Dzséjt, én most jutottam el hozzá, hogy elolvassam, de viszont egyből elolvastam egymás után kétszer. Először csak úgy hirtelen, aztán rájöttem, hogy ismét el kellene olvasni az előzmény novellát, mert úgy lenne az igazi (igen, rövid összefoglaló van az abban történt eseményekről, de arra emlékeztem, hogy ennél sokkal kalandosabban volt leírva), aztán az előzmény után kedvem támadt megint elolvasni. Nagyon jó lett, szinte letehetetlen, MissKarrde szépen leírta, miért :
Én is dobtam. Azt hittem, nem jól látok.
De hogy a saját véleményemről is írjak pár szót : Tetszett, hogy a történet szövevényes, de még pont jól követhető, a karakterek motivációi érthetőek, sikerült igazi hús-vér emberkéket életre kelteni, akik tudnak meglepetéseket okozni, de megmaradnak a bőrükben. Olyan karakter is volt, akit lehetett sajnálni, néha csodálni, és mégis annak drukkolni, hogy ne sikerüljön a terve. Rozsenkót én is nagyon megszerettem, de Beck is jó fej.
Ja, és egyszerűen zseniális kütyük vannak ebben az univerzumban. Kedvenceim a szépségmodul és az álcamodul. De a szingularitás fegyver sem semmi.
Megtörtént Remélem, más is meglepődik majd.