását vagy emlékét őrzi betegesen igyekeztek megsemmisíteni. Elfeledtetni a múltat a Galaxis népeivel, csak a jeleneteket sulykolni, ezek vagytok. Üres, gyökér nélküli, számkivetettek tele izzó gyűlölettel!
Shadow kényszeredetten vicsorgott. Dühösen bele rúgott a parázsba. Zavarát próbálta leplezni.
Mi történt? -kérdezte magától, hogy-hogy, nem változott semmi?! Évezredekkel Sobor előtti méltóság is ugyanígy kiállt ellene, nem volt hajlandó alkudni. Hajlíthatatlanságának meg is lett az ára. Igen borsos. Fwell az örökké lángban égő bolygó, akárcsak a turániak lelke. Újabb izzó, fájdalmas látomásokat küldött a másik felé. A barátságosan zöld tájat hirtelen lángok kezdték mardosni.
-Érdekes érvelés azoktól, akik a területükre tévedő és fosztogató kalózokat könyörtelenül kivégzik! -sziszegte a lord. Sobor nem válaszolt, tudta, hogy mi a különbség az elrettentés és a folyamatos félelemkeltés közt, továbbá nem akart olyan dolgokról cseverészni, amikhez nem ért, mint a nép igazgatása és hasonlók. Naga körbesétálta a szunnyadó tüzet és egy apró intéssel újra lángra lobbantotta. Majd megállt a mogurtól pár lépésnyire.
-Ifjú korod ellenére igazán bölcs vagy! -szavai kicsit keserűen csengtek. -Szópárbajunkat olyan csatatérre tereled, ahol bizton helyt állsz. Hol érveid megkérdőjelezhetetlenek. Ez némely politikusnak is hasznára válna a Szenátusban, már ha még létezik.
-Elég legyen a körítésből! -csattant fel Sobor.
-Oh a kis türelmetlen!
-Gondolom nem véletlenül jöttél a Felsővilágba! Mi célod? Ha jól sejtem a korona vonzott ide!
-Téged meg Mend szellemének lehetséges segítsége?! -vágott vissza dölyfösen.
-Ha igen, akkor is takarodj innét te kórság!
-Hiába jöttél, egykori mestered eltűnt, sem az alsó, sem a felső világban nem leled meg!
-Hazudsz!
-Lásd be, magadra maradtál turáni! -Naga gonoszul vigyorgott. Sobor kissé elkeseredett.
-Az Árnykorona majdnem ismét a miénk volt sitheké, sajnos megérdemelt tulajdonosai helyett hozzátok került. -a lord hangjában némi csalódottság és keserűség bujkált.
-A jogos tulajdonosaihoz, kik több évezredet vártak rá.
-Na mindegy, - szólalt meg ismét tetetett könnyedséggel Naga Shadow.- gondolom még nem próbáltad fel az ékszert!
Sobor nem felelt. Ha bátrabb lenne, akkor nem itt szerencsétlenkedne és értelmetlen szópárbajokat vívna egy rég volt ellenséggel, hanem a kincseket hordaná marok számra a turra és a nép elé. Nem meditálgatná, hanem fejére tenné az ékszert, próba szerencse alapon. Sajnos ő megfontoltabb volt, csak ritkán döntött hirtelen, érzelmeire hagyatkozva. Mendtől tanulta, hogy a megfontoltság és a következetesség kifizetődőbb, mint a pillanatnyi villongások.
-Eltaláltam, sosem tévedek! -mosolygott gonoszul a sámánra. -Félsz tőle, pedig, ha tudnád, hogy mekkora hatalmat ad,???.-
-Érdekes, hiába a sötétség minden ereje és az Árnykoronáé mégsem sikerült fent tartanod az uralmad?! Mi történt? Csak nem, nem tudtál élni a lehetőséggel? Pedig ti sithek, olyan talpra esettek vagytok!
-Elég legyen! -Fájt az igazság, Naga alig tudta értelmezni azokat a jeleket, nem ismerte a szimbólumokat, amiket akkor érzékelt, mikor a fejére helyezte a kegytárgyat. Pedig az első alkalomkor minden oly tisztának és dícsőnek tűnt. Egy hatalmas sith birodalmat látott, megannyi hűséges alattvalóval, a jedik pusztulását, erős hadsereget. Látott még rabláncon sínylődő idegeneket, páriává tett lényeket, mint a turániak, mindez bizakodással töltötte el, aztán?. Egyre rosszabb lett. Nehezebb, kínzóbb. A halálpálca által rabul ejtett szerencsétlenek nem könyörögtek, remegtek így, megérdemelt napi adagjukért, mint ő a korona által nyújtott látomásokért. Valami más is megváltozott. Egyre gyanakvóbb, magának valóbb lett. Nem érdekelték már az újonnan meghódított területek, visszavonulva, tanácsadókra bízva gyakorolta hatalmát, mely elképzelhetetlenül hatalmassá lett. Néha tombolt és őrjöngött, dühében gyakran ölt vagy pusztított céltalanul, máskor szelídebb volt a báránynál is. Az Árnykorona áldás volt és átok egyszerre. Újabb látomások jöttek, zavarosabbak. Talán a volt mogur játszi könnyedséggel értelmezte volna őket, de ő. Madarat látott repülni, hatalmasat, méltóságosat, aztán csillagokon vágtázó katonákat, messze voltak, csak a kiáltozásuk hallatszott. Máskor sötét erdőben járt, ahol beszéltek a fák és ő nem értette őket. Ez így folytatódott, lassan napokat töltött el az ékszerrel a fején. Óh hányszor próbálkozott. Mindegyik kudarcra volt ítélve. Nagy nehezen megértett részleteket a látomásokból, melyek ilyenkor törtek rá. Talán, mert nem turáni volt, talán, mert túl gőgös volt, vagy híján volt az alázatnak és a türelemnek vagy más ok miatt egyre jobban elvesztette az uralmat az ékszer felett. Lassan kezdett beleőrülni. Fájdalmas és szégyenteljes volt vissza gondolni erre. De ha neki nem, talán kései utódjának sikerülhet, hisz eleddig ő a leghatalmasabb valaha élt dark lord. Kiirtotta a jediket, megtalálta a legmegfelelőbb tanítványt, leigázta a Galaxist???..Dühösen Soborra nézett.
-Rosszul tetted, hogy idejöttél! A tanácsaimért nagy árat kell fizetned! -suttogta, majd a mogur testét kékes szikrák ostromolták. A mogur ismét elesett. A fájdalom, amit érzett emberfeletti volt.
Ívhegesztők villogtak, forrasztópálkák sisteregtek, energiafeltöltők duruzsoltak a Firehawk körül, mégis, Joxxy méltatlankodásai bármelyiküket lekörözte hangerőben. A fiatal technikust ugyan a teherhajó falai elválasztották a Méregfog hangárjában tevékenykedő társaitól, mégis mindenki tökéletes érthetőséggel hallhatta minden egyes szavát.
-Key, azt nem oda, hanem ehhez. Érted?!....Áh, hagyd! Engedj oda!.....Hé! Nem azt mondtam, hogy hagyj magamra! Gyere vissza azonnal!
Inara halkan felnyögött amikor a soron következő, ellátmánnyal telített ládát leemelte a lebegő targonca platójáról. A hajóból kiszűrődő hangokat hallván megcsóválta a fejét.
-Csak a szokásos. -vonta meg a vállait a vele szemben álló Ferina, aki segített neki a ládák pakolásában. Kissé hátrébb, egy másik szállítójármű körül, ugyanezt csinálták Dozerék és az a néhány turáni akik majd velük fognak tartani.
Inara letörölte kézfejével a homlokán gyöngyöző verejtékcseppeket.
-Azért remélem, hogy a keze is úgy jár mint a szája. -fejével rábökött a következő hosszúkás ládára. -Na gyerünk, máskülönben mi sem végzünk az indulásig.
Előre nyújtózott, hogy a plató végéről előrébb húzza a ládát, de ekkor feltűnt neki, hogy a Ferina nem mozdul, sokkal inkább csak maga elé mered.
-Ferina? Valami gond van?
A férfi két pillanatig csendben maradt, aztán egyszer csak felpillantott Inarára.
-Nem is tudom...azt hiszem...-mondta bizonytalanul, lassan elfordítva a tekintetét, valahová a hangár átellenes végébe pillantva.
Inara mit sem értve az egészből, követni kezdte a tekintetét.
-Mégis....mondanál valami konkrétabbat. Úgy elsápadtál, mint....
-Mindjárt jövők. -szakította őt félbe Ferina és már lendült is előre.
-Biztos, hogy minden oké? -kiáltotta utána Inara, de Ferina vissza se fordult, eltűnt a felsorakoztatott készletek, felszerelések között.
-Hé, ebbe meg mi ütött? -lépett egyet előre Dozer, maga is a homlokát ráncolva Ferina viselkedését látván. Inara csak a fejét csóválta lemondóan, csípőre tett kezekkel.
Enned és Tuloc némán ücsörögtek az ajtó előtt. Illetve a fiatalabb halkan sutyorgott állandó jelleggel. Ám a másik turáni nem zavartatta magát. Szinte meditatív állapotban meredt maga elé. Fel sem fogta Enned mondani valójának lényegét, bár annak nem sok volt. Enned rosszabb volt, mint egy pletykás protokolldroid aki állandóan sztorizgatott, végeláthatatlan történetekkel fárasztotta a békés embertársait. Mivel több bolygóra jutott el, mint az átlag, ezért úgy érezte, hogy fontos az ottani tapasztalatait közkinccsé tenni, legyen szó gasztronómiáról vagy az utca kövezetéről.
-Épp az első sorban álltam??..Majd megsüketültem attól a hangos zenétől, áldás ünnepén szokott olyan hangosan és szívbe markolóan szólni a muzsika otthon, mit ott. Tehát ott álltam, a tömeg mögöttem. Körülöttem rengeteg furcsa alak. Ezek a magvilágbeliek nem tudnak mozogni a zenére, ugrálnak, fejet ráznak, integetnek és szokatlan jeleket mutogatnak vagy csak ordibálnak. Én mondom az Öregisten szakállára hihetetlenek. Tehát ott álltam, már kissé be voltam pityókázva, valami jóféle borral kínálgattak a mellém betömörödött leginkább boszorkányra hasonlító lányok???.- A koncert befejezését Toluc nem tudta meg, talán örült is neki. Egy alak bukkant fel ugyanis a folyosó végéből és szemmel láthatóan semmi jelét sem mutatta annak, hogy zavartatná magát a jelenlevőktől. Ferrina félre lökte a méltatlankodó Ennedet, és mit sem vesztve a lendületétől, felkapcsolta a ragyogó smaragdzöld fénykardját és lesújtott a kabin zárszerkezetére.
-Ó, majd én segítek.
Inara megperdült a váratlan hangra, hogy aztán megkönnyebbülve vegye tudomásul, hogy Moryn tűnt fel a háta mögött.
-Megijesztettem? Sajnálom. -szabadkozott a férfi, látva Inara reakcióját.
-Jaj, dehogyis. -rázta le magáról a zavarodottság és az ijedtség utolsó jeleit is. És hogy ezeket még jobban leplezze, máris a láda megemelésébe kezdett. Moryn persze máris ugrott.
-Várjon, ne olyan gyorsan.
A láda lekerült a padlóra a többi mellé.
-A mindenit! -nyúlt a saját dereka felé a férfi fújtatva. -Hát ezekben meg mi van? Nem is gondoltam, hogy kövekkel telí ládákat fognak szállítani.
-Könyvek. -felelte Inara, hálásan pillantva Morynra a segítségért.
-Könyvek? -vonta fel gyanakvóan a szemöldökét.
-Apám ötlete nyomán. Azt mondta, hogy ha Alderaan felé birodalmi őrhajókba botlanánk, legyen valami ami kihúzz minket a csávából.
-Aha, minden bizonyára. -bólintott értetlenül a csempész, mire Inara felkacagott.
-Látom nem érti. -színpadias mozdulattal kitárta a karját a ládák felett. -Az Alderaani Királyi Könyvtár már ?türelmetlenül várja? ezeket a ritkaságokat.
-Ó, így már mindjárt más. -nevetett fel Moryn, kissé elkésve. Aztán valami furcsa okból, néhány pillanatra tapintható csend keveredett közéjük. Hol egymásra, hol pedig a ládákra vetettek egy-egy futó pillantást.
-Nos, talán a többit se ártana még lepakolni.... -törte meg aztán a némaságot a férfi, figyelmét az antigrav platóra és az azon sorakozó többi tárolóeszközre marasztalva.
-Tényleg. Igaza van. De távol álljon tőlem, hogy feltartsam. -a háta mögé bökött a hüvelykujjával. -Majd Dozert idehívom, hogy....
-Ugyan... -nyögött fel Moryn ahogy közel húzta a soron következő ládát kettőjükhöz-, már végeztem a Falconon. Cypher épp adatokat tölt át erről a Tuaran rendszerről. Carina meg biztosítja őt, hogy ne legyen addig se magányos.
Inara elmosolyodott a férfi szavain, majd egy kósza hajtincs igazítás után maga is megmarkolta a láda feléje eső fogantyúját, miközben megdöbbenve vette tudomásul, hogy agyában kutakodik a minap megejtett beszélgetés foszlányaihoz, amit Cypherrel folytatott. Hirtelenjében késztetést érzett afelé, hogy felelevenítse azokat az információkat, melyek Morynról szóltak. Ez egy picit majdnem a figyelmetlenségébe is került. A láda melyet éppen a másikra pakoltak volna, hirtelen megcsúszott és az ő lábszárának ütődött. Halkan felszisszent.
-Csak óvatosan. -hagyta meg neki Moryn, mire ő dörzsölni kezdte a lábából a fájdalmat.
-Ó, szentek, ha ezt nekem mesélné valaki, el se hinném. -motyogta az orra alatt Dozer, hallótávolságon kívülről, mire az egyik turáni félreértette őt.
-Mondtál valamit? Ez itt rossz helyen van?
Dozer elvonatkoztatta a figyelmét Inaráról és Morynról, meg arról amit gyanított. Zelekre sandított, aki egy hordót igyekezett volna tovagörgetni a rámpa felé.
-Semmit. Folytasd csak.
A turáni megvonta a vállait, majd elindult.
-Egek! Ez igazán bődületes mennyiség. Azt hiszem tripla köszönettel tartozom a turániaknak amiért megosztották velem ezt a hihetetlen mennyiségű őstörténeti anyagot.
-Ó, hát igazán ne zavartassa magát kedves hölgyem, odakint a hangárban tartózkodik néhányuk.
Carina csalódottan biggyesztette le ajkait. A kezében lévő adatleolvasót az ölébe engedte.
-Untatom, igaz, kapitány?
Cypher hátrapillantott a válla fölött, miközben az ujjait nem vette le a navkomputer kijelzőjének beállító gombjairól. Érezte, hogy kissé tovább ment a csípős megjegyzésével, mint ahogy szerette volna, bár, tény, Carina társasága itt a pilótafülkében nem túlzottan könnyítette meg a dolgát.
-Ugyan. -mentegetőzött keserű szájízzel, de azért tiszteletet tanúsítva. Fiatalabb korábban valószínűleg ennél modortalanabbul reagálta volna le Carina reakcióját. Nincs annál kelletlenebb mint amikor egy vérbeli csempészből a sajnálkozást akarják kicsikarni. -idézte fel magában az örök igazságot. -De talán némiképp halkabban is olvashatná azokat az adatokat. De tudja mit! -látva a nő csalódott arckifejezését, hangszínt váltott és cinkosan kacsintott egyet. -Keresse ki nekem, hogy mit mondanak Tuaranról azok az ősi írások.
Carina szemébe kecsegtető csillogás vegyült, ami már Cyphert is megnyugtatta. Tudta jól, hogy ennél többre úgyis képtelen. Nem volt valami jártas a női lelkek kusza szövevényeibe való látásmódban.
-Rendben, kapitány. -húzta mosolyra az ajkait és a tekintete elé emelte az adatleolvasót. -Hm, Tuaran...lássuk csak. Á, meg is van! Igaz nem sok, de talán elég lesz ahhoz, hogy.....
-Jó, jó -emelte fel a karját az ősz hajú csempész-, csak lassabban ha kérhetem.
-Igenis, kapitány. -csilingelte boldogan.
