Pildi

Szerintem is remek film a Knives Out, és szintén örülnék egy RJ trilógiának már csak ez alapján is, de azért a TROS-t már nem cserélném el Rian befejezéséért. Még mindig ott tartok, hogy minél többször látom, annál jobban tetszik. Ide nagyon illik ez az érzelemdús befejezés, és ahogy egyre többet beszélgetünk róla, úgy kerül a helyére lassan minden, ami kérdőjeles volt.

Én is láttam, és hasonlóan gondolom. Kicsit több humort vártam, mivel komédiának írják, de ezzel együtt remek moziélmény volt.

Boldog születésnapot, Adrián!

Most derül majd ki, milyen is a szájhagyomány. Nálunk szerintem jó, jobb, mint TLJ-nél volt.

A Rómeó és Júlia hasonlat és a lélek átszállása már nekem is eszembe jutott.

Ebben sok igazság van. Ezzel egyébként nyilván az egyéb formátumok iránti keresletet szeretnék magasabb szinten stabilizálni, ami részben legalább biztosan bejön, viszont nagyon kétélű fegyvernek bizonyulhat, hiszen lehet hogy emiatt sem tud a SW a mozibevételek terén kiemelkedően teljesíteni. Ha ez tudatos stratégia, akkor viszont hiba a Star Wars sikerességét csak box office alapon nézni, mert így más nagyágyúkkal nem teljesen összehasonlítható.

Az én sorrendem: 1. TLJ és TROS 2. Rogue One 3. Mandalorian 4. TFA 5. Solo 6. Rebels A Resistance-t nem teszem bele a rangsorba, mert már nem nézem. Az első évad második fele tetszett, de amikor a 2. évadot nem ezen a szinten folytatták, és közben jött a zseniális Mandalorian, akkor abbahagytam. A fenti rangsor egyébként viszonylagos, mert túl nagy különbséget nem érzek a jelöltek között, mindegyik tetszett a maga módján.

Szerintem leginkább azt akarta demonstrálni, hogy Rey nincs egyedül, van segítsége, ha szükség lenne rá. Egyébként akár történhetett volna így is.

Szerintem is pont úgy a legcukibb, ahogy kinéz. Ez aztán végképp nagyon Disney-s kinézete lenne.

Úgy érzem, Leia halála a legkevésbé sem volt véletlen. Nem az történt, hogy gyengének érezte magát, megérezte a halála közeledtét és ezért utolsó erejével a fiához szólt, hogy hátha ezzel megmenti. Szerintem az történt, hogy megérezte Kylo Ren és Rey összecsapását a HCS romjain, mindkettőjüket féltette a másik gyilkos dühétől, és csak azt tudta tenni, amit Jediként és anyaként megtehetett: az erejét (ami azért nem volt már olyan nagy Han halála és az eddigi érzelmi csapások miatt) átadta a fiának, megszólította vele. Úgy látszik elsőre, hogy nem járt sikerrel, hiszen Rey pont ezért tudja leszúrni Kylot, mert Leia elvonja a fiú figyelmét, de aztán valami fontos dolog történik: Rey rájön, mi történt, és bánja, amit tett, érzi, hogy csak Kylot ölte meg, de Ben Solot még megmentheti, és meg is teszi. Azt gondolom, hogy Leia mindezt látta előre, ezért is avatkozott bele így a küzdelmükbe. Látta, hogy ki kell billenteni őket a düh és szembenállás útjáról, különben sosem fognak össze. Luke-kal szemben ő bízott benne, hogy Rey megváltja Bent és nem ő csatlakozik hozzá a Sötét Oldalon, hanem fordítva.

Én is háromszor láttam, de még kétszer szeretném.

Én még az tenném hozzá, hogy Luke elsősorban nem is Sidioustól, hanem Kylo-tól féltette Reyt, hogy a fiú magával csábítja, és pont azért erősödött föl ez a félelme, mert megtudta, Rey Palpatine. Talán még azt is tudta, hogy diádot alkotnak, és hogy a sorsuk összefonódik/fonódhat, amit abban a pillanatban nagyobb eséllyel érzett a Sötét Oldalon, mint a Világoson. Szóval Luke akkor abba a hibába esett, amit aztán az ep9-ben be is ismer, hogy a Jedi legnagyobb ellensége a félelem.

Mi a drukkoláson kívül azzal segíthetünk, hogy megnézzük moziban még párszor.

A legutóbbi megtekintésnél pont ez jutott nekem is eszembe. Jó magyarázat arra, miért nem tudta egyből (kétszer is rákérdez, kicsoda a lány), és arra is, miért borult ki annyira, amikor pont ezután megpillantotta Reyt Kylo Rennel együtt.

Boldog új évet a fórum minden tagjának!

@pb69, leírtad, amit én is írtam volna. @Mestal, csak annyit tennék hozzá, hogy mindenkinek, még a legszuperebb, legtehetségesebb, leg-leg-leg embernek is szüksége van reményre és vágyakozásra, no és mindenek felett barátokra, különben céltalan, lélektelen és magányos az élete. Palpatine-nak lehet, hogy nem kellett ezek közül egyik sem, pedig róla is mindig szuperlatívuszokban szoktunk beszélni, és ő a tipikus példája annak, milyen ha valaki nagyon tehetséges, de megragad a saját önző szintjén. Hál'Isten, Rey nem hasonlít rá, és pont ez az, ami miatt (is), annyira szerethető. Amikor már tudja, milyen különleges, akkor is az ezzel járó feladatokat nézi, a felelősségét érzi, de nem tekinti kiváltságnak. A lehetőséget látja a képességeiben, hogy azokkal többet tehet, mint mások, de nem érzi ettől magát felsőbbrendűnek. Pont hogy nem papírmasé katakter. De nyilván ez nézőpont kérdése, én így látom, Te meg nem.

Engem meggyőztél.

A betűcsere már bennem is felmerült. Lehet, hogy szándékos a hasonlóság?

Végül is csak ötletelünk, mi lehet az oka, amiért nem jelent meg. Lehet, hogy egy interjúból majd egyszer ez is kiderül.

A keresztény vallásban aki halála előtt őszintén megbánja bűneit és ha van rá lehetősége, igyekszik azokat jóvátenni, az bűnbocsánatot nyer. Szerintem a Saga is ebben a szellemben íródott.

Erről írtam korábban a Star Wars Saga jövője topikban, milyen nevetséges, hogy ennyi pénz nem elég ahhoz, hogy sikeresnek mondjunk egy filmet, ami fele annyiba sem került, és ezzel veszélybe kerülhet további SW filmek készítése. Az más kérdés, hogy a fenébe tudott egy Aladdin remake ugyanannyit, vagy egy Oroszlánkirály még többet is hozni, mint amit egy Saga befejező epizód várhatóan fog... De ha azt vesszük, hogy OK, ezek az igazi kasszasikerek, ha ez kell az átlagos mozinézőknek, akkor csináljanak még ilyeneket sorban, de azért mellettük megférne egy közepesen sikeres SW filmszéria is még békében, hiszen az is nyereséges.

Biztosan mindketten hibások, hogy úg alakultak a dolgok, ahogy alakultak. De Luke már biztosan megbocsátott Bennek szellemként, amikor Kylo Ren meghalt, így amikor Ben is meghalt, már nem volt teendője. Már csak Ben megbocsátása kérdéses, ha azt vesszük, hogy ez egy in-universe lehetséges oka, miért nem jelent meg a végén Luke és Leia mellett.

Én sem siettem el a hosszabb értékelést, de meg akartam várni vele a második megtekintést, ami tegnap végre megtörtént. A film a premieren is tetszett, de amióta részleteiben beszélgetünk róla, ez még inkább így van. És hát a tegnapi mozizás után mit mondjak? Lehengerlő élmény volt, még inkább, mint először. Sokan írtátok már, hogy nem tökéletes film, ahogy nekem is voltak fenntartásaim azokkal a megoldásokkal, amelyekkel kb. mindenkinek itt a fórumon, értem ezen Palpatine visszatérését és Rey-jel való családi kötelékét, de ezen azóta túlléptem, most már nem zavar, sőt. Egyrészt annyira magával ragadó a történet és a lezárása, hogy mindent megbocsátok, másrészt időközben világossá vált számomra, hogy nincs is mit megbocsátani, mert így a sztori csak még jobb lett. S okszor írtam már, hogy nekem a Star Wars elsősorban az érzelmek oldaláról adott mindig is nagyon sokat - persze élveztem az akciódús jeleneteket is, de ha csak lövöldözés meg fénykardozás lenne benne, aligha lettem volna rajongója a Saga-nak régen vagy akár most. És ebben a filmben az érzelmek igazán főszereplők, a fő üzenet pedig pontosan az, ami nagyjából az Ep6 végén is: a nem a származás számít, hanem a döntéseink (na jó, ez ott még nem volt üzenet ) , a szeretet legyőzi a gyűlöletet, az összefogás a legnagyobb ellenfelet is. Pont mint a mesékben. Imádom! A film elejét a kalandok, a második felét pedig a lehengerlő befejezés előkészítése uralja. A kalandok nagyon szórakoztatóak, a történetet átszövő humor most igazán eltalált, ismét kiemelném Thripiót, aki eddigi legjobb alakítását adja, a tőle származó poénok itthon már szállóigék. Jó volt látni a Rey-Poe-Finn triót, kiegészítve Chewie-val, örültem neki, hogy végre hárman küzdenek a jobb jövőért. De az új mellékszereplők, pl. Zorri és Babu Frik is nagyon bejöttek, ahogy a gonoszok oldalán a most feltűnő Pryde tábornok is. Lando-t jó volt viszontlátni, Billy minden percét élvezte, az látszik. És ahogy írtátok, ő sem csak fan service alapon került képbe, segített Poe-nak, amikor az elbizonytalanodott, hogyan tovább. Szükség volt rá. Rey és Ben diádja nagyszerűen működik a filmben, ahogy lépésről lépésre kiderül, mit jelent ez valójában, és a sztori szépen felhasználja a TLJ-ben bemutatott különleges kapcsolatukat. Mindkét színész remekel a közös jelenetekben, de különösen Adam Driver csodálatos, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Onnantól kezdve, hogy Leia önként adja az életét, hogy megmentse a fiát fizikailag és lelkileg is, a film egy merő borzongás jó értelemben. Ahogy Kylo Ren érzéketlen álarca mögül előbukkan Ben Solo, ahogy Rey megérzi, hogy mi történt Leiával és mi ment végbe Benben, aztán Han megjelenése, ez a film egyik csúcspontja, amelyet aztán több csúcspont követ még. Összefogásuk az exegoli szentélyben, Rey halála, Ben áldozata, a csók – gyönyörű jelenetek. Rey szempontjából sajnálom Ben halálát, de a film szempontjából jobb volt ez így. Rey önzetlenül próbált Kylo-nak segíteni már a Supremacy-n is, de ez akkor lepergett Ren önző lelkéről, most viszont az anyja áldozatával visszatért Ben önzetlenül adta vissza a lánytól kapott életet. A Rey-Ben diád közös jelenetein túl szintén libabőrt okozó jelenet volt az ellenálló flotta elindulása az Exegol felé (reménytelen küldetésre indultak, mégis mindenki optimista volt), aztán az egyszerű emberek hajó seregletének megjelenése szintén ilyen élmény. No és a végén a tatuini befejezés méltó lezárása a Saga-nak: a múlt lezárult, a régi hősök már nyugodtan pihenhetnek, ahogy a letűnő Jedi Rendhez tartozó fénykardok is jelképesen remeteségbe vonulnak, hogy átadják helyüket egy új korszaknak. Nekem nagyon tetszik Rey névválasztása, ami nemcsak a Skywalkerek által képviselt eszmeiség előtti tisztelet kifejezése, hanem azé is, hogy Rey is azok választott családja, a Felkelők/Ellenállók közé tartozik. Az elején említett jelentősebb negatívumokat elfogadtam, átértékeltem, a kisebbekkel meg nem foglalkozom. A lényeg, hogy nagyon tetszett másodjára is, és jelenleg úgy érzem, hogy még jó párszor szeretném látni.

Nem tudom, hogy van-e jelentősége, de ott az vált szellemmé, aki halálával kiérdemelte a már meglévő szellemek bocsánatát, most meg fordítva történt, aki szellemmé vált, azé a megbocsátás tiszte. Lehet, ehhez több idő kell még szellemek esetében is.

Szerintem túl sok magyarázni való nincs ezen. Reyt attól a pillanattól kedvelem, amióta megjelent a TFA-ban. Minden oka meg lett volna, hogy egy reményvesztett emberré váljon, hiszen egy isten háta mögötti bolygón napi szinten küzdött az életben maradásért, a napi betevőért, és mégis, tele van reménnyel, a bajba jutott BB-8-en azonnal segít, Finnt a kezdeti kis félreértés után a barátjává fogadja, és kb. mindenki megkedveli, amint találkozik vele (még Luke is, bár ehhez kell némi idő). Vele született erkölcsi érzéke segítségével tudja, mi a jó, mi a helyes döntés. Eltökélt és nem hátrál meg a nehézségek elől, kész tanulni, alkalmazkodni a gyorsan változó körülményekhez, s mindeközben végig megmarad barátnak, bajtársnak, aki nem a saját érdekeit nézi. Aztán ahogy halad a történet, megismerjük, hogy ő is csak ember, vannak indulatai, tévedései, sötét oldala, de ezeken úrrá tud lenni, s nem tér le a helyes útról. S mindezt egy kedves, helyes fiatal lány alakjában ismerjük meg, akinek Williams is olyan szép zenei témát írt, ami már önmagában elárulja, hogy kivel is állunk szemben. Mindezt remekül tolmácsolja Daisy megnyerő alakítása, kedves mosolya, gyermeki ártatlansággal csillogó tekintete.