Pildi

Boldog születésnapot!

Nálam is. Sokkal izgalmasabb karakter, ráadásul minden idők legjobb gonosza, aki pont visszatérni készül valamilyen formában, ami szintén nagyon izgalmas.

Egész jó eredmény.

Igazam lett.

Én annyira nem vagyok meglepve. Az eddigi részvétel alapján még pár szavazat várható, azok még fordíthatnak az álláson - vagy nem.

Újfent remek elemzés, élvezet volt olvasni!

Most lett igazán szoros, mert ténylegesen most szavaztam.

Nagyjából én is belehallgattam, és már önmagukban gyönyörű dallamok.

Pontosan ezekért én is Luke-ot támogatom.

1. Vérvonal 2. Mester és tanítvány 3. Thrawn 4. Sötét tanítvány 5. Katalizátor A királynő árnyékát még most kezdem, de kétlem, hogy változtatna ezen a sorrenden. Az elveszett csillagok is nagyon jó, de az volt talán az első kánon olvasmányom, és a fentiek egyszerűen csak jobban tetszettek. Eddig egyetlen kimondott csalódásom volt, az Ahsoka. Az egy kihagyott ziccer. Nem rossz, de sokkal-sokkal jobbat is megérdemelt volna a TCW elsőszámú kataktere. Az viszont nagyon klassz, hogy máris ennyi jó kánon könyv született, remélhetőleg lassan TOP10 listát is érdemes lesz állítani.

A lányom is dícsérte. Mondjuk neki Brad Pitt miatt is nagyon bejött.

És úgy is lett. Most végeztem vele, mert későn tudtam rá sort keríteni, de mondhatom, minden mondata aranyat ér! Nem írnék róla hosszasabban, mert több kiváló és részletes elemzést írtatok korábban (Darth Sky lelkesedésében gyakorlatilag leírta a teljes cselekményt ), de nagyon-nagyon tetszett! A Vérvonalat csak azért nem előzi meg nálam, mert annak a cselekményét nagyobb mértékben érzem információs hiánypótlónak, viszont ahogy itt az írónő tolmácsolja a két főszereplő gondolatait, motivációit, párbeszédeit, az zseniális. Nálam ez lett az etalon. Csillagos ötös! Amit kiemelnék a regényből, mint apró érdekességet, hogy megtudtuk, Obi-wan mielőtt Qui-Gonhoz került, lázadó természetéről volt híres, és azért adták Qui-Gon mellé, mert gondolták, egy ilyen mester mellett csak úgy tud lázadni, ha ellentétben vele betartja a szabályokat. Ez nagyon tetszett.

@Dzséjt, nagyon jó, hogy kihangsúlyoztad ezt az apa-fiú kapcsolatot és annak fejlődését. Itt már nem csak arról szól a dolog, hogy baby Yoda milyen cuki, hanem hogy ők egyre jobban működnek ketten együtt. Olyan szépen építkezik ebből a szempontból a sorozat, hogy nekem nem igazán tűnik fel bármilyen egyéb hiányosság.

Itt már lehet taktikázni aszerint, milyen összecsapást szeretnénk a döntőben látni. Ami azt jelenti, hogy nem feltétlenül arra megy a szavazat, aki szimpatikusabb.

Én is szívesen hallgatnám. A részvételhez nem vagyok elég összeszedett.

Micsoda izgalmak jönnek!

Ezt most én sem értem, hogy honnan jött és miért.

Remek ajánló! De most vettem észre, hogy végül nem rendeltem elő ezt a könyvet, hogy a többit időben megkapjam, így itt az idő, mert mindjárt végzek a Mester és tanítvánnyal.

Annyira nem fair ez a párbaj. Luke-ot mindig sokra tartottam, még régen is, amikor még tejfölösszájú vidéki srác volt a Tatuinról, aki elindult élete nagy kalandjára egy hóbortos öreg remete és két fura droid társaságában, és aztán megváltotta a világot, na meg az apja lelkét is. És azóta annyi mindent megtudtunk róla, többek között azt is hogy ő sem tökéletes, hogy hibázott és hogy megbánta, és azt is, hogy végül mégis legenda lett belőle, aki immár teljes értékű példakép lehet bárki számára. Ezzel szemben Anakin nem hős, egyedül nem is tudott visszatérni (nem is nagyon akart), és sok mindenben igazat kell adjak Dzséjtnek vele kapcsolatban, de mégis, nagyon sokáig ő volt a kedvenc karakterem, a tragédiája nagyon megérintett. És hát mint karakter, nálam nagyon nagy kedvenc. Hogy melyikükre szavazzak, nehéz kérdés, de valahogy kell, és most hajlok rá, hogy győzzön az erkölcsi érzékem: Luke-ra szavazok.

Nekem semmilyen hiányérzetem nem volt eme epizód kapcsán, tetszett az elejétől a végéig. Nem győzöm méltatni Mandot, mennyire profi fejvadász (az orgyilkos egyedüli felkutatását egyből passzolta, átlátva, mennyire kemény dió), de közben megmarad embernek (Pelit rendesen kifizette, pedig a nő egyértelműen lemondott a fizetségről). Nagyon szimpatikus karakter. Már azt is szívesen nézem, ahogy megy és ahogy beszél. Szűkszavúan, célratörően - semmi felesleges szóvirág -, de abból a pár szóból is tökéletesen lejön, mit gondol. A Tatuint imádtam, a Pit droidokat és a Cantinát szintén. A Birodalom bukásával valószínűleg recesszió köszöntött be ezen vidéken is, egy droid biztos jóval kevesebbe kerül, mint egy emberi csapos, de valóban, mennyire ironikus, hogy anno ide Artut és Thripiót nem engedték be... A folyamatosan cserélődő társak és ellenfelek egyértelműen a magányos hős szerepkört hivatottak hangsúlyozni, aki nem épít kapcsolatokat és kvázi gyökértelenül halad a maga útján, épp ezért is megragadó, ahogy baby Yodát felkarolta és gondoskodni akar a biztonságáról. Eddig azt láttuk, hogy mindenféle kalandokba bonyolódnak együtt, de a következő 3 részben várható, hogy a baby sorsa is rendeződni fog. Egyébként ezt a történetvezetést, hogy indulás után az évad közepe hangulatban gazdag és karakterépítő részekkel van teli, aztán az évadzáró vége felé felgyorsulnak az események, láthattuk már a Rebelsben és a Resistance-ben is, így hasonlóra számítok itt is. Szóval soha rosszabb részt. A továbbiakra a fentieken túl nincsenek elvárásaim, én csak szeretem nézni ezt a sorozatot- amire korábban egyáltalán nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, most meg alig várom a soron következő epizódokat.

@Dzséjt, ez remek elemzés lett!

Én azért árnyaltabban fogalmaznék. Az Anakin és Thrawn találkozását elmesélő történet nem sikerült jól, főleg Padmé nem tetszett benne, de sz egész sztori érdektelen volna, ha nem lenne a későbbi szál. A Vader-Thrawn történet sokkal jobb, és ha a kapcsolódó előzményt jobban írják meg, akkor ez a párhuzamos történetvezetés nem lett volna rossz ötlet. Zahn jó író, az első Thrawn könyv kiváló lett, szóval ilyen esetben én azt érzem, hogy talán időnyomás miatt nem tudta jobban megoldani ezt a feladatot.

Most olvasom a Mester és tanítvány c. regényt, és ennek hatására ebben a körben én is Qui-Gonra szavazok.

Nekem az tetszik benne a legjobban, hogy kimondja, nincs végső győzelem, minden generációnak fel kell vennie a harcot a gonosz épp aktuális formájával szemben. Ez persze már nem annyira meseszerű, mint az OT befejezése volt anno, de azóta a Star Wars is megváltozott némileg, pl. egy Rogue One-ról sem mondaná senki, hogy mesés vége volt.