Pildi

Azért az ott még tényleg inkább csak poén, Padmét akarta heccelni, sikerrel. Nem hiszem, hogy pont ott és akkor, ultra romantikus környezetben, szíve hölgyével végre kettesben komolyan gondolkodott volna ilyesmin. A mi nézőpontunkból persze ez egy utalás arra, hogy lám-lám, már akkor mik jártak az eszében... Ezzel végül is nehéz vitatkozni, belátom. De számomra pont az a megrázó ebben az egészben, hogy események szerencsétlen sorozata és a Sith Nagyúr manipulációi mellett a Jedik elbaltázott döntései együtt vezettek ahhoz, hogy ő abban a helyzetben nem látott más megoldást (bár igazad van, lett volna), mint átállni és ezt meg is siratta, egyszer ott az irodában, utána meg a Mustafar-on. Ha levágja Sidious-t, Padmé biztos nem hal meg, mi tudjuk - ő viszont azt hitte, másként nem tudja megmenteni. Ha így nézzük, nem volt más választása. A hatalom is fontos volt, de nem véletlenül emlegette maga Sidious is mézesmadzagként, hogy így megmentheti a feleségét. Ez volt a döntő érv.

Majd mesélj pár szót Montenegróról, milyen volt.

Mondjuk, én eléggé elfogult vagyok a témában, ezt vállalom, ahogy azt is, hogy számomra még most, 10 év után sem egyértelmű (nyilván in-universe értve), hogy Anakin tényleg minden körülmények között áttért volna. Értem az érveket, az érdekellentétet a Jedik tanai (engedd el azt, akit félnél elveszíteni) és a Sith éltal kínált lehetőség (úrrá tudok lenni a halálon is) között. Viszont azt nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy a Sith valódi természetét Anakin nem ismerte, így nem is tudhatta, valójában mit választ. Palpatine mindig kedves volt hozzá, odafigyelt rá, mondhatni hájjal kenegette a hiúságát, és megoldást kínált a problémáira. A Jedik ezzel szemben becstelen játékra kényszerítették, nem bíztak benne, nem kapta meg tőlük sem a megbecsülést, sem a megoldást a gondjára. Nem tudta, milyen szörnyeteg Palpatine, honnan tudta volna? Nem látta, mivé vált, amikor Winduék le akarták tartóztatni. Hogy milyen szörnyeteg, azt már csak akkor tudta meg, amikor Windut a kézlevágás után levillámozta a mélybe. Meg is rendült tőle (Mit tettem...?), de akkor már késő volt bármit eldönteni, mert már nem volt visszaút. Kényszerpályára került, és mert nem volt más út előtte, hűséget esküdött a Sith-nek. A filmen is látszik, hogy amint kimondta az esküt, megváltozott mintegy varázsütésre még az arca is, a korábbi lekiismeretfurdalás eltűnt, még a templombeli gyilkolás parancsát is halál nyugalommal fogadta. Ez már nem Anakin volt, hanem Vader. A galaxis uralása meg ezután jött, mintegy járulékos Sith vonásként, eddig nem igen hallottunk tőle ilyesmit, max. mester szeretett volna lenni. Én így gondolom.

Ha Windu elviszi magával az érzelmileg labilis és széteső Anakint, az azért lett volna jobb, mint hogy ott hagyta, mert így a jelenet átverés része nem működött volna. Mert mit látott Anakin, amikor megérkezett? Hogy Windu egy nyomorult öregember életét készül kioltani, aki az életéért könyörög, és látszólag teljesen ártalmatlan. Mindez épp azt erősítette, amit Palpatine korábban mondott neki, hogy a Jedik át akarják venni a hatalmat. Igaz, ott voltak a hullák, de ebből nem következik az egyértelműen, hogy ki kezdte a támadást. Abban a szituban, hogy Windu épp megölni készül Palpatine-t, akár arra is gondolhatott, hogy eleve megölni jöttek az öreget, rátámadtak, és persze megvédte magát. Ha velük együtt érkezik, akkor látta volna, hogy ki kezdi a harcot, vagy még inkább egész másként alakul a jelenet. Azt nem hiszem, hogy Anakin ennél sokkal tisztább körülmények mellett is egyszerűen átállt volna. Mert lehet, hogy összezavart volt, és csalódott a Jedikben, és hatalomvágya is volt, meg Padmét meg is akarta menteni, de ezzel együtt volt benne igazságérzet, és volt benne jó. Szerintem Windu sokkal többet képzelt arról, hogy mennyire van befolyással Palpatine a fiúra, mint amennyire ténylegesen volt. Az utolsó perceken sok minden múlt.

Én is erre gondoltam. Tuti, hogy átlátta, mennyire fontos lesz a döntő pillanatban, hogy Obi-Wan ne legyen elérhető.

Dzséjt, Yoda József: Isten éltessen benneteket!

Az okozza a félelmeket, hogy ezekről alig valamit lehet tudni, így a meglévő infókból lehet kiindulni, ami elég kevés, ahhoz képest, amihez a "régi" rajongók hozzá vannak szokva a Lucas érából. Nem is magamról beszélek, mert jómagam csak az Ep 3 hatására kerültem vissza a rajongói létbe, a filmek készítését, a várakozást egyáltalán nem kísértem figyelemmel. De a fórumalapítók régi beszámolóiból tudom, régen milyen lelkes, várakozással teli beszélgetések voltak még a starwars.hu fórumain. Nyilván most is ilyen lenne a diskurzus, ha lenne miről beszélni, és nem csak morzsányi információk állnának rendelkezésre még ilyen közel a premierhez is. Teljesen egyetértek. Jómagam is pozitív várakozással vagyok továbbra is, és nem tudok félni a vélt hibák miatt, mint koppintások és hasonlók. Lássuk meg a végeredményt és utána mondjunk véleményt. Szerintem is jobb még 3 hónap így, mint 3 hónap félelem attól, mi lesz majd, ha rossz lesz a film. Az élmény, amit a mozi fog majd nyújtani, ettől nem lesz másabb. De nem vagyunk egyformák. Meg tudom érteni Ody és Nute félelmeit, mert nem lehet azt mondani, hogy egyáltalán nincs alapjuk, annyira nem tudunk semmit. Mindenki csak találgat, vélelmez. Jöhetne már egy igazi trailer...

Ez a lényeg, pontosan ez történt. Lehet, hogy Anakin ösztönösen jobb vívó, Obi-Wan viszont higgadtabb, és ebben a helyzetben a higgadtsága többet ért. Ő is felindult volt, nagyon is, mégis sikerült úrrá lennie az érzelmein. Anakin meg pont azt élvezte, hogy végre nem kell fékeznie magát, sőt, szabadjára engedheti az érzéseit, a gyűlöletét, minden frusztrációját - de ez meg elhomályosította az ítélőképességét, és hiába figyelmeztette Obi-Wan, legyőzhetetlennek érezte magát. Az elbizakodottság a koncentrációval szemben alul maradt.

Szerintem mindkettőtök állítása igaz lehet egyszerre. Nekem is mindig az volt az érzésem, hogy Yoda és Obi-Wan nem véletlenül volt távol a döntő pillanatban. Bár az is lehet, hogy fordított az összefüggés: mivel így történt, Sidious jónak találta az időzítést önmaga felfedésére, meggyújtotta a kanócot a bombához. Viszont függetlenül attól, hogy melyik verzió történt, az is biztos, hogy bármilyen körülmények között tudta volna úgy forgatni az eseményeket ebben a stádiumban már, hogy neki jó legyen.

Csodálatos! Nekem is könny szökött a szemembe. Érdekes módon az, hogy nem a SW zene szólt alatta, még inkább kihangsúlyozta a hasonlóságok nagyszerűségét. Kicsit fura volt, de így még inkább ütött. Nem sem jutott soha eszembe a másolás szó, mindig is párhuzamokról beszéltünk itt is, és örültünk, hogy milyen szép párban állnak a két trilógia azonos sorszámú részei.

Fentiekre írtam, hogy miért várták annyira Grivi halálát: addig nem volt jogalapjuk fellépni Palpi ellen, a gyanú még nem elég. Nem azért nem vitték magukkal Anakint, mert nem hitték el, amit mondott. Ez a hír a gyanújukat erősítette meg, nem egy hihetetlen valami volt, hanem nagyon is hihető, ami sok mindent megmagyarázott. Windu azért nem vitte Anakint, mert megértette, milyen veszélyes a Kiválasztott kapcsolata a Sith Lord-dal, ami egyébként eddig sem tetszett neki. Pontosan az volt a csapda, a győzelem látszata, ami magabiztossá tette őket, vesztükre. Egészen a végéig nem jöttek rá, hogy minden úgy történik, ahogy Sidious akarta, és szó sincs győzelemről. Ellenkezőleg...

Azért várták Grievous halálára, mert az gyakorlatilag a háború végét jelentette, és Palpatine-nak csak a háború okán, annak végéig voltak rendkívüli hatalmi eszközei, többek között addig maradhatott hatalmon ( a mandátuma már régen lejárt). Ergo mi sem bizonyítja majd jobban azt, amit Anakin állított róla, miszerint ő a Sith Lord, mint az, ha a háború befejezése után sem hajlandó lemondani a hivataláról. Ezzel akarták kiugratni a nyulat a bokorból, ami látványosan sikerült...

Nagyon jók ezek az új promo képek! Végre kezd beindulni a marketing gépezet azon része, ami már engem is igazán érdekel. A játékok még nem mozgatták meg annyira a fantáziámat.

Ebben a jelenetben az a legjobb, hogy ugyan a tények alapján hőseinknek, és így nekünk is minden okunk meg lenne az aggodalomra a jövőjüket illetően, mégis annyira lehet érezni, hogy a Sarlacc közülük bizony senkit nem fog ezer évig emészteni. Luke maga a megtestesült nyugalom, és még Leia is nyugodt a maga szorult helyzetében, mint aki pontosan tudja, mi következik most. Szeretem ezt a jelenetet az optimizmusáért, ráadásul ekkor olyan szép a homokdűnék narancsba hajló színe, mint még soha addig a Tatooine-i jelenetek során.

Köszi az ajánlókat! A Tövismadarak sorozatban tetszett, könyvben is biztos így lenne. A sok kötetes históriákat pedig egyenesen imádom, így a Róma sorozatot is feljegyzem magamnak, mint elolvasandót.

Boldog szülinapot, Kudar! Ne keseredj el, ebben az a jó, hogy folyton mozgásban van, mennyinek érezzük magunkat. És elég nagy ugrások is vannak oda-vissza.

Jó nyaralást kívánok! Én is csupa szépet hallottam Montenegróról, gyönyörű országnak mondják.

Jó felvetések, én is nagyon várom, hogy ezt a témát a Rebels valahogy körüljárja. Remélem, így lesz.

Én tavasszal néztem végig az egészet először, és nagyon tetszett. Misztikus, sokszor izgalmas - néha nem, de akkor meg a karaktereket építi, akik közül sokan a szívemhez nőttek a történet során. Hogy mi derült ki a végén, az nézőpont kérdése, én találtam számomra tetsző választ. Az egyik legjobb sorozatnak tartom ,amit láttam

Frenkie, ezt is nagyon jó volt olvasni.

Dzséjt, sok sikert, és gratulálok a bátorságodért! Őszintén bízom benne, hogy meg fog térülni.

Nyilván, mert a pocakját páncél rejti el jótékonyan. Nekem is tetszik a poszter.

Egyébként ez teljesen elméleti kérdés most már, mert addigra valószínűleg nem lesznek jegyek.

Éppen ez mutatja a jelenség, a rajongói tábor óriási voltát, hogy még sokan nem vettek jegyet, akik nagy valószínűséggel vennének, ha jó lesz az Ep7, mégis lassan megtelik az Excel (azt nem feltételezem, hogy most is csak egy része lesz látogatható, mert az már nonszensz lenne). Lehet, hogy ilyen tömegnek eleve reménytelen Európában találkozót tartani most, amikor a Star Wars a reneszánszát éli. Csak jobb lett volna egy külön CelEu megint.

Számomra a film egyik legviccesebb jelenete, amikor a gondozója megsiratja a "kis kedvence" kimúlását. Lám, még az ilyen szörnyeket is szeretheti valaki. Egyetértve Krandéval, Luke talpraesetten cselekszik, noha ennek szerintem sincs sok köze a Jedi tréninghez, bár annak eszközeit használja, inkább a régi farmerfiú énje tér vissza, aki anno buckapatkányokra vadászott gyors reflexekkel.